Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-21 / 259. szám

14. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924 szeptember 21.

hivatása,- hogy mindenki által könynyen megközelithetö legyen. A középiskolát a legszegényebb ember is könnyen elvégeztethette gyermekével: a tandíjmentesség és az olcsó tankönyv lehetővé tette azt. Ma mindjobban megszorítják a tandíjmentességet, viszont állandóan drágább lesz a tudás ára, a tankönyvek pedig ugyancsak az aranyparitásra visszatérő hatalmas szorzószámokkal ma megvásárolhatatlanok a szegény ember számára. A szegények tömege pedig állandóan szaporodik és így mind több embert szőrit ki az aranyparitásra való visszatérés az iskolából is.

A kulturáltak talán legnépszerűbb agitátora a színház, amely szórakoztató módon terjesztette a tudást és nevelte az Ízlést, most szintén eljutott válságához. A jegyek! árát felemelték az aranyparitásra, mert a színház enélkül nem bírja fedezni a hatalmas személyzet és művészi kiállítás hatalmas költségeit.^ Az aranyparitásra való visszatérés itt is már az első néhány hónap után a legsiralmasabb visszaesést mutatja. Berlinben már az elmúlt szezonban be kellett zárni több színházat és félő, hagy ez a sors, vár az uj szezonban- több1 bécsi és budapesti színpadra is. Szinházj pénztárosok állítják, hogy a középosztályhoz tartozók gyakran szomorú lemondással távoznak a jegypénztártól, anélkül, hogy megváltanák a belépőjegyet, tamikor a hatalmas szorzószámmal való számtani művelet után itt is kiderül, hogy milyen sok pénz kell ahhoz, hogy valaki végignézhessen egy színházi előadást. Legjobb művészi erőit is elveszti a legtöbb színház, mert nem tudja kellőképen megfizetni őket és ezzel magyarázható, hogy a magyar művészi élet büszkeségének, a budapesti Operaháznak, az idén még a megnyitása is kétséges. Ha a színházak nem akarnak alacsony nívóra zülleni, úgy nem marad számukra más lehetőség. mint csak az aranyparitás alapján való kalkulálás, ez viszont a közönség legszélesebb rétegeit — és épp a megértő, intelligens szinhdzpublikumot — zárja ki a színház nézőteréről.

így fest az aranyparitásra emelt kultúra. A gazdasági válságnak legszomorubb fejezete ez. mert öröknek hitt értékeket se kiméi meg az evek óta diadalmaskodó pusztulás. A legerősebb kuitur-iníézmémyeket fenyegeti megsemmisüléssel a súlyos gazda-sági csőd, amely a gyönge valutájú országokban rombol a iegfékevesztetíebben, de — tapasztalatok mutatják — nem hagyja érintetlenül a győztes országokat

sem. Ami a koldusáilamokban ma már erősen szembetűnő, az kisebb mértékben feltalálható a gazdagoknak hitt európai országokban is és

— sajnos — mindjobban vehető észre.

Az aranyparitásra emelt kultúra végeredményben a kultúrának eddigi értékelését változtatja meg. Mihelyt a kultúra ilyen szoros kapcsolatba került a gazdasági helyzettel, abban a pillanatban, amikor a kultúra érzékeny szeizmográfja ilyen súlyos ingadozásoknak és befolyásoknak van kitéve, akkor már veszélyben vannak a legnagyobb, az öröknek hitt értékek is. A háború utáni megpróbáltatások során a meleg ruhánál és a karéj kenyérnél is erősebbnek bizonyult eddig a vigaszt adó kultúra: a nélkülözéseket is elfeledtctő szép szeretete, a tudás szomjas keresése, a könyv és a színpad narkotikumához való menekvés. Most ezeknek az elvesztésén van a sor.

Az aranyparitásra emelt kultúra súlyos kulturális sülyedés folyamatának a kezdete. Szomorú esés ez

— mélyen az aranyparitás szintje

alá . . . László Ferenc.

