Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-23 / 230. szám
4. oldal ßACSMEGYEI NAPLÓ 1924. augusztus 23 Aki Habsburg Károlyt vádolja Magyarország feldarabolásáért Sajtóper Ferenc József és IV. Károly emlékének meggyalázása miatt kifejtette, hogy amennyiben az ellenzékkel nem sikerül megegyezni, pozitív lépés csak akkor történhetik, ha az uj választásokat megejtették. Ha azután az uj birodalmi gyűlés elvben igent mond, akkor a többi hatalmak teljesen szabadon dönthetnek arról, vájjon uj tárgvak'"-''k-' kezdenck-e Németországgal. Az uj választással való kísérletezés után Németország súlyosabb teltételekkel iogja magát szembentalálni, mint ma s mindaz, amit a becsületes érzés a londoni megállapodásoktól remél, legjobb esetben is hónapokig Itartó halasztást szenvedne. Kis riportok 1 Egyik ismert szuboticai koporsógyáros, hogy megszerezze magának az állampolgárságot, örökbe - fogadtatta magát az anyósával. Ez a lépése különböző eltolódásokat eredményezett családi viszonylataiban. amelyek meglehetősen fejük tetejére álltak a szokatlan örökbefogadás következtében. A gyáros mindenekelőtt testvére lett a saját feleségének, ami egyiptomi Kleopatra óta legalábbis szokatlan Leendő gyerekeinek apja és nagybátyjas lesz egy személyben, úgy, hogy azok unokaöccsei lesznek saját apjukA felesége: édesanyja lesz ív A unokaöccseinek, akik ilyenformán saját nagynénjüknek lesznek a gyerekei. A gyerekek egyébként nemcsak testvérei,, de unokatestvérei is lesznek egymásnak. Bonyolódik a dolog, ha az esetleges unokákat is kombinációba vesszük. Ezek ugyanis — mint unokaöccsök és unokahugok leszármazottai — csak egészen távoli rokonságot mutathatnak majd föl saját nagyapjukkal és nagyanyjukkal... 2 A Singer Bernát-szeretetház egyesület legutóbbi közgyűlésén egyik tag — miért, miért nem — azt indítványozta, hogy az egyesületben. amelynek diszelnökein kívül elnöke és nyolc alelnöke van. társelnöki méltóságot is létesíteni kell. — Egy ilyen nagy egyesületnek nem elég, ha egy ügyvezető elnöke van, — ezzel érvelt az indítványozó. A közgyűlésen elnöklő választmányi tag nyomban reflektált a felszólalásra és miután az alapszabályokra hivatkozva kimutatta az, indítvány megvalősithatatlánságát, hozzátette: — Egyébként is a francia köztársaság van akkora intézmény, mint a mi egyesületünk, mégis elég neki egy elnök. — Úgy is néz ki. — dörmögte szépen kifejlett szakállába az indítványozó általános derültség közben 3 Budapesti vendégmüvésznő lépett föl nem régiben egyik vajdasági város közönsége előtt. A hölgy feltűnően csinos volt. de tehetségtelensége egyenes arányban^ állt bájaival. úgy. hogy meglehetősen hűvös fogadtatásban részesült. Ciyér tapsok honorálták számait, csak az utolsó előtti sorban kiáltozott egy ismeretlen ur a hangverseny végén a dobogó felé: — Ne menjen vissza Pestre, maradion itt! A lelkes ismeretlen többször egymásután megismételte ezt a felszólítást. úgy. hogy végül is megkérdezték tőle: — Az istenért, miért akarja, hogy ez a tehetségtelen nő ittmaradjon? — Mert én csak nyaralni vagyok itt. —■ hangzott a válasz — és a jövő héten utazom haza Budapestre. Sk. Budapestről jelentik: 1923 őszén a »Megértés« cimü hetilap szerkesztője, Lipthay Olga, »Miért segítette elő az összeomlást és Magyarország feldarabolását a Habsburg Károly— Károlyi Mihály—Kun Béla-trió?