Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-19 / 195. szám
4. oldal. ßACSMEGYEI NAPLÓ 1924 julius 19. CIRKUSZ A hetipiac — Terme szel rajzi tanulmány — A heti piac az a hely, ahol komiiió dolog hajnalban megjelenni. Hajnalban, papfölkelte előtt, itt lehet találni az úgynevezett naiv vidéki termelőket, (domina rustica Linné) akik még nem tudják, hogy drágaság van, sejtelmük sincs az árakról, s olcsón odaadják a háziasszonyoknak (mater domus urbana) a barackot, meg a csirkét. A naiv vidéki termelő rendkívül ritka jelenség. A szuboticai piacon eddig még nem találtak egyetlen egyet sem. Ma hajnalban — kevéssel napfölkelte előtt — e sorok alulírott írója, — min; buzgó természetbúvár — szintén felfedező útra indult. Karomon hatalmas kosár, erszényemben néhány tiz dináros. De minek ide sok pénz? Azért keltem fel korán, hogy olcsón vásároljak. Megállapíthatom, hogy aki korán kel, aranyat vészit. Az a lengenádszál termetű szép asszony, aki a déli korzót aranyszőke hajával kápráztatja el, szintén megjelent a hetipiacon. A koránkelés következtében azonban elvesztette aranyszöke haját. A divatjamúlt kalap alól fénytelen, színtelen, kócos valami kandikált elő. Utam, a gyümölcspiacra a kofák asztalainak sorfala közt vezetett el. Az asztaloktól gyönyörű barackok, almahegyek, ringló-gaurizankárok mosolyogtak rám, íjs az asztalok mögött mosolyogtak a viharedzett kofák is. Tekintetre is alig érdemesítettem őket. Csak nem veszek barackot 23 dinárért, s nem adok a körte kilójáért — gyönyörű körte! — 16 dinárt. Büszkén, előre örülve .a jó vásárnak, menteni felkeresni a naiv, romlatlan, vidéki és tanyai aszszonyok gyüldéjét, — a gyümölcspiacot. A gyümölcspiacon télikabátokat árulnak. Télikabát, vastag szövetből készült nadrág volt ma, is elég. Gyümölcs kevesebb. Cirokseprőt lehetett kapni, körtét nein. Végre még is találtam egy igazi őstermelőt. Selymeskendős parasztasszony volt, mezítlábas papucsban. Előtte két kosár barack. Hogy adja néném, — kérdem tőle. Az ős romlatlanság bunyevác nyelven válaszolja: 250. Annyi előtanulmányt már tettem a hetipiacismetanban, hogy az árak nein dinárban, s nem koronában, hanem forintban értendők. Hogy mennyi barack . lehet a garabolyban, nern tudom megsaccolni. Derék termelőm biztosit, hogy alig van fújja a tizkilónak. Hamar megalkuszunk s kezdődik a barack átrakása az én kosaramba. Előbb azonban fizetni kell. Derék termelőm sürget, mert azt mondja, jön a krajcárszedö s ő nem akar helypénzt fizetni, úgy Is siet ki Bukváíyra, a tanyájára. Oh áldott, szorgalmas, egyszerű lélek— A barackkal némi kis meglepetés ért. A felsősor hibátlan szép sárgabarack volt, alatta azonban ütött-kopott, törődött, rohadt, nyúlós, nyálkás, poshadt, apró valami. Megütközve nézek a tisztes nénire. — Oly friss ez, lelkem, mint az óbeszt. Nem tudom, hogy mi az óbeszt s kissé csalódottan folytattam a barack átömlesztési műveletet. Más gyümölcsöt nem is igen lehet kapni a hires pénteki hetipiacon. Árultak még zöldpaprikát tiz darabet egy dinárért, zöldséget csomóját egy dinárért s nagy volt a kínálat valódi faalja almában. így hívják azt az almát, amelyik annyira férges, hogy nem kel! csak egy kis szél s már