Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-16 / 192. szám
7<ištanna plaćeaa u gotovom Ára egy és fél dinár Posta^^^ie^áij készpénzben lefizet® XXV. évfolyam Subotica, SZERDA, 1924 Julius 16. 192. szám Megjelelik mieden reggel, ünnep után és héttőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (líossia-Foncitre-paiota) A lelkek békéje A francia kamara megszavazta az amnesztia-törvényt. A francia börtönök kapui kitárulnak s az elítéltek tízezrei visszanyerik szabadságukat. Cailleaux és Malvy visszatérhetnek hazájukba. Cailleaux visszatérése bizonyára sokkai nagyobb jelentőségű, mint akár a legnagyobb politikusnak legsúlyosabb személyes ügye. Az amnesztia-törvény bizonyára sokkal jelentékenyebb kormányzati ténykedés, mint ez igazságügyi resszort bármelyik más problémája, Harriot még miniszterelnök sem volt s máris ez amnesztia törvényes intézkedését vallotta a francia kormányzat sorrendben és jelentőségben legelső feladatának. Az amnesztiáról szóló törvény a baloldali pártok győzelmének bokréta-ünnepélye. Ezzel szimbolizálják politikájuk irányát s ezzel a szimbólummal .kezdik meg a megbocsátás és nemzeti egység reálpolitikáját. Amikor leszerelésről, e gyűlölet politikájának pacifizmusáról, a népek békéjéről esik szó, csodálatos törvényszerűséggel mindig csak országhatárokkal elválasztott nemzetek összebékéiésére gondolnak. Ámde a háború nemcsak az uj országok, hanem a régi emberek közé is demarkációs vonalat rajzolt. Minden európai országban él egy csoportja az üldözötteknek, aki két közéleti pályájuk díszétől, kenyerük biztonságától, testi nyugalmuktól egyedül ez a fölfogásuk és meggyőződésük fosztott meg, mely a háború alatt másként akarta szolgálni hazájuk érdekeit, mintahogy a hatalmon lévők, vagy hatalomra kerülői; uralmi szempontjai azt megkövetelték. Macdonald is volt politikai halott és a társadalom üldözöttje s Cailleaux csak most térhet vissza hazájába. A békének hívei jutottak mindenütt a proskribáltak közé s politikai és társadalmi fölfogás megbélyegző indexére. A győző államokban még csak érthető ez a tömegmeggyőződés ; mennyi időnek kell elmúlni s mennyi szenvedésen, véres és hasztalan erőfeszítésen átesni, amig mindenki számára kiderül, hogy az 1915. évi megegyezéses béke még a győző hatalmak számára is többet jelentett volna, mint az 1919 es béke diktálása. Mégis a tényleges, vagy politikai és társadalmi számkivetés lett azok osztályrésze, kik a háborút nem az utolsó idegszálig s nem az utolsó ezüstgolyóig akarták folytatni, henen csupán a háborúval veszélyeztetett nemzeti érdekek tökéletes biztosításáig. De ugyanez a helyzet - legyőzött államokban is. Nem azokut “ politikusokat okolja a hivatalos közvélemény a bukással, akik a háborút kezdték* vagy folytatták, vagy — mindent elmulasztottak annak gyors befejezése érdekében, nem a hadvezéreket ültetik a történelmi itéiőszék elé a vádlottak padjára, akik az emberfeletti nélkülözésekre kényszeri tett katonáktól emberfeletti teljesítményeket követeltek, hanem azokat a politikusokat, akik hamarabb látták be ez áldozatnak és erőfeszítésnek hiábavalóságát s a mesterségesen szított tömegőrület tobzódása közben igyekeztek megmenteni a megmenthető!. Mintha egy pár politikus s egykét publicista meg tudta volna gyöngíteni az intakt katonai erőt s le tudta volna „hátulról szúrni“ egy pór „izgató“ mondattal a „hősiesen küzdő nemzetet.