Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-14 / 221. szám

1924 augustus BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. A magyar amnesztia ái októberi forradalomra is vonatkozik — A magyar Kúria döntése — Budapestről jelentik: Az októberi forradalom idején, 1918 november 1-én, a frontról visszaözönlő kiskő­rösi katonák megtámadták Kiskőrös községházát, fegyveresen berontot­tak a jegyzői hivatalba és ott rátá­­madtak Ravalló Pál községi jegy­zőre és Pongrácz Dénes segédjeav­­zőre. A katonák a községi jegyzőt összeszurkálták, a s'egédjegyzőt pe­dig puskatussal úgy összeverték, hogy a segédjetgyző két nap múlva sérüléseibe belehalt. A kecskeméti ügyészség Csen­­gődy Pál földműves és hat társa el­len vádiratot adott be és a kecske­méti királyi törvényszék Csengődyt ötévi fegyházra, társait pedig 16— 16 hónapi börtönre Ítélte. A tábla a törvényszék ítéletét helybenhagyta. Szerdán tárgyalta ezt az ügyet a Kúria, amely úgy döntött, hogy mi­után e bűncselekmény elkövetésére is vonatkozik az első amnesztia­rendelet, az ügy iratait átteszik a koronaügyészséghez. Bródy Sándor meghalt Nem tegnap halt meg Bródy Sán­dor, a szanatórium betegágyán, ahová hosszú hónapokra odaszegezte súlyos szívbaja, hanem évekkel ezelőtt, ami­kor nagyszerű gondolatainak fénye megtört és őserejének humusza ko­párrá száradt. Azóta parentáljuk szegény Sándor bát, az élet megrokkant mű­vészét, a magyar irodalom kihunyt ragyogását, amely egykori felcsillaná­sával a mai generáció útjaira világí­tott rá az ócska megszokottságok ködén keresztül. Most, hogy testében is meghalt, úgy rémlenek föl az em­lékezet előtt ennek a kivételes ember­nek bélyeges vonásai, mintha halálá­nak évfordulója volna. * Férfikora délpontján, egy vinaros szerelem keserű utóizével a szájában, erőszakosan ki akarta magát tépni az életből. Fegyvert emelt magára és csodálatos véletlen volt, hogy a szi­vébe röpített golyó meg nem ölte. Halálosan megcsömörlött a dúsan feléje ömlő örömöktől, holott duzzadt az egészségtől és a harcbiró energiá­tól. És másfél évtizeddel később, ami­kor rárohant a biztosan, céljatéveszt­­hetetlenül pusztító betegség, amikor csak szörnyű kínokat jelentett számára az élet prolongációja, lázadó gyűlölet­tel állt ellen a halál zsarnokságának. — Nem akarok meghalni, mert odaát nincs semmi — mondotta halá­los ágyán fiainak. A régi Bródy Sándor, akinek férfi­­szépségében, hódításaiban és gazda­gon termő művészetében az enyészet tagadása ujjongott, vágyódott a semmi után. A ronccsá omlott Bródy Sándor utolsó pillanataiban is szerelmi him­nuszt dadogott az életnek, amellyel valamikor olyan könnyelmű játékot űzött. . , # Faust orvos, Don Quixote kisasz­­szony, Ezüst kecske, A nap lovagja: kimagasló állomásai annak a regény írói pályának, amellyel Bródy Sándor uj csapást vágott a magyar irodalom tradícióinak sűrűjében. A dada, Hó­fehérke, Kirátyidillek, A tanítónő, Tímár Liza, Lyon Lea: a régi med­réből kilépő magyar dráma megkapó hullámverései. Fehér könyv: az em­berek és események figyelésének uj szempontjaira rámutató, örökké friss és elsajátithatatlanul eredeti írások hatalmas gyűjteménye. Az öregek nem térhettek ki különös zsenijének — ha nem is hivatalos — elismerése elől, a fiatalok büvölten követték. A mai modern magyar irodalom elevenereje Bródy Sándorban nyilatkozott meg először azzal az ellenállhatatlansággal, amelyet Pintér Jenő bárgyú irodalom­­történeti ítélkezése hiába korlátoz a pesti kávéházak közönségére. Az asszony, a kártya és az irás közt oszlott meg Bródy Sándor élet-Beogradból jelentik: A nem­zetgyűlésen kedden éjszaka le­játszódott verekedés epilógusa­képpen Milkovics Hasszán muzul­mán képviselő megbízottai utján provokáltaiiü Budiszavljevics Szrdján Pribicsevics-párti képviselőt, aki Milkovicsot arculütötte. Budi­­szavijevics a kihívást elfogadta és az ügy lovagias elintézésével Lukinics Edo volt parlamenti el­nököt és Popovics Szvetiszláv volt közlekedésügyi minisztert bízta meg. Milkovicsnak Kulenovics A Bácsmegyei Napló beogradi