Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-18 / 256. szám

4 Poštarina plaćena u gotovom Ára egy és fél dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve XXV. évfolyam Snbotica, CSÜTÖRTÖK, 1924 szeptember IS. 256. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után é* hétfőn délben Telefon szánt: Kiadóhivatal 8—58, Szerkesztőség,5—10 Előfizetési ár negyedévre 133 dinár Ki&déhivatah Safcetica, Aleksandrova uí.1.(Leihach*paloía) Szerkesztőség: Aleksandrova ni. 4. (Rossla-Fonriére-pslota) Az álliazafiság nekrológja (x) Bulgáriában, ahol még fris­sek a sirok — a legéppuskázott, agyonvert, haláibakinzott parasz­tok sírjai — már megint kattog­nak a fegyverek, zug az erdő és ismét véres dáridót ül az a szen­vedély, amely a régi vezérnek, Stambulinszkynak ütötte ki a szivét tragikusan. A harc, ami most elkezdődött a megkínzott bolgár földön és ami bolond és részvéttelen, nem megy, — ahogy szokott, mióía Qankov tanár az ur Bulgáriában, — nem megy pa­rasztok ellen, fellázadt községek ellen, munkások ellen, akik sűrűn terveztek riadót és hatalomcserét. Ahogy igaz, hogy a botnak két yége van és a tragikus uritörté­­rvelem sohasem végződik kabaré­jelenet nélkül, a bolgár reakció, a ravasz plutokrácia, macedón különítmény-politika, az egész szófiái cécó utolsó fölvonása pe­reg le gyorsan és meglehetősen nagy izgalmakkal abban a ban­daküzdelemben, amely elvitte már a bolgár Héjjas Ivánt, a legendás főnököt, Alexandrov Tódort. A macedón szervezetek összecsap­tak Bulgáriában, a bolgár hegyek összeriadtak, a titokzatos fegyve­rek egymásnak fordultak, betelje­sedvén a krisztusi ige: aki fegy­vert fog, az fegyverrel is pusztul el. Alexandrov Tódornak, ki a retro­grad hitü polgársággal letörte a paraszthatalmat, a parasztdemo­kráciát, elhantolt sok munkást és parasztot, alig másfél év után megásták a sírját, nem is Síam­­bulinszky hívei, sem a kommunis­ták, hanem saját hívei, bejtársai, akikkel sűrűn vágott neki a sötét éjszakának. A sors, ami elérte a vezért és a testvérharc, amibe belesodródtak a macedón különít­mények, régi receptre jött meg, mint aminek muszáj volt bekö­vetkezni, mert ez a történelem ígazságtevése. Az álhazafiság, a mely gyújtogató és véres min­denütt, ahol felüti a fejét, Bul­gáriában sem ígért sok jót már akkor, amikor ijedten menekültek külföldre a parasztpárt politikusai. Akiknek a nemzeti jelszó: üzlet, a sovinizmus: háború, azok so­hasem tudják, mikor buknak d és milyen egyedül. A bolgár föl­dön sok volt a különítmény p rancsnok, sokan voltak vezérek és alvezérek, akik valamennyien becsületet, jó életet és dicsőséget akartak bitorolni maguknak a ha­­zafiság védelme alatt. Két dudás egy csárdában nem fér meg — mondja a közmondás — Alekó pasának elég volt már a szomszéd hírneve, elég volt Alexandrov Tódor vezérsége. Aki fegyverrel, még pedig jelszavak l al fölszentelt fegyverrel szokott iiintézni békét és háborút, ez tem spekulál: megöli azt, aki útjában van. A puska furcsa jó­szág, igen sokszor akkor pül el, amikor nem kellene. Canköv mi­niszterelnök tudja, hogy most nagyon: rosszkor dörrent el-a két macadó'n-brávómanüchere. A bol­gár különítmények, amelyek ed­dig csak határt törtek és lázadó parasztot küldtek csapatostul a másvilágra, a vezér sírja