Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-07 / 214. szám

1924 augustus 7, BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal, Jugoszláv ankét a budapesti iparkamarában Magyar gyárosok és kereskedők érdeklődése a jugoszláv piaciránt (Budapesti munkatársunktól.) Há­rom napon keresztül a délutáni órák­ban a magyar ipar jugoszláv kérdé­seiről értekezett Budapesten dr. Szilágyi Géza, a külforgalmi iroda beogradi igazgatója. Dr. Szilágyi, aki egyene­sen Beogradból érkezett, közhírré tette, hogy a magyar kereskedelem és ipar jugoszláviai kilátásairól három napon keresztül minden érdeklődőnek szívesen ad felvilágosítást. A három nap alatt a magyar kereskedők és iparosok olyan tömegesen jelentkeztek az Iparkamarában, hogy az informá­lás jellegű tanácskozás valóságos an­­kéttá nőtte ki magát. Dr. Szilágyi nemcsak felvilágosítá­sokat adott a kereskedőknek a jugo­szláv piac felvevőképességéről, de az összegyűlt szakemberekkel meg is vitatta azokat a kérdéseket, amelyek a jugoszláv-magyar gazdasági kapcso­latokra vonatkoznak. A legutóbbi igen kedvező és barátságos lefolyású tár­gyalások arra engednek következtetni, hogy már rövid idő választ el ben­nünket attól a fontos dátumtól, amely a jugoszláv-magyar kereskedelmi szer­ződés megkötését és a kamara fel­állítását fogja jelenteni. Értesüléseink szerint különösen a vas- és fémárukkal, továbbá textillel és piperecikkekkel foglalkozó kereske­dők jelentek meg nagy számmal dr. Szilágyi előtt. Voltak olyanok is, akik elmondták, hogy Jugoszláviában gyár­telepet óhajtanának létesíteni. Dr. Szi­lágyi ezeknek az érdeklődőknek nagy ismerettel vázolta a lenti helyzetet minden vonatkozásban. Nemcsak iparosok és kereskedők, de munkások, illetve munkások kép­viselői is meglátogatták Szilágyit. Mint ismeretes, Magyarországon egyre na­gyobb arányokat ölt a munkanélküli­ség és a lézengő munkások ezrei minden kínálkozó alkalmat megragad- * S Megmondtam nekik. Megköszönték. S előbb a barna, aztán a szőke megszólalt, az egyik hangosabban, a másik halkan: — Kezét csókolom, bácsi. — Szervusztok, kis lányok. — fe­leltem. Még egyszer visszafordultak, el­pirultak. felém siettek, s az előbbi sorrendben — elsőnek a barna, az­után a szőke — kezet csókoltak, mint valami tiszteletreméltó öreg rokonnak, aki karácsonykor, meg egyéb ünnepeken cukorkákat és más ajándékokat visz nekik. Kicsi híjjá, hogy el nem érzéke­­pyedtem. S e percben ők is közelebb állhat­ták a síráshoz, mint a nevetéshez, elszontyolodva siettek el. többé nem pillantottak hátra, s a rövid lépéseikkel most már gyorsan ti­pegtek a céljuk — s remélem, a megérdemelt boldogság felé. Úgy látszott, hogy szégyenük magukat. Pedig nem volt rá okuk. Ha én nem restellem, hogy bicegek, mért restei­­jék ők. hogy ezt komikusnak talál­ták? Én bizony egy csöppet se szé­gyellem magam. Sőt kedvem volna dicsekedni, hogy ebből a két kis nő­ből felnőtt emberekhez méltó rész­vétet tudtam kicsalni, s hogy a sze­memből feléjük áradó rokonszenv hasonló érzelmet tudott bennük föl­kelteni. Mondhatom neked, büsz­kébb vagyok erre a hódításomra, mint azokra a régiekre, amelyeknek a kedves tárgyai, amint tudod, — lagyobb lányok voltak. nak, hogy a külföldön találjanak mun­kát. Ebben a