Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)
1924-09-20 / 258. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 szeptember 20. A gyilkosságok hazája Kivégezték Alexandrov Tódor gyilkosait Beográdból jelentik: Szófiából érkező jelentések szerint Protogerov tábornok embereinek sikerült egy erdőben elfogni Alekszandrov Tódor gyilkosait, Vlahovot és Vreienarovoi, akiket rögtön a helyszínen agyonlőttek. Megölésükről külön futár értesítette a szófiai macedón vezetőket, akik éppen Alekszandrov temetésén vettek részt. A macedón komitácsik között dúló harc egyre szenvedélyesebbé és véresebbé válik. A macedón frakciók , marakodásai mögött már világosan lát szik, hogy egész Bulgária két táborra szakad és minden pillanatban várható a két tábor közötti. véres leszámolás kezdete. Alekó pasa híveinek legyilkolása napról napra folytatódik: Szófiában az elmúlt éjjel két gyilkosság történt, egy a Mária Lujza-bouievardon, a másik a Sv. Nedelja-téren. A tettesek mindkét esetben elmenekültek. Plovdivban a város főterén meggyilkolták Kantaidzsijev Csudomirt, a régebben megölt Szandanszki vajda intim hívét. Várnában szintén három gyilkosság történt. A hatóságok a tetteseket ismeretlennek nyilvánítják. Bulgária belsejében a földmivespárt hívei és a kommunisták alkonyaitól reggelig nem hagyhatják el lakásaikat. A határontuli földrnives-szövetség közlése szerint a Cankov-kormány cáfolatai ellenére Bulgáriában hadiul! apot van■ Minden község élére teljhatalmú katonai parancsnokot állítottak, minden őt község felett egy raionparancsnok áll. A lakosságot katonai formációkba osztották és kijelölték a! mozgósítási helyeket. A kormánypárti hívei között fegyvereket osztottak szét, A szófiai lapok a bolgár belügyj minisztériumból származó értesülések Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Valódi- és álhiríapirók Megint beszélnek valódi és álhirlapirók.ól, és én nem győzök csodálkozni, hogy még akadnak becsvágyók, akik kiadlak magukat hírlapíróknak, holott ezek — a valódiak! — se örvendenek valami igen-nagy tekintélynek. Muszáj, hogy mégis van valami különösen vonzó, egyenesen csábitó ebben a foglalkozásban, hiszen a legnagyobb urak is — miniszterek és más ilyen előkelő csőcselék —, ha meginterjúvolják őket, dicsekedve szokták emlegetni, hogy régebben, amikor ifjak voltak és behók, ők is hirlapiróskodtak. S ezt olyan büszkén mondják, mint ha azzal hivalognának, hogy kuáJyi vér folyik az elmeszescdő ereikben. Az ilyen urakat persze senki se nevezi áíhirlapirónak, cl'enben azokra az ifjú antitalentumokra, akikből valószínűleg sose lesz miniszter, ahogy a skrible-voltukra hivatkoznak, mingyárt ráborítják az áihirlapirói leleplezés vizes lepedőjét. S ez a szegény fiú rendesen csak igen rövid ideig élvezheti a /:a,nalisztai állás örömét s hatalmát, — ."