Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-31 / 238. szám
10. oldal, BáCSMEGYEI NAPLÓ 1924 augusztus 31 Szisfeotica jő?© közigazgatása Irta: Fisciier Jákó dr. A császár: Hencegnék, ha annak Vallanám magam. Hencegni pedig nem szoktam, ugji-e? A költő meghajolt s így szólt: — Erről majd a Történet Ítél . . . Én azt hittem... A császár: Mit? A költő: Hogy aki uralkodik a világ fölött, az a női sziveknek is ura. A császár: Sajnos, nem. Legfeljebb a női testeknek. De mit érnek ezek a magukban oly szép dolgok a hozzájuk való lélek nélkül? Én ellenkezőleg azt hiszem, hogy aki ur a női sziveken, az ura a világnak is. ön az igazi ur, kedves Goethe. —. Egy császár, ;aki hizeleg az alattvalójának! — jegyezte meg tréfásan a költő. —T Viszonzásul Szolgáik egy autogrammal. S hamarosan papirosszeletre irta az alábbi hét rövid verssort: Bánj a nőkkel szép gyöngéden, S bizonyisten megnyeréd! De ki bátran neki tnégyen: , . Látja még több sikerét. S aki föl sem veszi épen Sértő-e vagymegnyerö— Abbéé legtöbb csáberő. A császár átvette az írást, amely valaha nagy ritkaság lesz, s miután elolvasta, igy szólt: — Köszönöm. E néhány sorban sok életbölcsesség és tapasztalás rejlik. Vájjon Ön a három! módszer közül melyiket szokta alkalmazni? — Mind a hármat. Sire, aszerint, hogy milyen elbánást kíván a nő, akivel dolgom vagyon. — Szerencsés kópé! — sóhajtotta a császár. — Ön mindenkép e_n .tehetségesebb nálam. Én csak egy módszerrel tudok élni, a másodikkal. »Bátran nekimegyek«, de sok kívánatos nőnél ez a procédé nem válik be. — Mit bánja? — vigasztalta a költő. — Találkozik még elég olyan asszony, akinél az Ön módszere célhoz vezet. — Nem, ér, semmit, — busult a császár. — Nekem épp azok kellenének, akiknél az első módszert kell alkalmazni vagy a harmadikat. Fájdalom, nem tudok se gyöngéd lenni, se közömbösséget tettetni. — Felségedet megnyugtathatja a tudat, hogy ha a nőket nem is tudja leigázni, a népeket s a nemzeteket még senki se tudta, úgy hódolásra kényszeríteni, mint Ön. — Szeretnék cserélni Önnel, Mester. — S én önnel, Sire. t — ügy látszik, nincs tökéletes boldogság a földön... Pedig, akik tudnak a találkozásunkról, azt hiszik, a két legboldogabb halandó van most együtt. — A fák nem nőhetnek az égbe. Felség. A sorsunkkal, mely nem a legszánalmasabb, meg kell elégednünk. — Köszönöm, hogy egy kis tápot adott az önbizalmamnak... E beszélgetésben én vagyok a nyertes, mert olyan férfiúval cserélhettem eszmét, akit csak büszkeségből nem irigylek.. Beismerem, hogy kettőnk között Ön a nagyobb, s talán a halhatatlanabb is. Voüá un hőmmé! S. épp azért, mert tulajdonképen nem én adtain audienciát Önnek, hanem Ön fogadott kihallgatáson engem, kérem, bocsásson el. Vár egy aszszony. aki meg fog csalni. — Ki tudja?' Van asszony, aki még egy császárt se csal meg . . . Búcsúzom hát, Felség. Bonne chance! — J’en accepte Vaugure. A kívánsága talán jóslatnak is bevál s szerencsét hoz, ami bizony rámférí Megint kezet fogtak. Amikor elváltak, Napoleon igy szólt a kamarásához: — Van benne valami cézári. És Goethe, amikor Kari Augustnak jelentést tett a kihallgatásáról, Így nyilatkozott: — -Van benne- valami költői. Állami adminisztráció, vagy községi önkormányzat rendszere felett sok vita folyt már le a