Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-07 / 214. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ Látogatás a budapesti jugoszláv konzulátuson Egyre növekszik a Jugoszláviábautaző magyar utasok száma A Veress Pálné-uccai Tökölyánam épületében, a jugoszláv konzu látuson kora reggeltől délig tömegesen állnak az emberek. Most már nem kell napokig ácsorogni, a ro mán konzulátusnál divatos éjszakai álldogálás is felesleges: mindenkinek 24, legfeljebb 48 óra alatt elintézik a kérelmét. Mikor meglátogattuk a konzulátust, éppen azoknak a neveit olvasták fel, akiknek engedélyezték a vizumot. Néhányan csalódottan vették tudomásul, hogy nem kapták meg a vizumot. Egy hölgy különösen méltatlankodott és mindenáron a főkonzullal akart' beszélni. — Miért éppen én nem kapok — mondotta hangosan — már két éve nem láttam a szentai rokonaimat... A kérvénybenyultásoknál kiderül, hogy mindenkinek személyesen kell jelentkezni. A konzulátus ezzel nem vekszálni akarja a közönséget, sőt megóvni. Megóvni a vizum-ügynököktől. akik horribilis összegért »szereztek« vizumot. A konzulátus arra az álláspontra helyezkedik, hogy minden intervenció nélkül megadja a vizumot az arra jogosultaknak és éppen ezért a közönséget meg akarja védeni az útlevél- és vizumüzérek zsarolásaitól. A vizűm mai kiadására vonatkozólag érdeklődésünkre illetékes helyen a következő felvilágosítást kaptuk: — A konzulátus nem szándékozik megnehezíteni a Jugoszláviába igyekvő magyarok útját, azonban természetesen a vízumok kiadását bizonyos rendszabályokhoz köti. Ez nem jelent molesztálási, vagy pláne szigorítást, mert hiszen éppen a legutóbbi időben sokkal enyhébben kezeljük ezt a kérdést, mint a múltban. Az a fedhetetlen magaviseletü magyar állampolgár, aki üzleti ügyeit akarja elintézni, hozzátartozóit óhajtja meglátogatni, vagy jugoszláv fürdőhelyre akar utazni, nyugodtan jelentkezhetik. a vizumot minden további nélkül meg fogja kapni. Nem tarthat igényt a vízumra olyan munkás, aki dolgozni 1924 augusztus 7, akar Jugoszláviában. mindaddig, mig az illetékes minisztériumtól beutazási engedélye nincs. A munkalehetőségek Jugoszláviában sem olyan fejlettek, hogy korlátozás nélkül lehessen befogadni munkakereső idegen polgárokat. — A közönség ne türelmetlenkedjen és ne bizza magát ügynökökre, hanem bizalommal forduljon a konzulátushoz és indokolt esetben — minden protekció nélkül — meg fogja kapni a vizumot. — A konzulátus teljes gőzzel dolgozik. Van olyan nap is. hogy háromszáz vizumot állítunk ki. Gyorsabban nincsen módunkban dolgozni. A közönség úgy támogat bennünket legjobban, ha türelmes és megbízik a munkánkban'. Megkérdeztük, hogy a jugoszláviai állampolgárok jelentkezésénél van-e valami változás. — Az ügy folyik. — mint eddig — hangzott a válasz. — Igyekezünk ezt is egyszerűsíteni, hogy a Budapestre utazó polgáraink rövidre szabott tartózkodási idejükből ne töltsenek el órákat az utlevéllebélyegzéssel. rr Átadták a német memorandumot Megkezdődtek a tárgyalások a németek s a szövetségesek közt Kis leányok h ta: Baedeker Az én öreg barátom, aki egy idő óta huzza az egyik lábát és ennélfogva nehezen jár. már nem látogat meg olyan gyakran, mint azelőtt, de olykor mégis fölkeres az odúmban. Ma is megjelent nálam, ezúttal szokatlan vidám hangulatban, mosolygó arccal. A lábát is — hogy mondjam? — elegánsabban húzta, s mintha pár esztendővel megfiatalodott volna, amióta utólszor láttam. — Veled valami kellemes dolog történt, ugy-e? — ezzel a kérdéssel fogadtam. — Úgy van. — felelte ő. miután beleült az egyik karosszékembc —, valami nagyon kellemetes dolog. Nem kérette magát, hogy beszélje el. A »kellemetes dolog« itt következik # Amint a lakásod felé jöttem, az uccán két leányka tipegett mögöttem. Ez a kedves »tripplizés« maga is szórakoztató s épp oly előnyösen különbözik a kis fiuk »trappolás«-ától. mint a kis leányok általában a kicsi fiuktól. A járásuk is elárulja a gyöngébbségiiket, a megható gyámoltalanságukat (amely később, ha »nagy«-ok lesznek, még meghatóbb lesz a magassarku cipőik folytán, s ha az ember e stílusos topogást hallja, mindig szép kis lányokat képzel el hozzá, pedig a leányok se mind szépek. Ez a kettő