Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-03 / 179. szám

2. oldal B ACS MEGYEI NAPLÓ 1924 július 3. Mellhelőtte magát egy nyolcadikos gimnazista Egy szuboticai diák véres szerelmi drámája Szerdán délelőtt tíz órakor Ha­­rambasicseva-ucca 10. szám alatti lakásán mellbelőtte magát Jágics András 21 éves fiatalember, tekinté­lyes szuboticai földbirtokos gyerme­ke. A golyó a szív felett hatolt be és életveszélyes sebet ejtett, úgy. hogy a szerencsétlen fiatalembert kórház­ba kellett szállitam »A lerombolt bálvány« Jágics András a szombori főgim­názium nyolcadik osztályának volt a tanulója, de februárban kilépett az iskolából és hazajött Szuboticára. Itt megismerkedett egy asszonnyal és ettől kezdve viselkedése föltű­nően megváltozott. Mindennapos vendég volt a már nem fiatal nőnél. Jágics András anyja, amikor meg­tudta, hogy fia minden idejét az asz­­szonynáí tölti, sőt szerelmes levele­ket ir hozzá, szemrehányásokat tett neki és több alkalommal heves jele­netek voltak a fiú és anyja között. Jágics Andrást rendkívül bántotta anyja bánásmódja és elkeseredését fokozta, hogy az asszony Jágicsné fenyegetőzéseire meg akarta szakí­tani a barátságot a fiatalemberrel. A szerelmes diák az asszony szándé­kát annyira szivére vette, hogy már napokkal ezelőtt öngyilkosság ter­vével foglalkozott. Junius 27-én le­velet irt a nőnek, amelyben »Lerom­bolt Bülvdnyom«-nak nevezi és a melyben meleg szavakkal búcsúzik el tőle. Éjszakai züllés után Jágics András, amióta az^ asz­­szonnyal megszakadt a barátság, csaknem minden éjijei elmaradt ha­zulról és rendszerint a reggeli órák­ban vetődött haza. így volt kedden éjjel is. Egész éjszaka a Národ ká­véházban és a Tri Sesirában mula­tott. Öt órakor meglehetős ittas ál­lapotban ment haza és lefeküdt az előszobában levő ágyra. Szerdán délelőtt tiz órakor, amikor senkisem tartózkodott, az előszobában, elővet­te hét milliméteres forgópisztolyát és az ágyra dőlve, mellbelőtte ma­gát. Szülei nyomban orvosért futot­tak és néhány perc múlva dr. Oszt­­rogonác Béla orvossal tértek vissza. Dr. Osztrogonác megvizsgálta a se­bet és megállapította, hogy a golyó a szív felett két centiméterre hatolt be és súrolta a tüdőt is. A fiatalem­bert kórházba kellett szállítani. Az öngyilkossági kísérletről érte­sítették a rendőrséget is. ahonnan Blüzics György rendőrkapitány ment ki a helyszínre. A nyomozás folyamán egy levelet találtak, a melyben Jágics közli, hogy tettét anyja szigorú bánásmódja miatt kö­vette el. Délután érdeklődtünk a közkór­házban Jágics állapota felől. A ke­zelőorvosok kijelentették, hogy a fiatalember állapota megnyugtató és ha komplikációk nem állanak elő, meg lehet menteni az életnek. Bacsics dr. koronaügyész a sem­miségi panaszok elutasítását kérte. Ezután a bíróság Ítélethozatalra vonult vissza. Körülbelül egy óra hosszat tartó tanácskozás után La­­losevics elnök közölte, hogy a bíró­ság az ítéletet csütörtökön hir­deti ki. Újfalu Kanizsa határában Épül a bácskai Velebit A bácskai Sztara-Kanizsa határá­ban már eddig is két külön falu volt. A kanizsai határban, kanizsai földe­ken van Adorján, amely kis tanya­csoportból háromezer lelket szám­láló község lett s ott van Oromhe­gyes. amely az oromparti dombon épült s már 2000 lélekszámú lakosa van. Kanizsa városnak a várostól tiz kilométernyire lévő oromi föld­jeit az agrárreform során elvették és felosztották. Mióta ide dobrovoljácokat telepí­tettek, sorra épülnek az uj telepesek házai. Mintegy tizenöt kilométer hosszúságban