Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)
1924-09-14 / 252. szám
12. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 szeptember 14. Portikus övezi, a nyitott udvarban esővizes kád, a conpluvium, két oldalt aprócska szobák, majd a peristylium, gyönyörű oszlopsoraival, hosszúkás márvány halastó, melyet csöpp állatszobrok vesznek körül, kakasok, oroszlánok, párducok, szfinkszek, s vele közlekedik az ugyancsak márványból épített halastó, melynek végén hermaprodita szobor van, nézdelve magát a vízben. A szökőkutak újra szöknek, mert a régi vezetéket kitatarozva, bevezették az uccai forrást, az táplálja az antik vízmüveket, ak£r tizennyolc századdal ezelőtt. Lenn, az udvar alján, öt hatalmas tölgynek a törzse, melyek valaha árnyat vetettek a ház gazdájára. Csak mag,a Octavius hiányzik innen, ki tógájában leheveredik a virágos fűre és Horatiusi olvassa. Még egy uj lelet. Még valamit találok itten, amit sokan talán nem is vettek észre: egy elhagyott szobában három embert. Az emberek elevenek, 1924-ből valók, olasz munkások, kik föikaparják ezt az eltemetett várost az emberiségnek és tudománynak s most elbújva a verő napfény füzétől, csöndesen ebédelnek, sajtot, kenyeret. A fai mellett kökorsó, olyan, amilyent a másik szobában láttam, csakhogy ez gyári áru, ők isznak belőle. Nyelvük annyira hasonlít a latin felírások nyelvéhez, hogy Iskolás műveltség nélkül is megérthetjük. Púra é fontc, vieni e bevi! Arcuk is egészen latin. Kettő Nápolyban született, a harmadik, Túlim, Pompejiben. Sopánkodnak a drágaságon, hogy tiz lírát kapnak napszámba, annyit, amenynyibe egy jó ebéd kerül. Lávát nyomnak kezembe, kövült, fekete tüzet, hogy vegyem meg. Mohón kapnak a pénz után. Őseik egykor talán épp itt dolgoztak, épp ily bérért, de akkor őket — micsoda barbárság — még rabszolgáknak nevezték. Trillió kiieisór a kapuig, hol a Bőség Útja látszik, a régi Pompeji. Mosolyogva iijondja: hogy jönnek mára sebesültek. Csakugyan, a csöndes uccán vagy tiz leotikát cepelnek ösztövér talijánok s a párnázott hordagyakon tagbaszakadt amerikaiak ülnek, öregek, fiatalok vegyesen. Bolond, aki gyalog jár ebben a tekervényes városban. Az amerikaiak a sebesültek, őket nevezik igy az olaszok, kik szeretett szövetségeseiket dohogva viszik egyik helyről a másik helyre.. Úgy látszik, hogy mégis inkább az olaszok sebesültek meg a háborúban. Cook-vezefö lépdel előttük, ki a nap ellen sárga szemüveget visel, homespun ruhát hord és Lloyd Georgehoz hasonlít. A Forum Triangulare-nál int a teherhordó talijánoknak, hogy tegyék le a hordágvakat s azok, mint valaha rabszolgák a patríciusokat, lesegitik a testes amerikaiakat, A menet megáll. Minerva dór templomát magyarázza nekik a vezető. A yankeek nem figyelnek oda, inkább azt a szegény embert bámulják, ki ott görögdinnyét eszik. Sohase láttak még görögdinnyét enni istennő teplcmában. Bevallom, én sem. Kosztolányi Dezső. TERE-FERE Kicsoda becsületes? Mulatságos lélektani tréfát csinált nemrégiben az Excelsior, hogy meggyőződjünk arról, kicsoda becsületes. Találomra kiválogatott a párisi cim és lapjegyzékböl száz embert, de úgy, hogy mindegyiküknek egy legyen a foglalkozása és ezeknek az ismeretleneknek leküldött öt frank ára bélyeget, egy levél kíséretében, melyben közli, hogy az alulírott régi adósságát törleszti az illetőknek. Alul a levélen cim volt az esetleges válaszra számítva. Száz ember közül pusztán harminc sietett visszaküldeni az öt frank ára bélyeget, azzal a megjegyzéssel, hogy nem illeti meg őket. A többi hetven mélységesen hallgatott, előnyt húzott a tévedésből, vagy egyszerűen rest volt válaszolni. Most az újság szerkesztősége csoportosította a száz embert foglalkozási ágak szerint és kiderült, hogy a becsületcsségi lista élén a képviselők vezetnek, valamint az irók és költők, akik — négyen öt közül — visszajuttatták a bélyegeket. Utánuk