A reichstadü herceg rendkívül érdekes élete sokat foglalkoztatta a hisztorikusokat és a. szépirókat egyaránt, de ezek a történetek tele vannak fantasztikummal és szándékos hamisításokkal. Egy magyar ujságiró, Déri Gyula, körülbelül ötven év előtt véletlenül találkozott egy fővárosi családnál Elssler bánival, a világhírű táncosnővel s alkalma volt tőle sok mindent megtudni Napóleon fiáról. A könyvbe ki nem adott emlékiratok szerint a nagy táncosnő így irta le a herceg külsejét:-- Vérszegény volt, rendkivü! gyor- j san nőtt, egyszer egy év alatt egy j araszttal lett nagyobb. Szép, pirosarcu

I fiatalember, de a testalkata inkább szánalmas, mint hősies, szükmellü, vékonyizmu, aki nagyon könnyen meghűlt s olyankor hónapokig köhögött. Skroíulustünetek is jelentkeztek rajta, ezért külön életrendet állapítottak meg számára az orvosok, azonban semmi parancsot nem hallgatott meg. Halála előtt már három évvel olyan rossz bőrben volt, hogy emiatt nagykorúvá sem nyilvánították, nehogy szabadjára hagyva még többet ártson az egészségének. Szenvedélyes lovas volt, a legrosszabb téli időben Is órákhosszat lovagolt, még hurutos, sőt lázas állapotban is. Hideg vízben szeretett fürödni. Amikor lovaglástól átizzadva, átöltözés nélkül ment színházba, elvették tőle a lovat. Csak 1831-ben, húsz éves korában, lett nagykorú s ugyanakkor ezredessé nevezték ki s mint a császári ház tagja, félmillió frank évi jövedelmet kapott Kevesen tudják, hogy Napokon magánvagyonából semmi sem jutott az if!

ju hercegnek. Mária Lujza tett ugyan lépéseket, hogy a fiának megmentse a kétszáz milliónyi apai örökséget, de a trónrajutcít Bourbonok ellenezték ezt s a gyám Ferenc császár a békesség kedvéért lemondott a milliókról. Az örökségben volt azonban olyan pénz is, amire a francia kormány nem tehette rá a kezét. Hat millió frank a párisi Lafitte bankháznál volt letéve. Ezt a végrendelet három végrehajtója egyszerűen ellopta. A Sasfiók rendszerint keserű nevetésben tört ki, amikor erről esett szó.

Elssler Fámról azt hirdeti a történelem, hogy barátnőié volt a rcichstadti hercegnek. ,

A világhírű táncosnő az említett emlékiratok szerint hetvenkét éves koráiban is kecses, élénk szellemű, vidám megjelenés maradt. Arcán alig voltak ráncok, szép szeme a régi.

ÍAz is ösmert dolog, hogy a férfiak szivén nyert hatalmával sosem élt vissza, nem tett rosszat, nem volt botirányok hőse. Aranyos szivü, jólclkü Inőnak festette minden kortársa s sze! rolnii kalandjai előtt még az erkölcs- I bírák is szemest hunytak.

I —\ Szó sem igaz belőle —- mondta —, Jhogy szerelmi viszonyom lett volna a ; herceggel. Pedig ez a hízelgő mese egy időben az egész világon el volt terjedve. Gyakran találkoztunk, ő szívesen elbeszélgetett velem, de semmi több. f;n akkor Gentzet bámultam, aki a nagyapám lehetett volna, de a legszebb öreg ur Bécsben és nekem sokáig a legönzetlenebb támogatóm. Ö fedezett jföl a Kärnthnerthor színháznál, ahol a Itestvéremmel együtt jelentéktelen kis pontok voltunk, ő küldött bennünket tanulni Nápolyba. Metternich azt mondta, hegy neki van egész Becsben a legtöbb esze. Mikor Napoleon 1905-ben

Í

lemondatta Ferenc császárt a német I császári címről, Becsben arról gomlolf koztak, milyen megfelelő címet vegyen föl a Habsburg-ház. Gentz ekkor azt mqndta:

— Tegye át a dinasztia székhelyét Magyarországra, a monarchiát nevezzék el magyar császárságnak, az uralkodó pedig legyen magyar császár.

Gentz ismertette meg a sasfiókkal is F'ssler Fánit. Metternich tudott a látogatásokról s nagyon is Ínyére volt,

■ hogy a herceg legbenső barátja, Prokesch — Schwarzenberg herceg szárny- j segéde — az ő legbenső barátjával, Gentz-celi tart fenn összeköttetést.