Oromhegyes és Mar­­tonos közt egyik dobrovoljác-ház a másik után épült, úgy, hogy való­sággal uj falu keletkezeit. A hosszú­ra elnyúlt falu közepén az úgyneve­zett Bicskei-szállási ut mentén 400 házhelyet jelöltek ki az odatelepi­­tett dobrovcljácok részére. A házak köziül már nyolcvan felépült, úgy, hogy az uj telepesek elérkezettnek látták az időt arra, hogy falujukat elkereszteljék. A kanizsai határban keletkezett uj falu Velebit nevet ka­pott. annak emlékére, hogy a tele­pülők nagy része Liká-ból való s szülőföldjük a Velebit hegység tö­vében terül el. Az uj falunak már izeptemberre iskolája is lesz. A dobrovoljác gye­rekek eddig az oromhegyesi ma­gyar iskola egyik tantermében ta­nultak. ahol délelőttönként Patkó­­nyák Bogdán dobrovoljác tanító ok- I tatta őket a betűvetés mesterségére.; I Szeptemberben azonban visszaadják I a magyar iskola tantermét a ma- P gyár tanulók használatára, mert ak-A halálraítélt Tóth Imre a semmitőszék előtt Csütörtökön hirdetik ki az ítéletet Noviszadró! jelentik: A semmitő­szék szerdán tárgyalta Tóth Imre és társainak bűnügyét. A tárgyalá­son Lalosevics Jován semmitőszéki elnök elnökletével resztvettek Di­­mics dr.. Bogoszavljevics dr., De­sks és Boskovics semmitőszéki bí­rák. A vád képviseletében Bacsics dr. koronaügyész járt el. A védelem részéről Kellert Benő dr. és Piskii lies Zvonimir dr. szuboticai ügyvé­dek jelentek meg. Lalosevics Jován elnök reggel ki­lenc órakor nyitotta meg a tárgya­lást amelyen — a hallgatóság ré­szére fentartott helyen — jelen volt Tóth Imre nővére is. Desks előadóbiró ismertette az ügyet 1923 év február 12-en a déli órákban Tóth Imre és bűntársai megjelentek Molnár-Megyeri Mi­hály szuboticai lakos Halasi-ut 14-ik számú házában. Az épületben ebben az időben hárman tartózkodtak: az ötvenkét esztendős Molnár-Megyeri Mihályné. a hetvenkét éves Kalmár Jánosné, akinek az udvar végében volt lakása és ennek férje, a hetven­öt éves Kalmár János. Molnár-Me­gy eriné egészen egyedül tartózko­dott a fenti lakásban, ahova Tóth Imre társaival bement. Majd rész­letesen ismerteti az itt lefolyt ese­ményeket,. amelyeknek befejezése az volt. hogy Tóth Imre revolverből közvetlen közelből rálőtt a konyhá­ba belépő Kalmár Jánosnéra, akit a. golyó az arca közepén talált, át­ment az agyán és azonnali halált okozott. Később pedig — a végre­hajtott rablás után — rálőtt Molnár- Megyeri Miháíynéra. akit a golyó szintén az arcán talált, de nem oko­zott rögtöni halált. A vérengzés után Tóth Imre az udvaron át, egy ma­gas kerítésen átugorva elmenekült és csak körülbelül öt héttel a gyil­kosság után tartóztatták le Oszije­­ken. Molnár-Megyeri Mihályné idő­közben. a kapott sérülése folytán a kórházban meghalt. A bűnügyben elsőfokon ítélkező szuboticai törvényszék 1923. év jú­nius hó 4-én megtartott főtárgyalá­son Tóth Imrét előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésért és rablásért kötéláltali halálra Ítélte. A noviszadi ítélőtábla 1924. év ápri­lis havában megtartott tárgyaláson mint másodfokú bíróság — egész terjedelmében helybenhagyta a szu­boticai törvényszék ítéletét. Desks biró referátuma után — amely egy órát vett igénybe — a védők szólaltak föl. akik az előre megfontolt szándék megállapítása ellen érveltek. Azt vitatták, hogy Tóth Imre cselekedetét nem előre megfontolt szándékkal hajtotta vég­re. A tett külső körülményei mind ez ellen szólnak. Az első- és másod­fokú bíróság csak feltevésekre ala­pította ítéletét. Elnököltem az osztály vizsgán más szóval kezdek