tekintetben nem sok biztatást kaptak; megtudták, hogy Jugoszláviában is vannak munkanél­küliek és igy a kormány ezek védel­mére nagyon szigorúan rostálja a be­vándorló munkásokat. Akceptálásra csak szakembernek lehet eshetősége. Úgy értesülünk, hogy a budapesti nagyobb kereskedelmi és ipari testü­letek, az augusztusi házbérnegyed súlyos problémáinak megoldása után nagyszabású együttes akciót tervez­nek, amelynek célja a jugoszláv-ma­gyar gazdasági barátság végleges meg­alapozása. Letartóztatták az oltárkép orgazdáját Sipos tábornok lopta el a Palma di Jacopo-képet Budapestről jelentik: Dr. Kovács Béla ügyvédet a rendőrség — mint a Bdcsmegyei Napló már előre je­lezte — letartóztatta orgazdaság mi­att és a szerdai nap folyamán át is szállították az ügyészségre. Kovács a vizsgálóbíró előtt sem volt hajlan­dó elárulni, hogy hol rejtegeti a Pal­ma di Jacopo-képet. A rendőrség azt hiszi, hogy az olaszországi Que­­/0-ból ellopott oltárkép fölött nem is Kovács rendelkezik, hanem ö csak megbízottja márkusialvai Sipos Gyu­la tábornoknak, aki a képet a háború alatt »zsákmányolta«. A vizsigáíó­­biró éppen ezért beidézte magához Sipos tábornokot is, aki elmondotta, hogyan jutott a kép birtokába. Sipos tábornok a székesfehérvári 17-es honvéd - gyalogezred parancsnoka volt, amely 1917 őszén Queroban ál­lomásozott. A tábornok — állítólag azért, mert az olasz tüzérség állan­dóan lőtte a queroi templomot — úgy intézkedett, hogy a képet meg kell menteni és az értékes festményt hazavitte Székesfehérvárra, ahol eleinte az ezred emléktárgyai kö­zött helyezte el. A proletárdiktatúra kitörésekor Sipos tábornok attól tartva, hogy az ezred gyűjteményének baja tör­ténhetik, átadta a gyűjteményt a székesfehérvári múzeumnak, de az oltárképet, mint magántulajdont csak letétbe helyezte el. A letétbehelye­zett képet a tábornok később elvi­tette a múzeumból és — állítása szerint — eladta Kovács Béla dr. ügyvédnek. A székesfehérvári ez­red tisztikara emiatt lopás címén följelentést tett a tábornok ellen, aki ellen a katonai bíróságok előtt meg is indult az eljárás. A vizsgálat so­rán megállapítást nyert, hogy Sipos tábornok 1921-ben, amikor minden­kit felszólítottak arra, hogy a há­ború alatt zsákmányolt mindenne­mű értéktárgyat, főként műtárgya­kat vissza kell szolgáltatni az illető államnak, nem jelentkezett és eltit­kolta, hogy a kép nála van. Amikor a vizsgálóbíró erre vonat­kozólag kérdést intézett Sipos tá­bornokhoz, a volt székesfehérvári ezredparancsnok kijelentette, hogy a képet jogos tulajdonának tartot­ta, mert egy tiszti zsűri már tisz­tázta őt ebben az ügyben. A vizs­gálóbíró előtt tagadta, a tábornok, hogy a kép még most is az ö birto­kában lenne, azonban a rendőrség ebben az irányban folytatja most a nyomozást. Megmérgezték és felakasztották anyjukat A sztaramoravicai gyilkosság a törvényszék előtt Sztaramoravicán, április 19-én, egy szombati nap reggelén felakasztva ta­lálták özvegy Csáti Bálintné, született Marton Julianna 65 éves asszonyt. Min­den körülmény arra mutatott, hogy ön­­gyilkosság történt. Az asszony a háza padlásának gerendájára volt felakaszt­va. A házbeliek azt mondották, hogy az öregasszony öngyilkos lett, azonban a boncolás alkalmával az asszony