teoretikusok között, anélkül, hogy a kérdés általános érvényű megoldást, minden országra nézve egyöntetű szabályozást nyert volna. Nem is nyerhetett, mert sehol sincs elméletileg tiszta állami vagy községi kormányzati rendszer, hanem mindenütt ki van szolgáltatva az az egyes pártok hatalmi törekvésének. Ha csak egyetemes állami érdekek lebegnének szem előtt és az állam nem törekednék egy a polgáraitól függetlenített, sőt azok kívánságaival és gondolataival ellentétben álló. közületet képezni, akkor a centrális kormányzás mellett igen sok érvet lehetne felsorakoztatni és elmondani, hogy egy jó abszolutizmus, egy jó diktatúra előnyösebb a rossz autonómiánál. De mikor azt kell tapasztalnunk, hogy az állami érdekek a támadások egész lavináját zúdítják a polgárok érdeke ellen és amikor a centrális hatalmat egyes politikai pártok a maguk részére sajátítják ki, akkor az állami adminisztráció célirányosságában kételkedni kell. A régi magyar önkormányzat Mi magyarok az önkormányzati rendszerben nevelkedtünk fel és be kell ismernünk, hogy ez a rendszer sem elégítette ki a népek nagy tömegeit. Nem is elégíthették ki, mert épugy meg volt hamisítva és politikai célokra kisajátítva, mint mai hazánk állami adminisztrációja. Kisajátította és meghamisította első sorban a ' Tisza Kálmán-féle törvényalkotás, amely az ö főispánjaival és szolgabiráival nemkülönben a közigazgatási bizottságaival nem az államnak, hanem a szabadelvű pártnak biztosított túltengő befolyást, — másodsorban kisajátították az arisztokrácia és a zsentri kitartottjai, kik azt szinekurának és a feudális rendszer fentartásához biztosítéknak tekintették. Meghamisítva volt azzal is, hogy nem alkalmazkodott sem a földrajzi, sem, a különböző nemzetiségek és lakósok életviszonyaihoz, kívánságaihoz, hanem megteremtette a grófi főispánok pasafíguráit és a főszolgabirák csillingelő négyes ígoatának simbóliumát a maga kandidációs rendszerével és erőszakos választásaival. Bizony mondhatjuk mi közpolgárok, felekezetek és nemzetiségek, hogy ettől az önkormányzati rendszertől sem voltunk elragadtatva és akkor ezeknek orvoslását már-már az állami adminisztrációra való áttérés gondolatától vártuk. Az állampolgárok törvény és társadalom előtti egyenlősége akkor is csak jelszó volt és csak a papíron maradt, mint ma. A hübéruralom nem akarta feladni a 48 előtti élő jogait és a harmadik rend épen olyan másodrendű állampolgár maradt, mint a bizonyos felekezethaz és a nemzetiséghez tartozó lakósság, ha nem tudta felküzdeni magát az első vagy a második rend színvonalára. Az autonómia kiegyenlítő hivatása Ha mégis visszakivánjuk az elavult vármegyei rendszert és az önkormányzatot, nem a megszokottság és a történelmi emlék iránti tisztelet vezet bennünket, hanem az a tudat, hogy ma nem kell már számolnunk a feudalizmus veszélyével, sem a felekezetek rangsorba helyezésével, hanem egyedül a nemzeti kisebbségek lenézéséről, amely azonban a centrális kormányzat mellett fokózottabban érezhető, mint a községi autonómia mellett. Az elégedetlenség, mely a mai kormányzati rendszer ellen megnyilatkozik, már alig hegyezhető tovább és ha igaz az, hogy a szélsőségek találkoznak, akkor ott tartunk, hogy az állami adminisztrációval ellentétes önkormányzati rendszerre