Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-27 / 203. szám

2. oldal.

IBACSMEGYEI NAPLÓ

1924 julius 27,

renden levő események során föl is merültek bizonyos konkrét kérdések, amelyekben voltak és vannak eltérő vélemények — a párt legfőbb fórumának döntéséig.

3. A radikális-párt főbizottsága a pártvezetőségbe vetett bizalommal és azzal a várakozással fejezi be munkáját, hogy a vezetőség a helyzet további kifejlődése során szem előtt fogja tartani a pórt képviselőinek azt a kifejezett akaratát, hogy továbbra is a radikálispórt programjának és tradícióinak szellemében működjön és a testvéri egyetértést fejlessze ki a szerbek, horvátok és szlo vének között, valamint, hogy mérlegelés tárgyává fogja tenni mindazokat ez objektiv tényeket, amelyek befolyással vannak az államra és a nemzetre nézve oly fontos kérdések megoldására.

4. A kibővített főbizottság felhívja az összes ladikólis szervezeteket, hogy soraikat még jobban erősítsék meg és hogy a nép felvilágosításán fáradhatatlanul dolgozva, adják meg a pártnak azt a támogatást és erőt, amelyre szüksége van azoknak a nagy feladatoknak elvégzésére, amelyek a radikális pártra várnak és a király, valamint a nemzet javát szolgálják."

A halározati javaslatot, annak felolvasása után a főbizottság nagy szótöbbséggel elfogadta és zajosan ünnepelte Pastes miniszterelnököt, aki /ovanovics Ljubával együtt köszönetét mondott a bizottság tagjainak. Az ülés a két pártvezér ovációja mellett déli 1 órakor ért véget.

Jovanovics Ljuba tovább folytathatja akcióját A főbizottság határozata nem elégítette ki a párt egyik csoportját sem. Különösen szembetűnő a határozat harmadik pontja, a

mely módot ad Jovanovics Ljubának akciója folytatására. Ezekután természetesen még mindig nyílt kérdés maradt az, hogy Jovanovics Ljuba hajlandó-e alávetni magát Pasics akaratának, vagy pedig tovább folytatja megkezdett akcióját.

Jovanovics környezete egyébként megállapította, hogy a főbizottság ülésén nagy többsége volt ugyan Pesicsnak, de híveinek még sem volt bátorságuk arra, hogy a határozatban Jovanovics ellen forduljanak. Ez szerintük azt bizonyítja, hogy Pasicsék is tudják, milyen erős Jovanovics helyzete a képviselői klubban. Mindamellett Jovanovics hivei maguk is elégedetlenek Jovanovicscsal, különösen azt vetik szemére, hogy az ülésen nem tanúsított erélyes magatartást és cserben hagyta azokat, akik az ő politikája mellett exponálták magukat.

Hírek Davidovics

megbízatásáról

A délután folyamán oly hírek terjedtek el, hogy

megbízatása sorsáról és a radikális-párt főbizottságának döntéséről. Azt. hogy visszaadta-e megbízatását. nem lehetett megállapítani. politikai körökben azonban azt hiszik, hogy Jovanovics nem is tehetett mást. mint hogy bejelentse akciója meghiúsulását.

Fél hátkor Pasics volt kihallgatáson a királynál, mindössze azonban negyed óráig tartózkodott az udvarban. A kihallgatás lefolyásáról semmi sem szivárgott ki. Valószínűnek tartják, hogy Pasics választási mandátumot kért a királytól.

Davidovics kihallgatása

Pasics kihallgatása után este 6 órakor a parlamentben tartózkodó Davidovics Ljuba kapott meghívást a királyhoz. Davidovics hét óráig volt audiencián és ez idő alatt terjedt el az a hír. hogy az ellenzék kapott kormányalakítási megbízást a koronától. Amikor az ellenzéki blokk vezére elhagyta az udvart —■' rendkivül jó hangulatban — az újságírók megostromolták kérdéseikkel. Davidovics elmondotta, hogy nem kapott megbízást a királytól és csak a beállott uj helyzetről fejtette ki őfelsége előtt véleményét.

Az egyik újságíró közbevetésére, hogy bizonyára a blokk számára kért mandátumot. Davidovics megjegyezte:

— Ellenkezőleg, őfelsége előtt azt fejtettem ki, hogy a radikálispárt főbizottságának mai határozata nem teszi lehetetlenné Jovanovics számára a koncentrációs kormány megalakitását. sőt a rezolució harmadik pontja ezt egyenesen lehetővé teszi.

Jovanovics tovább tárgyalt

híveivel

Jovanovics Ljuba szombaton délután — amig Pasics és Davidovics az udvarban voltak — folytatta tanácskozásait híveivel. Tárgyalt Trifunovics Misa épitészügyi miniszterrel, Vukicsevics Velja postaügyi miniszterrel és Nincsics külügyminiszterrel. aki ugyan nem tartozik Jovanovics szükebbkörü hivei közé, de a főbizottság ülésén nem exponálta magát Pasics miniszterelnök mellett.

