Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-19 / 226. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ T924 augusztus 19. pitó bizottság elnökét a továbbiak megbeszélése végett. Az igazságügyminiszter bejelentette, hogy a közigazgatási bíróságokhoz, a tisztviselő-törvény értelmében a tisztviselők fegyelmi ügyeinek tárgyalására szakértőket rendelt ki. Majd a külügyminiszter közölte a miniszterid náccsa!,hogy Olaszországgal megállapodás jött létre, az optált ügyvédek ügyvédi gyakorlaténak zavartalan továbbfolytatása érdekében. Az optált ügyvédek kijelölésére bizottságot alakitottak, amelynek tagjai a következők: Hrasznica igazságügyminiszter, Markovics postaügyi miniszter, Behmen szociálpolitikai és Kulovec földmivelésügyi miniszter. Jugoszláv-osztrák iárgyalások A németausztriai népköztársasággal kereskedelmi szerződés megkötésére irányuló és rövidesen megkezdődő tárgyalások folytatására a kormány szakértő-bizottságot nevezett ki, amelynek elnöke Ploj dr. főispán, tßgjai pedig Kukics nyugalmazott vámvezérigazgetó, Szávics és Todotovics dr. kereskedelmi minisztériumi osztályfőnökök és Schmiedt Konrad dr. vámigazgaló. Rajtuk kívül résztvesz a tárgyalásokon a különböző minisztériumok hat szakértő-képviselője, továbbá két-két ljubljanai és zagrebi szakember. A bizottság több tagja már el is utazott Bécsbe Todorovics dr. vezetésével az anyag előkészítésére. A tárgyalásokat szeptember elején megkezdik. A főispáni kinevezések ügye A főispánok kinevezésének kérdésével a kormány minden ülésen foglalkozik és igy a hétfői minisztertanácson is. szerepelt a főispánok kinevezésének ügye. A hétfői ülésen tizenkét főispáni hely betöltéséről történt megegyezés. Az uj főispánok névsorát azonban még nem közölték a nyilvánossággal. A hétfőn megállapított névsor a szerbiai, délszerbiai és boszniai főispáni állások betöltésére vonatkozik. A vajdasági főispáni állások tekintetében még nem történt meg a Budapestről jelentik: A Gömbös-birtokon elfogott bajor gyilkosok ügye nagy zavarokat idézett elő a rendőrségen, az ügyészségen és az illetékes minisztériumokban. Egyik hatóság sem akar, vagy pedig nem mer a kényes ügyben érdemlegesén intézkedni, mert nem tudják, hogy, a politikai szempontok az Erzberger-gyilkosság milyen elbírálását követelik meg. Kétségtelen, hogy a magyar belpolitika szempontjából tekintve az ügyet, a Bethlen-kormányra nézve kedvező és kívánatos a fajvédő-ellenzék vezérének, mint gyilkosok bűnpártolójának kompromittálása. Viszont az országos rendőrség feje, Nádossy Imre dr. főkapitány maga is fajvédő. A budapesti államreudörség, amely a botrány kipattanásáig szemet hunyt a nagytétényi villa lakóinak gyanús összeköttetései fölött, most már néni volt hajlandó a nyomozást továbbra is az országos főkapitány intenciói szerint vezetni, úgyhogy az egész ügyet át kellett tenni végül a pestvidéki ügyészséghez. A letartóztatott bajorok közül azt a fiatalembert, aki Förster Henriknek nevezte magát, rövid kihallagtás után, detektivkisérettel, külön kocsiban, átszáHito.tták a pestvidéki ügyészség budai fogházába. Itt úgy vezették be a nyilvántartó ivekbe is, hogy Förster Henriket Erzberger Mátyás német miniszter meggyilkolásának gyanúja alapján és a német büntető hatóságok körözőlevele értelmében helyezték letartóztatásba. Azok az iratok, amelyek ebben az végleges döntés. Komplikáció merült fel a «bácskai föispánság tekintetében, mert Krsztics Viktor, a legkomolyabb jelölt hír szerint nem akarja vállalni ezt a tisztséget és igy az a kombináció merült fel, hogy bácskai főispánnak Risztics Milán dr. valjevói ügyvédet nevezik ki. A végleges döntés ez ügyben c hét végére várható. ügyben folytatott rendőrségi nyomozás során keletkeztek, alig néhány ív terjedelműek. Förster Henrik kihallgatási jegyzőkönyve alig néhány sor. A személyi adatok fölvétele alkalmával Förster; mint gyanúsított, gazdatisztnek mondta magát és az ügy