imponálni Góbinak Az osztályvizsga — negyedik elemi­bő! — tegnap volt a Vály uccában. Ga­bi, akinek ez kétszeresen nagy nap, hi­szen nemcsak az osztálytól, hanem egész elemi-iskolai minőségétől búcsú-, zik vele — jövőre már gimnazista — néhány jóakaratu, atyafi felvilágosítás­sal próbálja reggel megértetni velem, miről van szó — Dehogyis, apukám, — csóválta a fejét elnézően — a bizonyítványt nem ma kapjuk, hanem majd a záróünnepé­lyen. — És a szülőknek se mutatják meg? — Hogyisne! Senkinek a világon. A tanító ur megmondta a Dudásnak, hogy abba az atyauristen se nézhet bele, míg ki nem osztják. Sértve érzem magam. — Hát fogadjunk, hogy nekem meg­mutatják. G^bi oldalról néz rám és a tekinte­tében udvariasan, de határozottan ben­ne van a szánakozó feddés: kicsit so­kat képzelsz magadról, barátom. Ha a Dudás papájának se. aki pedig mészá­ros___ Na jó. majd meglátjuk. Abba igaza van a gyereknek, hogy az iskolának van valami megszeppentő hatása rám is. A kiskönyv, amit évközben kapni szoktak utasításaiban határozottan és kategorikusan beszéi tanulóról és szü­lőről. Tanuló, az tanuló és szülő az szülő. A tanuló tartozik ezt és azt, mondja a kiskönyv, ezzel szemben a szülő vagy gyám igy és tigv. ekkor és akkor. A kiskönyv jóságosán, de szigo­rúan megszabja a szülő teendőit és magatártását is az Iskolával szemben. Az a furcsa, félig jóleső, félig nyugta­lanító érzésem van. ha olvasom, hogy én. a szülő tulajdonképpen szintén hoz­zátartozom az iskolához, fenhatósága alatt állok, tartozom elvégezni szülői kötelességem, a többit bizzam rájuk. A tanuló az iskolában tartózkodik és ta­nul a szülő közben otthon tartózko­dik és__ izé___ (mellékesen szólva, mért hívnak engem szülőnek? Sose szültem életemben!) Akárhogy csüröm-csavarom, nem tu­dom legyőzni elfogultságom: és a na­gyobbik baj, hogy Gabi ezt tudja és természetesnek találja. Természetesnek találja, hegy az iskolaszolgának azl mondom, kicsit drukkolva »pardon, ké­rem szépen, erre van a negyedik osz­tály?« és leveszem a kalapom. Gabi nem tudja, hogy a miniszterelnökség pará­dés portását egy gőgös »hallja bará­­tom«-mal szólítanám meg. Gabi tudja hogy én is lábujj hegyen és félszegei baktatok el az osztályok előtt, melyek­nek zárt ajtaján zümmögés szűrődik át. Még rám is szól. — Pszt. apukám, itt halkabban kell beszélni. A Negyedik Osztály hangulata ün­nepi. Virágcsokrok az asztalon. A gye­rekek fehérben, csendesen suttogva ül­nek. még nem jött be a tanitó ur. Né­hány szülő a fal mellé állított széke­ken, csendben és illedelmesen. A gye­rekek végigmustrálnak, megállapítják, hogy Gabihoz tartozom, mint szülő, az­az gyám. akinek az ajtó mellett a he­lye. Gabi előre megy. a padok felé, könnyedén és otthonosan, — én félsze­gen az ajtóban maradok, mint az ina.;, aki elkísérte gazdáját a klubba. Gabit körülveszik, Gabi is felélénkül. Csodá­­kozva nézem, milyen elfogulatlanul cse­veg osztálytársaival: és irigylem, hogy azok milyen magukközé tartozónak ér­zik. Szeretnék én is úgy beszélni ve­lük. elfogulatlanul és bizalmasan, mint Gabi. de érzem, hogv zavarba jönnée. félszeg volnék: ők pedig megmereved-' nének, hűvös udvariassággal felelnének. Hiába. Ez a negyedikes tanulók osztí­­lya, én pedig a negyedikes szülők osz­tályához tartozom. Nincs az a forradtl­­mi cselekedet, ami ezt az osztálykl­­löribséget megszüntethetné. Kezdem egészen árvának érezni ma­gam. Odamegyek Gabihoz. aki két fiá­val nevetgél. Halkan megszólítom, fe­­lémfordul. elkomolyodik, ő is halkabban beszél. — Gabi