Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-23 / 230. szám

1924 augusztus 23, BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Ezt hallom itt mindenütt. Ha elhagy­juk a határt, ő van velünk: még mindig a legnagyobb magyar név. Mantegazzá­­nál, Löscher-nél több olasz kiadásban kaphatók a müvei. — Róma unalmas város — sóhajt. — Most nyál' van — szólok. —f Mindig ilyen unalmas — folytatja. Csodálkozva nómulok el. Az apja jut eszembe, Gabriele d’Annunzio, a Nottur­no írója, ki vaksága éjszakáján »mint egy bazalt-sziklába vésett egyiptomi írnok« vágyakozott Rómába s csak azt kívánta a sorstól, hogy egy kis, vak fű­szál lehessen a Fórumon s_ imádhassa a napot, mely »Rómánál nem látott soha nagyobbat«. Fia azonban az örök várost, szobraival és kék hortenziáival, fakónak érzi. Nézzük a sétáló angolokat, kik kül­földön oly egyformák, mint a négerek. — Itt éjfélkor minden élet megszűnik í— panaszkodik. — Egy feketét se lehet kapni. Az ember nappal dolgozik. De az­tán mit csináljon. Nálunk egy kávéházban néhány fiatal­ember talán éppen most így sóhajtozik:! Róma, Róma. A világ egyforma. — Szó van arról —• jegyzi meg —, “hogy egy uj mozidarabunkat, melyet majd én rendezek, Budapesten vesszük föl. Akkor majd találkozunk. Egy óráig beszélgetünk. Szívesen bu­­csuzkodunk. Gabrielino d’Annunzio gép­kocsijába száll s lassan halad a diadalív alatt, a római arany alkonyban. Kedvetlen, csüggedt, szomorú. Nagyon rokonszenves. Gabrielino, Gabrielino. Kosztolányi Dezső. Egy részeg portás rémtette Lelőtte gazdáját, azután öngyilkos lett Zimanyból jelentik: Tegnap reg­gel a Ribarska-ucca 6. számú mula­tóhelyen az üzlet tulajdonosa. Szu­vajdzsics Mita és Zsadanov Ilija kapus összeszólalkozásából borzal­mas vérengzés keletkezett, amely­nek egy halottja és négy sebesüitje| van. Szuvajdzsics Mita. aki Szuboticá-1 ról származott Zimonyba. szerdán J elment az üzletéből és Szuboticára | akart utazni. Az orosz kapus rögtöni a gazdája után szintén eltávozott! és abban a hitben, hogy a gazda el-1 utazott, az egész napot és éjjelt a városban. korcsmákban töltötte: Reggel hét órakor részeg fővel tért szolgálata helyére a kapus A gaz­da, aki lekéste a vonatot és nem utazott el. szitkokkal és szemrehá­nyással fogadta. A részeg kapus ki­jelentette, hogy nem marad tovább az üzletben és követelte a bérét. Eb­ből haragos vita támadt, végül a ré­szeg ember dühösen a padlásra ro­hant. ahonnan töltött revolverrel tért vissza. A revolver láttára Szuvajdzsics egy szobába menekült és magára zárta az ajtót, a támadó nedig vad lövöldözésbe kezdett. Az üvegajtón keresztül hét golyót lőtt a szobába, amelyek közül egy talált és Sz«-f vajdzsics gyomrába fúródott. A lövések zajára és a sebesült | kétségbeesett segélykiáltásaira elő-1 került Beskics Szteván pincér, aki aki le akarta fogni a lövöldözőt, de egy golyó a pincért is megsebezte. A golyózáporban egy kocsis és egy leány is könnyebben megsebesült. A közben odaérkezett rendcrpat­­rui a ház kapuja előtt várt. amig a dühöngő ember revolverével az ud­varban fel és alá sétált. Végre ez hirtelen elhatározással a fáskamrá­ba vonult, ahol főbelőtte magát és azonnal meghalt. A rendőrség a sebesülteket a kór­házba szállitotta. A