Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-14 / 221. szám

2. oiffar. BACSMEGYEI NAPLÓ 1294 agusztus hirt terjesztették, hogy Marinkovics Voja külügyminiszter le fog monda­ni. Erről a hírről több beogradi lap is beszámolt és a külügyminiszter lemondási szándékát azzal magya­rázta, hogy Daviclovics a külügymi­niszter megkerülésével adatott dip­lomáciai útlevelet Rádiósnak. Munkatársunknak a kormányhoz közelálló helyről szerzett értesülése szerint ez a hir minden alapot nél­külöz. Rádiósnak nem is volt diplo­máciai útlevele, hanem — mint ő maga is kijelentette a zagrebi új­ságírók előtt — népszövetségi útle­véllel utazott. A klubok ülései Szerdán délelőtt a demokraták klubülést tartottak, amelyen külön­böző politikai kérdéseket tárgyal­tak 'és főleg a Radios hazatérése ál­tal keletkezett uj helyzetet beszél­ték meg. Klubülést tartott a radikális-párt is. Pasics beszámolt a politikai hely­zetül és megdicsérte a pártnak a kormánydeklaráció vitájában részt­­vett szónokait, akiknek szerinte si­került leálcázni a kormány szándé­kait. Felhívta a párttagokat, hogy tartsanak minél sűrűbben népgyülé­­seket és világosítsd fel a népet a helyzetről. Felszólalt a klubülésen Jovano­­vics Ljuba is, aki a pártegység megóvásának szükségességét han­goztatta és kijelentette, hogy hivcti kitart a radikális-párt mellett. Ugyancsak ülést • tartottak a ki­sebb klubok is. A Radics-párt a suboticai közigazgatásban Valótlan hírek a Radics-párt hegemóniára való törekvéséről Nem voltam kommunista — mondja' Radios — Oroszor­szágba való utazásom előtt és nem leszek azzá onnan való visszatérésem után sem. Előíté­letek nélkül mentem Oroszor­szágba, hogy az ottani viszo­nyokkal megismerkedjem. Radics elmondotta még, hogy nem tetszett neki az oroszok ateizmusa, amelyet azonban ő az orosz pravoszláv egyház kü­lönös természetével magyaráz. Panaszkodott Radics az újság­íróknak, hogy Nincsics ügynökei Oroszországban is üldözték. Radics meg van elégedve a kormány deklarációval A belpolitikára áttérve, Radics kijelentette, hogy a kormánydek­­laráció igen jó, különösen meg­van elégedve a korrupcióra vo­natkozó résszel. Az Oroszország­gal való viszonyra nézve helye­sen jegyezte meg Marinkovics Voja, hogy nem arról van szó, elismerjük-e Oroszországot, ha­nem orról, hogy Oroszország minket elismer-e. Ha Pasics ma­radt volna kormányon, akkor — mint Csicserin kijelentette — Oroszország nem ismert volna e! bennünket. Végül elmondotta Radics, hogy Mariborban le akarták iarióztatni, mert az előbbi kormány által ki­adott letartóztatási parancs még nem volt visszavonva. A dilemmát a rendőrség úgy oldotta meg, hogy egy rendörtisztviselöt adott melléje, aki a legnagyobb zavar­ban volt afelől, hogy foglyot ki­­sér-e, vagy pedig diszőrséget szolgáltat. Álkir Marinkovics Voja lemondásáról Ellenzéki körökben inár a parla­ment kedd éjszakai ülésén azt a Egy kritikus albumából Irta: Baedeker A ZENESÜKET Egy ur, aki nem muzsikális, igy nyi­latkozott tegnap, amikor zenéről be­széltünk : — Goethének hires mondása: Es bil­det sich ein Talent in der Stille (Csend­ben fejlődik a tehetség), úgy látszik — sőt úgy hallatszik —, nem vonatkozik a zenei képességre, amely bizony nem izmosodik csendben, de ellenkezőleg jó­kora