‘ti ráismernek. Figyeljék csak meg: a zsurnahsz a sohase nevezi magát hírlap Írónak, hanem mindig újságírónak, ellenben az az em bér (a legtöbbször fiatalember) , aki zsurnalisztának adja ki magát, a világért se mondaná magát újságírónak, — ő mindig úgy mutatja be magát: hírlapíró. S írről tudjuk meg, hogy álhirlapiró. Bár Megtörténhet az is, hogy egyik-másiklak megcsetlik a nyelve* és újságíróként mutatkozik, be, ha valakit meg akar pumnolní vagy éppen revolverezni, de azért lem lesz azzá, hanem álhirlapiró marad. A közönség, sajnos (amely életének így tekintélyes részét újságolvasással alapján közük, hogy a meggyilkolt Alekó pasa iratai között nagy csomó szerb dinárt találtak és ebből meszszemenő következtetéseket vonnak le Alekszandrov meggyilkolásának értelmi szerzőire vonatkozólag. Bc-ográdban ennek az illúziónak annál kevésbé sem adnak helyet, mert ugyancsak hivatalos bolgár forrás állította, hogy Alekszandrovot moszkvai utasításra ölték meg. Római jelentés szerint a Cankovkortnány kihirdette az ostromállapo tot a belső zavargások miatt. Katasztrofális tanárfaiány a subotlcai gimnáziumban Egyes osztályokban csak napi két órát tanítanak A szuboficai gimnáziumban az uj tanév a legrosszabb auspiciumok között indult meg. A tanár-redukció következtében már a tavalyi iskolaév vége felé is csak súlyos nenehézségek árán lehetett az oktatás folytonosságát biztosítani, az idén azonban még rosszabb a helyzet és attól lehet tartani, hogy ha a közoktatásügyi minisztérium nem gondoskodik sürgősen a hiányzó tanerők pótlásáról, akkor a tanulmányi eredmények az idén katasztrofálisak lesznek, sőt megtörténhetik az is, hogy fennakadás fog beáilani a tanítás folytonosságában. Huszonhét osztály — huszonhat tanár A múlt tanévben, mint ismeretes a magyar tagozatról egy, a szerb horvát tagozatról pociig két tanárt nyugdíjaztak, illetőleg bocsátottak el. Ehhez járul, hogy dr. Vajda Gyula a magyar tagozat tanára az idén már nem tanít, mivel időközben lemondott állásáról és Magyarországra költözött. így az idei magyar tagozaton mindössze nyolc tanár maradt, nyolc osztály 342 beiratkozott tanulójának oktatására. A szerb tagozatnak tizenkilenc osztálya van mintegy 800 tanulóval, akikre összesen tizennyolc tanár jut. így tehát a gimnáziumban az idén összesen huszonhét osztály nyilt meg és mindössze huszonhat tanára van az intézetnek, úgyhogy mmmum: tölti, de távoli sejtelme sincs az újságírás misztériumairól), nem tudja ókét megkülönböztetni, miért is szükségesnek játszik megállapítani a különbséget, a mely a kettő, az újságíró és álhirlapiró közt van. Az újságírónak néha van tehetsége, az áíhirlapirónak soha sincsen. Az újságíró ritkán ir jól, az álhirlapiró jőfuimán soha. Az újságíró mindég becsületes (mir amily mértékben az emberek átlaga becsületes szokott lenni), az álhirlapiró sohase az. Ez a három megkülönböztető.szeüem- és jellemvonás az álhirlapiró fölismerésére természetesen nem mindig elég- Vau ugyanis nem egy prcíesszionátus újságíró, aki tehetségtelen, Írni se tud és oiym kevéssé becsületes, hogy az becsületére válna egy áíhirlapirónak is. Már most a publikum ilyen esetekben hogyan különböztesse meg őket? Fokozza a nehézségeket, hogy némely álhirlapiró teljesen jóhiszemű, — nemcsak arról van szentül meggyőződve, hogy ő újságíró, de arról is, hogy tehetséges, ugyannyira, hogy szinte igazságtalanságnak látszik ezt a máskülönben jóravaló fiatalembert áíhirlapirónak tekinteni. A cikkelyei, persze nagyon gyöngék, de a tendenciájuk néha egészen erkölcsös, s a jó lélek azt hiszi, missziót teljesít, ha kinyomatja őket. Ha až ily irásmü megjelenik, az újság követett el hibát, amiért azzal kellene büntetnünk, hegy