súlyosan meg­sérült Szuvajdzsics Mitán műtétet hajtottak végre Az orvosok véle­ménye szerint remény van Szu-1 vajdzsics életbenmaradására. A jj nyomozó hatóságoknak az a gya-s nuja. hogy az orosz kapus rabló­­gyilkosságot tervezett Szuvajdzsics ellen, akiről tudta, hogy sok pénze van, mert villát akart venni Beo­­gradban. A gyanú alapján le is tar­tóztattak két oroszt, akiktől a fel­tevés szerint a revolver és a rablás terve származik. A nyomozást ez irányban tovább folytatják. Pránay és Eckhardt kergették halálba az öngyilkos Radocza Jánost Budapestről jelentik: Radocza Já­nos volt országgyűlési képviselő fia, ifj. Radocza János tőzsdebizo­mányos, harmincnégy éves korában főbelőtte magát és meghalt. Az élet­unt tőzsdebizományos már évek óta rossz viszonyban élt feleségével, aki a Gerbaud-cukrászda tulajdono­sának a leánya, mert az asszony feltűnően udyaroltatott magának Prónay Pál volt alezredessel és Eck­hardt Tibor nemzetgyűlési képvise­lővel. Emiatt állandóan súlyos viták voltak közöttük és Radocza, aki rendkívül szerette feleségét, néhány héttel ezelőtt lelvágta ereit, azon­ban akkor sikerült megmenteni. Felgyógyulása után Radocza pro­­vokáltatta felesége udvarlóit, azon­ban az ügy becsületbiróság elé ke­rült, amely idáig még nem hozta meg döntését. Még néhány nappal ezelőtt is tárgyaltak a megbízottak a párbajról, amelyre azonban nem került sor, miért Radocza közben önként megvált az élettől. Amikor agyonlőtte magát, csak felesége volt bent a szobában, aki a fegyver* dörrenése után kiszaladt az előszobába és izgatottan igy szólt a vele szembejövő szobalányhoz: — Az uram megint bolondokat csinál, szaladok az ügyvédhez — és ezzel el isi sietett. Sürgős megbeszélnivalói voltak az ügyvéddel. A Mars földközelben Szombaton a Mars olyan kö­ze! jut a földhöz, hogy sokan attól félnek, hogy a találkozás­nak, katasztrofális következmé­nye lesz. Popovits György tan­ügyi isnektor a ritka természeti tüneményről a következő ma­gyarázatot adja: A legérdekesebb bolygó most legna­gyobb fényében látszik. Este a keleti égen tűnik fel s eigész éjjel terjeszti fe­lénk feltűnően vörös fényét. Mélyen a déli égen van — a déli félgömbről tehát sokkal jobban figyelhető meg. Ilyen közel hozzánk emberemlékezet óta nem volt a Mars. A lehető legköze­lebb volna, ha: éppen azon a napon len­ne »szembenállásban«, amely napon »napközeiben« van. Most kétnapi kü­lönbség van a kettő között. A föld csak két év és 50 nap elmúl­tával éri újra utol a Marsot, hogy vele szembenállásban legyen. A Mars azon­ban akkor már nenn lesz napközeiben, hanem 48 fokkal távolabb. Több mint 15 évre van szükség, amíg újra kedvező szembenállás lesz. így a múltban az 1877;. évi után az 1892. évi volt kedvező. A Mars felé irányul most az egész müveit világ figyelme. Csak a Vénusz jut még ennél is közelebb a földhöz — azzal a különbséggel azonban, hogy a Vénusz ilyenkor a föld és a Nap között van, felénk sötét oldalát fordítja s nem figyelhető meg. A leginkább izgatja az ember.ek tudás­vágyát és fantáziáját az a kérdés, hogy élnek-e emberek a Marson. Ennek a kér­désnek eldöntésénél teimészetesen csak hipotézisekre vagyunk utalva. Vannak azonban olyan jelenségek, amelyek va­lószínűtlenné