—* Prokeschtől hallottam egy titkot — folytatta Elssler báni. — Ez azt állította róla, hogy minden titkát ismerte, de a titkok közt a szerelem nem fordult elő. A herceg ártatlanul halt meg. Ezért mindig ostoba mesének tartottam azt a híresztelést, hogy a bécsi udvar Napoleon fiát szerelmi kicsapongások utján akarta képtelenné tenni a politikai szereplésre s hogy ez a nagyon is jól sikerült fondorlat vetett véget fiatalon az életének.

Több történelmi könyv máskép mondja el a dolgot. E szerint a herceg egy magyar grófleánnyal, S. Vilmával, titokban megesküdött, egyszer meg is szöktek Franciaország felé, de a bajor határon elfogták őket.

— Hazugság — felelte rá Elssler Fánk — Ezek a mesék jórészt Laubo Henriktől származnak, aki könnyelműen hitelt adott a legképtelenebb meséknek is. Neki köszönhetem a magam hirbehoza- S tálát is. De csúnyán megjárta a pletyii Icáival, mert minduntalan az idősebb

!

Elssler-lányt emlegeti a herceg kedveseként, vagyis Teréz nővéremet, akit a herceg soha nem is látott.

(Ezt a Terézt 1851-ben feleségül vette Adalbert porosz királyi herceg, bánni alig negyvenéves korában ezért vonult vissza teljesen a színpadtól, pedig még viruióan szép volt, mintha csak húszéves lenne. De meghozta testvéreinek az áldozatot.)

— Laubét minden jó! tájékozott ember kinevette, Adalbert is, aki nem törődött a rágalmakkal, mégis feleségül vette Terézt. Laube hirdette azt is, hegy a lotharingiai herceget a szerelem ölte meg. A magyar grófnővel való regény annál kevésbbé igaz, íréért a 21 évet élt herceget majdnem! minden nap láttam. A hír is csak halála után terjedt cl róla s hogy széles körbe jusson, arról a Wurzbach-lexikon gondoskodott, Ez még egy törvényes fiugyerimekkel is megajándékozta a szegény I herceget. A grófnőről annyit mond,

I

hogy egy Debreczen melletti birtokon esküdtek meg. Csakhogy abban az időben még nem voltak vasutak, Becsből Debreczenig két hétig tartott az ut, egy I ilyen kirándulás pedig nem történhetett volna meg anélkül, hogy Bécs észre ne vegye. Hiszen a herceg naponta kilovagolt a Práterbe, mindennap megjelent valamilyen társaságban s hosszabb útra soha se ment. Magyarországon nem volt messzebb Pozsonyim!, oda is Metternich-hel ment el az 1830-iki országgyűlés megnyitására.

Annyi bizonyos, hogy a herceg állj tólagos fia a szászországi Warnsdorflrrí élt mint tanító s az egész környék a nagy Napoleon unokájának tartotta,. Az ötvenes években a bécsi szász követséghez folyamodott a keresztleveléért., ezt az írást mint Bonaparte Jenő József - Napoleon irta alá. Becsben, természetesen, kinevették az álmodozó tanítót, akinek a fejét nyilván valami ponyvaregény zavarta meg. Gyártották

||az ilyeneket akkoriban tucatjával.

I A herceg kicsapongásairól szóló hírek I terjesztői közé különben belekeveredett egy Festetics grófné is, aki a harmincas évek elején a bécsi udvarnál élt és jól ismerte a herceget. Ez a> grófnő egy Boürget nevű francia bíróhoz ment nőül s a fiának sokat beszéit ifjúkori élményeiről. A fiatal Bcurget aztán emlékirataiban egy helyen úgy nyilatkozik, hogy »az ő anyja gyakran szemére vetette a reichstadü herceg környezetének, hogy inkább elősegítik öt, mint megakadályozzák bizonyos kicsapongásokban, amelyek sorvasztó hatásának gvönge szervezete sehogy se birt ellentállni«.