álhirlapnak nevezzük el, de valószínűleg igazságtalanok lennénk, ha büntetnőksmert talán az újság is jóhiszemű. Nem vette észre, hogy áíhirlapirónak a nivó alatti dolgozatát közölte, — hiszen adott ki már hasonló gyönge claborátumokat valódi, patcutirozott, hamisítatlan újságíróktól is. Ha már az újság és annak szerkesztője sötétben tapogatódzik, amikor tisztába akar jönni azzal, hogy ki a valódi nem is jut minden osztályra egy tanár. Ennek következtében minden tanár a kötelező 22—24 heti óraszámon felül még 6—8 rendkívüli órát is ad, úgyhogy a tanárok heti óraszáma 30—32 óra, ami rendkívül megerőltető munkateljesítmény a tanárok részéről. Tantárgyak, amiket nem tanítanak---Még így se jut azonban elég tanár arra, hogy minden kötelező tantárgy tanítását megkezdhessék. A magyar tagozaton harmincnyolc óra nincs még beosztva, a szerb tagozaton pedig száz órát nem lehetett eddig beosztani. így megtörténhetik az az páratlan eset, hogy egyes fontos, kötelező tantárgyak támlásától teljesen el kell tekinteni. így például a magyar tagozaton eddig csupán a III., VI. és Vili. osztályban tanítják a1 szerb-horvát nyelvet, a többi öt magyar osztály órarendjébe a szerb-horvát nyelv tanítását még nem is vették fel. Elképzelhető, hogy 'milyen súlyos nehézségeket fog okozni a magyar tanulóknak, ha esetleg csak több hónapos késés után fogják az államnyelv tanítását megkezdeni, az évvégi vizsgákon pedig szigorúan követelni fogják a teljes anyagból való készültséget. Hasonlóképpen nem tanítják a magyar osztályok egyrészében a történelmet sem és több tantárgyra nézve ugyanez a ma» enaaaBananKSznaasa és ki a hamis hirlapiró, hogyan igazodjék el a közönséges olvasó (aki sohase álclvasó) az ilyen útvesztőben? Úgy kellene, hogy vagy az újságírók legyenek tehetségesebbek (ami egyesekre ráférne), vagy pedig a tisztelt álhirlapiró urak legyenek még tehetségtelenebbek (ha ugyan lehetséges), — akkor talán a különbség a két kategória közt észrevehetőbb lesz. Mert sokszor csak az a differencia a két spéciesz közt, hogy az egyik becsületes és jóhiszemű, a másik pedig nem az. így aztán baios tligazodni, mert az emberek legtöbbje nehezebben veszi észre azokat az elválasztó vonalakat, amelyek a morális es immorális egyéneket egymástól elhatárolják, mint azokat, amelyek a tehetségek és a' tehetségtelenségek közé vannak huzva. Az újság ellenségei Az újságírókat azok szidják a leghangosabban, akik legjobban szeretik az újságokat. Csak igen szenvedelmes újságolvasóknál tapasztaltam, hogy gyűlölik a zsurnalisztákat. Pedig de rosszul járnának, ha a gyűlöletük tárgyait (ahogy ők kívánják) elvűmé az ördög! Nem Lennének többé újságok s igy nem. maradna olvasni- és szidnivalójuk. * Legcngesztelhetetlenebb ellenségük talán Hebbel volt, az erőteljes német drámairó, aki a következő hízelgéssel nyilatkozott róluk: »Ha az összes zsurnalisztákat fegyházba zárnák, nem csuknának be annyi ártatlant, mint amennyi már ül a fegyházban.« Más helyen pedig igy rohan ki az újságírás intézménye ellen: »Szerintem a zsurnalisztika nem egyéb nemzetmérgezésnél, aminek a következményei borzalmasak lesznek, mert az mentül tovább terjed, annál rosszabb lesz, s már most is minden erkölcs nélkül szűkölködik.