Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)
1924-09-19 / 257. szám
2. olđah BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 szeptember 19. Szubotica nem fizet nyugdijat a máshol eltöltöttt szolgálati idő után Vita a kormány és a város között Érdekes, elvi jelentőségű kérdés foglalkoztatja a szuboticai városi tanácsot. Az utóbbi időben ugyanis gyakran előfordul, hogy a kormány olyan tisztviselőket nevez ki, akik másutt már hoszszabb időt töltöttek közszolgálatban. E tisztviselők részére azután nyugdíjazásuk esetén Szubotica városnak kellene a nyugdijukat kifizetni. A városi tanács azonban arra az álláspontra helyezkedik, hogy az itt nyugdíjba menő tisztviselőknek csak abban az esetben folyósítják a nyugdijat, hogy ha legalább is öt évet töltött a város szolgálatában. így tehát az a tisztviselő, aki például harminc évi közszolgálati időt töltött el Szerbiában és Szuboticára helyezése után egy évvel kéri nyugdíjazását, nem kapja meg a várostól a nyugdiját. A város álláspontja tekintetében kérdést intéztünk Sztipics Károly dr. főügyészhez, aki a következőket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának: — Az érvényben lévő magyar törvény értelmében a nyugdíj-illetményeket a viszonosság alapján ki kell fizetni annak a törvényhatóságnak, amelynek szolgálatában van a nyugdíjazott tisztviselő utoljára és be kell számítani a szolgálati időbe az ország más területén állami vagy törvényhatósági szolgálatban eltöltött szolgálati időt is. Előfordul, hogy Szerbiából helyeznek a szuboticai városházára tisztviselőket, akik szolgálati idejük alatt nem a mi nyugdíjalapunk javára fizették be nyugdijilletményeiket. A város ezeknek a tisztviselőknek csak akkor adhat nyugdijat, ha a nyugellátásra jogot adó ötévi szolgálatuk van a szuboticai közigazgatásnál. A viszonosság elve a mi javunkra nem érvényesül ilyen ügyekben. A város és a kormány között folyó vitában valószínűleg hamarosan elvi döntést fog hozni a belügyminisztérium, vagy az államtanács. Az erkölcstelen divat miatt lemondott a szatmári főrabbi Nem tudta elviselni, hogy a nők hiányos öltözékben jarjanak templomba A női divat ma, kétségtelen nem erkölcsjavitó — és talán nem is esztétikus — ámbár ami azt illeti, a paradicsomi kosztüm sem épen felel meg ennek a nemes célnak. A mostani divat: erős dekoltázs, bubifrizura és egyéb női kellék, aligha szivük szerint való a konzervatív hajlandóságú embereknek, azoknak, , akiknek a, valcer a minden idők legjobb tánca és akik erkölcsöt és egyéb jó, békebeli ízlést szeretnének rádiktálni a nőkre. De hiába, a fejlődést itt se lehet föltartani, az asszonyok fütyülnek az erkölcsprádikálókra, mennek a maguk utján. Erre az igazságra jött rá — mint Szatmárról jelentik — a hires szatmári ortodox főrabbi: Grii wähl Lázár is hosszú és kitartóan szélmalomharc után. A tudós főrabbi, aki min den bajt a divatnak tulajdonit, minden erkölcstelenséget, elhatározta, hogy miután Szatmár ortodox hajadonai nem fogadják meg az intelmét, elmegy Szatmárról, otthagyja A hitközséget és elfogadja a pápai orto doxok meghívását. A reményét vesztett, elkeseredett főrabbi így nyilatkozott távozásáról az egyik erdélyi újság munkatársának : — Uram, én a szatmári ortodox hitközség főpapi székét elhagyom. El. hagyom