teszik azt a feltevést, hogy a Marson értelmes élő lények laknak. Ha nálunk a meleg csak egy negyed­részével szállana alább, a mii vidékünk már a jég korszakába jutna, abban pe­dig aligha fejlődhetnék tovább az értel­mes lény. A Mars pedig, amellett hogy belső melege hasonlithatlanul gyengébb mint a földéi, feleannyi meleget nem kap a naptól, mint a föld. Igaz, hogy leve­gője ritkább s párában szegényebb, mint a földé, tehát a nap melege kevesebb veszteséggel jut a felszínére, mint a földére. Az is kétségtelen azonban, hogy a viz kőrútjának lassub folyása, de még a levegői ritkasága is nemi háthat fej- Iesztőleg a szerves lényre. Sokkal több a valószínűsége annak, hogy a Marson, ha voltak is, most már -nincsenek értel­mes lények;. A tudomány föladata azonban mind tovább és tovább kutatni, mi pedig csak kötelességet teljesítünk, ha érdeklődünk az eredmények iránt.' A tudományos ku­tatás eszközei és módszerei annyira tökéletesedtek a legutolsó kedvező szembenállástól is, hogy biztosra vehet­jük ismereteink gyarapodását a folyó hó 23-iki szembenállástól. A tudomány állandóan ostromolja azt a titkot, amelybe a Mars burkolózik kutató szeme elől és a vizsgálódás esz­közeinek tökéletesedésével bizonyára ennek a kérdésnek tisztázásával is előbbre jutunk. Popovits György. Mikszáth fája Jugoszláviában Rogaska Szlatina, augusztus Még vannak, akik tudnak róla. Terebélyes tölgy a domboldalon a „Zagrebacski Dom“ előtt. Sűrű lombja kékes árnyékfoltokkal mintázza a nap­sütésben smaragdos fényben csillogó pázsitot. Egyedül áll, kissé félrevonulva a fürdő főterétől, ahol zene mellett zajos az élet, mint valami arisztok­rata, aki nem szeret a tömeg közé elegyedni és magasabbról nézi a dol­gokat, ahogy az egy derűs öreg bölcs­höz illik. Mikszáth tölgyének hívták ezt a fát. Emléktábla is volt rajta valamikor: „Mikszáth Eiche“. Akkor még pad volt a fa törzse körül. Most már a pad is, a tábla is eltűnt. Csak egy törött kőasztal fele restelkedik a tölgy alatt. Ez volt a nagy palóc kedvenc pi­henőhelye. A fürdő régi személyzete közül sok még emlékszik a Herr von Mikszdth-ra, aki egyik híressége volt a régi Rohitsch-Sauerbrunnak, Lom­hán elterülve öblös karosszékben, vagy a pádon ülve családja körében itt mulattatta, gyakori rágyújtással sza­porán szivarozva, figyelmes társaságát — politikusokat, írókat, kedves em­bereit — vidám anekdotáival, nagy elméje játékosan csillogó gyöngysze­meivel. Vagy félig hunyt szempillák­kal álmodozott. Talán a halottaiból feltámadt Zrínyiről, vagy éppen Szent Péter csodás esernyőjéről. A gyűlöl­ködés pusztító lángjaiban aztán el­hamvadt a régi emléktábla is. Névte­len-árva lett a tölgy. Pedig Mikszáth nemcsak a magya­roké. Ismeri a világirodalom és el is ismeri. A legkiválóbbjai között bizto­sított örök helyet neki. Nekünk, jugo­szláviai magyaroknak, volna kulturá­lis kötelességünk az elárvult tölgyfa régi hirét-nevét feltámasztani. Tarto­zunk ezzel magunknak, hogy ezen a módon is áldozzunk az iró emléké­nek, aki teremtő zsenijével túlnőtt a szűk magyar határon és világszerte dicsőséget szerzett a magyar iroda­lomnak, a magyar kultúrának. Beszélgetvén erről, a fürdő agilis igazgatója, Sleír dr., nagy megértés­sel úgy