Davidovics Ljuba, amikor az udvarból eltávozott, az ellenzék vezéreivel akart tanácskozni. A klubhelyiségben azonban csak Spahó tartózkodott. akivel azután közölte az audiencia lefolyását.

Este kilenc órakor a radikálispárt főbizottsága a »Páris« étteremben közös vacsorára gyűlt össze. A vacsorán megjelentek a 'kormány tagjai, valamint a párt képviselői is.

a király nem óhajtja a választások kiírását és a jelenlegi parlamentet szeretné egyiiíftartani.

Ebben az esetben nagy meglepetésekre is el lehet készülni. A délután mint befejezett tényről, arról is beszéltek politikai körökben, hogy a kirá'y a blokkot bízza meg kormányalakítással és hogy Davidovics kinevezése még szombat délután meg örtenik. Ezt a hirt Davidovics Ljubának az udvarhoz történt meghívása is megerősíteni látszott. Úgy a királynál, mint a parlamentben fontos tanácskozások folytak, amelyek eredményét nagy izgalommal várták.

Jovanovics és Pasics a királynál

Szombaton délután Jovanovics Ljuba jelent meg elsőnek a király- * nál kihallgatáson, ahol beszámolt5

A községi illetőség sem mentesít a kiutasítástól

Zavarok az idegen állampolgárok összeírása korül

Az idegen állampolgároknak ju- ] Iius 31-ig kötelező jelentkezése sok furcsaságot produkál. A jelentkezések a szuboticai rendőrségen már folyamatban vannak és már eddig is sok idegen állampolgárt írtak, össze, akiknek sorában tömegesen! varrnak olyanok is. akiknek idegen j állampolgársága legalább is vitatható Ezeknek a tisztázatlan állampolgárságú egyéneknek a helyzetét az uj belügyminiszteri rendelet most bizonytalanná teszi és a hatóságok sincsenek tisztában azzal, hogy tulajdonképpen milyen kategóriába sorozzák őket.

Jelentkezni kell ugyanis azoknak is. akiknek az opciós kérvényük még nem nyert elintézést, vagy akiknek optálását a belügyminisztérium visszautasította. Ezeknek a jelentkezőknek természetesen egytőlegyig megvan a községi illetőségük és illetőségi bizonyítványukat annak idején mellékelniük is kellett opciós kérvényükhöz. így tehát előáll az az eset. hogy olyanok, akik már 1910 január 1. óta. vagy még régebben laknak ezen a területen, most az idegenek összeírását követő revízió folytán ki vannak téve annak, hogy mint idegen állampolgárokat esetleg ki lógják utasítani az országból, holott nem optáltak idegen állam javára.

Az érdekeltek a hatóságnál való jelentkezéskor mellékelik illetőségi bizonyítványukat is. azonban, hogy azt miképp fogják a belügyminisztériumban elbírálni, az ma még kétséges. A régi községi törvény értelmében ugyan — amely a Vajda-Nagyanyá és a múzsák

Irta Sz. Szlgethy Vilmos

A lányszoba olyan volt, mint egy felforditott méh-kas, csipkés kosztümök, selymek hevertek szanaszéjjel, izgatott lányok ugráltak, kapkodtak. — nagyanyó bálra készítette elő a leszebb unokáját s ebben a hangulatban íelébredt a múlt.

— Egy pillanatig se féli. kis aranyom, hogy talán ülni fogsz, nem lesz abból semmi. Az a legboldogabb, aki táncra kérhet. Ismerem a fajtámat, kapósak voltunk valamennyien.

Két vékony ajkán végighuzta az ujját, úgy .folytatta.

— Micsoda idők voltak azok. milyen mások az emberek! Talán fiatal vagy hozzá, hogy elmeséljek neked egy nevezetes történetet, de nem nézem a korodat, hiszen most indulsz neki a világ nak s kell, hogy ismerd az embereket. A régieket épp úgy, mint a maiakat, máskülönben hiányoznék az összehasonlító tudományod.

Hát úgy történt az, gyönyörűm, hogy fiatal asszony voltam s künn nyaraltunk a szőilőhegyen. Akkor még nem ismertük a filloxérát, annyi borunk termett. amennyit kívántunk. Főleg nagy volt a régi gyümölcsösünk egész erdő az utak mentén, az ismeretlen könnyen eltévedhetett a közökön. El bizony.

Egész nap felügyeltem a szorgalmas hangyákra, értsd alattuk a cselédséget. Alkonyat táján aztán rendbehoztam a kontyomat. kimentem az útra. vártam a nagyapádat. A vonat a mi időnkben még nem járt olyan eszeveszett gyorsasággal. mint manapság, hát időbe tellett, inig valaki megérkezik a városból, ügy bizony, időbe.

Egy késő délután, éppen az anyád volt akkortájt szopós, megint az utón járok. Szép nyári idő volt. búzás szekerek tértek haza s annyi kalászt lopott a szekerekről a fák lehajló ága, hogy még decemberben is abból éltek a madarak. Hát én megyek, megyek, amikor egyszerre csak lassan megnyílik a bokor s előlép belőle egy fényes ruháin katona. Nem szól semmit, csak elémbe térgyepül s csókolni kezdi a ruhám szegélyét.