azért, mert céltalannak látom a divatkirályokkal való egyenlőtlen harcomat. Én esztendők során át hiába ostorozom szószékről a divatőrületet, ugyanakkor a nők a legújabb és leghiányosabb öltözékben vannak jelen a templomban és inkább vesztükbe rohannak az uj divattörekvések elgaloppirozott tempójában, semmint visszatérnének arra az útra, amely a tisztesség, becsületesség és szemérmetesség felé vezet. Asszonyaink mai ruházkodása — bátran kimondom — a hetérák viseletéhez hasonló. Ha ennek a sebes sodrású árnak nem emelünk gátat, akkor a társadalom erkölcse múlhatatlanul belefullad az örvénybe. Hivatalnok-orvosai lesznek a munkásbiztosiió pénztáraknak A mintssíérium jóváhagyta az uj orvosi pragmatikát A szociálpolitikai minisztérium határozata értelmében a munkáspénztári orvosi állások betöltésénél a jövőben uj rendszer lép életbe. A minisztérium ugyanis hozzájárult a betegsegélyző pénztárak részéről beterjesztett orvosi pragmatikához. amely szerint az eddigi szerződéses betegpénztári orvosi állásokon kívül a munkáspénztárak ezentúl hivatalnok-orvosi állásokat is szervezhetnek. A hivatalnokként alkalmazott orvosok állandó évi fizetésen kiviil családi pótlékban és a köztisztviselőket megillető egyéb kedvezményekben, valamint nyugdíjban is részesülnek és adóikat, mint a többi tisztviselőkét a betegsegélyzői pénztárak fizetik. A pragmatika a hivatalnok-orvosokat aszerint, hogy mennyi beteget kezelnek, két osztályba 'sorozza. Az I. osztályba tartozó orvosok, akik 800—1100 beteget kezelnek, évi .huszonnégyezertől-harminchatezer >, dinárig terjedő fizetést kapnak szolgálati idejük szerint. A II osztályú orvosoknak, akik 1100—1400; beteget kezelnek, évente harmirrezertőlnegyvenötezer dinárig terjedhet a fizetésük. A zagrebi országos központi biztositó pénztár igazgatósága a jóváhagyott pragmatika alapján felhívta a kerületi pénztárakat, hogy állapítsák meg. mennyi hivatalnoki és mennyi szerződéses orvosi állást akarnak szervezni. A szuboticai munkáspénztár igazgatósága most foglalkozott a zagrebi központ leiratával és elhatározta. hogy Szuboticán az eddigi tizennégy szerződéses orvosi állás helyett tizenkét orvosi állást tart fenn. ezek közül hat hivatalnoki és hat szerződéses állást. A hat hivatalnok-orvosi állásból öt I. osztályú és egy II. osztályú állást szervez. Szentán és Sztari-Becsén egyegy II. osztályú, Topolán és Sztari- Kanizsán pedig egy-egy I. osztályú hivatalnok-orvosi állást fognak szervezni. A szuboticai pénztár igazgatósága határozatát jóváhagyás végett felterjeszti a zagrebi központhoz és ha a jóváhagyás megtörtént, nyomban pályázatot hirdetnek az ui orvosi állásokra. Az jelenlegi szerződéses orvosok az igazgatóság határozata értelmében a pályázatoknál előnyben részesülnek. Svájci notesz Ahol a béke készül Génévé, szeptember. A Népszövetség helyiségei nem ragadnak meg különösen pompájukkal.' A parketten, lépcsőkön ugyan mindenfelé perzsaszőnyeg, azonban a bizottsági terem nem sokban külömbözik a szuboticai kaszinó valamelyik nagyobb .szobájától. A terem közepén áll egy patkóajaku nagy asztal, e körül ülnek a delegátusok, mindenkinek megvan jelölve a helye, s mindegyik előtt ett az ülés napirendje és az előadói javaslat). 