« oilmen-füzetet adott ki. A budapesti [ügyészség a füzetet elkobozta és írója ellen megindította az eljárást, mivel a füzetben olyan kifejezések vannak, amelyek, az ügyészség szerint, I. Ferenc József és IV. Károly I emlékét meggyalázzák. A budapesti ügyészség most adta ki a vádiratot Lipthay Olga ellen, akit a királyi ház megsértésének sajtó utján elkövetett kétrendbeli vétségével vádol. — Az udvari kamarilla bábként kezelte Ferenc Józsefet — mondja a füzet egyik részében — a szónak valóságos, fizikai értelmében is. Például Ferenc József uralkodásának végefelé a hetvenéves aggastyán már nem volt tisztában a dimenjziókkal, nehogy tehát a deputációk fogadásánál elmenjen a küldöttségek mellett, kezébe vékony selyemzsinórt adtak, amelynek végét egy lakáj tartotta a kulisszák mögött. Ezt a fonalat csak addig engedték, inig Nepalek főceremóniás mester nem találta úgy, hogy a felség megérkezett az udvari etikettnek megfelelő parkett-határvonalra. Ekkor titkos jeladásra az elbújt lakáj megrántotta a selyemzsinór végét, mire a felség megállt. — Ferenc Józsefet — fejtegeti más helyen a füzet — környezete valósággal terrorizálta, úgy hogy az udvar arra rendezkedett be, hogy övé a monarchia kormányzásának főrésze. Mégis volt egy felhő, amely elhomályosította a jövő gyö-Róma, 1924. Gabrielino: — mindenki igy hívja őt Rómában. Apja, a nagy, a Gábor, p pedig a Gáborka, noha már túl van a harmincon. Többizben láttam őt a Via Veneton, melynek kávéházaiban, cukrászdáiban, nemzetközi fogadóiban írók, művészek találkoznak. Egyszer saját gépkocsiját vezeti, másszor ivlámpák fényében ül egy zöldszemü hölggyel, ki egy . mozidrámában Messalina szerepét játszotta. Késő délután jövök vele össze az Arany macska nevű kávéház terraszán, mely megfelel a budapesti Hangiinak. Fönn, egy kis emelvényen, pár zenész cincog, szemben a Flóra- szádod a előtt életunt petroleumkirályok s keszeg newyorki hölgyek bámulják a diadalivet, mely mellett görögdinnyét árulnak. Köröttünk mindenki hűsítőt iszik, apróra darált, havasan fehérlő jeget, melybe a barna tamarind, a világoszöld cédrus, a sötétzöld ménta, a rózsaszín gránátalma, a vörössárga narancs levét locscsantják, hogy azt a sok liter vizet, melyet a gyomor megkíván, Ízessé tegyék. Csak málnaszörpöt nem láttam eddig. Helyette inkább a kókuszdió nedvét szürcsölik, mely olyan szinü, mint a tejes pohár, mikor otthon kiöblítik vízzel. Az ifjú d’Annunzio alacsony, borotvált, sovány. Szebb nagynevű apjánál és magasabb is. Igénytelen eleganciával öltözködik, mint egy fővárosi bohém. Nemezkalapot visel, #zefiringet, kis selyem-nyakkendőt. Amint kilép autójából s kezet nyújt, önkéntelenül Petőfi Zoltán jut eszembe, kit mi Zeit unkának hívunk. Ö is herceg. nyörü perspektíváját és ez az udvarban Ferenc Ferdinánd gyűlölt személye volt. A trónörökösről olyan hírek terjedtek el, hogy például önállóan is tud gondolkozni és ami a legborzasztóbb volt, ezt külföldön is észrevették. Az ügyészség a füzet ama részét is inkriminálta, amely arról értekezik, hogy a kamarilla kezdettől fogva tudott a szarajevói összeesküvésről és éppen ezért, erőszakolta ki Ferenc Ferdinánd boszniai kirándulását, mert remélte, hogy kitöri a nyakát. Károly. Zita, valamint az egész rokonság tiltakozott a terv ellen, hogy Károly menjen Szerajevóba, mert Károlyt alacsony tiszti rangja — akkoriban alezredes volt — nem predesztinálhatta, ' hogy hadgyakorlatot tartson. A klikk nem hagyott addig békét Ferenc Józsefnek. amíg meg nem ígérte, hogy kényszeríteni fogja Ferenc Ferdinándot Boszniába. 