gyom­rában mérget találtak. Ez a felfedezés természetesen rögtön gyanússá tette az esetet és a sztaramoravicai rendőrség abból a feltevésből indult ki, hogy Csá­­tinét előzőleg megmérgezték és hogy a gyanút eltereljék a tettesek, utána fel­akasztották az öregasszonyt. A gyanú alaposnak bizonyult, sőt a nyomozás és a vizsgálat során sokkal borzalmasabb bűntények kerültek napfényre, mint ahogy azt az első gyanuckok alapján a nyomozó közegek feltételezték. Gyilkosság a vagyonért Mcravicán mindenki tudta, hogy öz­vegy Csátiné sokat áldoz jótékonyságra és házában állandóan árvagyermekeket tart, akiket felnevel. Legutóbb egy Ba­ranyai Mariska nevű 17 éves árvalányt tartott a házánál, akit annyira megked­velt, hogy végrendeletileg is gondosko­dott róla és egész vagyona örökösévé tette. Baranyai Mariska a múlt év végén megszökött nevelőanyja házából és vad­házasságra lépett Csátiné egyik szom­szédjának 17 éves fiával, Boros Lajos­sal. A fiatalok később visszatértek Csá­­tinéhoz, aki lakást adott nekik és to­vábbra is segítette őket, a végrendele­tet azonban megsemmisítette. A leány megtudta, hogy nevelőanyja a végrendeletet megsemmisítette, meg­mondotta ezt Boros Lajosnak, mire ket­ten együtt borzalmas tervet eszeltek ki, hogy mégis megszerezzék az asszony vagyonát. Tea zsirszódával Előbb elkészítettek egy hamis végren­deletet, amelyben ismét Baranyai Maris­ka volt az általános örökös. Aztán kö­vetkezett a terv második része: az örökhagyó eltávolítása. Április 14-én teával kínálták meg Csá­­tinét, de a teába zsirszódát kevertek. Az öreg asszony ivott a teából, de csak keveset. Érthető okokból nemi Ízlett neki a tea. Ez, a terv tehát nem sikerült és célravezetőbb módszert kellett választa­ni. Április 10-én, öt nappal a mérgezési kísérlet után, Boros Lajos reggel be­ment az öregasszony szobájába, Csáti­né az ágyban feküdt. Boros odament az ágyhoz és az öregasszonyt megfojtotta. A meggyilkolt asszonyt aztán ketten, Boros Lajos és Baranyai Mariska fel­cipelték a ház padlására és felkötötték egy gerendára, mintha Csátiné öngyil­kos lett volna. Boros ezután elküldte a leányt a faluba, hogy lármázza fel az embereket Csátiné öngyilkosságának hí­rével. A vád Az államügyészség az ez év április 22-ike óta vizsgálati fogságban levő Bo­ros Lajost és Baranyai Mariskát előre megfontolt szándékkal elkövetett ember­öléssel vádolja. A vádirat adatai szerint Boros beis­meri, hogy ő kísérelte meg Csátiné megmérgezését és — később — ö fol­totta meg egyedül. Baranyai Mariska nem tudott a tettről és nem segédkezeit benne. Tettének okául azt hozza fel, hogy Csátiné a nevelt leányát állandóan bántalmazta, április 13-án is megverte a leányt, aki sírva panaszolta, hogy az öregasszony megverte és fenyegette, hogy kitagadja az örökségből. Csakis ez­ért akarta április 14-én megmérgezni az öregasszonyt, ami azonban nem sike­rült. Öt nappal később, április 19-én, a mikor reggel bement Csátiné szobájába és az öregasszonyt az ágyban alva ta­lálta, felébredt benne az indulat, oda­ment az ágyhoz és egyedül megfojtotta. A tett elkövetésekor Baranyai Mariska a ház végében levő alsókonyhában aludt. Azt is beismeri, hogy, a hullát felcipelte 8 a ház padlására és ott a tetőgerendára; felkötötte. Ezt