Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-15 / 222. szám
Poštarina plaćena u gotovom Ára egy és fél dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve IM oviseíohr íz XXV. évfolyam Subotica, PÉNTEK, 1924 augusztus 15. 222. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után é» hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Sabctica, Aleksandrova ul.l.(Leibach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rcssia-Fonciére-palota) A magyar iskolák A sok kérdező, útbaigazítást, tanácsot kérő levél közül, amit a posta hoz a Bácsmegyei Napló szerkesztőségébe, egy jugoszláviai magyar tanító levele különös figyelmet érdemel. „A Bécsmegyei Naplóban olvastam — irja a magyar tanító, — hogy Korosét közoktatásügyi miniszter egyik küldöttségnek megígérte, hogy betiltja a névvegyelemzést. Hogy ez megtörtént-e, nem tudom. Véleményem szerint a Bácsmegyei Napló most a tanév megnyitása küszöbén nagy szolgálatot tenne a magyarságnak, ha a „Sluzbene Novine" számát és keltét — melyben a rendelet megjelent — valamint a rendelet szómét, sőt teljes szövegét közölné. Tisztelettel stb . . * Nem tudunk elgondolni sem nagyobb örömet, mintha erre a levélre érdemlegesen tudnánk válaszolni s meg tudnánk üzenni, hogy a hivatalos lap melyik számában jelent meg a rendelet. Sajnos, ez még nincs módunkban. A névvegyelemzés — ez a fájdalmas szó is a Bácsmegyei Napló hasábjairól került be a magyarság szókincsébe — ma még rendelettel nincs eltörölve. De ez a kérdés s ez az elintézetlenség a magyarságnak egyik régi sebét vérzi fel s a magyar törekvések irányát — szavak locsogása s az önmagukkal vitatkozó mondatok meddősége helyett — kérlelhetet len szigorúsággal jelöli ki. Az elmúlt évben is, azelőtt is, ilyenkor, augusztus közepén kezdődött kínzóvá válni a magyar iskoláztatás körüli bizonytalanság. Ilyenkor jelentek meg először azok a rendeletek, melyek egy lyukkal beljebb szorították az előző évekből megmaradt tanszabadságot, ilyenkor kerültek nyilvánosságra azok az intézkedések, amelyek bezárták az iskolakapukat a magyar diákok előtt s csak egy rést hagytak nyitva, amit azután az igazgatói buzgóságol; iparkodtak még jobban megszükiteni. Ilyenkor indultak meg a vándorlások e beszüntetett iskolák városaiból a megkegyelmezett iskolák városai felé, ilyenkor kezdődött a szülők kétségbeesett futkosósa tanárhoz, igazgatóhoz, szerkesztőségekbe, minisztériumokba. Minden nap uj meglepetést hozott, uj rendeletet, uj intézkedést, uj leiratot, de minden uj intézkedés, uj leirat és uj rendelet csak a régi megszorításokon szorított még egyet. Most még csönd van, a várakozás feszült csöndje. A borongó gondokat, a nehéz aggodalmakat egy jóindulatú és jöszúndéku miniszteri ígéret enyhíti. A közoktatásügyi miniszter — mint a lapok tudósítói beszámoltak róla — elszörnyüködve hallotta a névvegyelemzésről érvényben lévő rendeletet s a gyakorlatban lévő szokást és megígérte, hogy legrövidebb időn belül el fogja törölni ezt a rendeletet. A legrövidebb idő s egyben a legmesszebb terminus is : az iskolai beiratások megkezdése. Augusztus; végéig kell változtatni a fennálló „rend“-en, ha azt akarják, hogy a most következő tanévben már foganatja legyen az intézkedésnek s hogy kevesebb legyen a magyar szülők gondja s azoknak az akadályoknak száma, melyek a magyar diákok tanulása, taneredménye és iskolavégzése elé tornyosulnak. Senkinek sincs joga kételkedni a miniszteri Ígéret őszinteségében és komolyságában. S mégis attól kell tartanunk, hogy az uj rezsim berendezkedéseinek lázas kezdetén, a sokféle tárgyalás, izgalom és alkudozás közben figyelmeztetés, sürgetés és a kérelem szünetlen ébrentartása nélkül a legjobb szándék s a legőszintébb segiteniakarás mellett is megfeledkezhetik a miniszter Ígéretéről, vagy ha erről nem is feledkezik meg, megfeledkezhetik arról, hogy esetleges rendelkezése megfelelő végrehajtását ellenőrizze. A magyarságnak minden figyelmét, egész politikai érdeklődését leköti most legnagyobb sérelme orvoslásának s legfőbb kérelme teljesítésének : a Magyar Párt engedélyezésének kérdése. De a magyarságnak már most el kell készülnie a politikai aktivitásra. El kell készíteni a feladatok seregszámláját, hogy a visszanyert aktivitás idején egyetlen pillanat sem maradjon tétlen, egyetlen föladat se betöltetlen, egyetlen alkalom se kihasználatlan. A magyar iskola ügye a legelső föladataink közé kell, hogy tartozzon. Komoly és határozott miniszteri Ígéret teszi könnyebbé a megoldást. A beiratások ideje már nincs messze, vesztegetni való idő már nincs. A magyar gyerekek nem kopogtathatnak megint hiába a magyar iskolák kapuin. Radics beszámoló-beszéde külföldi útjáról