körül egymás ellen fordultak. És most: gyilkolják egymást, pusztítják, mint az ellenségek, csatát vívnak, kegyetlen és buta ütközeteket, amelyekben sorba hullanak test­vér kezektől, miközben a bolgár paraszt, aki megbújt, fölnéz re­ménykedve és harciasán. A bol­gár ellenforradalom legerősebb ge­rendái roppantak össze a bandák villongásaiban, az egyetlen fegy­veres erő züllik szét, ami hata­lomba tartotta két és féleszten­­deig a Cenkov-kormányt. A szó­fiái pokol bejárata szabad: Alexandrov Tódor halott. Altnak a demokráciának, amit belefoj­tottak a bolgár paraszt szivébe, kényelmes lesz az útja, mert ami­nek elvégzése rá várt, azt most, a törvény szerint, elvégzik ma­guk a porkolábok. A történelem hajtóerői dolgoznak Bulgáriában is és a bolgár élet fejlődését a macedón különítmények szolgál­ják most akaratlan. Mert a fejlő­dés ellen hiába géppuska, ágyú, vagy halottak, az élet megy to­vább, ciMc-cakkos kitérőkkel a bolgár földön a beteljesülés felé, a béke felé. Az álhazafiság pedig fakul, vértől lassan egészen ki­fakul, amíg egyszer csak egészen a lomtárba teszik a kijózanodó nemzetek, akik a bolgár banda­­harcokból sokat tanulhatnak és sok, nagyon sok igazságát használhat­ják föl a jövő számadásban .. . Csütörtökön dönt a minisztertanács a Radics-párfci miniszterek kinevezéséről A kormány támogató kis pártok blokkba tömörülnék Beogradból jelentik: A Radics­­pártnak a kormányba való belé­pésére vonatkozó tárgyalások már annyira előrehaladott stádiumba jutottak, hogy a megoldása, már csak napok kérdése és ezzel a politikai helyzet stabilitása meg­lehetősen hosszú időre biztosított­nak tekinthető. A kormány hely­zetét az egész vonalon szilárdnak tartják és már az ellenzék is hosszú parlamenti harcra ren­dezkedik be, miután a kormány meglepetésszerü bukáséra belső egyenetlenség miatt egyáltalán nem lehet számítani. Különösen jó hatást tett politi­kai körökben Radicsnak a Vreme szerdai száméban megjelent nyi­latkozata, amelyben többek közt kijelenti, hogy partja a kormányba való belépésre semmi feltételt sem szabott, mert feltételek felállítása mindkét fél megalázását jelentené. A kormánypártok vezetői megegyeztek Radicsékkal A döntő la ácskozások Radi­­cséknak a kormányba való belé péséről szerdán délelőtt folytai ie a miniszterelnökségen, aho Davidovics miniszterelnökön ki vül megjelentek a kormány tá ­jai közül dr. Korosec, dr. Spaho, Petrovics Nasztéz és Marinkovics Voja, a Radics-párt részéről pe­dig Predavec és dr. Macsek. A ta nécskozás hosszú ideig tartott, de annak részleteiről semmit sem közöltek a nyilvánossággal. A tárgyalásokról csak rövid hivata­los kommünikét adtak ki, amely a következőképpen hangzik: —- Ma dr. Macsek és Preda­vec tárgyaltak Davidovics Lju­bával, dr. Koroseccel, dr. Spahó­­val, Petrovics Nasztázzal és Marinkovics Vojával a politikai helyzetről. Mácsek és Predavec pártjuk felhatalmazása alapján kijelentették Davidovics minisz­terelnöknek, hogy pártjuk a kor­mány programjának minél haté­konyabb keresztülvitele érdekében hajlandó közvetlenül is résztyenni a kormányzásban pártjuk képvi­selői utján. Davidovics minisz­terelnök megelégedéssel vette tudomásul ezt a közlést, amely további lépést jeleni az együt­tes munkában és azt a minisz­tertanácsnak