Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-19 / 257. szám

2. olđah BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 szeptember 19. Szubotica nem fizet nyugdijat a máshol eltöltöttt szolgálati idő után Vita a kormány és a város között Érdekes, elvi jelentőségű kérdés fog­lalkoztatja a szuboticai városi tanácsot. Az utóbbi időben ugyanis gyakran elő­fordul, hogy a kormány olyan tisztvise­lőket nevez ki, akik másutt már hosz­­szabb időt töltöttek közszolgálatban. E tisztviselők részére azután nyugdíjazá­suk esetén Szubotica városnak kellene a nyugdijukat kifizetni. A városi tanács azonban arra az ál­láspontra helyezkedik, hogy az itt nyug­díjba menő tisztviselőknek csak abban az esetben folyósítják a nyugdijat, hogy ha legalább is öt évet töltött a város szolgálatában. így tehát az a tisztviselő, aki például harminc évi közszolgálati időt töltött el Szerbiában és Szuboti­­cára helyezése után egy évvel kéri nyugdíjazását, nem kapja meg a város­tól a nyugdiját. A város álláspontja tekintetében kér­dést intéztünk Sztipics Károly dr. fő­ügyészhez, aki a következőket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának: — Az érvényben lévő magyar tör­vény értelmében a nyugdíj-illetménye­ket a viszonosság alapján ki kell fizetni annak a törvényhatóságnak, amelynek szolgálatában van a nyugdíjazott tiszt­viselő utoljára és be kell számítani a szolgálati időbe az ország más terüle­tén állami vagy törvényhatósági szol­gálatban eltöltött szolgálati időt is. Előfordul, hogy Szerbiából helyeznek a szuboticai városházára tisztviselőket, akik szolgálati idejük alatt nem a mi nyugdíjalapunk javára fizették be nyug­­dijilletményeiket. A város ezeknek a tisztviselőknek csak akkor adhat nyug­dijat, ha a nyugellátásra jogot adó öt­évi szolgálatuk van a szuboticai köz­­igazgatásnál. A viszonosság elve a mi javunkra nem érvényesül ilyen ügyek­ben. A város és a kormány között folyó vitában valószínűleg hamarosan elvi dön­tést fog hozni a belügyminisztérium, vagy az államtanács. Az erkölcstelen divat miatt lemondott a szatmári főrabbi Nem tudta elviselni, hogy a nők hiányos öltözékben jarjanak templomba A női divat ma, kétségtelen nem erkölcsjavitó — és talán nem is esz­tétikus — ámbár ami azt illeti, a pa­­radicsomi kosztüm sem épen felel meg ennek a nemes célnak. A mostani divat: erős dekoltázs, bubifrizura és egyéb női kellék, aligha szivük szerint való a konzervatív hajlandóságú em­bereknek, azoknak, , akiknek a, valcer a minden idők legjobb tánca és akik erkölcsöt és egyéb jó, békebeli ízlést szeretnének rádiktálni a nőkre. De hiába, a fejlődést itt se lehet föltar­tani, az asszonyok fütyülnek az erkölcs­­prádikálókra, mennek a maguk utján. Erre az igazságra jött rá — mint Szatmárról jelentik — a hires szat­mári ortodox főrabbi: Grii wähl Lá­zár is hosszú és kitartóan szélmalom­­harc után. A tudós főrabbi, aki min den bajt a divatnak tulajdonit, min­den erkölcstelenséget, elhatározta, hogy miután Szatmár ortodox haja­­donai nem fogadják meg az intelmét, elmegy Szatmárról, otthagyja A hit­községet és elfogadja a pápai orto doxok meghívását. A reményét vesz­tett, elkeseredett főrabbi így nyilatko­zott távozásáról az egyik erdélyi új­ság munkatársának : — Uram, én a szatmári ortodox hitközség főpapi székét elhagyom. El­. hagyom azért, mert céltalannak