1914 junius 9-én volt az emlékezetes audiencia, amikor a beteg király valamennyire kilábalt katarusábóí és szigorúan ráparancsolt Ferenc Ferdinándra, hogy neki le kell mennie Bosföniába. Végül még azt is odavágta neki, hogy ha gyáva ahhoz. hogy Szerajevóba utazzék, akkor nem méltó trónjára sem. Inkriminálja az ügyészség a füzetnek azt a részét is, mely azt fejtegeti, hogy IV. Károlytól elfordult mindenki, elsősorban Wekerle Sándor volt miniszterelnök. A vádirat ellen Lipthay Olga védőié kifogásokat adott be a budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsához és tanúkihallgatásokat kért az inkriminált tényállítások valódiságának bizonyítására. tehát: Gabrielino d’Annunzio degli principi. dinét nem használja. Fáradtnak látszik, kiábrándultnak. Arca spadt, vértelen. Vizes-kék szeme vöröses az álmatlanságtól. Ideges, értelmes. Hangja ködös éj halk. — Azt kivánja — mondja —, hogy beszéljek az édesapámról. Zavarba hoz. Az apáról beszélni nehéz. Mindenkinek. Különösen énnekem. Elmondani, hogy kicsoda ő Itáliának, mi nekünk, a világnak. Talán kerüljük meg a feladatot s kezdjük azzal, hogy most Gardoneban él, uj könyvét késziti elő, szakadatlanul dolgozik. — Azt irták az újságok, hogy kolostorba ment és szerzetes akart lenni. — Ez olyan mese, mellyel az európai sajtó állandóan tele van. Nem, édesapám a győzelem után — igy mondta: dopo la vittoria — dolgozószobájába vonult s ma azt az írói-szerzetest életét éli, melyet munkás életében megszokott. Emlékiratait rendezi sajtó alá, melyek három hatalmas kötetet tesznek ki s lelki fejődéséről, mozgalmas, nagyszerű pályafutásáról mesélnek el benyomásokat, emlékeket. A munka összefoglaló cime: A pöröly szikrái. Az első kötetet gyermekkorának, ifjúságának szenteli s Eleona Dúsénak ajánlja, ezekkel a szavakkal: y>Az alkotó szenvedés s a fölényes jóság dallamos jelenségének«. — önéletrajz, regény? — Egyik sem. Pompás töredékek, melyeket a költő lírai egyénisége, a művész vérmérséklete tart össze. Maga közli, mily szeszélyesen született’meg a könyve. Mikor még Firenzében lakott, véletlenül rábukkant egy tizenharmadik századbeli firenzei kereskedő naplójára, melyen ezt a fölirást lelte: »Ez a könyv titkos könyvnek nevezem«. Ez adta meg a munka ötletét, ö is szerzett egy ódon, vörnyeges-barna kordován-bőr könyvfödelet, ebbe gyűjtötte össze azokat a bensőséges följegyzéseit, melyek napról-napra növekedtek. Alfélé gyónó-könyv ez, in specie acternitatis. Egyelőre csak az első kötet kerül piacra. Gyermekkori képek ... Jézus alakja ... a kollégium rajza, ahol tanult... első sikere, fájdalma s lázadása a szőrszálhasogató filológusok ellen, kik Petrarcát agyonmagyarázzák... versek, melyekben Gabriele d’Antiunzio ismét