Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-07 / 245. szám

10. oldal. fSACSMEGYEI .NAPLÓ 1924 szeptember 7» élni, a másik meg házat szeretne vinni s úgy költeni — mert hála Is­tennek, van miből —, hogy a szom­szédok »pukkadjanak«. Az egyik otthon kívánná tartani a gyerekeket, hogy állandóan gyönyörködhessen a fejlődésükben, a másik »intézet­be küldené őket, mert ez »nóbel«, s más is teszi, akinek van hozzá elég pénze. És igy tovább... -S ha a szomszédok kinyitják a fü­lüket. s ezt mindenesetre megteszik (mert azoknak a füle mindig nyitva van), altkor ugyanazt fogják tapasz­talni a meggazdagodott Fehér­vagy Weisz-párnál, amit a letört Feketééknél vagy 'Schwarzéknál, hogy t i. a jó ember és a jó asszony veszekszik... Ugy-e bár, nincs egészen igaza a népek közmondásokban ragyogó Ennyi felé és még egynéhány magyar párt irányzata szerint még többféle kel­lene tehát szakadoznia egyj-egy utód­állam magyarságának. I Vagy gondoljuk el, hogyan néztük tvolna a régi Magyarországon, ha pél­dául a négy-öt országgyűlési képviselő­vel reprezentált románság »Román kis­gazdapárt«, »Román keresztényszocia­lista-pdrtt és »Román szociáldemokrata párU elnevezések, alatt forgácsolta vol­na szét erejét? Magyarországon a nemzeti kisebbségek már évtizedek előtt öntudatos faji politikát csináltak. Példát adtak egy változott helyzetben velük szenében kisebbségbe került ma­gyarságnak az öntudatos kisebbségi el­lenzéki politikára. Nem. Higyje el az utódállamok ma­gyarsága — ha ugyan a saját bőrén Itapasztaltak után ez még magyarázatra szorul —: nem olyan rózsás egyik utód­államban sem a magyarság helyzete, hogy egy más ország belpolitikai sze­szélyei szerint való politizálás és e sze­­■ rínt való részekre bomlás luxusát meg­engedhetné magának. Erdély és Jugoszlávia magyarsága nőm Is tette ezt. Es aki e két állam magyarságának helyzetét és gondolko­zását ismeri, — legyen szabad maga­mat ezek közé soroznom —, tudhatja, milyen groteszkül hatna Erdélyben még csak a íeietnütése is ilyen pártnak: »Románia! magyar kisgazdapárt« és »Romániai magyar keresztényszocialista­­párt«? Épp igy fonákul hangzagék a Bácskában és Bánátban a »Jugoszláviai magyar kisgazdapárt« vagy a »Jugo­szláviai magyar keresztényszocialista­­párt» elnevezés. A jugoszláviai magyarság hamar be­látta a maga kicsiségét és elnyomott helyzetét és ilyen szét tagozódást nem engedett meg magának. Az ott is újab­ban felkavart és bomlasztani képes fe­lekezeti kérdést kell csak kívül hagyni az ajtókon és akkor a Đaviđovics-kor­­mány demokratikus kormányzása meg kell, hogy hozza a poraiból megélemetíő »Magyar Párt.« tevékenységének és eredményes munkásságának iíj fázisát Az erdélyi magyarság vezetőségében pedig megvolt az a történelmi öröklött­­ség, az önállósági és kormányzati ér­zék, hogy tulnézett a magyarországi kurzusállapotokon, nem igazodott azok­hoz, hanem — mint a saját sorsára ki­dobott éretteszu ifjú távol a) szülői ház­tól, idegen országban, — nem azt néz­te: vájjon hogyan éi, mit csinál, mivel foglalkozik, mivel tartja, fenn magát és életéit messze; élő szülője, hogy ő is gondolkozás nélkül azt utánozza, ha­nem megindult a saját feje után és 3z uj állam: változott viszonyai, életlehető­­(ségei szerint igyekezett bizonytalan sorsát megjavítani, megszilárditanL Ennek a felismerésnek az ideje jött el most már a szlovenszkói magyarság­ra is. Meglevő pártjaiknak egy őszinte nagy magukbaszállásra van szükségük. Nem bontásra, nem a szépen felépített szervezeteik ledöntésére kell gondolni. Minden meglevő konstrukció felhasznál­ható és felhasználandó. Arról van szó, hogy revideálni kell elvi alapjaikat és uj közös alapot keres­ni, amelyre az egész csehszlovákiai magyarság nemzeti, gazdasági és kul­turális érdekeinek hatalmas védőbás­tyáját fel lehessen építeni. És én azt Íriszem, nem is olyan ne­héz ezt a közös elvi alapot megtalálni. Ha nemcsak a jelszavak fontosak a pártok vezetői előtt, hanem az azok mögött sokszor elvesző lényeg, akkor úgy a »kisgazdáknak«, mint a »keresz­tényszocialistáknak« meg kel! látniok saját pártprogramjaikban azt a teher­bíró pillért, amelyen mindkét párt nyugszik s amelyet sem Magyarorszá­gon, sem máshol a föld kerekségén nem kezdett ki az idő, amely úgy Ma­gyarországon, mint a három utódállam­ban — sajnos — még mog nem való­sult álont, nemes politikai ideál, küzdés­re érdemes cél és amelynek megvaló­sulása mindenütt egy jobb, igazságosabb rendet, az utódállamokban ezzel együtt tern’részetszerüen az ottani magyarság bölcsességének? Nincs, mert itt nerr a szegénység áll hadilábon egymás­sal, nem is a gazdagság fog fegy­vert a vagyon másik képviselője el­len, hanem az, egész életre és élet­vitelre kiható sorsdötő változás amely — akár szegénnyé, aákr gaz­daggá tesz —, egyes embert is ki­zökkent a gazdasági és erkölcs egyensúlyából, s házastársakat ter­mészetesen még könnyebben lódi ki onnan. S legjobban azárt sajnálom Bacsóókat, hogy azért kell váiniok mert szegényekké lettek, s nerr mert meggazdagodtak. Még a há­zassági elválás is könnyebben vi­selhető el, ha azért történik, mer a feleket fölveti a pénz, mint ha azért válik szomorú kénytelenséggé, mert nincs módjuk hozzá, hogy mind -a ketten jóllakhassanak... ■I mini iWIHiift i1 f\"TI1 W TiTTTFii"..... I1 Willi............. 1 A magyarság politikája az utódállamokban Irta: tír. Nagy Vince' magyar nemzetgyűlési képviselő, volt belügyminiszter j Ha a három utódállamba szakadt magyarság politikai érvényesülését és irányzatok tekintetében való orientá­cióját vizsgáljuk, a következőket álla­píthatjuk meg. Legelőször ás viszonylagosan leghatá­sosabban a csehszlovákiai magyarság érvényesíthette erejét a jugoszláviai és romániai magyarsághoz képest Mig Jugoszláviában ás Romániába^ az el­múlt években a sovinizmus és a reak­ció párosultak a kormányzattal, addig az uj csehszlovák köztársaság moder­nebb szellemű vezetői megkisérelték a náluk is szenvedélyesen lobogó nacio­nalizmus sovénségének áilamfentaxtó kormányzati elvként való megtartását és ennek reakció helyett haladó szel­lemmel, bizonyos fokú demokráciával való összeegyeztetését. Nehéz kísérlet. A szándékolt ered­mény kétséges is. Mert a túlzó nacio­nalizmus maga is reakciót jelent, majd­nem fából vaskarika, tehát annak a ha­ladó szellemmel való párosítása. így történt, hogy Csehszlovákiában a kisebbségek, mint a magyarság is, ha­mar hozzájutottak a politikai szabad­ság egyes elemeihez, válaszfói joghoz, képviseleti joghoz és bent a parlament­ben, valamint a községi és törvényható­sági életbeai az -anyanyelvűk .használa­tához. Ezzel szemben Romániában és Jugo­szláviában a reakciós kormányzatok le­hetetlenné tették még a legminimálisabb népkisebbségi jogok érvényesítését is. Már pedig Lélektani törvény, hogy a bajban levők, az elnyomottak, inkább megbékülnek egymással, mert nagyon is rászorulnak egymás segítségére, mig ellenben még egy relativ szabad­ság, egy relativ jólét is alkalmat ad arra, hogy az együttélők között az el­vi, szokásbelli, jellembeli, vallási, osz­tály — és sokféle egyéb különbségek is felüssék a fejüket Ez eredményezte azt, hogy Jugoszlá­viában és Romániában a legelső vajúdá­si időszak után eggyé olvadt a magyar­ság és a köztük meglevő világnézeti különbségek ellenére mindkét államban csak egyetlen u. n. »Magyar Párt« alakult, ameiy igyekezett a mindenkori adott helyzet szerint az egész ottani magyarság érdekeit megvédeni. Csehszlovákiában ellenben adva lévén E politikai megmozdulás lehetősége, ter­mészetszerűleg bekövetkezett a diffe­renciálódás magán a magyarságon be­lül is. Ez idáig érthető, logikus és szinte elmaradhatatlan volt. Most; következett • azonban valami, ami sem logikus, sem szükségszerű nem volt, éppen azért el is maradhatott volna. Hogyan indult meg ugyanis a szlová­kiai magyarság szervezkedése és poli­tikai pártkeretekben való elhelyezke­dése? Nem a Csehszlovákián belül fennálló helyzetet, nem az ottani magyarság közvetlen nézőpontjait,, politikai és gaz­dasági érdekeit' vagy' osztálytagozódá­sánál fogva szinte determinált világ­­szemléleti elveit vették a szervezkedés alapjául, hanem amint az anya köldök­zsinórjáról még le nem szakadt magzat egy ideig az édes anya vérkeringésé­nek részese, úgy a csehszlovákiai ma­gyarság is a magyarországi politikai vérkeringés szerint lélekze-tt és gon­dolkozott, az ottani mentalitásba élte bele magát és az ottani eszméket és annak terminológiáját tette magáévá. Nem vette észre, nem akarta észreven­ni, hogy időközben az anyaország a trianoni béke aláírásával maga vágta el a köldökzsinórt. így alakult meg Szlovákiában ma­gyarországi mintára a kisgazdapárt és keresztény szocialista párt. (Miközben a szlovákiai magyar- munkásság a régi mérsékelt szociáldemokraták és a Becs­­bői irányított kommunisták versengésé­nek tárgya ési áldozata lett.) Nem akarnak e sorok szemrehányást tartalmazni a szlovenszkói két polgári párt vezetői ellen, hiszen ha nem szab­tak is önálló irányt a sors áitaí veze­tésük alá juttatott magyarság életének, ebben elsősorban a magyarországi tu­datos vagy öntudatlan irányítás a hi­bás, másrészről fhég igy is azzal, amit tettek, a szlovenszkói magyarság szer­vezeteidre tömörítésével és ezek utján a magyar érdekekért folytatott nemes harcukkal, minden elfogulatlan magyar embernek, az egész' magyar nemzetnek háláját kiérdemelték. Azt azonban be kel! látniuk, — úgy látszik, a kisgazdapárt vezére már be is látta —, hogy lehetetlen egy más ál­lamban élő magyarságot a Magyaror­szágon meglevő pártkeretek szerint be­skatulyázni. Lehetetlen, hogy az utód­­{államok magyarság ánakuezer uj és spe­ciális problémával megkezdendő politi­kája e problémák mellőzésével egy­szerűen visszfénye legyen a magyaror­szági politikai rétegeződésnek és a gyakran változó efemer pártalak uiatok­­nak. Ha őszintén végiggondoljuk az ilyen fuggvényszerü képződését és minden­kor a magyarországi viszonyok szerint való utánaforroálódását az utódállamok­­beii magyarság politikájának, borzasztó abszurdumok állanának eiő. Vegyük csak: mi következnék ennek az elvnek következetes alkalmazása