Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-27 / 203. szám
12. oldal BACSMEGYEÍ NAPLÓ 1924 julius 27. Ml követve, hatalmas írások csodaorSzágáb’an bolyongva mindig megnéznék a nagy Szépnek, az örök Szépnek édes, vigaszos, végtelen őrömét. A művészet —- Schopenhauer szerint — megváltás, a művészet az élet igazolása. Egyedül a művész, a géniusz az, aki vigasztalást visz be az életbe. Szeretném, ha ez az önök hivatása is lenne. Az élet kurta, kegyetlen ée megokolatlan, mint középkori halálos .ítélet. Nem tudjuk a célját, a miértjét, csak a kötelességet látjuk, érezzük: végig kell élni életünket! Halálra vagyunk ítélve s az Ítélet végrehajtásáig van még kis időnk. >Les hommes sont tous condamnés a mórt avec des surcis indéfinis —I ahogy Hugo Victor mondja. Halálra vagyun Ítélve, de az időpont még bizonytalan. Helyűnkre már mások várnak s holnap tán már mások állnak. Sietnünk kell, de azért szépen kell élnünk. A legtisztább örömöt, a legnemesebb érzéseket a szép szemlélete és keresése okozza. Lelkünk megfinomul és felemelkedik a művészetrajongásban, mint könnyű finom fehér füst, mely mennyei felhőhöz hasonlatos. S mi onnan felülről angyali mosollyal, szelíd megbocsájtással tekintünk le sárra, vérre, harcra, csúfságokra, kicsiségekre, laposságokra: az egész civédós, céltalan világra. A lélek láza fíajclan, mikor még sokat meséljem esténkint egy kis szendergő gyermek ágya mellett mikor a hangom, mint olt ár zene veszett bele az álom halk csöndjébe — milyen lélekemelőén szépek voltak ezek. a múlt emléke által aranyos fényárba burkolt percek. Azóta néhány 'év örökkévalósága magával cipelte a meséimet, altatózenémet csúf hangszerelésben fájdalomhörgéssé mélyítette, az imát rebegő ajkakat konok lakattal bénította meg. Most így próbáld meg! — rikoltott a Sors szivbemarkoló kacaja s én,- a tehetetlenség eltorzult bábja, kullogok a hang ritmusára. Néha sikerül néhány merész lépés, néha csak vergődés, a holnap javulásának reményében, Borzasztó éjszakák, a vágyak hajnalának várásával. Fuldokló előtt felmerült mentőövek, melyeknek egyikén-másikán már órákig pihentem a szabadulást, de valami mindég visszahúz az árba. Most is szeretnék mesélni u] meséket, a boldogság kincse után botorkáló, roskadozó tagokról. Könynyekről, melyeknek ismeretlen, sokszínű titka, beleszivódik, elterül a patyolat vásznába és ismét elpárolog a levegőbe, hogy mint nehéz ólomeső hulljon le milliókra. Könnyekről, melyek a reménytelenség talaját öntözhetik, könnyekrő, melyek barázdákat törnek a fiatalság zománcán. Róluk szeretnék mesélni, hogy az ő hangos kiáltásukat elnémítsam. De kinek meséljek? Ki hallgat meg? Ki hisz nekem? Ki hisz női könnyeknek? ... Most érzem, hogy nincs senkim. Hogy sötétség borul minden kérdésemre, mint a kint cikázó villámfényre a rejtelmes éjszaka. Ma láttam mosolygó arcokat, hamisítatlan mosollyal, olyat, melybe nem vegyült fájás. Szemem lefutott egész a szivükig. Volt bennük cél, holnap, törekvés. Láttam pihent arcokat, kiket csak a munka fáraszt, józanokat, kik egy reggeli mosakodással felfrissülnek. Kik nem búvárkodnak a lelkűkben, kik tudatosan félnek a megsemmisüléstől. akiknek van barátjuk, akik elhiszik, hogy szerettetnek. Hallottam trillázó kacagásokat és szájam irigységre görbült. Ma néztem hosszan a templomot, láttam kijönni csöndes, jámbor, messzelidiM hívőket. Próbáltam összekulcsolni a kezem, szerettem volna imádkozni. Vájjon mi emészti föl az emberben az akaratot? Beszélek