látom a divatkirályokkal való egyenlőtlen harcomat. Én esztendők során át hiába ostorozom szószékről a divat­őrületet, ugyanakkor a nők a legújabb és leghiányosabb öltözékben vannak jelen a templomban és inkább vesz­tükbe rohannak az uj divattörekvések elgaloppirozott tempójában, semmint visszatérnének arra az útra, amely a tisztesség, becsületesség és szemér­­metesség felé vezet. Asszonyaink mai ruházkodása — bátran kimondom — a hetérák viseletéhez hasonló. Ha ennek a sebes sodrású árnak nem emelünk gátat, akkor a társadalom erkölcse múlhatatlanul belefullad az örvénybe. Hivatalnok-orvosai lesznek a munkásbiztosiió pénztáraknak A mintssíérium jóváhagyta az uj orvosi pragmatikát A szociálpolitikai minisztérium határozata értelmében a munkás­­pénztári orvosi állások betöltésénél a jövőben uj rendszer lép életbe. A minisztérium ugyanis hozzájá­rult a betegsegélyző pénztárak ré­széről beterjesztett orvosi pragma­tikához. amely szerint az eddigi szerződéses betegpénztári orvosi állásokon kívül a munkáspénztárak ezentúl hivatalnok-orvosi állásokat is szervezhetnek. A hivatalnokként alkalmazott orvosok állandó évi fi­zetésen kiviil családi pótlékban és a köztisztviselőket megillető egyéb kedvezményekben, valamint nyug­díjban is részesülnek és adóikat, mint a többi tisztviselőkét a beteg­­segélyzői pénztárak fizetik. A pragmatika a hivatalnok-orvo­sokat aszerint, hogy mennyi beteget kezelnek, két osztályba 'sorozza. Az I. osztályba tartozó orvosok, akik 800—1100 beteget kezelnek, évi .hu­­szonnégyezertől-harminchatezer >, di­nárig terjedő fizetést kapnak szol­gálati idejük szerint. A II osztályú orvosoknak, akik 1100—1400; beteget kezelnek, évente harmirrezertől­­negyvenötezer dinárig terjedhet a fizetésük. A zagrebi országos központi biz­tositó pénztár igazgatósága a jóvá­hagyott pragmatika alapján felhív­ta a kerületi pénztárakat, hogy álla­pítsák meg. mennyi hivatalnoki és mennyi szerződéses orvosi állást akarnak szervezni. A szuboticai munkáspénztár igaz­gatósága most foglalkozott a zag­rebi központ leiratával és elhatá­rozta. hogy Szuboticán az eddigi ti­zennégy szerződéses orvosi állás helyett tizenkét orvosi állást tart fenn. ezek közül hat hivatalnoki és hat szerződéses állást. A hat hiva­talnok-orvosi állásból öt I. osztályú és egy II. osztályú állást szervez. Szentán és Sztari-Becsén egy­­egy II. osztályú, Topolán és Sztari- Kanizsán pedig egy-egy I. osztályú hivatalnok-orvosi állást fognak szer­vezni. A szuboticai pénztár igazgatósága határozatát jóváhagyás végett fel­terjeszti a zagrebi központhoz és ha a jóváhagyás megtörtént, nyomban pályázatot hirdetnek az ui orvosi állásokra. Az jelenlegi szerződéses orvosok az igazgatóság határozata értelmében a pályázatoknál előny­ben részesülnek. Svájci notesz Ahol a béke készül Génévé, szeptember. A Népszövetség helyiségei nem ra­gadnak meg különösen pompájukkal.' A parketten, lépcsőkön ugyan mindenfelé perzsaszőnyeg, azonban a bizottsági te­rem nem sokban külömbözik a szubo­ticai kaszinó valamelyik nagyobb .szo­bájától. A terem közepén áll egy patkóajaku nagy asztal, e körül ül­nek a delegátusok, mindenkinek meg­van jelölve a helye, s mindegyik előtt ett az ülés napirendje és az előadói ja­vaslat). 