kérlek. — mondom közönyös elfogulatlanságot erőltetve — hol lehet ilyenkor a tanitó ur? Bemennék hozzá. —• Nem lehet, apukám. A tanáriba nem mehet be a szülő. Maid mingyárt bejön. Köhögök, félreállok. A gyerekek szi­gorúan néznek rám. De ime. jön a tanitó, sietve. Nagy suhogás, mindenki feláll — én is, ijed­ten. — Üljetek le! Most ima következik. Utána a tanitó ur köhög, körülnéz. Engem is észre­vesz, nyájasan és kedvesen biccent. Én is mosolyogva válaszolok — később rajtakapom magam, hogy rögtön Gabi­­ra néztem utána, vajjen észrevette-e, hogy .milyen jóba vagyunk a tanitó úr­ral. Önbizalmam kezd visszatérni. Számolnak. Nyolc meg négy__ le­irom az egyest, marad.... — Folytasd. Gabi! Gabi fürgén ugrik a táblához. .Izga­tottan figyelem minden mozdulatát, hogy veszi fel a krétát, hogy huzza pssze szemöldökét a rettenetes nagy figyelemtől, kinyújtott karjában a kré­tával. úgy áll, mint egy vivő, akinek most meg kell mérkőznie a négyszög­letes alakú nagy Feladattal. De rám nem néz egy pillanatra se. Közben váratlan esemény. Az igaz­gató ur csendben bejön az ajtón, egy kicsit nézi az ügyet, megismer s oda­jön hozzám. — Egy kérésünk volna. Nincs elnök a vizsgához---- és ha már úgyis itt vagyok__ tiszteljem meg az iskolát... ésatöbbi---- szóval foglaljam el az el­nöki széket. Érzem, hogy elvörösöjdök. És itt köz­be kell szúrnom valamit, ami egyrészt a vályiuccai iskola kitűnő igazgatójá­nak szól. mint lovagias köszönet és hála a megtiszteltetésért, másrészt ke­vésszámú híveimnek, mint magyarázat és mentegetőzés. És nagyon jól tudom, hogy nem vagyok se tanügy, se más­féle tekintély és. hogy semmi keresni« valóm az elnöki székben. De azért, ha kijelentem, hogy amennyiben a köztár­saság elnöki székének elfoglalására szó­lítanának fel, azt a kérést nem szerény­ségből utasítanám vissza: talán megér­tik az indokaimat, hogy miért voltaid képtelen ezt a kérést vis<”r'Mitasitani«, bál-mennyire tiltakozott szemérmem és szerénységem. Arról volt szó. meg kel­lett tudnom, látnom kellett, mit szól ehhez a dologhoz Gabi! — ha egyszer­esek meglát az elnöki székben, a Ta-s nitó, sőt Igazgató társaságában? Arról van szó. meg kell mutatnom, hogy az én osztályomban, mint az Életiskola negyedikese, én is vagyok valaki, va-l gyök annyi, mint ö az ő Osztályában! Bocsássanak meg! Óvatosan megyek fel a katedrára. Gabi miég felel, nem vesz észre. Csak miután visszament a helyére és felveti, a szemét, csodálkozik el, ott látván ülni az Asztal előtt, . hanyagul, előke­lőén. De gazda nélkül csináltam a számí­tást. Amig a fiuk felelnek, minden jól: megy. Helyeslőén bólintok, fejemet csó­válom. És már már úgy érzem minden jól fog végződni, aláirom a jegyzőkönyvet és módomban van bepillantani az előttem heverő Naplóba és Oszíáh-zatfüzetbe. Ekkor, öt perccel a vizsga vége előtt, odajön hozzám az igazgató és a íüleni­­besugja, amiről megfeledkeztem: hogy legyek szives néhány szót szólni befe­jezésül. egy rövid kis beszédet, a ta­nulókhoz, amivel elbucsuztatom őket, mint elnök. ■Puff! Ahogy előbb elvörösödtem, most el­sápadok. Erre nem számítottam. . Nem számítottam? Mondjuk ki egyenesen: »nem készültem!« És most megint köz­be kell szúrnom egv szót, azoknak, akik tartanak valamit ékesszólásomról. Ha Bethlen István öekszcellenciáia szólít, fel, hogy aszongya. neki kis dolga van éppen, legyek szives tartsak a par­lament plénuma előtt rövid kis beszá­molót a londoni ut eredményéről — leg­feljebb azon tűnődöm. méltó.e a Doliti-

Next

/
Thumbnails
Contents