magammal hangtalanul, de rossz viszonyban vagyok magammal is. nem kapok választ. Látom a nagy nyüzsgést-forgalmat. Kocsik, vonatok jönnek. sietnek. Embereket visznek, hoznak. Odaviszik-e őket, ahová azok merni akarnak? Hát lehet embereket is akarat ellenére terelni, mint barmokat a megszokott akolba? Vagy nagy játékbolt ez a világ, ahol a bábuknak megvan a maguk kijelölt polca? Veszik, adják vagy félrelökik őket, ha szerencséjük van, :; a kirakatban is sütkérezhetnek? Lázálmában beszél az ember öszsze-vissza, mikor káros bacillus ellen védekezik a szervezet. Nézem a pulzusom — rendes. A lelki láz szimptomái ezek. Nem forróság, hanem sivárság, hidegség. A homlokom. a testem jég, a gondolatok káros bacilliisai üzérkednek rajtam. Pihenni szeretnék, fáradtságtól kimerüli tagjaim óhajtják az ágy melegét. Aludni szeretnék mélyen, sokáig, évekig, vagy talán még tovább. A lélek láza egyre gyötör, beteg vagyok — az az érzésem, hogy nem sok kilométert teszek már meg a végállomásig — nincs ápolóm. Talán aludnék is, ha lenne valaki, aki eldudorászna egy szép altató mesét, olyan szeretettel, amilyennel én meséltem egykor. De helyette ez a lármás csönd. Vágyak beláthatatlan sorozata. Múlt töredékek futkosnak felém, melyek belebotlanak a jelenbe és végig kell néznem, éreznem, nem futhatok tőlük, mert a láz kiment. Csak vánszorgok az ágyig, hová a zsibongó zaj követ. Szemhéjam ólma letapad és a nagy sötétségben elém világlik egy kéz. Olyan közel érzem és mégsem érhetem el soha! Szeretném ide húz ni, a homlokomra, hogy mesét lehel jen, hogy életet hazudjon. K. Végh Vilma. hát a problémájuk, pillanatnyilag ez egyedüli. Mert ettől függ munkájuk eredményessége, a jóság diadala, a megnyugvás leszürődött bölcsessége. S ez már nemcsak a kármeliták problémája. Ez az élet problémája. Mesterházy Ambrus. A szombori kármelitákról nagyon sokat beszéltek az emberek és nagyon keveset irtak a lapok. A szombori kármelitákról. ha szó esik mindenki tud valami szépet, kedveset, meghatót mondani, mert ezek a jámbor atyák szeretnek mindenkit és őket szereti mindenki. A gyönyörű kettőstornyu templom ott a régi városban a megyeház mellett iiirdeti a békét, egyetértést kitartóan és nem iánk ülő erővel. A szerzetesek csak ritkán mutatkoznak a város Itatóbb erkölcsi elismerése ennek a 1 rendnek. I A szombori rendház hét lakója I lelkes buzgósággal végzi az Ur 1 nagyszerű aratását és ma Szombor ivarosa és megye környéke elkép- I zelhetetlen volna nélkülük. I A karmeliták beszédesen mutatták I be. hogy a hitélet emelése a csön- 1 des magány gyönyörű adománya. I A rend tradíciói Illés prófétáig 1 vezetik vissza eredetüket. Ez nem i egy rend indokolatlanul felállított Mécs László: A szent vihar Nem tudni honnan jő és hova száguld, törvényeit még senki meg nem mérte. De harmatával és villámaival csak jár a földön egy titkos vihar, lecsap hol itt, hol ott sok ezer éve: nyomát megérzi erdő, völgy, országút. Villámküllös parázsló vad határon Iillés prófétát elragadta egyszer... I Izaiásnak égi üzenet I gyanánt ajkára tett égő szenet: s minden igéje ostor lett, meg kegyszer, inig átment bűnös, letarolt határon. Jónás hajóját pozdorjává verte s a cethalat mentésül érte küldte. A bűnös Dávid, mint száradt ihar állt lélek-erdőn: jött a szent vihar, zugatta, rázta s tavasz lett körülte: melódiák, zsoltárok hulltak szerte. Tűzzel keresztelt tizenegy apostolt s világgá szórta, mint szent magvetőket: tüzes szivekből mag hullt