'A patkó közepén ü az elnök, mélleitte a referens. A közönség közvetlenül a delegátusok, hátamögött ül a falnál, sem korlát, sem semmi más nein választja el a hallgatókat a delegátusoktól, úgyhogy, amikor egy-egy japán, angol, vagy spanyol hallgató; megunja az ülést hallgatni s feláll, hogy kimenjen, a japán elnök szomorúan, Szemrehányóan néz rá, hogy még egy szónok akad. Megnéztem a nagytermet is, — az ülésteremből egész nyugodtan ki lehet sétálni, s megint vissza lehet jönni. Ha nem volna két karzatsora, az se sokban külömböznék valamelyik egyetemi előadóteremtől. A harmadik bizottság ülésén vagyunk, amely a költségvetést tárgyalja. Tavaly ennek a bizottságnak Nincsics külügyminiszter volt az elnöke, az idén japán elnök van, a brüsszeli japán nagykövet. Komoly, pápaszemes, gérckkcs ur, Rajta kívül alig egy-kéí delegátus van ilyen komolyan felöltözve. A többiek uccai ruhában, színes ingben ülnek,, szivaroznak,' cigarettáznak, az uruguay-i delegátus képes lapokat ir. A nemzetközi munkaügyi hivatal költségvetését tárgyalják. A delegátusokat nem túlságosan érdekli a. .téma. Az ügy referense Thomas, volt francia municiós miniszter, aki a szocialista “pártot képviselte a háború alatt a francia kabinetben, most pedig a nemzetközt munkaügyi hivatal igazgatója. Szakmabéli kérdésről van szó. Arról folyik a vita hogy a nemzetközi munkaügyi hivatal egy lapot ad. ki s ez az újság is rosszul megy. Eddig naponta jelent meg, s most átalakult hetilappá, mert nem győzik a ráfizetést. A kanadai kiküldöttnek van a legjózanabb ötlete. Azt mondja, hogy szüntessék be ezt a lapot, nincsen abban semmi szégyen, amelyik lapra, rá keli fizetni, arra ai lapra nincs szükség. Ha annyi embert érdekelne ez az újság, ahány példányban kinyomatják, nem volna ráfizetés, de mert csak kevesen fizetnek rá elő s azok is inkább kényszerudvariasságból, legokosabb lenne megszüntetni. A derék egyetemi professzor, akinek különben egy iiataj titkár súg,, biztosítja a Népszövetséget, hogy az újság senkinek se fog hiányozni. Az olasz küldött azt proponálta, hoev hirdetéseket vegyenek föl az újságba. Thomas őexcellenciájának úgy látszik nagyon szivén fekszik az, hogy legyen e'gy lapja, erősen ágál a megszüntetés ellem Ülve beszél, holott a többiek felállnak. így is neki van a legnagyobb sikere. Nagyszerű szónok, kellemes hangja van, s úgy játszik azoknak azt egyetemi professzoroknak az érzésével, akik itt összegyűltek, ahogy akar. Vicceket mond, anekdótázik. Utazik a tapsra s a viharos derültségekre. Közvetlenül mögötte ülünk. Észreveszi, hogy nékem lefordítják, amit mond, hegy érdekel, milyen okokat talál arra, hogy egy lápot ne szüntessenek meg, erre felém fordul, egyenesen nekem beszél. Elmondja, hogy az újságot tiszteletpéldányként küldik 42 nagy lap szerkesztőségének s a lapok igen sokszor átveszik a közleményeit. Na jó, majd a »Bácsmegyef Napló« számára, is kérek tőle tiszteletpéldányt. Még arra is kiterjeszkedik, hogy a lapban ezután hirdetések is lesznek. A nagyebb hajózási vállalatokat és a szállodákat felkérték, hogy hirdessenek a nemzetközi munkaügyi hivatal lapjában. Úgyis panaszkodnak a hotelek, hogy nincs idegenforgalom, — mondja, — majd ezután lesz. Ezen ö itt nevet, s nevet a delegáció is, amely külömben egyhangúlag megszavazza, hogy az újságot tovább fentartják. A jugoszláv delegátus, No-: vákovics