messze esik a fájától. Ezt összesöprik, s kosaranként 65 forintért eladják azoknak a gurmandoknak, akik a hetipiacon vásájdnak. Ott is hagytam hamar a gyümölcspiacot. Siettem a baromfipiac felé, piert nemsokára hat óra lesz, szabad a kóláknak ís vásárolniok, s összeszednek mindent a derék termelőktől. Utam megint, =» «vümölcskoíák asztala mellett vezetett el. Most hogy már én is baracktulajdonos voltam, kétszeres irigységgel néztem az asztalon tároló gyönyörű barackokat. A kofák gúnyos mosolyát azonban nem bírtam el. Tovább akartam sietni. E pillanatban azonban megláttam az én bukvátyi termelőmet, barackot vett — a kofától. A rossz, romlott, nem szép barackot, amit a kofa nem tudott eladni, azt válogatta bele a kosarába. Felülről néhány mosolygó, szép gyümölcsöt raktak. Magyarul beszélgettek. — Adjik még vagy fél kilát a szebbikből. — Hiszen már úgy is ki van az öt kila. A szépít itt is eladhatom. A bukvátyi termelő megnyugodott Ment vissza a gyümölcspiacra —■ termelőnek. Tojást, meg csirkét ezek után már a kofától vettem. A tojásnak öt korona volt darabja. A »termelő« öt forint ölven krajcárt kért párjáért, de az »át.gol«-tul vette—-mészbül a rosszabbját. A hetipiacon tett felfedező írtamnak két pozitív eredménye van. Az egyik: kezdem becsülni a kofát. A másik: nagyon álmos vagyok. Braganza. Borzalmas vasúti szerencsétlenség Olaszországban Három halott, huszonhárom súlyos és száz könnyű sebesült Rómából jelentik: Ferrano mellett pénteken borzalmas vasúti szerencsétlenség történt. Egy utasokkal tele személyvonat mozdonya kisiklott és több kocsi darabokra zúzódott. A katasztrófának eddig három halottja van; a vonatvezető és két nő. huszonhármán súlyosán megsebesültek, ezek közül tíznek az állapota reménytelen. Több, mint százan könnyebben megsebesültek. ! A szerencsétlenség mérteinek az a magyarázata, hogy a vonat ötven kilométeres sebeséggel robogott, a mikor a mozdonya kisiklott. A mozdonyvezető, aki sértetlen maradt, azt vallotta, hogy ő semmi rendellenességet nem vett észre . A katasztrófa oka minden valószínűség szerint az, hogy a nagy hőség következtében a sinek kapcsolata meglazult. A kishegyest kétszeres gyilkosság a bíróság előtt A főtárgyalást szombaton Kishegyesen folytatják Nagy érdeklődés mellett kezdődött pénteken a szuboticai törvényszéken a, Báesmegyei Naplóban már ismertetett kíshegyesi kétszeres gyilkosság bűnügyének tárgyalása. A büntetötanácsban Pavlovics István törvényszéki elnök elnökölt, a tanács tagjai voltak Kiszely Frányó és Cárevics Vlahó törvényszéki bírák. Jegyző Vuics Deszánka, tolmács Gvozdenovics József nyugalmazott járásbiró. A közvádat Marusics Koszta államügyész, a szuboticai ügyészség vezetője képviselte, a védelmet Dimitrijevics Koszta dr. ügyvéd látta el. A meggyilkolt leány édesanyja képviseletében Ifkovics Ivandékics Imre dr. ügyvéd jelent meg. A vádlott Páróczi Pétert szuronyos börtönör vezeti be. Magas, erős, szélesvállu huszonegyéves fiatalember. Elnök: Bűnösnek érzi magát? — kérdi tőle az elnök. Vádlott: Igen. Elnök: Mióta volt ismeretségben Csernyi Katicával? Vádlott: Egy éve. Csernai Katica jóba volt a Berecz Ilonával, aki menyasszonyom volt. Náluk, Bereczéknél