nevetett, egyiknek a Londonból jelentik: A német delegáció szerdán elkészült a memorandummal és azonnal átnyújtotta azt a konferencia főtitkárának. A memorandum legterjedelmesebb része a harmadik bizottság által a szankciók kérdésében hozott határozatokkal foglalkozik. Kifejti a német delegáció, hogy az angol és amerikai bankárok közbenjárására a szankciókról szóló formulában olyan garanciák foglaltatnak, amelyek gyakorlatilag rendkívül megnehezítik a katonai szankciók foganatosítását. sőt valószínűtlenné teszik. hogy valamely állam fegyveres intézkedéseket tegyen, de mégis magától értetődő, hogy a német delegáció. ha egyelőre nincs is másról szó. csak teoretikus szempontról, nem hajlandó ezt a határozatot a maga hozzájárulásával elismerni. A német emlékirat ezután a megszállott területek gazdasági kiürítésével és az ehhez szükséges intézkedésekkel foglalkozik s végül az amnesztiára vonatkozólag hozott határozatra nézve ismerteti álláspontját. Ami a második bizottság határozatait. elsősorban a megszálló csapatok biztonsága céljából szükséges rendszabályokat, továbbá a dologi szállítások, a készpénzfizetések felosztása és átutalása, végül a döntőbíróság kiküldése tekintetében létrejött határozatokat illeti, e részben a német emlékirat sokkal rövidebben fejti ki álláspontját. kacagása belecsilingelt a másikéba, s hidd el, ez egészen melodiózus kis koncert volt és én hallottam már imprezárióval utazó zenésztől is kevésbbé harmóniásat. Sejtettem, hogy a jókedvüket a sántikálásom váltotta ki tavaszi kedélyükből, de nem vettem rossz néven tőlük, mert ahogy a ballábamat, mint idegen tárgyat huzom magam után, az valószínűleg a nagyoknak is komikus, hát még ezeknek az iskolakezdőknek! S aztán olyan kevés nevetnivaló van most a világon! Szinte jó, hogy akadnak ilyen élet- és betegségrokkant bácsik, akik az ügyetlen járásukkal kissé földerítik az elemibe járó gyerekeket. A kis lányok fürgébbek, mint mi öreg urak, még ha normálisak is az alsó végtagjaink, igy hát hamarosan elhaladtak mellettem, s ez alkalommal mind a ketten rám szögezték a szemüket, nem azzal a pillantással, amellyel a kirakatokat szokták nézni. inkább azzal az ábrázattal, a mellyel gyermekelőadáson nézik boldogan a kémikus szinpadfigurákat Kevésbbé hangosan, de még vidámabban nevetgéltek. Ha nálam lett volna a gramofonom, belekacagtattam volna őket. — mennyivel többet ért volna mindjárt a gramofonom! Kár. hogy az ember nem cipelheti úgy magával, mint a parapléját, sok érdekességet szedhetne föl vele az uccán! . . . Tekintetük a lábamról az arcomra s onnan megint a lábamra siklott, s látszott, hogy ennek az ügyefogyottsága volt az, ami mulattatta őket. A nevetésükA memorandumhoz Marx kancellárnak Macdonaldhoz intézett következő levelét csatolták: Elnök ur! A tegnapi ülésen elhangzott beszédének megfelelően van szerencsém Excellenciádnak megküldeni a német delegációnak a szövetségközi bizottság határozataira tett megjegyzéseit. A rendelkezésre álló idő rövidsége a német delegációnak nem tette lehetővé a szövetségközi határozatoknak minden részletre kiható megvizsgálását és biztos Ítéletének kialakulását. Méltóztassék a delegáció megjegyzéseit elsősorban ennek a szempontnak szem előtt tartásával fogadni. Mégis szükségesnek tartom rámutatni arra. hogy a meghozott szövetségközi határozatok a német delegáció nézete szerint a szakértői tervezet életbeléptetésével összefüggő kérdéseket nem merítik ki. A német delegáció különösen döntő súlyt helyez arra. hogy a versaillesi békeszerződés határain tál megszállott területek katonai kiürítésének kérdése megvitattassék. valamint a bizottság elnökének a határozathoz mellékelt kisérőiratában megemlített az a tény. hogy a francia és belga hadügyi szakértők szerint mintegy hatezer francia és belga vasúti alkalmazott beosztását tartják szükségesnek a Rajna balpartján levő vasúti hálózat bizonyos vonalam, amiről a delegáció azt tartja, hogy ez a követelés a szakértői tervezettel össze nem egyeztethető. A konferencia résztvevői körében nagy feltűnést keltett Marx kancellár kísérőlevele, amelyből arra közetkeztetnek. hogy a németek a konferencia további folyamán bizonyos politikai kérdéseket is fel akarnak