« helyzet' a! szerb tagozaton is. A testgyakorlat tanítására az intézet huszonhét osztálya és mintegy 1200 tanulója számára egyetlen tornatanár áll rendelkezésre, úgyhogy a legtöbb osztály órarendjébe nem lehet a testgyakorlatot sem felvenni. így nagyon sok osztályban naponta csak két órát tanítanak és a tanulókat már délelőtt tiz órakor hazaküldik. Mozgalom a régi tanárok visszahelyezése érdekében Ezen a lehetetten helyzeten csak a régi tanárok visszahelyezése vagy ,uj tanerők kinevezése utján, lehet segíteni. Ezért a gimnáziumi igazgatósága kérte a közoktatásügyi minisztériumtól, hogy a régebben nyugdíjazott magyar tanárok közül Kosztolányi Árpád volt igazgatót és Hoffmann Mátyás tanári mint óraadó tanárokat reaktiválják és helyezzék vissza a magyar tagozatra, a tavaly elbocsátott Sinkovics, Gancsevics és Penavin tanárok pedig ugyancsak a közoktatásügyi minisztériumtól kérték a szerb tagozatra való visszahelyezésüket és kérésüket az intézet igazgatósága is támogatja. Ezenkívül azt várja a gimnázium igazgatósága, hogy a közoktatásügyi miniszter a szuboticai gimnáziumba még uj tanárokat is ki: fog nevezni. Még igy is érezhető lesz a tanárhiány. Voinlcs-Tunics János a gimnázium uj igazgatója A gimnáziumban uralkodó lehetetlen állapotok rendezésének feladata most az intézet uj igazgatójára vár. Mint a Bácsmegyei Napló már jelentette, a közoktatásügyi minisztérium Borovnyák Tódor igazgatót elhelyezte Szuboticáról. Mint most értesülünk, már véglegesnek tekinthető, hogy a szuboticai gimnázium uj igazgatója Vojnics-Tunics János lesz, aki régebben már volt az iskola igazgatója, az utóbbi időben pedig, mint rendes tanár működött az intézetben. Ezeket a szeretetreméltóságokat a nagy iró 184ő-ban, idestova nyolcvan esztendő előtt irta. Az ellenszenv az újságírók (és Hebbelnél az újságírás) ellen tehát nem éppen újkeletű. Valószínűleg akkor támadt, amikor az újságok Keletkeztek, és addig fog tartani, ameddig hírlapok lesznek,. Hebbelnél érthető voit ez az averzió, mert a korabeli kritikusok nyilván nem írtak elég kedvezően az ő igazán jeles drámáiról, de mért haragusznek a sajtóra olyan vehemensen azok is, akik még csak titkos drámaírók se? Pusztán csak azért, mert az újságok olykor valótlan állításokat hoznak? Nem valószínű, mert az életben, a társaságban, és mindenütt, ahol megfordulnak, több hazugságra bukkannak mind a lapjuk hasábjain, — tehát hozzájuk szokhattak. A gyűlöletük oka inkább lehet az, hogy az újság nagyon kinőtt a polgári keretekből, nem a nyárspolgar nyelvén beszél s nem annak az elveit hirdeti. Az ujsággyülölőket az bántja, hogy a lapjuk olyan más mint ők, s hogy az igazság, amit hirdet, nem az ő igazságuk, s igy az ő szemükben arcátlan hazugság. * Azoknak, akik ennyire ellenségei a hírlapoknak, meg kellene gondoiniek, hogy nem az újság hazudik, hanem a, kor, amelynek ez a papiros a tükre. * Ami pedig az újságokat iileii, nekik szerencséjük, hogy ilyen kevéssé szeretik őket. Ebben reijik a hatalmuk. Ha úgy írnának, ahogy a gyűlölőik kívánják, unalmasak és üresek lennének, s rendre megbuknának. Addig fognak virágozni, amig a Hebbelek úgy fognak n.vatkozni róluk, ahogy idéztem, s amig a nyárspolgárok azt fogják nintn. hogy ók magasabb erkölcsi nívón állanak mint á »kedvenc« lapjuk.