a bűnügyet csütörtökön tárgyaljai a szuboticai törvényszék büntetötanácsa, Pavlovics István törvényszéki elnök el-] nöklete alatt. A tanács tagjai: Care vies Viahö és Diamant Erneszt törvényszéki birák. Jegyző: luics Deszánka. A köz­­vádat Marusics Koszra vezetöügyész képviseli, a védelmet Dimitrijevics Drá­gó dr. ügyvéd látja el. A fötárgyalást a törvényszéki palota főtárgyalási ter-< mében kezdik meg reggel 9 órakor. Pén-: teken valószinüleg a gyilkosság szinhe-< lyén, Moravicán folytatják a főtárgya­lást. Istentisztelet — esperantÓMyelven Nemzetközi esperantókongresszus Aradon Aradról jelentik: A nemzetközi esz­perantó kongresszus hétfőn Aradon meg­kezdődött. A világ minden tájékáról ösz­­szegyült delegátusok, a kongresszus előtt esperantó-nyelvü istentiszteletet tartottak a Minorita-templomban, ame­lyen Cseh Andor bukaresti lelkész, az eszperantisták genfi központi szövetsé­gének romániai képviselője mondott ha­tásos ünnepi beszédet. A templomból a Kultúrpalotába vonultak a delegátusok, ahol dr. Wonn Kann, pekingi egyetemi tanár, a legnagyobb kinai lap munkatár­sa nyitotta meg a kongresszust. Beszé­de után Harold Jackton angol mérnök, egyetemi tanár, Renats Lambltck trieszti mérnök, olasz delegátus, Aktergielf bol­gár, Tako csehszlovák, Hartmann len­gyel kiküldött, Fischer bukareti gyáros, végül Popescu kormány delegátus üdvö­zölte az egybegyűlteket. Az üdvözlő szavak elhangzása után Cseh Andor ma­gyarul, dr. Josif pedig román nyelven fejezte ki az eszperantó-mozgalom cél­jait és világegyenlőségét, majd a kon­gresszus üdvözlő táviratot küldött Ká­roly román trónörökösnek, a romániai eszperantó-szövetség védnökének és Ga-, vanescu tábornoknak, a kongresszus tiszteletbeli elnökének. A kongresszus résztvevői tiszteletéro este eszperantó szinielőadást rendeztek az aradi Kultúrpalotában. A kongresszus előreláthatólag háromi-négy napig fog tartani. Nem szálnak a kanizsai harangok EUopfák a nagyíiarang nyelvét Sztarakanizsáról jelentik: A kanizsai plébániatemplomban — mint a Bácsmc­­gyei Napló már közölte — vasárnap szentelték föl az uj harangokat. Az ün­nepélyes harangszentelés után megkezd-' ték a harangok fölszerelését a toronyi;;:, ez a munka azonban csak nagy nehéz-, ségekkel halad előre, mert időközben is­meretlen tettesek ellopták u harangokat tartó vastraverzek csapágyait és a ha­rangok nyelveit. Időközben pótolták ugyan a hiányokat, de a tolvajok meg­ismételték a vállalkozásukat a torony­ban és ellopták a nagyharang ötvenkiiás nyelvét is. Most az a heyzet, hogy a nagyli.>­­rang, amelynek csapágyait nem szere!-! ték le a tolvajok, nem szól, mert hiány­zik a nyelve. A rendőri nyomozás mar megállapította, hogy ezt a lopást min-' den valószínűség szerint nők követték, el és igy az eltűnt harangnyelv hamaro­san elő fog kcülni. A másik három ha­rang, amelyek közül kettőt már felhúz­tak a toronyba, azért nem szól, mert el­lopták a csai ágyaikat. Az egyházközség már megrendelte a gyárban az uj csapágyakat és ha csak azokat is el nem lopják majd a tem­plomtoronyban szorgalmasan működő tolvajok, néhány nap múlva már mesz­­szehallható, érces hangon fogja a plébá­nia négy harangja hirdetni: —■ Giling-galang! Gilwg-galang!....

Next

/
Thumbnails
Contents