nyilatkozott, hogy a legna­gyobb készséggel hajlandó a Mik­száth emlékét megörökítő táblát régi helyéji elhelyezni. Alkalmas módról és formáról kellene tehát csak gon­doskodni, hogy a Mikszáth fája újból feltámadjon. _ A magyarságot összefoglaló kultu­rális intézmény, vagy egyesület hiá­nyában ma a Bácsmegyei Napló a jugoszláviai magyar kultúrának a leg­­hivatottabb képviselője. Ennek a hiva­tásának felelne meg, ha ezt a szép ügyet is magáévá tenné. Szép lenne, ha *a jövő fürdöszezón­­ban már-ott ékeskednék a régi tölgy­fán a régi név : Mikszáth neve. És ez a tábla tálán nem is csak emlékezés volna a múltakra, hanem hőbe vésett biztatás — okmány _, hogy a megértő emberek egymásra találnak a gyűlölet sivatagjában is a kultúra békés oázisán. Ebben a siva­tagban jelöljünk meg minden nyomot, amely az oázis felé vezet. Vidor Imre. Sznboticai tisztviselő öngyilkossága Budapesten Agyonlőtte magát a Közgazdasági Bank egyik volt tisztviselője Megrendítő tragédiáról érkezett hir pénteken Suboticára. Steinfeld Lipót volt suboticai banktisztviselő, csütörtö­kön agyonlőtte, magát budapesti lakásán és nyomban meghalt. Steinfeld suboticai ember, innen nő­sült és még a háború alatt is az itteni Közgazdasági Banknak volt a tisztvise-s lője. A háború alatt családjával együtt; Budapestre költözött, ahol az Olasz-Ma-: gyár Bank szolgálatába lépett. Éveken; át a legszorgalmasabb tisztviselője volt! a pénzintézetnek, ahol azonban a je­lenlegi tisztviselőredukció következtében: őt is nyugdijazták. Nyugdijából nem tudta kellőkép eltartani családját és va­lószínűleg a súlyos anyagi gondok ad­ták kezébe a fegyvert. Steinfeld családja táviratilag értesí­tette a tragédiáról a szuboticai rokon­ságot, amely nagy részvéttel fogadta a lesújtó hirt.-------— , «II ----­HI R E K ® a® — Suboticai küldöttség Beográd­­ban az adóbehajtások enyhítéséért. Mint megírtuk, a pénzügyminiszter augusztus 19-én visszavonta azt a rendeletet, amely szerint a jövedel­mi- és vagyonadót, valamint a hadi-; nyereségadót 1925. év március el­sejéig részletekben lehet fizetni. A halasztási rendelet visszavonása, nagy nyugtalanságot idézett elő az adózó közönség körében és a subo-; ticai Lloyd vezetőségét arra indítót-; ta. hogy keresse a módokat a baj megelőzésére. Damjanovics Milán, a Lloyd titkára, a Lloyd többi tagjá­val pénteken Beográdba utazott, ahol Rajics Balázs nemzetgyűlési képviselői fogja a küldöttséget! a pénzügyminiszter elé vezetni, hogy kérjék a halasztási rendelet érvény­ben hagyását. A Lloyd vezetősége augusztus 24-én, vasárnap délelőtt 11 órakor értekezlet keretében fog jelentést tenni a küldöttség utjának eredményéiről. — Hranitovics Jovaa emléke. No­yiszadról jelentik : A noviszadi újságíró szekció elhatározta, hogy a nemrég el­hunyt Hranilovics Jován emlékére dí­szes emlékkönyvet ad ki. Az album jövedelméből emléktáblát állítanak a szekció elhunyt elnöke emlékének meg­örökítésére. — Belgium kereskedelmi megállapodást k8t Németországgal. Brüsszelből jelentik}: Belgium és Németország közt kereskedel-J mi tárgyalások indultak meg. A megállar podás ideiglenes, jellegű lenne addig,; amig a két állam a végleges kereskedelmi' szerződést megköti.

Next

/
Thumbnails
Contents