Kavarodás a horvát parasztvezér belpolitikai nyilatkozata körül A kormány nem helyez súlyt Radics zagrebi beszédeire Beogradból jelentik : A politikai körök érdeklődését csütörtökön teljesen lefoglalta az a beszéd, amelyet Radics tartott Zagrebban a horvát köztársasági és parasztpárti képviselők és néhány politikai barátja előtt. A beszédben Radics beszámolt oroszországi tapasztalatairól, majd kifejtette álláspontját a mai kormányról és az ország belső berendezésének problémáiról. Radics beszédét a Vreme és a Politika nagy terjedelemben közli és olyan kijelentéseket tulajdonit a horvát peresztpárt vezérének, amelyek nagy feltűnést keltenek. Ezidőszerint még nem lehet megállapitani, hogy a beogradi lapoknak a beszédre vonatkozó közlései autentikusak-e. Az elterjedt hirek szerint Radics a királlyal kapcsolóiban olyan nyilatkozatot lett, amely — ha tényleg megtörtént — a kormányt igen kínos helyzetbe hozza. Mástelől azonban azt állítják, hogy a kormány birtokában lévő hiteles szöveg tanúsága szerint a szóbanforgó nyilatkozat lényegesen enyhébb formában hang■ zott el, mintahogy azt az ellenzék hireszteli. Mindenesetre igazolódik az a megállapítás, hogy a Davidovicskormóny helyzete sokban függ attól, mennyire birja idegekkel a Radics beszédeinek hatását. Már Radicsnak a hazatérése óta tartott el$ö beszéde is erősen próbára teszi a kormányt, amely rá van utalva a horvát köztársasági parasztpárt támogatására. Radics beszéde Beszéde elején rámutat Radics a külömbségre az oros2 és a jugoszláv paraszt között. Jugoszlávia parasztsága erős szervezetekkel rendelkezik és igy elkerülhető, hogy polgárháborúra kerüljön a sor. — Azért mentem el — folytatja Radics — hogy informáljam Európát a horvát kérdésről, Jugoszlávia berendezkedéséről .és a szerbekkel való megegyezésről. A horvát kérdést — ha máskép nem lehet — a szerbek nélkül, a szerbek ellenére is megoldhatjuk, mert minden nemzetnek joga, hogy rendelkezzék önmaga fölött. Ebben az országban a horvátok a legkulturáltabb nép. Pasicsnak nem sikerült sem pénzzel, sem egyéb eszközökkel elérni azt, hogy a vezető angol lapok akár csak egyetlen sort is Írjanak érdekében, engem viszont, mint a horvátság képviselőjét, a legnagyobb figyelemmel hallgattak meg az összes pártok vezetői. Az angol politikusok kijelentették előttem, hogy a Pasics-Pribicsevics-kormányban az egész Balkán békéjének veszélyeztetőjét látják és hor.ry a mi pártunk véleménye az SHS. állam föderativ berendezkedéséről az egyedüli helyes éláspont, amely megfelel a demokrácia követelményeinek és az önrendelkezési jog elvének. A moszkvai ut — Ha Davidovics Ljuba lett volna kormányon annakidején, meggondoltam volna, hogy elmenjek- e Oroszországba. így azonban szükség volt erre, mert tagadhatatlan, hogy a moszkvai ut radikaiizáló hatással volt az ország egész politikájára. Beszéde folytatásában elmondta Radics, hogy miként kapott meghívást Csicserin külügyi népbiztostól Moszkvába, majd rétért s kommunista Internacionáló és a szovjetkormány közötti viszony taglalására. — Az internacionáló vezér’őbizottsága és a szovjetkormány — mondotta — együttesen tanácskoznak, de ha cselekvésre kerül a sor, akkor a szovjetkormány diplomáciája teljesen önálló és független. Ha valaki nem érti ezt meg, annál rosszabb rá nézve. A nyugati politikusok már rájöttek a különbségre és Macdonald, Mussolini meg Herriot nem a kommunista internacionáléval, hanem Szovjetoroszországgal állították helyre a diplomáciai viszonyt. >1 horvát nép köztársasági — A szerb kommunistáknak nagy befolyásuk volt a kommunista internacionálénól, amit én nem helyeslek, mert ők még mindig jugoszláv népről és nemzetről beszélnek. En rámutattam arra Moszkvában, hogy fugoszlávia nincs, ez csak fikció, közönséges svindli, ilyesmiről az alkotmányban említés sincs. Fennáll ellenben a szerbek, horvátok és szlovének királysága, amely a szerbek királysága, továbbá a szlovéneké, ha akarják, de semmiesetre sem a horvútoké, mert a horvát nép köztársasági. Hol kezdődik a Balkán ? — Ami a balkáni föderációt illeti, a kommunisták éppenugy gondolkoznak erről, mint a régi cári rezsim. A Balkán-föderáció csak Délbuigáriából, Szerbiából s a délre fekvő területekből állhat. Mi horvátok nem vagyunk balkániak sem földrajzi, sem kulturális szempontból. A horvátok adriai nép, ugyanúgy a bosnyákok is, amelyek hatásunk alatt teljesen d< balkanizálódiak. Radics röviden érintette ezután a bolgár kérdést, majd igy folytatta : — Pacifisták vagyunk, mert ez okos dolog, de csak addig vagyunk pacifisták, ameddig szükséges. En Moszkvában mint egyenrangú fél tárgyaltam egyenranguakkal, mert a horvát nép szuverén, nem keres urakat sem