— Isteni nő. (szó szerint igy mondta: isteni nő), életem és boldogságom a kegyed kezében van. Az életemmel nem sokat törődöm, bebizonyított?-- ezt számos véres háborúban, de a boldogságra bejelentem igényemet.

— Keljen föl uram. mondtam neki határozott hangon, tisztelje egyéni külsőmet és társadalmi állásomat. Ha bármiben szolgálatára lehetünk, azt készséggel cselekediük meg. jó keresztényhez illő módon.

De a 'katona (huszártiszt veit. leikecském. legalább is kapitány, vagy ezredes: csak folytatja egyes szenvedélyesebb hangon.

— Isteni nő. én már leszámoltam mindennel. be kell hát vallanom, hogy évek óta lesem ezt a pillanatot, amikor tanúbizonyságát adhatom lángoló szerelmemnek.

— Hogyan, uram. ön szerelmes?

— Még pedig kegyedbe. Evek óta kísér ez .a szenvedelem, de a sors nem engedett a közelébe ama nőnek, aki számomra megalapozhatta volna a boldogság fészkét. Kegyed azután férjhez ment. én pedig a háború izgalmai között igyekeztem nyugalmat találni.

— De kicsoda ön, uram. kérdeztem egy kissé megriadva.

A huszár elrémülten elfödte a tekintetét. aztán mintha rémeket látna, meszszire kiterjesztette, védőleg. a karját.

— Ne kérdezd, ne kérdezd, mert a tudat azonnali halált okozna.

— Én kegyedet sohase láttam.

— Az nem baj, de láttalak én. Ha nem volnál nő és nem tekinteném nemedet minden rendű arisztokrácia fölött állónak, azt mondanám, hogy elérhetetlen magasságban lebegek. Olyan magasan. hogy szegény halandó aiakán megfagy a sóhaj, mire odáig ér. És én mégis téged imádlak.

— Fenség, rebegtem és meghajtottam a fejemet, amint azt a spanyol etikett szabályainak leírásánál olvastam még a Koszorúban.

—I Ne mondd e szót ily ridegen, felelte ő. egyáltalán ne használd c szót. Nevezz egyszerűen Immaculata Mária Antal .lánosnak. a szivemhez úgy kerülsz közelébb.

Meg voltam zavarva, a kezemet tördeltem.

Mit csinállak? mit csináljak?

— Azt, ami szivem egyetlen vágya. Hagyd itt eme fészket, iőii velem és az egész világ csodálni fogja szépségedet, mint amelynek pária nincs.

Úgy bizony, azt mondta: az egész világ.

— Nem tehetem. Immaculata Mária Antal János, hites uram v*'”, két gyermekem. Hozzájuk köt az eskü, meg a becsület. Úgy bizony, a becsület.

— Utolsó szavad ez? — kérdezte nagyon szomorúan.

— A legutolsó és beláthatja kegyed, hogy megmásíthatatlan.

— Akkor ég veled! — kiáltotta, velem pedig a kárhozat. Ha látsz száraz kórót széltől rezgetve, mindig én jussak az eszedbe, óh. magyar nők mintaképe.

Azzal elrohant, soha nem láttam többé. Harmadnap a határban elgázolt valakit a vonat. Utonáilók megfosztották fényes ruhájától, a vidékünkön pedig rohamosan gazdagodni kezdtek néhányan. Hogy ki volt az áldozat, az sose derült ki. de abban az időben nem is írhattak az újságok annyit, mint most, Tudom---- udvari gyász miatt több bálák elmaradtak. Úgy bizony, elmaradtak. ámbár a te nagyanyád, aki a legelső menyecskék közé tartozott, úgy sem táncolt volna, mert mint említettem, ölbeli volt az anyád.

Nagyanyó elhallgatott, végighuzta két ujját a száján és elmerengve nézett ki az ablakon, ahol táncoltak a hópihék. Ugyanakkor a történetirás múzsája szégyenkezve sempolygott ki a kályha csővén. mert hallván, hogy róla lesz a szó. éppen megtelepedett volt a szobában.

A történetirás fennt tisztelt múzsája ugyanis emlékezett nagyon régről egy részeges vasasnémetre, aki megszökött a csatazajból és napokig bujkált a koncpi szőllőkben. Ezen námet egyszer szerfölött megéhezett s bizonyos sétáló úrnőtől valamely ételadománvokért könyörgött, részint térden állva. Később aztán holtan találtatott a síneken.

Ment. ment az említett múzsa, valamerre a szférákban aztán találkozott költészetbeli társával.

— Ugyan, kérem, kedves kolléga, maguknál is megváltoznak idővel a tények?

A költészetbeli hangos kacajra fakadt, (idelenn nyári menydörgésnek hittük.)

— Hogy megváltoznak-e? Szó sincs róla. Voltaképpen ugv áll a dolog, hogy minden megmarad az eredeti formájában. A mi becsületünk feladata aztán, hogy zománcot vonjon az eseményekre. Úgy bizony, csak ez a dolgunk. Szeretném tudni, vájjon mit csinálnának kegye.dék nélkülünk?