messzire, megváltozott az ósdi föld színe: nem álmodott fehér virágok nőttek s köztük mártírok vérszirma piroslott.. .Villámot szórt a damaszkuszi útra hol földdel és hivsággal telítetten ’ szétszórni készen krisztusi okolt Saul, mint véres farkas lovagolt: Saulból Pál lett egy szemrezzenetben s megnyílt szivében a kegyelmek kútja. A középkorban bus drapériákat felhozott földi kéjek kék egére; a túlvilágról Krisztus két szeme világított s az ember mindene csak ezt tükrözte — Szent Ferenc testére e szent vihar égette a stigmákat . . . — Én hallom néha,, hogyha zúgva vágtat, a szárnya mér néhányszor meglegyintett i De térdig járok a humuszban még, álmodható, pacsirtás még az ég ígéretes tavaszban magot hintek s nyalábbal gyűjtök édes Ibolykát... A lábom térdig televényben gázol, ezer virággal megköt ifjúságom . . . De egyre többször rángat a vihar, könnyűvé éget szent villámival: egyszer virágbilincseim lerázom s elszárnyalok az álmok tavaszából . . . A sombori Barátok temploma uccáin, jót tesznek a beteg emberiséggel. vigasztalják a nyomorultakat. terjesztik az Igét. Valaki azt mondta egyszer, hogy mióta karmeliták vannak Szomborban azóta a bűnözők száma is alaposan cs„.. kent. Itt ennél a pontnál az aláza-f tosság tisztaszivü katonái többek, mint papok. Ök az erények lovagjai. akik a legszigorúbb szabályok, a legpuritánabb élet mellett megedződnek a jósághirdetésében és a jóság nagyszerű kiélésében. A szombori karmelita rendháznak néma csöndje, a letompitott hangok, a nesztelen léptek az ima és meditáció rengeteg titkos értelmű rózsája egyre nagyobb szeretetet és megbecsülést fakaszt, egyre több purifikáló ötletet visz bele a modern, rafinált élet eltolódásaiba. A zsuffolt gvóntatófoiyosók. a templomuk áhitatos tömegei a legszebb és legbiz-Fájdalmak? Arcában? Végtag/aiban? Kísérelje meg a valódi Feller-féie Elsaftűiddel l Kitűnő hatása bedörzsölöszer is egyúttal kitűnő kozmetikai szer a bőr-, fog- is szájápolásra! Sokkal hatékonyabb, mint a sósborszesz és már 25 éve kedvelik. Csomagolással és portóval együtt 3 duplaüveg vagy egy különleges üveg 24 dinár; 36 dupla üveg vagy 12 különleges üveg 214 dinár és 10°/0 felár, szétküldi Feller V. Jenő gyógyszerész Stubica donja központ 185 9127 (Horvátország) 3 származási táblája a tevékenységüket és az ő vezetésük alatt álló hívek meghatottsággal konstatálják \ ezt. Főként ezért nem lehet róluk sok tényt Írni és főként részleteket csők- § az életükből, mert a kármeliták szent szegénységükben nagylelkűen! szórják a lélek kincseit és náluk' so-1 ha egyetlen rendtag sem tartja számon jlócseleke deteike t. Nem állnak meg. mert sietni kell a jó gyakorlásában. hogy a rövid élet alatt minél többet végezhessenek. A kármeliták többször hirdették már. hogy uj növendékeket vesznek föl és uj jj munkásokat hivnak az Ur szőlőjébe. Sajnos eddig ez kevés eredménnyel járt. Kevesen jelentkeztek jót tenni szent életet élni. Krisztus igazságait hirdetni Pedig szombori kármeíitáknak uj növendékek kellenének. hogy az egyre szaporodó hivek szükségleteit kielégítsék. Ez te-A LEGKITŰNŐBB ARCÁPOLÓ SZEREK SSariola arckrésu nappali EarloSa arcpomádé éjjeli BSariola arepuder minden szánban Küldjön be 30 diaárt a gyárnak és kap próbára 1 tégely arckrémet 1 tégely arcpomádét 1 dobos arepudert béna®ntve. Kopható minden gyópyszertárban drogériában és jobb üzletben. Somborban ApoteStér Mlovákovién&i Készíti: ZETA R. T. SOIBOR A zomtíori karmellta-rendliáz egyetlen problémája