lármával. Mennyi boszuságot kell eltűrni a szenvedő emberiségnek, első Sorban a szerencsétlen szomszédoknak, amíg egy úgynevezett »született« vagy »hivatott« és természetesen »isten ke­gyelméből való« csodagyermek virtuóz­zá vagy csak meghallgatható dilettáns­sá tud fejlődni! S mennyi hamis zongo­rakalapálást, hegedücinccgást, énekku­­ruttyolást és egyéb hangszerzörejt keil végigélveznünk, amig ezekből a »tehet­séges-bői művészek lesznek! Ma ugyan lesznek! Mert e szép reményekre jogo­sító müvésznövendékek közül bizony so­kan örökké jóhiszemű műkedvelők ma­radnak, mások pedig még ennyire se viszik s a publikum szemében (s a fü­lének) csak zenei Lärmmacher-ok lesz­nek, akiknek a zongoraütlegelése s a hegedünyávogása nem egyéb policájel­­leiies csendháboritásnál. Óh, egy tehet­­ségmérő-re volna szükség, amely két­ségtelenül meg tudná állapítani, hogy e sok fiatalkorú gonosztevő közül ki az a néhány, akinél mentő vagy legalább enyhitő körülménynek lehet betudni a hivatottságot. Ilyen talentometer-nek a birtokában a zeneakadémia igazgatjója vagy mérőbizottsága a többinek — a kiknél nem találnak enyhitő köriihné­­lyeket — megtilthatná, hogy fölösleges A kormány hivatalbalépése óta most már több mint két hét telt el, anélkül, hogy az uj kormány eddig a Vajdaságban egyetlen közigazga­tási tisztviselőt is felcserélt volna. A kormány a közigazgatás átszerve­zését. s a tisztviselők kicserélését nem akarta addig megkezdeni, amig a parlament bizalmat nem szava­zott. Miután ez kedden éjjel megtör­tént. nincsen semmi akadálya annak, hogy az uj főispánok kinevezése a legrövidebb időn belül meg ne tör­ténjék és a tisztviselők kicserélését meg ne kezdjék. A kinevezések eddigi késése a legkülönbözőbb kombinációkra adott módot és az elmúlt két héten egye­sek már a legfantasztikusabb híreket terjesztették az uj szuboticai főispán és polgármester személyére nézve. Különösen a Radics-párt helyi aspi­rációi körül felmerült kombinációk tették bizonytalanná a helyzetet, amig szerdán egyik szuboticai lap már arról számolt be, hogy csütör­tökön Szuboticára érkezik Krnje­­vics. a Radics-párt főtitkára és ez alkalommal tisztázni fogják a Ra­dics-párt követeléseit, amelyek sze­rint a párt a szuboticai kiszélesített tanácsban a bunyevác-sokác-párt ál­tal igényelt tagságok számának leg­alább a felét — körülbelül száznegy­ven helyet — követel a maga ré­szére. Ez a hir annál nagyobb feltűnést keltett a Radics-párt aspirációiról mitsem tudó helyi pártok körében, mert a szuboticai kiszélesített tanács mindössze kétszáz tagból áll és igy még az esetben se követelhetne a Radics-párt a maga részére száz­negyven helyet, ha valóbem ragasz­kodnék a bunyevácok által igényelt tagságok feléhez. De ezen felül el sem lehet képzelni, hogy a Szuboti­­cán most szervezkedő Radics-párt ilyen túlzott aspirációkkal lépjen fel a vele szövetséges partokkal szem­ben. A Radics-párt egyik vezetőjétől erre vonatkozólag a következő in­formációt kaptuk: Szó sincs arról, hogy a Radics­­párt csakugyan ilyen túlzott aspirá­ciókkal lépne fel. sőt egyáltalán nem kíván nehézségeket gördíteni a kor­mánypártok között létrejött meg­egyezés alapján tövü~-é kinevezések elé és nem igényel egyelőre semmi­féle vezető állást a szuboticai köz­­igazgatásban. Ugyanígy