'A patkó közepén ü az elnök, mélleitte a referens. A közönség közvet­lenül a delegátusok, hátamögött ül a falnál, sem korlát, sem semmi más nein választja el a hallgatókat a delegátu­soktól, úgyhogy, amikor egy-egy ja­pán, angol, vagy spanyol hallgató; meg­unja az ülést hallgatni s feláll, hogy ki­menjen, a japán elnök szomorúan, Szem­rehányóan néz rá, hogy még egy szó­nok akad. Megnéztem a nagytermet is, — az ülésteremből egész nyugodtan ki lehet sétálni, s megint vissza lehet jönni. Ha nem volna két karzatsora, az se sok­ban külömböznék valamelyik egyetemi előadóteremtől. A harmadik bizottság ülésén va­gyunk, amely a költségvetést tárgyal­ja. Tavaly ennek a bizottságnak Nin­­csics külügyminiszter volt az elnöke, az idén japán elnök van, a brüsszeli japán nagykövet. Komoly, pápaszemes, gérckkcs ur, Rajta kívül alig egy-kéí delegátus van ilyen komolyan felöltöz­ve. A többiek uccai ruhában, színes ing­ben ülnek,, szivaroznak,' cigarettáznak, az uruguay-i delegátus képes lapokat ir. A nemzetközi munkaügyi hivatal költségvetését tárgyalják. A delegátu­sokat nem túlságosan érdekli a. .téma. Az ügy referense Thomas, volt francia municiós miniszter, aki a szocialista “pártot képviselte a háború alatt a fran­cia kabinetben, most pedig a nemzet­közt munkaügyi hivatal igazgatója. Szakmabéli kérdésről van szó. Arról folyik a vita hogy a nemzetközi mun­kaügyi hivatal egy lapot ad. ki s ez az újság is rosszul megy. Eddig naponta jelent meg, s most átalakult hetilappá, mert nem győzik a ráfizetést. A kana­dai kiküldöttnek van a legjózanabb öt­lete. Azt mondja, hogy szüntessék be ezt a lapot, nincsen abban semmi szé­gyen, amelyik lapra, rá keli fizetni, ar­ra ai lapra nincs szükség. Ha annyi em­bert érdekelne ez az újság, ahány pél­dányban kinyomatják, nem volna ráfi­zetés, de mert csak kevesen fizetnek rá elő s azok is inkább kényszerudva­riasságból, legokosabb lenne megszün­tetni. A derék egyetemi professzor, aki­nek különben egy iiataj titkár súg,, biz­tosítja a Népszövetséget, hogy az új­ság senkinek se fog hiányozni. Az olasz küldött azt proponálta, hoev hirdetése­ket vegyenek föl az újságba. Thomas őexcellenciájának úgy látszik nagyon szivén fekszik az, hogy legyen e'gy lapja, erősen ágál a megszüntetés ellem Ülve beszél, holott a többiek fel­állnak. így is neki van a legnagyobb si­kere. Nagyszerű szónok, kellemes hang­ja van, s úgy játszik azoknak azt egye­temi professzoroknak az érzésével, akik itt összegyűltek, ahogy akar. Vicceket mond, anekdótázik. Utazik a tapsra s a viharos derültségekre. Közvetlenül mögötte ülünk. Észreveszi, hogy nékem lefordítják, amit mond, hegy érdekel, milyen okokat talál arra, hogy egy lá­pot ne szüntessenek meg, erre felém fordul, egyenesen nekem beszél. El­mondja, hogy az újságot tiszteletpél­dányként küldik 42 nagy lap szerkesz­tőségének s a lapok igen sokszor át­veszik a közleményeit. Na jó, majd a »Bácsmegyef Napló« számára, is kérek tőle tiszteletpéldányt. Még arra is ki­terjeszkedik, hogy a lapban ezután hir­detések is lesznek. A nagyebb hajózási vállalatokat és a szállodákat felkérték, hogy hirdessenek a nemzetközi munka­ügyi hivatal lapjában. Úgyis panasz­kodnak a hotelek, hogy nincs idegen­­forgalom, — mondja, — majd ezután lesz. Ezen ö itt nevet, s nevet a dele­gáció is, amely külömben egyhangúlag megszavazza, hogy az újságot tovább fentartják. A jugoszláv delegátus, No-: vákovics is, beogradi egyetemi