tudomására fogja hozni. Ezután véleménycseré folyt a végleges megegyezés kontúrjaira és a perfektuáiás módjára és> idejére nézve. A kormánynak ez a kommüni­kéje több tekintetben nagyjelen­tőségű. Az a bejelentés, hogy a Radics-páit parlamenti képviselői utján vesz részt a kormányban, véget vet azoknak a kombiná­cióknak, hogy Radicsék nem képviselő szakembereket delegál­nak a kormányba. Miután több miniszter delegálásáról tesz jelen­tést a kommüniké, világosan le­het következtetni arra, hogy a Radics-párt elállt attól az eredeti tervétől, hogy a kormányba csak egy tagot küld, mint tárcanélküli horvát minisztert és kiderül az. is, hogy Radicsék resszort-nu­­niszteri tárcákat vállalnak. Igen fontos a kommüniké be­fejező mondata is, amely beje lenti, hogy máris folynak tárgyalá­sok a „végleges megegyezés kon­túrjairól“. Eddig ugyanis az volt a helyizet és a kormány dekla­rációja is azt juttatta kifejezésre, hogy a kormány mögött egyesült pártoknak az a kormányzási pro­gramja, hogy megteremtsék az államalkotó népek közötti meg­egyezés előfeltételen. A kormány több tagjának, va­lamint Raclicséknak eddigi nyi­latkozataiban is többször hang­súlyozták, hogy a kormánynak csak a megegyezésre kedvező at­moszféra megteremtése a feladata, magáról a megegyezésről azon­ban majd csak az uj választások után, a népakarat megnyilvánu­lása alapján fognak tárgyalni. Ez a felfogás tulajdonképpen azt is kizárta, hogy egyelőre tárgyalá­sokat folytassanak a végleges megegyezésről. A mai kommü­niké tanúsága szerint a kormány tuheszi magát ezen az eredeti koncepción és igyekszik mármost — mint a kommüniké mondja — a kontúrjait kijelölni a ,végleges megegyezésnek. Világos tehát, hogy a szerdai tanácskozáson szó került már a szerb-hervát megegyezésről és po­litikai körökben számítanak arra, hogy csakhamar ez a kérdés lesz a politikai élet tengelye. A minisztertanács, amelyen a mi­niszterelnök beszámol a szerdai ta­nácskozásokról és amelyen döntés történik Radicséknak a kormányba való belépéséről, csütörtökön fog lefolyni. A kis pártok egységes frontja A kormányblokkon kívül álló, de elvileg a kormányt támogató kis pártok közt, a Német Párt kezdeményezésére már hosszabb idő óta tanácskozások folynak ezeknek a pártoknak egységes parlamenti magatartásáról. A ta­nácskozások a Német Párt, a fóldmives pért, a dzsemjet és az úgynevezett semlegesek klubja közt mér régebb idő óta folynak. Most, hogy a parlament újabb ülésszaka közeledik, a kis pártok elérkezettnek látták az időt arra, hogy együttes tanácskozáson vég­leges megállapodásra jussanak. A többi pártok megbízásából a Né­met Párt szerda délutánra tanács­kozásra hívta össze áz érdekelt kis partok képviselőit, hogy ezt a kérdést végleg elintézzék. A ta­nácskozáson azonban a parla­menti szünetre va ó tekintettel olyan kevés képviselő jelent meg, hogy azt csütörtökre halasztották. Hir szerint a kis pártok képvi­selői körében bizonyos elégedetlen­ség mutatkozik a kormány működé­sével szemben, különösen a tiszt­viselői kinevezések miatt. A föld­­míves párt és a németek rossz néven veszik a demokratáktól, hogy a pártközi előzetes meg­egyezés ellenére a Vajdaságban a régi tisztviselők felváltása és újak kineyeztse tekintejében nem kérdez-,

Next

/
Thumbnails
Contents