Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-14 / 221. szám
2. oiffar. BACSMEGYEI NAPLÓ 1294 agusztus hirt terjesztették, hogy Marinkovics Voja külügyminiszter le fog mondani. Erről a hírről több beogradi lap is beszámolt és a külügyminiszter lemondási szándékát azzal magyarázta, hogy Daviclovics a külügyminiszter megkerülésével adatott diplomáciai útlevelet Rádiósnak. Munkatársunknak a kormányhoz közelálló helyről szerzett értesülése szerint ez a hir minden alapot nélkülöz. Rádiósnak nem is volt diplomáciai útlevele, hanem — mint ő maga is kijelentette a zagrebi újságírók előtt — népszövetségi útlevéllel utazott. A klubok ülései Szerdán délelőtt a demokraták klubülést tartottak, amelyen különböző politikai kérdéseket tárgyaltak 'és főleg a Radios hazatérése által keletkezett uj helyzetet beszélték meg. Klubülést tartott a radikális-párt is. Pasics beszámolt a politikai helyzetül és megdicsérte a pártnak a kormánydeklaráció vitájában résztvett szónokait, akiknek szerinte sikerült leálcázni a kormány szándékait. Felhívta a párttagokat, hogy tartsanak minél sűrűbben népgyüléseket és világosítsd fel a népet a helyzetről. Felszólalt a klubülésen Jovanovics Ljuba is, aki a pártegység megóvásának szükségességét hangoztatta és kijelentette, hogy hivcti kitart a radikális-párt mellett. Ugyancsak ülést • tartottak a kisebb klubok is. A Radics-párt a suboticai közigazgatásban Valótlan hírek a Radics-párt hegemóniára való törekvéséről Nem voltam kommunista — mondja' Radios — Oroszországba való utazásom előtt és nem leszek azzá onnan való visszatérésem után sem. Előítéletek nélkül mentem Oroszországba, hogy az ottani viszonyokkal megismerkedjem. Radics elmondotta még, hogy nem tetszett neki az oroszok ateizmusa, amelyet azonban ő az orosz pravoszláv egyház különös természetével magyaráz. Panaszkodott Radics az újságíróknak, hogy Nincsics ügynökei Oroszországban is üldözték. Radics meg van elégedve a kormány deklarációval A belpolitikára áttérve, Radics kijelentette, hogy a kormánydeklaráció igen jó, különösen megvan elégedve a korrupcióra vonatkozó résszel. Az Oroszországgal való viszonyra nézve helyesen jegyezte meg Marinkovics Voja, hogy nem arról van szó, elismerjük-e Oroszországot, hanem orról, hogy Oroszország minket elismer-e. Ha Pasics maradt volna kormányon, akkor — mint Csicserin kijelentette — Oroszország nem ismert volna e! bennünket. Végül elmondotta Radics, hogy Mariborban le akarták iarióztatni, mert az előbbi kormány által kiadott letartóztatási parancs még nem volt visszavonva. A dilemmát a rendőrség úgy oldotta meg, hogy egy rendörtisztviselöt adott melléje, aki a legnagyobb zavarban volt afelől, hogy foglyot kisér-e, vagy pedig diszőrséget szolgáltat. Álkir Marinkovics Voja lemondásáról Ellenzéki körökben inár a parlament kedd éjszakai ülésén azt a Egy kritikus albumából Irta: Baedeker A ZENESÜKET Egy ur, aki nem muzsikális, igy nyilatkozott tegnap, amikor zenéről beszéltünk : — Goethének hires mondása: Es bildet sich ein Talent in der Stille (Csendben fejlődik a tehetség), úgy látszik — sőt úgy hallatszik —, nem vonatkozik a zenei képességre, amely bizony nem izmosodik csendben, de ellenkezőleg jókora lármával. Mennyi boszuságot kell eltűrni a szenvedő emberiségnek, első Sorban a szerencsétlen szomszédoknak, amíg egy úgynevezett »született« vagy »hivatott« és természetesen »isten kegyelméből való« csodagyermek virtuózzá vagy csak meghallgatható dilettánssá tud fejlődni! S mennyi hamis zongorakalapálást, hegedücinccgást, énekkuruttyolást és egyéb hangszerzörejt keil végigélveznünk, amig ezekből a »tehetséges-bői művészek lesznek! Ma ugyan lesznek! Mert e szép reményekre jogosító müvésznövendékek közül bizony sokan örökké jóhiszemű műkedvelők maradnak, mások pedig még ennyire se viszik s a publikum szemében (s a fülének) csak zenei Lärmmacher-ok lesznek, akiknek a zongoraütlegelése s a hegedünyávogása nem egyéb policájelleiies csendháboritásnál. Óh, egy tehetségmérő-re volna szükség, amely kétségtelenül meg tudná állapítani, hogy e sok fiatalkorú gonosztevő közül ki az a néhány, akinél mentő vagy legalább enyhitő körülménynek lehet betudni a hivatottságot. Ilyen talentometer-nek a birtokában a zeneakadémia igazgatjója vagy mérőbizottsága a többinek — a kiknél nem találnak enyhitő köriihnélyeket — megtilthatná, hogy fölösleges A kormány hivatalbalépése óta most már több mint két hét telt el, anélkül, hogy az uj kormány eddig a Vajdaságban egyetlen közigazgatási tisztviselőt is felcserélt volna. A kormány a közigazgatás átszervezését. s a tisztviselők kicserélését nem akarta addig megkezdeni, amig a parlament bizalmat nem szavazott. Miután ez kedden éjjel megtörtént. nincsen semmi akadálya annak, hogy az uj főispánok kinevezése a legrövidebb időn belül meg ne történjék és a tisztviselők kicserélését meg ne kezdjék. A kinevezések eddigi késése a legkülönbözőbb kombinációkra adott módot és az elmúlt két héten egyesek már a legfantasztikusabb híreket terjesztették az uj szuboticai főispán és polgármester személyére nézve. Különösen a Radics-párt helyi aspirációi körül felmerült kombinációk tették bizonytalanná a helyzetet, amig szerdán egyik szuboticai lap már arról számolt be, hogy csütörtökön Szuboticára érkezik Krnjevics. a Radics-párt főtitkára és ez alkalommal tisztázni fogják a Radics-párt követeléseit, amelyek szerint a párt a szuboticai kiszélesített tanácsban a bunyevác-sokác-párt által igényelt tagságok számának legalább a felét — körülbelül száznegyven helyet — követel a maga részére. Ez a hir annál nagyobb feltűnést keltett a Radics-párt aspirációiról mitsem tudó helyi pártok körében, mert a szuboticai kiszélesített tanács mindössze kétszáz tagból áll és igy még az esetben se követelhetne a Radics-párt a maga részére száznegyven helyet, ha valóbem ragaszkodnék a bunyevácok által igényelt tagságok feléhez. De ezen felül el sem lehet képzelni, hogy a Szuboticán most szervezkedő Radics-párt ilyen túlzott aspirációkkal lépjen fel a vele szövetséges partokkal szemben. A Radics-párt egyik vezetőjétől erre vonatkozólag a következő információt kaptuk: Szó sincs arról, hogy a Radicspárt csakugyan ilyen túlzott aspirációkkal lépne fel. sőt egyáltalán nem kíván nehézségeket gördíteni a kormánypártok között létrejött megegyezés alapján tövü~-é kinevezések elé és nem igényel egyelőre semmiféle vezető állást a szuboticai közigazgatásban. Ugyanígy nélkülöz minden alapot az a hir is, mintha a Radics-párt a kiszélesített tanácsban száznegyven tagságot követelne a maga. részére, sőt ezidöszerint a pártnak itt sincs semmiféle aspirációja. Az uj kormány hivatalbalépése után a Radics-párt szuboticai vezetői csakugyan állítottak fel bizonyos követeléseket a helyi közigazgatásban való részvételre vonatkozólag, azonban az elmúlt héten Szuboticán járt öt horvát képviselő, akikkel folytatott tanácskozás eredményeképpen a szuboticai Radics-párt eláll eredeti követeléseitől is és teljesen a kormánypártokra bizza a tisztviselők kinevezését. Valószínű, hogy a tisztviselők kinevezésénéi és a szuboticai kiszélesített tanács kinevezésénél a kormány biztosítani lógja a megfelelő számú helyet a Radics-pártnak. A Radics-párt körében egyébként arról sem tudnak, hogy Krnjevics főtitkár csütörtökön Szuboticára érkezik és a párt vezetőinek sejtelmük sincs arról, hogy honnan származnak ezek a velük kapcsolatban állandóan felbukkanó hirek. Csupán annyit erősített meg informátorunk, hogy a Radics-párt tényleg erőteljesen és sikerrel szervezkedik Szuboticán és környékén és hangsúlyozta azt is, hogy a párt önállóan csak a községi választásokon fog először fellépni, amikor .Radicsék reményei szerint erős szerepük fog jutni a községi politikában. és kellemetlen lármát csináljon. Eljön-e valaha ez a jobb kor? — Egyelőre semmi kilátás rá, és mi, akik nem rajongunk ezért a lármáért, az u. n. zenekedvelők zsarnoksága alatt nyögünk___ A zene, az valami egészen sajátságos dolog.. Nem kötelező, hogy értsünk hozzá, de szeretni muszáj. Ez szinte becsületkérdés, s a becsületre vigyázni kell. Annál is inkább, mert aki közömbös a zenével szemben vagy éppen fut előle, arról azt mondják, hogy műveletlen barbár s hogy még csak nem is jó ember, — bőse Menschen haben keine Lieder. Kevesen merik hál bevallani, hogy a muzsika terhűkre van, s én mindig bámultam Téophile Gautier-t, nem a pompás Írásaiért — mert hiszen mások is Írtak kitűnő dolgokat —, de a bátorságáért, amellyel ki merte mondani, hogy a zenei az ő fülének setöbbsekevesebb mint: kellemetlen lárma. S még jobban csodáltam a Laprade különcségét, aki egész könyvet, háromszáz oldalnyit, adott ki ezen a harcias dinen: Contre la musiyue. — Laprade úrról nem tudok sokat, de Gautier-ről, az Émaux et Camées hires szerzőiéről, tudok annyit, hogy semmivel se volt rosszabb ember E. Th. A. Hoffmann-nál, aki valóságos bolondja volt a kottának: Rousseau-nál se, aki mindennap foglalkozott hangjegyekkel, s talán Romáin Rolland-nál se, aki ez idő szerint — és méltán — a legnagyobb zenetekintélyek egyike egész Európában___ Nem gondolom, hogy komoly összefüggés van a két dolog, a zenekedvelés és a szivbeli jóság közt, s nem egyszer győződtem meg arról, hogy néha a legkorniszabb embernek csodásán kitűnő hallása és egyéb irigylésrcméltó muzsikális tehetsége vagyon, mig a legderckabb és legerényestbb férfin (vagy nő) teljesen botfülü. Abból pedig, hogy valaki a cigányért bomlik, egyáltalában nem lehet teljes biztonsággal jellemének a kifogástalanságára következtetni. Akár az övének, akár a cigányénak. — Ami engem illet, magamat se tartom rossz embernek. Nem vagyok se irigy, se kegyetlen, s az embertársaimat — bár aligha érdemlik meg — őszintén szeretem. De hát mit csináljak? Akárhogyan erőltetem is meg magam, a muzsikáért nem tudok lelkesedni, mert a fülem közömbös iránta. S ha a párbaj nem volna már ósdi divat, bizony provokálnám azokat a zenesmokkokat, akik a muzsikális müveletlenségemről a jellemem gonoszságára mernek következtetni. De igy el kell tűrnöm, hogy Théophile Gautier meg én szívtelen rossz emberek vagyunk, s az a hisztériás liba a fölöttem való emeleten, aki naprólnapra emeli föl fehér de szentségtelen kezét Mozart és Beethoven ellen a rószszül hangolt zongoráján, s az a lelkiismeretlen siber a szomszéd házban, aki órákhosszat vonít az iskolahegedüjén. derék egy emberpár. (Bár kelnének egybe, mert méltók egymáshoz!) Nem tréfálok, kéreiö. Amit mondok, az logikus mint a legtökéletesebb zenekompozició. Ha a zenétlenség rossz jellemre mutat, akkor a muzsika szerctete viszont szivjóságot jelent. Quod erat deinostrandum___ — Én mindig csodáltam, hogy ez a »kellemetlen lárma« annyi sok embernek szoigál gyönyörűségére. Vagy talán az okoz nekik oly lelki megnyugvás!, hogy ily sok jó ember van a világon? Oktalan ' optimizmus!----- Én volnék a legboldogabb, ha elhihetném, hogy anynyi jobbszivü halandót hordoz a hátán a földgolyóbis, mint én vagyok, ahány zenekedvelő és — értő mozog és muzsikál rajta___ Eleinte egyáltalában nem értettem ezt a tömegrajongást, de amióta többeknek a rábeszélésére hangversenyekre járok, kezdem belátni, hogy a zene, ha egy kissé kevesebb zajjal járna, egészen tűrhető szórakozás volna. Sőt a legutóbbi koncerten, beösmerem, fényesen mulattam. Nagyon távol ültem a hangversenyző művésztől, s hegedűjének a hangja a kiválóan rossz akusztikájú nagy termen keresztül alig hallatszott el ama távoli régióig, alu l helyet foglaltam. De amint a fejét mozgatta, a haját lengette, a lábát kifeszitette s a vállát vonogatta, az igen érdekes volt, és én valószínűnek tartom, hogy jól is hegedült. Máskülönben aligha mert: volna olyan óriás teremben, ekkora közönség előtt föllépni! A tapsolásban én is résztvettein, mert van bizalmam az embertársaimhoz (akik között néhány ember is van), s az első sorokban ülőknek a lelkes tetszésnyilaíkozatairól föltételeztem, hogy azok őszinték voltak, s azt is elhiszem nekik, hogy értenek a muzsikához és méltányolni tudják a koncertező érdemeit. Ebből is látszik, hogy nem vagyok a legrosszabb ember, pedig nálam kevesebbet a zenéhez már csak a tekenősbéka ért. De ezzel szemben elvárom tőletek, hogy belássátok, miképp azok a polgártársaink, akik zeneértők, nem okvetetlenül tizenhárompróbás jósága bácsik mind. A nénikről nem is szólva. — Ha igy megegyeztünk, akkor én is zenebarát leszek, s belátom, hogy a muzsikának is van jogosultsága, s hogy azokat, akik értenek hozzá és foglalkoznak vele, ha nem is tartjuk hivatal, ból csupasziv-lényeknek, közcsendháboritással s.e vádolhatjuk. Mégisi, hogy egészen őszinte legyek, jobban szeretem a muzsikusoknál a bélyeggyűjtőket, mert ezeknek (ha bolondabb is, de) csöndesebb a szportjuk, s a pepecselésükkel az embertársaiknak nem okoznak se boszuságot, se alkalmatlanságot. És aludni is lehet tőlük.