ismerkedtem meg vele. Ki az apa? Elnök: Az elhalt Csernai Katicával volt magának viszonya? Vádlott: Nem. Elnök: Akkor ki az apja a kis Péternek? Vádlott: Én nem, az bizonyos. Elnök: Hát ki lehetett? Vádlott: Szőke Ferenc, vagy Janó Péter. Elnök: Berecz Ilonának is született egy leánygyermeke, a Margitka, erről elismerte, hogy az apja? Vádlott: Igen, a szülei előtt elismertem. Elnök: Volt-e maga valamikor valamelyik Ügyvédnél? Vádlott: Igen, Kuián, Székely Imrénél. — Melyik gyermek miatt? — A Margitka miatt. . — Miért volt maga ügyvédnél, na magáénak ismerte el a gyermeket? — Én az ügyvédnél voltam akkor, mielőtt még megszületett a gyermek, tanácsot kérni. — Mit mondott az ügyvéd? — Nem adott nagy felvilágosítást, csak mondta, hogy írassam át a vagyonomat. A Csernai Kata anyja azt mondta, hogy a Berecz Ilona nem erkölcsös leány és ne vegyem feleségül. Ezért mentem ügyvédhez. —. Mikor megszületett Csernai Kata fiacskája, a kis Péter, volt magának valami kellemetlensége? — Üzengetett a Katica anyja és a faluban is beszélték, hogy a gyerek az enyém. Azután kaptam egy szuboticai ügyvédtől levelet a gyerektartás miatt. — Mikor kapta a levelet? — Április 21-ikén. — Mi volt a levélben? — Hogy nyolc nap alatt egyezzek ki Csernaiékkal, vagy vegyem Katicát feleségül. — Mit csinált, amikor megkapta a felszólító levelet? — Izgatott lettem és gondnak adtam magamat, mert nem voltam a gyerek apja. Csütörtökön, április 24-ikén olvasták fel nekem a levelet. — Miért olvasták föl? Maga nem tud irni-olvasni? — Tudok, de rosszak a szemeim és nem látok. Amikor a levelet felolvasták, nagy gondokba estem, hogy koldussá akarnak tenni, el akarják venni a kis vagyonomat. Elmentem Berecz Ilonáékhoz,. ott beszélgettem, aztán hazamentem, de fél éjszakát nem aludtam. »Három nappal a cselekedet elätf.« — Megmondta Berecz Ilonának, hogy kapött levelet? — Igen. — És mit mondott a leány? — Hogy szegények maradunk, ha Csernaiékat megfizetem, amire azt mondtam, hogy majd csak megélünk valahogy. Ez volt csütörtökön, három nappal a cselekedet előtt. Hazamentem éjfélkor, lefeküdtem, de nem tudtam elaludni. Pénteken reggel felkeltem és nagy gondok gyötörtek. Akkor elhatároztam, hogy nem gondolkozók, hanem iszok. Itt aztán a vádlott nagy részletességgel elmondja, hogy pénteken melyik korcsmában járt és mit ivott. Pénteken —• végigjárva egész sor korcsmát —. estefelé elment Berecz Katicához, hogy megbeszélje vele az esküvő idejét. Elnök: Mikorra volt kitűzve az esküvő? Vádlott: Április 28-ra. (A gyilkosság április 28-án, hétfőre virradóra történt.; Szombaton reggel felkerestem, hogy meghivogatom testvéreimet az esküvőre. Aztán elmentem a plébános úrhoz, az esküvő idejének kitűzése miatt. — Hogy hívják/a plébános urat? —■ Hars Aladár, (—i Mikorra tűzte ki az esküvő időpont ját. —’ Hétfő reggel 9 órára. — Mit mondott a plébános ur? — Bejegyezte és azt mondta, hogy másnap — vasárnap — menjek tanításra. — Hány órára rendelte a plébános ur tanításra? —• Vasárnap délután három órára. »Meghalok, de nem csak magami« Ezután elmondja, hogy vasárnap ebédre volt meghiva sógoránál, S.ip.os-nál. Ott keresztelő volt és Süli Maris bábaasszony keresztelte