kell áttérnünk. Ennék, lehetőségét nemcsak megengedi, hanem kötelezővé teszi a vidovdani alkotmány, államunk alaptörvénye, az SHS királyság Magna Kartája. Megesküdött reá -a. Király,, hogy ezt .a ...törvényt mind maga megtartja, mind másokkal megtartlatja. Ennek az eskünek betartásáért a kormány felelős. Kétségtelen, hogy mi, a nép lojalitással hódolunk ennek az alaptörvénynek, de nem a kormány, amelynek a nevezetes 1921. évi junius 28-ikától több mint három év állott rendelkezésére, hogy az alkotmányban körülirt kerületi, járási és községi önkormányzatot helyreállítsa. A közügyekben való részvétel megakadályozása, még ha mulasztás utján történik is, törvényellenes. Ennek egyszer már tudatára kell ébredni és megzörgetni az alkotmány kapuit, hogy annak várába államunk minden polgárát bebocsássák. Köztudattá kell emelni, hogy ettől az erkölcsi jogtól való megfosztás épen olyan jogtalan, mint bármely vagyoni érdek megsértése, mert a polgári jólét csak akkor állítható helyre, ha azt a polgárság egyeteme szabja meg és nem akkor, ha azt felülről diktálják. A vidovdáni alkotmány, mely létrejöttének körülményeit sok véletlennek köszönheti és mely nem az egész nemzetnek, hanem egy, csonka parlamentnek, sőt mondhatjuk a nagy szerb ideológiának, a radikális pártnak, szüleménye, úgyis szűkkeblű volt a népek önkormányzati törekvésével szemben és az állami adminisztráció mindent magába faló éhességével utalta a közigazgatási teendőket a kormány által kinevezett hivatalnokok impériuma alá. A hatalom gyeplőjét úgy megszorította, hogy a helyi kormányzás és közigazgatás keretébe csak a legjelentéktelenebb agendákat sorozta és még azt sem határozta meg, vájjon az önkormányzati testeknek jogukban áll-e saját tisztviselőinket megválasztani? Miért késnek tehát a polgárok önkormányzatiTA nek tehát a polgárok önkormányzati jogának csekély morzsáit szétszórni, hogy legalább ezekre nézve gyakorolhassuk a közvetlen közelségből az irányításnak és ellenőrzésnek a közre nézve előnyös jogát? Vájjon megtörtént-e volna mindaz, ami velünk az elmúlt hat év alatt megkérdezésünk, irányításunk és ellenőrzésünk nélkül tényleg megtörtént? Ki látott hat és lefolyása alatt városi költségvetést és zárszámadást? Megtörténhetett-e volna az, hogy ez a gazdag város, amely azelőtt csekély pótadók mellett nagy alkotásokra volt képes, ma csupán saját mindennapi közigazgatási életének, nem épen dicsőséges tovább tengetésére polgárainak zsebéből kiveszi az utolsó párákat is, többet mint amennyit maga az állam az ő nagy igényei mellett elvett tőlünk, anélkül, hogy egy modern város igényei részére bármi ellenértékkel is szolgálna? A kiszélesített tanács Mert azt talán nem lehet komolyan venni, hogy a hamisittatlan önkormányzatot helyettesíteni volt képes az a prosireni szénát, amely létét nem a polgártársak bizalmából, hanem a folyton ingadozó politikai pártok kegyelméből és kinevezéséből deriválta? És ha ezeknél a kinevezéseknél ismét nem politikai pártszempontok, hanem az igazi arravalóság lett volna az egyedül irányadó gondolat, akkor sem állanánk már olyan szomorúan, mint ahogy állunk. Ellenben akkor, amikor nem súlyra, hanem röfre teszik, hogy a radikálisok, a demokraták, a íöldmives vagy a Radios pártiak, a magyarok és zsidók