nélkülöz minden alapot az a hir is, mintha a Radics-párt a kiszélesített tanácsban száznegyven tagságot követelne a maga. részére, sőt ezidöszerint a pártnak itt sincs semmiféle aspirá­ciója. Az uj kormány hivatalbalépése után a Radics-párt szuboticai veze­tői csakugyan állítottak fel bizonyos követeléseket a helyi közigazgatás­ban való részvételre vonatkozólag, azonban az elmúlt héten Szuboticán járt öt horvát képviselő, akikkel folytatott tanácskozás eredménye­képpen a szuboticai Radics-párt el­áll eredeti követeléseitől is és telje­sen a kormánypártokra bizza a tisztviselők kinevezését. Valószínű, hogy a tisztviselők kinevezésénéi és a szuboticai kiszélesített tanács ki­nevezésénél a kormány biztosítani lógja a megfelelő számú helyet a Radics-pártnak. A Radics-párt körében egyébként arról sem tudnak, hogy Krnjevics főtitkár csütörtökön Szuboticára ér­kezik és a párt vezetőinek sejtelmük sincs arról, hogy honnan származ­nak ezek a velük kapcsolatban ál­landóan felbukkanó hirek. Csupán annyit erősített meg informátorunk, hogy a Radics-párt tényleg erőtel­jesen és sikerrel szervezkedik Szu­boticán és környékén és hangsú­lyozta azt is, hogy a párt önállóan csak a községi választásokon fog először fellépni, amikor .Radicsék reményei szerint erős szerepük fog jutni a községi politikában. és kellemetlen lármát csináljon. Eljön-e valaha ez a jobb kor? — Egyelőre semmi kilátás rá, és mi, akik nem rajongunk ezért a lármáért, az u. n. zenekedvelők zsarnoksága alatt nyögünk___ A zene, az valami egészen sajátságos dolog.. Nem kötelező, hogy értsünk hozzá, de szeretni muszáj. Ez szinte becsületkérdés, s a becsületre vigyázni kell. Annál is inkább, mert aki közömbös a zenével szemben vagy ép­pen fut előle, arról azt mondják, hogy műveletlen barbár s hogy még csak nem is jó ember, — bőse Menschen ha­ben keine Lieder. Kevesen merik hál bevallani, hogy a muzsika terhűkre van, s én mindig bámultam Téophile Gau­­tier-t, nem a pompás Írásaiért — mert hiszen mások is Írtak kitűnő dolgokat —, de a bátorságáért, amellyel ki mer­te mondani, hogy a zenei az ő fülének setöbbsekevesebb mint: kellemetlen lár­ma. S még jobban csodáltam a Lapra­­de különcségét, aki egész könyvet, há­romszáz oldalnyit, adott ki ezen a har­cias dinen: Contre la musiyue. — Laprade úrról nem tudok sokat, de Gautier-ről, az Émaux et Camées hires szerzőiéről, tudok annyit, hogy semmi­vel se volt rosszabb ember E. Th. A. Hoffmann-nál, aki valóságos bolondja volt a kottának: Rousseau-nál se, aki mindennap foglalkozott hangjegyekkel, s talán Romáin Rolland-nál se, aki ez idő szerint — és méltán — a legna­gyobb zenetekintélyek egyike egész Eu­rópában___ Nem gondolom, hogy ko­moly összefüggés van a két dolog, a zenekedvelés és a szivbeli jóság közt, s nem egyszer győződtem meg arról, hogy néha a legkorniszabb embernek csodásán kitűnő hallása és egyéb irigy­­lésrcméltó muzsikális tehetsége va­gyon, mig a legderckabb és legerénye­­stbb férfin (vagy nő) teljesen botfülü. Abból pedig, hogy valaki a cigányért bomlik, egyáltalában nem lehet teljes biztonsággal jellemének a kifogástalan­ságára következtetni. Akár az övének, akár a cigányénak. — Ami engem illet, magamat se tar­tom rossz embernek. Nem vagyok se irigy, se