következnek az orvosok, kéményseprők és magánalkalmazottak. Üt közül kettő jelentkezett. Meglehetősen hátul állanak az akadémikusok. diplomaták, színészek, elöljárók. Egy akadt itt öt közül, ki megfelelt kötelességének. Az iparosok, kereskedők, ügyvédek ugyanehhez az osztályhoz tartoznak. Ellenben a droguisták, hentesek, kiskereskedők és italárusok fülük botját sem mozgatták. Eddig a való beszámoló, melyhez nekünk csak egy szavunk van. Vájjon a kísérleti médiumok akkor is ily emberül ^megállották volna a tüzpróbát, ha öt frank helyett ötezer, vagy ötszázezer frankot tartalmaz a levél? Újra a Marsról. A háború vörös csillagzata, a Mars még mindig időszerű. Rengeteget beszélnek róla, integetnek távoli testvéreinknek, sőt akadtak már olyanok is, kik a Mars-lakókát le is fényképeztek. Ehhez a regéhez kevés a közünk. Érdekesebb mindennél az, mit jósolt erről a titokzatos bolygóról az angolok nagy szatirikus költője, Swift Jonatán. A fölfedezés olyan meglepő, hogy a tudósok ma gondolkozóba esnek, vájjon puszta véletlenről van-e sző, vagy pedig magyarázhatatlan jövendölésről, váteszi ihlettől sugalt látásáról, mely beteljesedett. Swift tudvalévőén 1726-ban irta meg Gulliver utazását. Itt megemlíti ezt: a Laskuta-szigetének csillagászai oly erős messzelátóval rendelkeznek, hogy a Mars-bolygó körül nemcsak egy, hanem két holdat észlelnek, s az egyik 10 óra alatt fordul meg a Mars körül, a másik pedig 24 óra és fél óra alatt. Ebben az a különös, hogy később a modern csillagászok csakugyan megállapították, hogy a Marsnak két holdja van. Ellenben az már egyenesen döbbenetes, hogy Swift az akkori csillagászati ismeretekkel ellentétben ilyen kis forgási időt jelez, mely a későbbi búvárkodások során tudományos valóságként igazolódott be. Ma már biztosan tudjuk, hogy a Mars körül kerengő két hold nem sokkal nagyobb idő alatt futja meg pályáját. Az egyik 7 és fél óra alatt, a másik 30 és egynegyed óra alatt. * Gyermeket. Mindig ez a kiáltás 'hangzik Franciaországban: — Gyermeket, minél több gyermeket, népesedjünk, szaporodjunk. A vita pedig állandó e pont körül. Most egy párisi újság ezt a kaján, de igaz észrevételt teszi: — Bizony a mi nagyjaink nem járnak elől jó példával. Egyesek, mint Poincaré, Herriot házasak ugyan, de gyermektelenek, mások pedig mint Briancl, Maginot, Doumergue elnök agglegény. De azért ami késik, az nem múlik. Az államfő még életerős ember, fiatal, holyreütheti a hibát. Nősüljön meg minél hamarabb. Két francia irő pedig ezzel a furcsa tervvel áll elő: — Házassági törvényeinkhez egy pótcikkelyt kellene iktatni: Mindazoknak a házasfeleknek, kiknek nincs három gyermekük, Franciaországban tilos a válás. Ellenben azok a házastársak, kik legalább is négy gyermeket neveltek fel, már benyújthatják egymás ellen a válópert. Azoknak pedig, kik hat gyermekkel dicsekedhetnek, annyira meg kell könnyíteni a válást, hogy a rendőrhatóság azonnal elválassza őket, mihelyt erre vonatkozó szándékukat levelezőlapon bejelentik. Németország is résen vari. Berlin városa minden augusztus elseje után születendő gyermekért egy arany márkát fizet a szülőknek, melyet a gyermek nevére egy takarékpénztárban helyez el s a pénzt pénzt kamataival együtt akkor fizet ki, mikor á gyermek tizennegyedik évét betölti. Egy aránVmárka, kamatostul is, gyenge csalétek. De a németek még most is szaporodnak. * Amundsen és az újságíró. Vannak nevezetességek, kiket gyermekjáték meginterjúvolni. Szájukból gyorsabban dől a nyilatkozat, semhogy az újságíró irónja követhetné. Vannak gyakorlott politikusok, kik mindig érdekeset mondanak és amellett mértéket tudnak tartani. Vannak azonban »nehéz emberek«, kikből semmiféle furfanggal, harapófogóval nem lehet kihúzni a szót. Ezek közé tartozik Amundsen, az északsarki utazó. Bólint igent, nemet. Nem lehet fecsegönek nevezni. Most sikerült megkörnyékezni egy szemfüles