munkatársa szerdán dr. Grdber Lászlóhoz, a feloszlatott Magyar Párt társelnökéhez, aki a felosz­latás ügyében az utóbbi napok­ban többször járt Beogradban, kérdést intézett, hogy milyen stá­diumban van a Magyar Párt ügye. Erre vonatkozóan Grábcr dr. a kővetkező nyilatkozatot tette : — A Magyar Párt legutolsó érte­kezletén nekem jutott az a meg­tisztelő, de nem túlságosan irigylés­­reméltó feladat, hogy a párt felosz­latását elrendelő miniszteri határo­zat ellen a közigazgatási port meg­indítsam és a keresetet az állam­tanácsnak benyújtsam. A párt fel­oszlatásának foganatosításakor sem Szuboticán, sem Becskereken nem kézbesítették a rendőrhatóságok a feloszlatást elrendelő határozatot, ha­bár azt úgy az- országos, mint a bá­náti Magyar Párt elnökei határo­zottan követelték. Kérvényt kellett tehát beadni a szuboticai főispán­hoz, a torontálmegyei alispánhoz és a belügyminiszterhez, amelyben az indokolt írásbeli határozat kiadását sürgettük. Kérvényükre egy hóna­pon át nem kaptunk választ, mire a kérelmet megújítottuk és hosszú utánjárás után július 15-ik.én végre kezünkbe jutott az írásos határozat. A határozatból meglepetéssel vet­tük tudomásul, hogy a feloszlatást nem valamelyik régi magyar tör­vényre, illetőleg a párt működésé­nek irredenta irányára alapították, — mint hirlett — hanem egy 1875- ből és egy 1894-ből keltezett ma­gyar miniszteri rendeletre. Hogy a belügyminisztériumnak a Magyar Párt feloszlatását elrendelő határo­zatát meg lehessen dönteni, elsősor­ban ki kellett ásnunk a levéltárak homályos zugaiból a két régi ma­gyar miniszteri rendeletet. Tekin­tettel arra. hogy a mr.lt rezsim uralma alatt szabadon utazhattam ugyan az északi sarktól a déli sar­imádása. Szabályokat nem tűrt sem életmódjában, sem müveiben. Tudott rajongást kelteni maga iránt, de volt elszántsága ahhoz is, hogy sebeket vágjon mások érzékenységén. Hívei esküdtek rá, ellenségei még haló po­raiban is bántják. Hús, vér és ideg volt könyveiben és az emberekkel való érintkezésében is. Ember volt. Halála a magyar irodalom gyásza és nem azoké, akik úgy őrködnek a magyar irodalom fajtisztaságán, hogy megtisztítják alkotóképességétől. Dzsafer és Preka Nikola a meg­bízottai. Mivel az országos törvények a párbajt tiltják, a két ellenfél meg­bízottai elhatározták, hogy feleik a párbajt Magyarországon fogják megvívni. A parlamenti incidensnek ez az elintézése nagy feltűnést keltett politikai körökben, mert a szigorú pérbajtilalom miatt a szerb és jugoszláv parlamenti életben tel­jesen szokatlan a politikai affé reknek párbajjal való befejezése. hettem be a lábam, a Magyar Párt bánáti kiküldöttei közül ketten vál­lalták magukra, hogy a szóbanfor­­gó rendeleteket megszerzik, ami nyolc nap alatt meg is történt. A betiltó végzésben idézett két rende­let tartalmát ismerve beláttam, hogy a kereset megszerkesztéséhez egész csomó olyan történelmi és tárgyi adatra lesz szükségem, me­lyeket csak a budapesti Nemzeti Muzeum hirlaptárából lehet meg­szerezni. Felkértem a Torontói és a Bácsmegyei Napló szerkesztőségét, hogy a szükséges adatokat buda­pesti szerkesztőségeik utján szerez­zék meg számomra. Azonban mi­előtt még az adatok a maguk tel­jességében rendelkezésemre álltak volna, bekövetkezett a kormányvál­ság. Az uj belügyminiszternek a Bácsmegyei Naplóban megjelent nyilatkozatából értesültem arról, hogy a belügyminisztérium a Ma­gyar Párt feloszlatását elrendelő határozatot revízió alá fogja venni. Pillanatig sem volt kétségem afelől, hogy a belügyminisztert, aki nem tud magyarul és a magyarországi viszonyokat nem ismeri, nem szabad informálatlaml hagynunk, mert hi­szen valószínű volt. hogy a referen­se ugyanaz lesz. aki a feloszlató ha­tározatot a közelmúltban megszöve­gezte. Hozzáláttam tehát, hogy a kormányelnök, valamint a belügy­miniszter részére informativ célra egy aide memoire-1 állítsak össze, amelynek nem volt petituma. csupán csak a Magyar Párt feloszlatásának alkotmányellenességét volt hivatva bebizonyítani. Még el sem készültem a két emlékirattal, amikor a kor­mányt támogató két politikusnak arról az óhajáról értesültem, hogy tőlem és a bánsági Magyar Párt el­nökétől bizonyos felvilágosításokat kívánnak arról, hogy mik voltak a Magyar Párt teloszlatásának előz­ményei és okai. továbbá, hogy mit tett a magyarság eddig a jogsérel­mek orvoslására és mit szándékozik tenni? Erre gyorsan befejeztem a két emlékiratot és Beogradba jöt­tem. hogy a kívánt információkat megadjam. A megbeszélés megkez­dése előtt mind a két politikus kije­lentette előttem, hogy a kormány nem hajlandó foly­tatni elődjének azt a politikáját, amely a lakosság egyes réte­gei számára az alkotmányban biztosított szabadságjogok élve­zetét csak politikai ellenszol­gáltatás fejében akarja lehető­vé tenni. A Magyar Párt működésének visz­­szaállitása teljesen független attól, hogyha majd működését megkezdi, milyen álláspontot fog elfoglalni a kormánnyal szemben. A kívánt in­formációkat megadtam és átnyúj­tottam a magammal hozott emlék­iratokat azzal, hogy szíveskedjenek a miniszterelnökhöz és a belügymi­niszterhez eljuttatni. Közöltem a két úrral azt is. hogy a határozat meg­semmisítése iránti keresetet az ál­lamtanácshoz még nem adtuk be, de augusztus 15-ig feltétlenül be fogjuk adni. mert erre kötelez ben­nünket a párt határozata. De egyéb­ként sem lehet eltekintenünk attól, hogy a magyarságon esett súlyos sérelmet ne bírói ítélet állapítsa meg. Miután azonban az államta­nács döntéséig hónapok múlhatnak el. kívánatosnak jeleztem, hogy az államtanács döntésétől függetlenül is a kormány saját intézkedéssel te­gye lehetővé a párt működésének folytatását. A velem tárgyaló két ur, figyelmeztetett arra. hogy a kor­mány csak akkor intézkedhet saját hatáskörében, ha a Magyar Párt el­áll a közigazgatási pör megindításá­tól. mert a belügyminiszternek nincs jogában az államtanács dönté­sét be sem várva annak hatáskörébe beavatkozni. De ilyen rendelet ki­adása veszélyezteti a Magyar Párt kívánságának teljesítését is. hogy az elkövetett jogsérelem bírói ítélettel orvosoltassék. Az államtanács eljá­rását szabályozó ügyvitel 44-ik sza­kasza szerint ugyanis, ha a minisz­ter kijelenti, hogy a kereset tartal­mával egyetért, az államtanácsnak az eljárását meg kell szüntetni Íté­lethozatal nélkül. Egyedüli megol­dásnak ilyen körülmények közt az mutatkozott, hogy a belügyminiszter az államtanácsról szóló törvény 36-ik szakasza alapján a határozat végrehajtását az államtanács ítéleté­nek meghozataláig felfüggessze. Eme törvényszakasz szerint a ke­resetnek rendszerint nincs halasztó hatálya, a miniszternek azonban jo­gában áll. a felperes kérelmére a ha­tározat végrehajtását felfüggeszteni, ha ez nem ellenkezik a közérdekkel és ha a határozat végrehajtásából jóvá nem tehető károk nem szár­maznak. Ez a két feltétel a Magyar Párt feloszlatása esetében fenforog, mert a közérdekkel ez nemcsak hogy nem ellenkezik, sőt a közér­dek azt kívánja, hogy az ország magyar népe a politikai viszonyok nagyjelentőségű változása idején az alkotmányban biztosított vélemény­nyilvánítást szabadon gyakorolhas­sa és ha a belügyminiszter határo­zata érvényben marad, ez később nem is tehető jóvá. Ennek az eljá­rásnak megvan az az előnye is, hogy a miniszter a határozat felfüg­gesztéséről az államtanácsot értesí­teni tartozik és az államtanács az ügyet soron kívül köteles elintézni, Miután minden remény megvolt arra, hogy a kormány ehhez az eljáráshoz hozzá fog járulni, megszerkesztettem a keresetet és azt augusztus 7-ikén benyúj­tottam az államtanácshoz. Ebberi a keresetben azt kértem, hogy az államtanács a miniszteri ha­tározatot és az annak alapján foganatosított összes hatósági intézkedéseket mint az alkot­kig, csak Magyarországra nem te- “ Lovagias folytatása lesz a kedd éjszakai parlamenti verekedésnek Milkovics és Budiszavljevics képviselők Magyarországon párbajt vívnak E héten engedélyezik a Magyar Párt működését A belügyminiszter az államtanács döntéséig hatálytalanítja a feloszlató rendeletet — Dr, Gráber László nyilatkozata —

Next

/
Thumbnails
Contents