kegyetlen, s az embertársaimat — bár aligha érdemlik meg — őszintén szeretem. De hát mit csináljak? Akár­hogyan erőltetem is meg magam, a mu­zsikáért nem tudok lelkesedni, mert a fülem közömbös iránta. S ha a párbaj nem volna már ósdi divat, bizony pro­vokálnám azokat a zenesmokkokat, akik a muzsikális müveletlenségemről a jel­lemem gonoszságára mernek következ­tetni. De igy el kell tűrnöm, hogy Théo­phile Gautier meg én szívtelen rossz emberek vagyunk, s az a hisztériás liba a fölöttem való emeleten, aki napról­­napra emeli föl fehér de szentségtelen kezét Mozart és Beethoven ellen a rósz­­szül hangolt zongoráján, s az a lelkiis­meretlen siber a szomszéd házban, aki órákhosszat vonít az iskolahegedüjén. derék egy emberpár. (Bár kelnének egybe, mert méltók egymáshoz!) Nem tréfálok, kéreiö. Amit mondok, az logi­kus mint a legtökéletesebb zenekompo­­zició. Ha a zenétlenség rossz jellemre mutat, akkor a muzsika szerctete vi­szont szivjóságot jelent. Quod erat de­­inostrandum___ — Én mindig csodáltam, hogy ez a »kellemetlen lárma« annyi sok ember­nek szoigál gyönyörűségére. Vagy talán az okoz nekik oly lelki megnyugvás!, hogy ily sok jó ember van a világon? Oktalan ' optimizmus!----- Én volnék a legboldogabb, ha elhihetném, hogy any­­nyi jobbszivü halandót hordoz a hátán a földgolyóbis, mint én vagyok, ahány ze­nekedvelő és — értő mozog és muzsi­kál rajta___ Eleinte egyáltalában nem értettem ezt a tömegrajongást, de ami­óta többeknek a rábeszélésére hangver­senyekre járok, kezdem belátni, hogy a zene, ha egy kissé kevesebb zajjal jár­na, egészen tűrhető szórakozás volna. Sőt a legutóbbi koncerten, beösmerem, fényesen mulattam. Nagyon távol ültem a hangversenyző művésztől, s hege­dűjének a hangja a kiválóan rossz akusztikájú nagy termen keresztül alig hallatszott el ama távoli régióig, alu l helyet foglaltam. De amint a fejét moz­gatta, a haját lengette, a lábát kifeszi­­tette s a vállát vonogatta, az igen ér­dekes volt, és én valószínűnek tartom, hogy jól is hegedült. Máskülönben alig­ha mert: volna olyan óriás teremben, ek­kora közönség előtt föllépni! A tapso­lásban én is résztvettein, mert van bi­zalmam az embertársaimhoz (akik kö­zött néhány ember is van), s az első sorokban ülőknek a lelkes tetszésnyilaí­­kozatairól föltételeztem, hogy azok őszinték voltak, s azt is elhiszem nekik, hogy értenek a muzsikához és méltá­nyolni tudják a koncertező érdemeit. Ebből is látszik, hogy nem vagyok a legrosszabb ember, pedig nálam keve­sebbet a zenéhez már csak a tekenős­­béka ért. De ezzel szemben elvárom tő­letek, hogy belássátok, miképp azok a polgártársaink, akik zeneértők, nem ok­­vetetlenül tizenhárompróbás jósága bá­csik mind. A nénikről nem is szólva. — Ha igy megegyeztünk, akkor én is zenebarát leszek, s belátom, hogy a muzsikának is van jogosultsága, s hogy azokat, akik értenek hozzá és foglal­koznak vele, ha nem is tartjuk hivatal, ból csupasziv-lényeknek, közcsendhá­­boritással s.e vádolhatjuk. Mégisi, hogy egészen őszinte legyek, jobban szeretem a muzsikusoknál a bélyeggyűjtőket, mert ezeknek (ha bolondabb is, de) csöndesebb a szportjuk, s a pepecselé­sükkel az embertársaiknak nem okoznak se boszuságot, se alkalmatlanságot. És aludni is lehet tőlük.

Next

/
Thumbnails
Contents