tanár, lemondólag legyint. Úgy látszik ő az egyetlen itt, aki olvassa ezt a lapot, s most fáj neki, hogy nem tud tőle meg­szabadulni. Azután arról referál Thomas, hogy a nemzetközi munkaügyi hivatal részére palotát építettek. A költségekre egy­millió svájci frank volt előirányozva, de 200.000 frankkal túllépték az előirány­zatot. Ezt is tudomásul veszik, 200.000 svájci frank úgy látszik itt nem olyan sok pénz, hogy érdemes volna róla so-, kát beszélni. Odahaza ez 3 millió dinár. Thomas felsorolja azokat az országo­kat, amelyek a palota berendezéséhez hozzájárultak. Minden ország külön tapsot kap. Jugoszlávia még csak meg­ígérte a hozzájárulást, de nem küldte el, de azért Jugoszlávia is kap tapsot. Most már akár el se küldje az ajándé­kot. A teremben állandóan ötven-hatvan delegátus van jelen. Köztük több kinai, japán és mongol. Egy kis kinai figyel a legszorgalmasabban és legszimpatiku­­sabban. Kiderül, hogy süket. Időnkint egy hatalmas hallócsövet tesz a tűié­hez, de hamar lekapja onnan. Hallócső nélkül hallgat. A felszólalók, ki fran­ciául, ki angolul beszél. Nyomban ahogy a szónok leül, feláll a tolmács és a francia szónoklatot angolra, az angolt franciára fordítja. Az egyik tolmács, a ki angolul adja vissza a francia szava­kat, mérges, vörösképü ur, gyorsírja a beszédet s nyomban lefordítja. Hä egy­­egy oldallal kész, dühösen összegyűri és ledobja a már lefoiditott beszédet s kétségbeesve nézi az előtte lévő pa^ir­­hegyet, hogy még mennyit kell fordí­tania. Fogadni mernék, -hogy az a tol­mács Thomas legjobb vicceit legyilkol­ja. Szerencséje, hegy a . volt francia municiós miniszter nem tud angolul. Azonban láttam rajta, hogy beszéde tolmácsolása közben hiányzik néki, hogy az angolok nem nevetnek. Ö maga ne­vet néha. Az angol beszédek francia tolmácsa kis alacsony fürge ember. A hosszú szónoklatokkal meglehetősen rö­viden végez. Úgy látszik nem csinál belőle lelkiismereti kérdést, bogy min- I dent megértsenek a franciák, amit az angolok mondtak. x 1 A teremben már csak azért is, meri minden beszédet kétszer mondanak el, nincs meg az a bizonyos »méltpságos nyugalom«, amelyet a közhit a diplo-j maták sajátjának tart. Beszélgetnek, trácsolnék. Mellettünk egy zsömleszin-J hajú angol újságíró hölgy ül, vele sok-í kai többet foglalkoznak a kiküldöttek, mint a szőnyegen foigó tárggyal, a melynél őnagysága bizonyára érdeke­sebb. A teremben igen sok az újság­író, egyik-másik szorgalmasan jegyez is. Pclrovics, jugoszláv sajtófőnök el­mondta, hegy tőle legalább kétszázöt­ven jugoszláv újságíró kért jegyet a Népszövetség ülésére. El lehet képzel­ni, hogy hányán kértek a többi orszá­gok népszövetségi irodájától. A sok új­ságíró dacára 1 valamennyi lapban szó­­rul-szórai ugyanaz a szintelen kommü­niké jelenik meg a népszövetségi ülé-í sekről. Nem csoda, hogy a svájciakat nem érdekli már az egész Népszövet­ség. Odakint a genfi tó fölött most nyug­szik le a nap, búcsúzó sugarai pirosra festik a Motríblarik fehér fejét, a tó vi­ze aranyos színeket játszik s hattyúk röpülnek felette, Ez az igazi nemzet­köziség, a szépség ereje, amely min­denkit meghódolásra kényszerit. Svájc olyan, mint a szerelem. Mindenki azt hiszi, hogy csak ö látja szépségeit, ő fedezi fel csudáit. Pedig mindez már a Bedeckerben is benne van. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents