Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-23 / 261. szám

Poštarina plaćena u gotovom Ara egy és fél dinar XXV. évfolyam Suboiica, KEDD, 1924 szeptember 23.________________261. szám Megjelenik minden reggel, ünnep ntán és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. .*. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Snbotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbach-paiota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciére-palota) A tüntető béke (+) Szuboticán, Noviszadon és Becs sereken a szociáldemokrata munkásság háboruellenes népgyü­­lést tartott s az általános Iefegy­­verkezést, a népszövetség kiépí­tését és a nemzetközi döntőbíró­ság felállítását követelte. Ezekkel a népgyülésekkel megkezdődött az országban Macdonald koncep­ciójának a tömegek között való propagálása és népszerűsítése. Fontolgató kételkedés, gáncs­vető bizalmatlanság és a nevet­séggel ölő gúny fogják közre a jobb- és baloldali szélsőség részé ről a pacifizmust, amelyet a brit birodalom premierje és his friend, a francia miniszterelnök az euró­pai politika tengelyévé tettek. A társadalom egész berendezkedése és az államok hatalmi szervezete azon az alapgondolaton nyugszik, hogy a biztonság érzetét, az ál­landóság tudatát csak a minden pillanatban működésbe hozható fegyveres erő adhatja meg. Az áltűlános és mélyen gyökerező békevágy, bármennyire a népek akaratának medrébe ágyazzák is az átélt szenvedések és a jelen nyomorúságának iszapos hullá­mai, mégsem olyan erős, hogy a tradíciók vaspántjaival össze­tartott intézmények hitelét és presztízsét egyszeriben lerombol­hatná. Magának a béke akarásé­nak szólt az az óriási tapsvihar, amely Macdonald genfi beszéde nyomén fölcsaltant; arra nézve azonban, hogy a mindenki által annyira sóvárgott béke milyen eszközökkel volna megvédhető a folytonosan kisértő háborús ve­szedelem ellen, a közvélemény, amelynek irányitó befolyására az angol Labour Party vezére olyan nagy súlyt helyez, még teljes bi­zonytalanságban tapogatózik. A Iefegyverezkedésben minden ország nacionalizmusa a haza védelmének feladását látja, mert adott fogalomkészlete mellett az állami határok és nemzeti érde­kek őrzését nem tudja elképzelni szuronyerdő és égyupark nélkül. A döntőbíráskodás eszméjétől pe­dig nemcsak a hivatalos politikai tényezők, hanem egész szociális osztályok húzódoznak, mint az eddigi, évszázadokon keresztül kialakult jogrendszer folbomlasz­­tójától. A jog forrásául az igaz­ságot iktatni az erő helyébe: olyan merész reformkísérlet, amelytől ösztönösen visszariad a régi ál­lapotokon féltő gonddal csüggő konzervativizmus. Nemcsak a nemzetek közti pörökben vált megszokottá, hogy az erőhatalom Brennuskardját dobják bele a bí­ráskodás mérlegének serpenyő­jébe, hanem közönséges bűn­ügyekben is természetesnek ta­­álják, hogy a nyomozás közegei ököllel, bottal és — tollszárral szerezne^: adatokat az igazság­szolgáltatás számára. Mindenki békét akar, de ez a tö­rekvés ezidő szerint még nem ter­jed túl a háboruelőtli társadalmi és gazdasági nyugalmi helyzet in integrum restituciójának célján. Győzők és legyőzöttek egyek abban az óhajtásban, hogy épül­jön fel ismét az a retrospektive paradicsomi gondtalanságnak lát­szó élet, amelyet a háború pusz­tított el. De egyikük sincs még beidegezve a háborús konfliktu­sok békés megoldásának föltétien lehetőségére. A győzők ragasz­kodnak fegyvereikhez, mint a le­győzőitekkel szemben rendelke­zésükre álló hatalmi többlethez ; a legyőzöttek leszerelése termé­szetszerűen nem pacifista megil­­letődés következménye, hanem a békeszerződések parancsának tel­jesítése. A: világ belerokkant a,há­­boru dulésaiba, de azért a népek sorsát intéző politikusok és a*;ok pártjai még eddig nem tudtak r'za­­kítáni azzal a végzetes ókori elv­vel, hogy si vis pacem, para bellum. Macdonald elégedetten állapította meg, hogy genfi békebeszédét a világ közvéleménye rokonszenv­­vel fogadta. Azonban gyakorlati politikus létére nem ringatja ma­gát abban az illúzióban, hogy a békeprogramja megvalósulásához szükséges belső átalakulás már meg is indult. A közvélemény­nek a lelkek diszpozícióját gyü­­mölcsöztetö és a kedvező hangu­latot tettek rugójává továbbfej­lesztő megdolgozását tűzi ki a munkáspárti miniszterelnök a pa­cifizmus hitvallóinak legközelebbi feladatául. Az agitáció ebben az irányban világszerte megkezdő­dött és a háboruellenes demon­strációknak az átlagos népgyülé­­sek értékén messze felülemel­kedő jelentőséget ad az a körül­mény, hogy a világmozgalom élén a brit birodalom politikájá­nak kormányosa áll. A nagy metamorfózisoknak kis eredmények a szálláscsinálói. Egyelőié azt is vívmányul kell elkönyvelni, hogy a világbékéért tüntető tömegeket nem helyezik már a defetizmus vádja alá. Akadályok a Radics-párti miniszterek kinevezése körül A horvátok és a kormány a jövő héten folytatják tárgyalásaikat Baogradbó! jelentik : A politikai helyzetben bizonyos feszültség észlelhető, miután a Radics-párt­­nak a kormányba való belépése mindinkább eltolódik, ami a kor­mányra nézve kényes helyzetet teremt. A kormány legutóbbi kommünikéje ugyanis — amelyet a Bácsmegyei Napló is ismertetett — bejelentette már a közvéle­ménynek, hogy e Radics-pártnak a kormányba való belépése befe­jezett dolog, viszont ezzel szem­ben ma az a helyzet, hogy nem lehet arra számítani, hogy ez ha­mar bekövetkezik. Petrovics Nasztáz belügyminisz­ter és D ivídovics miniszterelnök beljei látogatása ugyanis nem hozta meg a végleges döntést eb­ben a kérdésben, ahogyan azt politikai körökben várták. Ezt a körülményt az ellenzéki körök arra használják fel, hogy a kor­mány válságos helyzetéről ter­jesszenek híreket. Fenyegető kor­mányválságról azonban korai lenne beszélni, sőt beavatott körök sze­rint egyáltalában nem is kell ezzel számolni. Kormánykörök vélemé­nye szerint a közvélemény téve­sen fogta fel a kormány kommü­nikéjét, amelyben nem arról volt szó, hogy a Radics-párt azonnal belép a kormányba, hanem csak arról, hogy elvi megállapodás jött léire, amely szerint Radicsék a kor­mány munkájában aktiv részt vesz­nek. Ezt nem lehet néhány nap alatt keresztülvinni, mert számos tárgyi és személyi kérdést kell meg oldani e kérdéssel kapcsolatban. Radicséknak a kormányba való belépéséről a tárgyalások tovább fognak folyni és — a kormány­körök véleménye szerint — va­lószínűleg eredménnyel is fognak járni. A kormány egyik vezető tagja hétfőn este a Bácsmegyei Napló munkatársának a kérdésére kije­lentette, hogy a megegyezés és Ra­dicséknak a kormányba való belé­pése a jövő hét végére várható. A Radics-párt kiküldöttei — való­színűleg ismét Macsek és Preda­­vec — a jövő hét elején érkeznek Beogradba, hogy folytassák a tár­gyalásokat a kormánnyal. A szerb-horvát meg­egyezés alapelvei Ugyanekkor valószínűleg tár­gyalni fognak a végleges meg­egyezés alapelveiről is, mert a kormány, különösen a demokra­ták, mielőbb szeretnék napirendre tűzni ezt a kérdést. A Radics-párt­­nak ugyan nincs túlságosan ínyére, hogy már most tárgyaljon a végle­ges szerb-horvát megegyezésről, mert a párt előbb uj választásokat sze­retne, mivel azonban egyszer már belementek a kérdés napirendre tűzésébe, most mór nagyon ne­héz lenne visszavonulni. Nyilvánvaló, hogy magasabb helyről sürgetik a végleges meg­egyezés alapelveinek tisztázását a kormány részéről, mert ha ilyen előzetes megegyezés létrejönne, ez egyszeriben tiszta helyzetet teremtene alkotmányjogi kérdé­sekben és a mai helyzet bizony­talanságának legfőbb okát kikü­szöbölné. i Hogy milyen alapokon kívánja a kormány a végleges megegye­zést létrehozni, orra nézve egy­előre csak kombinációk vannak, A beavatottak szerint az alkot­mány revíziójáról feltétlenül szó lesz a- megegyezésben, de nem födera­­lisztikus alapon — ahogy azt Ra­dicsék programja követeli — ha­nem a jelenlegi centralisztikus ál­lamberendezkedés helyett széleskörű autonomista alkotmánnyal. Davidovics Ljuba miniszterel­nök hétfőn reggel érkezett vissza a fővárosba Beljéről, ahol a kirá­lyi audiencia alkalmával részt vett az udvari ebéden és vadá­szaton is. A miniszterelnök utjá­nak rendkívül nagy jelentőséget* tulajdonítottak politikai körökben és ezért, miután Davidovics meg­lehetős jó hangulatban tért vissza Beljéről, azt a következtetést von­ták le, hogy útja jó eredménnyel járt. Davidovics néhány ukázt is aláíratott a királlyal és pedig a pénzügyi és közoktatásügyi tár­cákba vágó kinevezéseket, ame­lyek azonban a Vajdaságot nem érintik. A pénzügyminisztérium­ban nyugdíjazták Terisics Szlav­­kót, a pénzügyminiszter volt he­lyettesét. Helyébe dr. Gospodnetics Ferenc nyugdíjazott vámfelügye­lőt nevezték ki. A pénzügymi­nisztérium kabinetfőnökévé B Jg­­dmovies Dobroszlávot, a kincstár jogügyi igazgatóságának volt tit­kárát nevezték ki. Dr. Szladovics Jenőt a közoktatásügyi miniszter a tartományi kormányzósághoz közoktatásügyi osztályfőnökké ne­vezte ki. Davidovics hétfőn kora délelőtt magához kérette a miniszterel­nökségre Korosecet, Spahot, Pet­­rovicsot, Pesicset és Sumenkovi­­csot, akik részletesen beszámol­tak a beljei kihallgatás részletei­ről. Később a kormány többi tag­jai is megjelentek a miniszterel­nök előtt, de minisztertanácsot nem tartottak. Álhir Radios királyi audienciájáról Hétfőn délelőtt Beogradban az a nagy feltűnést keltő hír terjedt e!, hogy Radies István hétfőn Be­fere utazott\ ahol kihallgatáson je­lent meg a királynál és ebédre is meghívást kapott az uralkodóhoz. A hír Spaho pénzügyminisztertől eredt, aki ezt fentartással közölte néhány újságíróval. Az újságírók természetesen megostromol tók erre vonatkozóan kérdéseikkel a kor­mány többi tagjait, akik azonban

Next

/
Thumbnails
Contents