a kis gyereket, ugyanaz — mondja a vádlott — aki azt a gyereket is keresztelte, akit megöltem. A bábaaszszony mondta, hogy ismerjem el a kis Pétert, mert úgyis én vagyok az apja. Ezen nagyon felmérgelődtem, azt mondtam, ne sértegessen. Nem ettem semmit az ebéden, hazamentem és nagyon elkeseredtem. Akkor Írtam meg azt a levelet, amit a tett színhelyén megtaláltak. Az elnök az iratok közül .előveszi a levelet és felolvassa: »Kedves Apám és anyám! Isten magukkal és kedves testvéreim, Isten veletek. Most már én elmegyek, megnézem édes apámat. (A vádlottnak mostoha apja van.) És kísérjetek vőlegény ruhában, a menyasszonyom , koszorúmat tartsa, a keresztet te. Apuskám holtom után tartsd a menyasszonyomat. Isten veletek és mert érzem, hogy elvesztem a szememet és hogy én koldus leszek, inkább meghalok, de nem csak magam, hanem ezek is, akik engem be akartak huzni.« Az elnök iráspróbát tétet a vádlottal és megáliapitja, hogy a levél a saját kezeirása. A levél megírása után a vádlott elment a Schlesinger-féle vendéglőbe, ahol ismerőseivel sört ivott és biiliárdozott. Aztán vasárnap délután elment Berecz Ilonához, hogy elmenjenek együtt a plébánoshoz oktatásra. Ez' délután négy órakor volt. Az oktatás 5 óráig tartott és öt órakor azt ‘mondottam a plébános urnák, hogy hétfőn reggel esküdni akarok, mikor jöjjek gyónni és áldozni? Ezt aztán megbeszéltük és én a menyasszonyommal hazamentem az ő szüleihez. A menyaszszonyomat ott, hagytam és elmentem legénybucsut tartani a Szilágyi Ferencvendéglőjébe. A gyilkosság. Amikor a korcsmából hazament, hogy pénzt vegyen magához, jutott eszébe a levél, amit irt és ami a zsebében volt. Elnök: És akkor mit gondolt, mire ha-, tározta el magát? Vádlott: Arra, hogy meg fogom őket ölni és magamat is. Elnök: Mit ért azalatt, hpgy »őket?« Vádlott: Nem tudtam meggondolni, hogy melyiket és hogy hogy is lesz az. Elrfök: A Pétert gondolta? Vádlott: Nem. A kicsikére nem gondoltam egy cseppet se. Elnök: Azután mi történt? Vádlott: Elmentem a Csernaiék házához. f' — Kit talált ott? — Csernainé, meg a Kata és a kis Péter az egyik szobában feküdtek, a Csernainé 18 éves fia, Andor a másik szobában. A Kata ágyához menteni és mondtam, hogy jöjjön velem, elveszem feleségül. Katica kész volt velem jönni. Elmentünk, én, Csernainé, aki a kis Pétert hozta a karján és Katica. A mi házunk felé mentünk, mert azt mondtam, hogy hazaviszem hozzánk és nem tartom meg a hétfőre kitűzött esküvöt a Berecz Ilonával. Mikor odaértünk a házhoz, én bementem. Útközben Csernainét visszaküldtük, hogy csomagolja be a Kata ágyneműjét. A Kata és a kis Péter egyedül maradtak kint a kapunál, amikor én bementem. Én elmentem az istállóba, ahol aludni szoktam és tudtam, hogy az ágytájába egy kés van beszúrva. A kést, magamhoz vettem és kimenteni a ház elé és. ott a kis gyerekkel várakozó Katának azt mondottam: »Nem fogadnak el.« Ezután elindultunk a Kata, karjaiban a kis Péter és én. Haladtunk együtt és odaértünk a helyszínre. Amikor körülnéztem, láttam, hogy az a mi kertünk. Azt mondtam Katának: — Miért fogtad rám a gyereket? — Aztán feleselni kezdtünk és feleselés közben bicskámmal feléje sújtottam, a többiről nem . tudok.