mellett, ha például Magyarországon kü­lönvált pártot alakítanának az ötven holdon aluli és az ötven holdon felüli kisgazdák? Majd ezek ismét elkülönül­nének aszerint, hogy hivei-e az általá­nos választói jognak, vagy nemi. Ez maga már négy variánsát adná magá­nak a kisgazdapártnak. És ugyanígy bekövetkezlietik a keresztényszpcfallsta irányzatnak ágakra szakadása, amint­hogy Magyarországon be is követke­zett. Eddig három külön pártja van Ma­gyarországon a keresztény intranzigen­­cíának. nem is szólva a negyedikről, Bethlen egységes pártjától, amely szin­tén kereszténynek nevezi magát érdekeinek minél teljesebb érvényesülé­sét jelentené. Ez pedig: a demokrácia. Aki meggyőződésből keresztény szo­cialista vagy aki valóban magyar kis-i gazdának tanja magát, annak a demo­kráciát mint éltető levegői kell fo­gadnia Gondoljunk csak a legelső magyaror­szági őszinte és nem kurzus-keresztény­­szocialistapárt nagynevű dűlőkének, né­hai Giesswein Sándornak tiszta demo­kráciájára! AM pedig igazán kisgazda, nem pedig lakeipős, ezerholdas rr»ű­­paraszt, az mi is lehetne más mint de­mokrata? Az utódállamokban egyenesen a magyarság egyesítésének eszköze le­het a demokrácia. Ezért azt egy közös pártprogramra alapjává kell tenni. A Jugoszláviában most újraéledő Ma­gyar Párt és a Romániában meglevő Magyar Párt kell hogy ezt az eddig is vallott alapelvüket folyton fentartsák, erősítsék, a gyakorlatban kiépítsék és megvalósítani törekedjenek. Csehszlovákiában pedig az erős szer­vezetekkel és már parlamenti gyakor­lattal rendelkező magyar polgári pár­toknak erre a közös alapra volna kívá­natos egy uj egyesülésben helyezked­­niök, amely egyesülés nem volna más, mini a »Csehszlovákiai Magyar Párt« vagy a »Csehszlovákiai Magyar Demos, krácia Pártja*. Egy ilyen egységes és őszintén de­mokratikus magyar párt nemcsak az államhatalom és ennek pártjai felé je­lentene erőt, de fokozott vonzással hat­na más nemzeti kisebbségek pártjai irá­nyában is. Már pedig ezeknek a ma­gyar kisebbséggel éppen a demokrácia közös plattformj án való együttműködé­se és szövetsége a közös sors diktálta parancs és a jobb jövő megteremtésé­nek eszköze. E. SZÉCSÍ PHÍLATELIA bólyogkereskeáes Subotica főportánál Legújabb &r*My Kiemel 1924—25. afecmék miadim ».«•--raktáron, Bi-tyesrsySj­­tőknek vá'i&Wtékoft 'meg-k©í-e»éere köldök. — BSogvéteLra kerestsh használt Ju2,"j»iáv bélyegeiket. Olcsó és jő bútorokra van szüksége?' Keresse fel Zvekáu és Madarász Du-i lióeva ulica 77. szám alatti asztalos­­műhelyéi. Épület-, portál, bútor-asztalos sok. ^G°SLA Vfj4 ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG RACSMEGYEI FŐTELEPEI. KOY1SAP Petra Zrinjskog 36 Telefon 55 SUB0HCA Kr. Aleksandra 7. Telefon 303 2367 SOMBOR Trg V. Stepanovica Telefon 216 *PYRAM#PYRAM* A drágaság, mely napról-napra ií^ mindig ijesztőbb méreteket ölt, ing késztet bennünket arra, hogy szűk- gn *** ségleteink fedezéséné! fokozottabb írt elővigyázattal legyünk. Különösen s®* d, vonatkozik ez a cipőkrémek véte­­*4 lére, mert hiszen általánosan tudott í..?- dolog, hogy a legjobb cipőkrém a "T* ■gSj terpentines árn, mely leheletszerű rétegben felkenve, a cipőnek sima ^rtj tükörfénytkölcsönöz,abőrtkonzer- gjg válja ésvizhatlanná teszi.AWjobb írt j cipőkrém e tekintetben a „Pyram* p** d. amely minden üzletben kapható. SS ★fflVHAd^RIVHAd*

Next

/
Thumbnails
Contents