közül mennyi fér el a mi szép közgyűlési termünkbe, akkor nem kell csodálkozni, ha az eredmény az — ami. ígéret és valóság A demokraták kormánya kilátásba helyezte az alkotmány által kötelezően előirt önkormányzat mielőbbi életbeléptetését és a községi választások kiírását. Ámde — a legnagyobb tiszteletem mellett, melyet a kormányigéret iránt érzek — bizhalunk-e annak megvalósításába, amikor az előző kormányoktól sem kaptunk egyebet, mint Ígéreteket? És ha valóban elkövetkezik az a várva-várt jobb kor,.amikor minden város én-minden polgár maga intézheti, a sorsát, nem kell-e . kétségbeesni azon a perspssririván, mely előre veti az árnyékát annak,, hogy ismét nem a nép, nem a polgárság lesz az, aki beküldi az arra való érdemes 'képviselőit, hanem már is felülről diktálják, hogy legyen-e . 140 Radics-párti képviselő a községi parlamentben és ho<i gyan oszoljon meg a képviselők száma a többi politikai pártok, felekezetek és nemzetiségek között, de nem az, hogy kij hivatott ennek az állásnak betöltésére? Az igazi cél tehát megint nem az lesz, hogy adjuk vissza városunkat a maga polgárságának, hanem teremtsünk egy expositurát a hatalmon levő valamelyik or-i szágos politikai pártnak. Csúnya dolog ez a politika. Babits Mihály: Az ezüst rózsa alatt Fénnyel az Isten öntözi a földet; kannája ezüst rózsája a hold. Kannája alatt a locsolt fű legörbed... Ideges fejed is párnára hajolt. Itasd, égi Kertész, bolond virágomat: hadd járja be lelkét e béke-ár; hadd legyen benne minden gondolat csöndes és gyengéd, mint a holdsugár. Ha holdat látok, látom Azt, aki régen igy beszélt: »Boldogok a szelídek.« Suhan az égen: körülötte kéken szent felhöasszonyok fátyla libeg... Óh, felhők, égi ápoló-szüzek! hüstüzii csillagok! s te sima bolt! hegeszd remegő, véres életünket! s táplálj csititó tejeddel, hold! ..—— I.M wrnnmmm Hangyák biine Ópiumorgiák a föld alatt Egy olasz folyóirat rendkívül érdekes cikkben ismerteti a hangyák életéről szer-, zett legújabb megfigyelések eredményét, eszerint a szegény hangyákról kisütötték, hogy bűnös szenvedélyeknek hódolnak, élvezeti mérgekkel élnek, munkabírásukat erkölcsi és egészségügyi szempontból egyaránt kárhozatos módon fokozzák,. Már nagyon régen ismernek bizonyos levéltetü-fajtákat, amelyek a hangyák társaságában 'és oltalmában élnek. Ezek valóságos háziállatok, a hangyák gondoskodnak róluk,. télire mélyreásott istállókat készítenek nekik és meg is fejik őket.j A smaragzöld tetvecskék ugyanis valami: eddig még meg nem határozott összetételű illő nedvet izzadnak ki és ezt. a hangyák megisszák. A hangyák nemcsak ilyen levéltetveket, hanem más rovarokat, hártyásszárnyukat, bogasakat is szívesen látnak városaikban, ha ezek ilyen álló anyagokat termelnek. Az a nedv, amelygt a szelíd, apró telvek és gőzös társaik el-, választanak, nem táplálék, hanem határozottan élvezeti szer jellegű. Megfigyelték, hogy ha hangyák megpyalogatják a háziállataikat, lázas buzgalommal, hevesen, szinte örült izgalomban látnak munkához, az idegrendszerük fokozottan működik. Akár csak az emberé, alkohol hatására vagy kokainra. Sőt, az élvezeti mérgek szedésével járó káros következményeket is megfigyelhették. Az, olyan hangyák, amelyek szinte részegeknek látszanak, degenerált külgejüek.