újságírónak. Az intervju a maga szófukarságában pártját ritkítja. Itt közöljük az újságíró és az északsarki utazó szívesnek, közvetlennek egyáltalán nem mondható párbeszédét. — Mikép lett északsarki utazó? — Véletlenül, — mondta Amundsen. — Talán arra felelne, mrt tart élete legnagyobb munkájának? Csak ostoba ember tartja nagynak azt, amit ő csinál — mondja Amundsen. Nem lepte-e meg önt honfitársainak magatartása? — Egyáltalában nem, ezt vártam — mondta Amundsen. — De a tárgyilagos kritika ugyebár nem sérti? — Eddigelé ilyen kritikában még nem volt részem — mondta Amundsen. — Mit méltóztatik gondolni, mikor lehet majd átrepülni az északi sarkon? — Fia majd eljön az ideje — mondja Amundsen. — Mi a terve? — Dolgozni — mondta Amundsen. Aztán kezet nyújtott az újságírónak, j Hideg volt, mint az dfcaksarki, jég. # Emberbőr. Nem árt néha szaklapokat forgatni. A szaklapok a mesterség bájos elfogulatlanságával írnak olyan kérdésekről, melyeket merész költök sem mernek Spedzeni. Kezünkbe kerül egy. VASHORDÓK spiritusz és benzin részére, bevált kivitelben, minden nagyságban kaphatók iUJELKUSZ KÁROLY bSOVfSAD, a selvemgvárral szemben. 6284 Most angol bőripari szaklap kerül kezünkbe, melyben egy tímár >az emberi bőrnek« az iparban való szerepéről értekezik. A következőket említi meg: — Freibereben, Szászországban a bőripari múzeumban látott egy igen elegáns, tetszetős tárcát, mely egy bolond öngyilkos bőréből készült. — Csodálatos a mi bőrünk — Írja a szerző, — rendkívül finom tapintatu, csak jól legyen kidolgozva. Ez magyarázza, hogy felebarátaink bőrét elég gyakran alkalmazták a múltban könyvek bekötésére. A párisi nemzeti könyvtárban van egy XIII. századból származó biblia és egy egyházi törvénykönyv. Mindakettő női bőrbe van bekötve. A Carnevalet múzeumban pedig a francia köztársaság alkotmányáról szóló könyvet a forradalom második évében szintén emberbőrbe kötötték, nyilván egy arisztokrata bőrébe. I Bostonban, az Atheneoban Walton nevű gonosztevő életleirását találjuk, a szerző tulajdon bőrébe bekötve, s a Georgicont, melyet Delille apát fordított s egyik tisztelője — a fordító bőrébe kötött be. Csak szaklap lehet ilyen tárgyilagos * A. tiszta választás. Rotschild1 bankárt képviselőnek választották meg. Kárvallott ellenfele most nyilatkozik a lapokban, kijelentvén, hogy a bankár megválasztását nemcsak szeretetreméltóságának köszönheti, hanem azoknak azj eszközöknek is, melyeknek nehéz ellent-j állni. j A bankár már másodszor lép fel. Három hónappal ezelőtt a Pireneusokban de Foulttal szemben megbukott. Foult atyja még ma is hires egy esetéről, mely a francia választásküzdelmek történetében egyedüláll. Évekkel ezelőtt ö is fellépett képviselőnek s ő is a választáson megbukott. Másnap beállított hozzá véndéglős s az alábbi számlát nyújtotta át: — 832 pohár fehér bor, 1815 pohár vörös bor, 810 korsó sör 035 pohár .pálinka, 1 csésze tea és 1 pohár ásványvíz. Foult nem fizetett, hanem törvényszékre ment. A bíróság pedig különös Ítéletet hozott. Megállapította ugyan, hogy Foult csakugyan mondta a vendéglősnek, hogy adjon inni választóinak ós a.zt is megígérte, hogy később kifizeti számláját, ellenben a vendéglős — igy állapitolta meg az Ítéletet. — Ismerte az itatás célját és eszköze volt, ha nem is egy büntetötörvényileg kifogásolt, de a választási erkölcsöt mélyen sértő ténykedésnek«, minélfogva a vendéglős és képviselő közt létrejött szerződés semmisnek tekintendő. A vendéglős az ítélet értelmében egyetlen centimest sem kapott. ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁKSASÁG BACSMECYEI FŐTELEPEI! KOVISAD Petra Zrinjskog 36 Telefon 55 SUBOTiCA Kr. Alsksandra 7. Telefon 303 £367 SOMBOR T rgV. Stepanoviőa Telefon 216 Schicht^ EREDETI 5125 SCHICHT-szappan a SZARVAS védjeggyel a világ legjobb és használatban legolcsóbb szapparsa Ügyeljem a SCHICHT néwe és a SZARVAS védjegyre.