— A herceg sohasem adott okot ilyen szemrehányásra — . fejezte be Elssler Fáni. — Szeretetreméltó, komoly fiatal- I ember volt, aki egész komolyan hitt ‘világtörténelmi missziójában. Készült

Elssler Fáni a Sasfiókról

jj nagy szerepére és méltó akart lenni a I népek becsülésére. Az erkölcseit nem I rontották meg, de ebből még nem kö- I vetkezik, hogy nem Metternich ék voltak I az okai korahalálának. A világ csodálkozni fog, ha megtudja, miként bántak a herceggel nevelői, akik kis gyermekkorában nem átallották megvesszőzni. Nekem a herceg maga beszélte el, panaszkodva a később bánásmód ellen is.

Egyszer igy szólt:

— Most már nem mernek vesszővel érinteni, de a Ielkemet annál gyakrabban ítélik erkölcsi vesszőfutásra. Csak egyszer leszámolhatnék ezekkel a gonosztevőkkel !

Napoleon halálhírét a Rothschild-ház egyik ügynöke hozta meg Becsbe. Mikor a fiával közölték, az sírva fakadt. Mária Lujza ennyit mondott:

— Végtére is a fiam apja volt és velem mindig jól bánt. Nem törődtem volna vele, ha még sok évig él, cie természetesen minél távolabb tőlem.

1 Persze hogy persze. Akkor már a"yinyira haladt Mária Lujza szerelme Neipperg gróffal, hogy erősen mutatkoztak a következmények. Napóleon innila jókor érkezett arra, hogy ne a keresztelő előzze meg a házasságot.

Öreg i:p--,er.

Adyval eg?j esztendeig Parisban

Egy flammand festőművész visszaemlékezései

Novisadon néhány nap óta egy flammand festőművész: Foietti Edgard dolgozik és készít a város különböző tájáról sikerült képeket. Ez a Foietti Edgard — anyja magyar nő volt — Belgiumban mint festő, igen jó nevet 'ivott ki magának és tekintettel anyja magyar voltára, megtanult magyarul is és gyakran töltött rövidebb-hosszabb időt Magyarországon, ahol Budapesten és egy esztendőt Nagyváradon élt.

Nagyváradon — mint művészember — a nagyváradi iró- és müvészkoloniával tartott fenn kapcsolatot és ott

1 ismerkedett meg Ady Endrével, akihez szoros barátság fűzte. A Nagyváradon eltöltött egy esztendő alatt mindennap együtt volt Adyval, akivel utóbb Páriában is egy teljes évet együtt töltött, amely idő alatt barátságuk még szorosabb lett.

— Adyt hallatlanul becsültem és szerettem — mondja nekünk Foietti —■ és; Váradon és. Parisban, de közben Pesten is napról-napra együtt voltam vele. Ezen idő alatt meleg és igaz barátság fejlődött ki köztünk, úgy hogy a nap ' :h a társaságában töltöttem.

■ Ady Vafűcion akkor a »Nagyváradi Naplódnál, Fehér Dezső lapjánál dolgozott íés akkortájt Váradon újságíráskodott Pásztor József és Halász Lajos a későbbi sajtófőnök is. Különösen mi hárman sokat voltunk együtt. Ady hihetetlen szeretettel volt a festészet iránt, igen éles szeme volt és sokat értett a művészet ezen ágához is.

— Ady Váradon sokkal jobb hangulatban volt. mint amilyen utóbb Parisban és jóval később Pesten, betegsége idején volt. Mintha ma volna, ugy emlékszem arra a gamin-stiklijére, hogy Halász Lajossal feljött a Feketp Sas szállóbeli szobámba, amikor egyszer fáradtan, kivételesen korán feküdtem le és csak arra ébredtem, hogy magas és tüzes lángok nyaldostak. Ijedten ugrottam ki ágyamból, amely alá Ady és a mindig jókedvű Halász Lajos a magukkal hozott szalmát helyeztek el és gyújtottak fel. A tréfának nagyobb következménye nem volt. Egy kancsó viz eloltotta a tüzet. Ady és Halász világos reggelig nálam maradtak és al-I vasomból misem lett. De azt sem bántam, mert Adyval lehetni mindnyájunknak, akik ismertük és szerettük, nagy élvezet volt. Váradon sokat jártunk A kis pipa-ba, amely Adynak kedvenc kocsmája volt. Mindig Párisba vágyott és amikor nagy szerelme: Léda asz-