érdemére vonat" azólag csak egészen rövid, de határozott vallomást tett, amely igy hangzik: — Tagadom, hogy Erzbergert én gyilkoltam meg. Ez a rövid kihallgatási jegyzőkönyv nem tartalmaz adatokat arra sem, hogy Förster miért emigrált Németországból és arról sem tettek föl kérdést, hogy miért bujkált a főváros környékén és miért nem jelentette be a lakását a rendőrségen. Mindez nem érdekelte a rendőrséget.... Nem adják ki a gyilkosokat Szeszlér Hugó dr. iökapitányhelyettes, a budapesti főkapitányság jelenlegi vezetője a következőket mondotta a nyomozásról. — Az Erzberger-gyilkosok ügyében csak később adhatunk ki hivatalos jelentést. Arra nézve, hogy a letartóztatott német fiatalember valóban Erzberger gyilkosa-e, továbbá, hogy a budapesti főkapitányság miért vette át a nyomozást a pestvidéki főkapitányságtól, szintén nem mondhatok most még semmit, legföljebb holnap délelőtt. Ha valóbban Erzberger gyilkosairól van is szó, Németországnak való kiadatásuk nem fog megtörténni, mert politikai bűncselekmény ismérvei forognak fönn. Természetesen ebben a kérdésben a rendőrség áláspontja nem mérvadó és a magyar bíróságoknak s a kormányzati hatóságoknak kell majd állást foglalni abban a kérdésben, hogy Erzberger meggyilkolása poltikai bűncselekménynek minősül-e, vagy pedig közönséges gyilkosságnak tekinthető. Ezután fönmarad még annak a szintén érdekes kérdésnek az eldöntése, hogy ebben az esetben a magyar büntetőbíróság felelősségre vonhatja-e Erzberger gyilkosát vagy sem. A Btk. 9. §-a szerint a külföldön külföldi által elkövetett bűncselekmény esetén,a magyar törvény szerint büntetendő az a külföldi, aki nem államellenes bűncselekményt követett el, ha kiadatásának a fönnálló szerződések és az eddigi gyakorlat szerint helye nincs. A bűnvádi eljárás azonban csak az igazságügyminiszter rendelkezésére indulhat meg. A rendőrség beszünteti a nyomozást? A rendőrség a hétfői éjszakai órákig nem adott ki hivatalos kommünikét a nyomozásról, annak ellenére, hogy az őrizetbevett állítólagos Förster személyleirása és szentély i adatai tökéletesen egyeznek a gyilkos Thylessen-ről adott körözőlevél adataival. Kiszivárgott Ilitek szerint a rendőrség abban az esetben is beszünteti a nyomozást, ha kétségtelenül kiderül, hogy a Gömbös-villa lakói Erzberger gyilkosai. A rendőrség állítólag azért nem tartja szükségesnek még szélescbbkörü nyomozást megindítását, mert annak idején voltak olyan magyarországi politikai nyomozások, a melyekben a német államrendőrség nem állt kellő mértékben a magyar rendőrhatóság rendelkezésére és bizonyos kiadatási eljárásokban, igy Csernyák százados esetében, akit Tisza meggyilkolásában gyanúsítottak — igaz, hogy alaptalanul — egye ne,sen elutasító volt a német hatóságok ténykedése. Ez az indokolása a nyomozás beszüntetésének azonban csak ürügy, mert az ügy elposványosjtásával a főcél tulajdonképpen az, hogy a fajvédőket ne kelljen kompromittálni. Erzberger gyilkosait nem akarják Németországnak kiadni Még nem állapították meg az állítólagos Forster személyazonosságát A két nagyanyó Irta : Pap Károly Délután három óra lehetett, mikor Tilda nagyanyó nagyot horkanva fölébredt ebédutáni álmából. Néhány percig még nem eszmélhetett magára, de azután egy nagy ásitás visszahozta lelkét, amely két és fél órán keresztül kottásokkal, pulykákkal és libákkal vesződött valahol az álom mélységeiben. Tilda nagyanyó megfordult a divánon. ráncos, csúnya, vékonybőrii kezével kitörülte beroskadt szemét, aztán rögvest megszólalt: — Sanyika! A besötétitett. öreg almáktól és öreg ágyneműktől ódon. furcsaszagn szobában csak a bezárt zöld és aranyos legyek dongása felelt vissza Tilda nagyanyónak: — Zizi. mizi. tizi . , A nagyanyó nem értette a legyek beszédjét és most már valamivel hangosabban kérdezte: — Alszol még. drága picikém?! Tilda nagyanyó odanézett a nagy fekete karosszékre, amelyben hajdan a szegény megboldogult nagyapó szokott