vetni, annak ellenére, hogy a konferenciáról a politikai részt eddig kikapcsolták. A fődelegátusok a memorandum átnyujtása után ülést tartottak. ben most se találtam semmi sértőt, mert szépek, tiszták. gondosan ápoltak és mindenképpen kedves jelenségek voltak, s bár a háború alatt születtek, a pici lényükön semmi se árulta el, hogy gondokkal terhes viszonyoknak és az emberiség egyik legborzalmasabb korszakának a gyermekei. Az egyik szőke volt. a másik barna. Amint tudod, a vörös mellett a két kedves leányszinem . . . En is mosolyogtam rájuk. Most már előttem tipegtek, szándékosan lassabban, mint szoktak, bizonyosan azért, hogy tovább gsrönyörködhessenek a tisztelt barátod döcögős járásában. Minduntalan hátratekintettek s hamisan mosolyogva néztek a szemem közé, mintha mondanák: milyen kedves az magától bácsi, hogy ilyen komikus! Nagyon bájosak voltak, s ha már én is nem lehettem olyan »hercig« kis teremtés, mint ők ketten, legalább azon voltam, hogy jó képet csináljak a kis huncutok gonosz játékához. Barátságos apai. vagy inkább öregapai arccal figyeltem őket. s a mosolyukat, a napsugarasat. a magam őszi — talán téli — derűjével viszonoztam. Ez a játék vagy öt-hat hosszufrontu ház mentében folyt igy. aztán a nevetésük egyre halkult s az én derültségem mindig növekedett. A jókedvük alábbhagyott s a szájuk környékére némi komolyság nehezedett. Még most is hátratekintgettek. de már nem az előbbi gondtalansággal. — inkább úgy, mintha a Megkezdték az opciós kérvények elintézését Uj szuboticai állampolgárok Petrovics Nasztáz belügyminiszter — mint közöltük — tárcája átvétele alkalmával az opciós kérvények elintézése tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az optáltak ügyét haladéktalanul rendezni kell. A belügyminisztérium ennek alapján most újra megkezdte az opciós kérvények elintézését és mint értesülünk, rövidesen valamennyi optált ügyében megtörténik a döntés. Szerdán délelőtt már megérkezett Szuboticára az elintézett opciós kérvények egy része. A most leérkezett kérvények valamennyien kedvező elintézést nyertek, amiből nyilvánvaló hogy a belügyminisztérium most sokkal liberálisabban kezeli az optáltak ügyét. A most leérkezett kérvények között olyan is van. amelyet egy izben elutasítottak s a belügyminisztérium most megadta az állampolgárságot akkorábban elutasított kérvényezőnek. A belügyminisztérium döntése folytán állampolgárok lettek a következő szuboticai lakosok: Herczog Sándor. Virág Leonthu Deutsch Helén, Grósz Béni. Rockenstein Andor. Edermann Dávid. Szőlőst Antal. Glück Mór. Glück Ilona, Glück István. Böhm János. Poieszman Izidor. Deutsch Paula. Vajnert József. Schwarcz Andor. Hős Imre, Zsena István, Pfeifer Simon. Mendelsohn Mihály. Vidra Mihály. Glazer Izrael. Molnár István. Grósz Katica és Gotlieb L. Pál. Vincze György kérvényét hiánypótlás végett küldte vissza a belügyminisztérium. szigorú nénitől félnének, s föltennék magukban: no most igazán nagyon jók leszünk. Nekem igy is tetszettek, mert a kis lányokon, hogyha szépek, minden jól fest. még a komolyság is. Most már csak a barátságos mosolyomat nézik, s talán a szememet, amelyet rajtuk legeltettem. A lábamat elfelejtették — bár én is elfelejthetném! —. s csak az öreg bácsit látják, aki szeretettel figyeli őket. A csúfolódás gúnyos léniája eltűnt az arcukról s helyébe valamiféle érettség telepedett. Egyszerre, mintha egy-két osztályt átugrottak volna az elemi Iskolában, ugyanannyi esztendővel idősebbeknek látszottak. Egymásra néznek. Nem tudtam mért. Azért, hogy gyönyörködjön a szőke a barnában, a barna a szőkében? (Ennyire még nem lehettek se kacérak. se irigyek.) Vagy mert eszükbe jutott a leckéjük, amelyet valószínűleg még se tudnak olyan kitünően, ahogy jólnevelt kis hölgyekhez illik? Ki tudja, mi járja át az ilyen apró asszonypalántáknak már ebben a korban is rejtélyes elméjét? Többször néztek még igy, hol egymásra, hol én rám, s aztán egyszerre megfordultak, elébem kerültek. valamivel gyorsabban a barna, kevéssel lassabban a szőke, s az előbbi, aki úgy látszik, kettőjük közt a bátorságot képviselte, azzal az iskolásgyermekeknél nem szokatlan kérdéssel fordult hozzám: — Kérem szépen, bácsi, hány óra?