visszatér a kötött formához, az édes rimhez... A * ..isaJik kötet a férfikoré, a harmadikban -- úgy tudom — a háborúról is vall. — Milyen kapcsolatban van ön az édesatyjával? — Az édesapám nekem elsősorban barátom. Az volt kiskoromtól fogva. Ö nevelt. Ő akarta, hogy művész legyek. Két testvérem nem foglalkozik művészettel, csak én. Öcsém gépészmérnök, bátyám a gyarmati minisztérium osz-i tályfőnöke. Apáin azt szerette volna, hogy én is költő legyek, rokonszenvvel nézte első Írásaimat, biztatott, támogatott. Ma már nem gondolok versírásra. — Nem ér semmit? — Nem. Nincs annak semmi értelme. Egy ilyen Isten mellett — un Dió, mondja, nyilván a latin istenekre gondolva s legyint, lankadt kezével. — Szinész lettem, még a háború előtt, szintén az apám ösztönzésére, ki felfedezte bennem a tehetséget s darabot irt nekem, a Fia’ ecola-t, abban léptem föl először. Tapsoltak, rajongjak értem Rómában. 1917-ben a IVave-ben játszottam egyik főszerepet, mint apám majdnem minden darabjában, a Phaedra-ban s a Giocondaban is. Aztán kitört a háború. Katona lettem. Repülőtiszt. Az apámmal együtt repültünk. Ö a repülő-osztag vadászainál teljesített szolgálatot, én a roham-csapatnál. > — Most nem játszik többé? — Soha többé. Hátat fordítottam a színészetnek, mert beláttam, hogy itt nálunk a művészi fejlődés lehetetlenség. Az olasz színtársulatok megcsontosodott hagyományai akadályozzák meg ezt. Folyton vándorolnak, a színigazgatóknak meg van a maga hősszerelmese, kedélyes apája, ármánykodója, betanittatnak egy darabot s azt darálják három évig. A műsor kicsiny. Mit lehet itt tenni? Legjobb lemondani. — Shakespeare — vetem közbe —, Hamlet. — Amleto —t mondja s gunyosan mosolyog. Erre nálunk gondolni sem lehet. Elmondom, hogy tegnap láttam a Via Nazionalen levő Elyseo-ban egy olyan előadást, mely nálunk egy mezővárosban is megbuknék. Sok szinész testetlenül lépett föl, abban a civil-ruhában, melyben előbb az Aragno-kávéházban ültek, a díszletek kopottak voltak, a függönygépezet nem működött s úgy húzták szét, hogy a függöny alatt látszottak a sétáló színházi munkások vásott cipői. — Igen — folytatja —, igy van ez s ezért végkép búcsút mondtam a színjátszásnak. Most a mozi érdekel, mozidarabokat rendezek s iazt hiszem, hogy a filmnek óriási a jövője. Nemi a mai mozinak, mely a meglevő irodalomból táplálkozik s a regényeket, drámákat másolja, s ennélfogva valami korcs műfaj lett belőle, hanem annak a mozinak, mely majd a kifejezés uj lehetőségeit, a fantasztikum uj útjait keresi. Az apámat is izgatja ez a kérdés. Eddig is több mozidarabot irt, melyet én rendeztem. Most a színekről ir egy fantasztikus mesejátékot. Én a nagyokra terelem a szót: vájjon Gabriele d’Annunzio megemlékezett-e valamelyik könyvében, vagy Írásában a magyarokról, mint például Car-, ducci? — Nem hiszem — szól az ifjú d’Annunzio —, de azt tudom, hogy apám régen, még gyermekkoromban, beszéít nekem egy magyar költőről, kit mindig nagyra tartott s változatlanul bámult, az önök szabadsághőséről: Petőfi Sándorról. Olvasta őt és szereti. Gabrielino dfAnnunzio — Kiküldött tudósítónktól — Anyja Maria di Gallese, duchessa, apja pedig principe di Monte Nevosa. Rangja jGoro di Statio Dati-é s