is, beogradi egyetemi tanár, lemondólag legyint. Úgy látszik ő az egyetlen itt, aki olvassa ezt a lapot, s most fáj neki, hogy nem tud tőle megszabadulni. Azután arról referál Thomas, hogy a nemzetközi munkaügyi hivatal részére palotát építettek. A költségekre egymillió svájci frank volt előirányozva, de 200.000 frankkal túllépték az előirányzatot. Ezt is tudomásul veszik, 200.000 svájci frank úgy látszik itt nem olyan sok pénz, hogy érdemes volna róla so-, kát beszélni. Odahaza ez 3 millió dinár. Thomas felsorolja azokat az országokat, amelyek a palota berendezéséhez hozzájárultak. Minden ország külön tapsot kap. Jugoszlávia még csak megígérte a hozzájárulást, de nem küldte el, de azért Jugoszlávia is kap tapsot. Most már akár el se küldje az ajándékot. A teremben állandóan ötven-hatvan delegátus van jelen. Köztük több kinai, japán és mongol. Egy kis kinai figyel a legszorgalmasabban és legszimpatikusabban. Kiderül, hogy süket. Időnkint egy hatalmas hallócsövet tesz a tűiéhez, de hamar lekapja onnan. Hallócső nélkül hallgat. A felszólalók, ki franciául, ki angolul beszél. Nyomban ahogy a szónok leül, feláll a tolmács és a francia szónoklatot angolra, az angolt franciára fordítja. Az egyik tolmács, a ki angolul adja vissza a francia szavakat, mérges, vörösképü ur, gyorsírja a beszédet s nyomban lefordítja. Hä egyegy oldallal kész, dühösen összegyűri és ledobja a már lefoiditott beszédet s kétségbeesve nézi az előtte lévő pa^irhegyet, hogy még mennyit kell fordítania. Fogadni mernék, -hogy az a tolmács Thomas legjobb vicceit legyilkolja. Szerencséje, hegy a . volt francia municiós miniszter nem tud angolul. Azonban láttam rajta, hogy beszéde tolmácsolása közben hiányzik néki, hogy az angolok nem nevetnek. Ö maga nevet néha. Az angol beszédek francia tolmácsa kis alacsony fürge ember. A hosszú szónoklatokkal meglehetősen röviden végez. Úgy látszik nem csinál belőle lelkiismereti kérdést, bogy min- I dent megértsenek a franciák, amit az angolok mondtak. x 1 A teremben már csak azért is, meri minden beszédet kétszer mondanak el, nincs meg az a bizonyos »méltpságos nyugalom«, amelyet a közhit a diplo-j maták sajátjának tart. Beszélgetnek, trácsolnék. Mellettünk egy zsömleszin-J hajú angol újságíró hölgy ül, vele sok-í kai többet foglalkoznak a kiküldöttek, mint a szőnyegen foigó tárggyal, a melynél őnagysága bizonyára érdekesebb. A teremben igen sok az újságíró, egyik-másik szorgalmasan jegyez is. Pclrovics, jugoszláv sajtófőnök elmondta, hegy tőle legalább kétszázötven jugoszláv újságíró kért jegyet a Népszövetség ülésére. El lehet képzelni, hogy hányán kértek a többi országok népszövetségi irodájától. A sok újságíró dacára 1 valamennyi lapban szórul-szórai ugyanaz a szintelen kommüniké jelenik meg a népszövetségi ülé-í sekről. Nem csoda, hogy a svájciakat nem érdekli már az egész Népszövetség. Odakint a genfi tó fölött most nyugszik le a nap, búcsúzó sugarai pirosra festik a Motríblarik fehér fejét, a tó vize aranyos színeket játszik s hattyúk röpülnek felette, Ez az igazi nemzetköziség, a szépség ereje, amely mindenkit meghódolásra kényszerit. Svájc olyan, mint a szerelem. Mindenki azt hiszi, hogy csak ö látja szépségeit, ő fedezi fel csudáit. Pedig mindez már a Bedeckerben is benne van. F. F.