pipázgatni; ebéd után ebbe a karosszékbe fektette Sunyikat. az unokáját: hetedik leányának. a városba került Saroltának fiacskáját. — Nem látom. — gondolta a nagyanyó — azt a szép. szőke, piciny fejét . - . Tilda nagyanyó fölült a divánon, bütykös nagyujjával megvakarta korpás öszhaju fejetetejét és helyreigazította a fésűiét. — Hol lehet ez a Sanyikat' —. gondolta. — Rossz kölyök; délután sohasem akar aludni. Nyögve fölkelt a divánról és kilépett a tornácra. Sok szidástól és kiabálástól repedt hangjával mindjárt ráripakodott a kis récékre. — Ne. te, hess: csak nem eszitek meg a virágaimat! Azután elkiáltotta magát: — Sanyi! Hun vagy te rossz kölyök! Erre a hangra kinyílik az udvar végében álló kis külön házikó ajtaja és egy másik öregasszony bújik elő onnét. Ez a »kisnagymama«, Sanyi apjának az anyja, aki jóformán csak kegyelemből éldegél Tilda portáján. Két napig harcolt Tildával. a »nagy-nagymamával*, hogy Sanyika nála. az ő szobájában töltse a nyarat; azután belátta, hogy a szegénynek »hallgass!« a sorsa. Átengedte Sanyikái Tilda nagyanyónak és ravaszul mosolygott. — Bosszú! — gondolta. — Tilda a gazdagabbik, de az én szivem a jobbik . . Majd meglátjuk! — Te Pepi! — mondja Tilda nagyanyó. — nem láttad a Sanyi« kát. az unokámat! — Nem láttam az unokámat! Csak nem veszett el! Jaj, istenem, hát te nem tudsz ügyelni arra a drága gyerekre? — Hallgass! — feleli Tilda nagyanyó. — inkább segíts keresni! — Nem tudom, mit fog szólni szegény Sarolta lányod, meg az én Sándorom. Jaj. istenem! Mondtam, hadd legyen nálam ez a gyerek. Te már nagyon lusta vagy! Mondtam! — Lusta az öreganyád! — feleli bosszúsan Tilda nagyanyó. — Mért? Mive! te csak hatvanöt vagy, én meg hetven! — Jó! — mondja Pepi nagyanyó, — hát csak keresd! — Talán segítenél . . . — Nem én. — feleli Pepi és bemegy a házába. — Óh. te. te! — kiáltja Tilda nagyanyó. Pepi nagyanyó gonosz mosolylyal visszaül konyhaszékébe. Leveszi a szemüvegét az almáriomról és a »Rábaközi Ujság«-ot böngészi. Tilda nagyanyó pedig mint egy bolond íutkároz kint az udvaron. Szitkozódik és nem találja az unokáját. Megy a kertbe, a kis pavillonba. megy az istállóba, nézi a kocsisgyerek ágyát. Végül megbüvöli szemét a kút ... a kút. mint aj madarat a kígyó. A kút káváján szokott sétálgatni Sanyi . . . Igen! Egy szem cukorért, egy szál répáért . . . Tilda nagyanyó összecsapja két kezét: — Beleesett! az a gaz kutya kölyök! Mit fog szólni Sarolta! Borzasztó! Odamegy a kúthoz, két-három béka fölfelel: — Ne keresd, ne keresd, brekeke — .. . Több semmi! Tilda nagyanyó behívja Marit, a szolgálólányt. Ketten, majd később hárman a kocsissal fölforgatják a szobákat, a kertet, az istállót. A kút, a kút . . . Tilda nagyanyó a tűzoltókat hivatja: szivattyúzzák ki a kutat. — aztán bemegy a szobába, ott ledül a divánra és zokog. A kút lassan kiürül, vére e!-kifolyik az uecára. bele a patakba, a mely kettészeli BeledfaJvát. A békák hazájukat vesztetten, őrjöngve. félve ugrálnak a kút fenekén és mohlepte falán. — Szegény kis kölköm. — mormogja odabenn Tilda nagyanyó — hová lettél? . . . Cigányok is raboltak már errefelé gazdátlan magzatot — gondolja Tilda nagyanyó és ha mégis ott fekszik a kút fenekén. Nem mer kimenni az udvarra, mig Weiszer suszter, a tűzoltó parancsnok meg nem jelenik. — Nincs benne. — mondja — a bérüket követelik a legények. — Van lelkűk? — feleli a nagyanyó. — Miből iszunk ezután? — kérdezi Mari. Tilda nagyanyó haragosan átmegy Pepihez. Pepi ül és olvas1. Meg sem mozdul. — Te. — mondja dühösen Tilda nagyanyó — nem láttad azt a gyereket? Még egyszer kérdem . . . — Ne kiabálj, te bolond. — De kiabálok! — Fölébreszted! Tilda eltátja a szemét, száját: — Mindjárt tudtam, hogy itt van nálad. Te. te rossz! Lánykorodba is ilyen voltál! A két öregasszony egymásnak esik ... és tépi egymást. Az ágy alól. a tojások mellől nődig egyszerre megszólal Sanyika hangja: — Pepi! Pepi! Tilda! Tilda! Fuj, fuj!