“ A politikában elhallgattatott, a társadalmilag üldözött, az egyesületekből kizárt Macdonald ma Anglia miniszterelnöke. A száműzött Cailleaux pár nap múlva visszatérhet hazájába és pár hét múlva talán elfoglalhatja újra helyét az alkotás és teremtés parancsnoki hidján. Holnap talán Giolitti és Nitti előtt nyílnak fel utjai a politikai életbe való viszszatérésnek. Nincs elég ok, nincs elég bizonyíték, nincs elég figyelmeztetés arra, hogy elérkezett ideje a lelkek amnesztiájának, a politikai gyűlölet és társadalmi üldözés burgfriede- jenek, hogy végre a tömegek belátásáig jutott el a társadalmi igazságtevésnek az a postulaíuma, mely becsüle tes, tiszta szándékot s becsületes és tiszta eszközöket hatalmi érdekből, uralmi szempontokból nem enged büntetni. Cailleaux Parisban és Jaurés a Pantheonben — kell még több bizonyíték s lehet figyelmeztetés még harsányabb? Széleséé«! a belpolitikában A beogradi avottadász-kongresszus tiltakozik a független munkásszervezetek feloszlatása ellen Beogradból jelentik: A király betegsége miatt a politikai helyzetben változás nem állott még be. Kpen dr., a király kezelőorvosa kedden visszaérkezett Beogradba és elmondotta, hogy őfelsége, akinek betegsége könnyebb természetű. 2—3 nap múlva tér csak vissza a fővárosba. A politikai körök ezzel szemben azt a hirt kapták, hegy a király kedd este megérkezik Beogradba, ami í azonban késő estig nem történt -meg. a A király távolléte nagyon hátráltatja a válság megoldását, amelynek kérdése teljesen leköti a pártok érdeklődését. A kormány, tekintettel közeli lemondására, nem tesz már semmi fontosabb intézkedést és a minisztertanács két nap óta nem tort ülést, miután semmi irányban sem akar állást foglalni. Posies miniszterelnök kedden megjelent kabinetjében és fogadta a kormány egyes tagjainak látogatását. A minisz terelnök többek között tárgyalt Simonovics agrórminiszterrel és — ami nagy feltűnést keltett — Drinkovicš Máté horvát egységpárti képviselővel. A kormány tagjai is tartottak rögtönzött konferenciákat, még pedig a radikális-párti miniszterek a külügyminisztériumban, a Prihicsevics-pártiak pedig külön a belügyminisztériumban, Vi'der álamtitkár szobájában. A minisztereknek ez a pártcsoportok szerinti tanácskozása azt bizonyítja, hogy nem alaptalanok azok a hírek, amelyek a kormányban fennálló ellentétekről keltek szárnyra. Pribicsevicsék, hir szerint, remélik, hogy az ellentétek végül is elsimulnak és Pasics nem hagyja őket cserben, ha megkapja a választási mandátumot. A választási kabinet esélyei egyébként semmivel sem növekedtek és a politikai körök még ma is inkább jovanovics Ljubával az élén koncentrációs kormányt várnak. Csupán az a kérdés nincs még véglegesen eldöntve, hogy Jovanovics Ljuba meg meri-e kísérelni, hogy e tekintetben szembeforduljon Pasiccsal, aki a jelek szerint föltétlenül mindent elkövet, hogy a radikális-párlot visszatartsa a koncentrációban való részvételiöl. Az ellenzéki fronton minden csöndes. A pártok a vidéken vannak elfoglalva, ahol széleskörű agitációt folytatnak. A legagilisabb a földmüvespárt, amely különösen Boszniában és Szerbiában feji ki propagandát. A független munkásszervezetek feloszlatása A kommunista szervezetek föloszletása az egész országban megkezdődött. A beérkezett hírek szerint a vidéken a hatóságok sokkai szigorúbban hajtják végre a belügyminiszter rendelkezéseit, mint Beogradbar., ahol csak néhány munkásvezetöt tartóztattak le. A montenegrói Niksicsben például a rendőrség a független munkáspárt oltani szervezetének csaknem valamennyi tagját őrizetbe vette és minden szakszervezetet föloszlatott. A kormány sajtója a kommunisták ellen hozott rendszabályokat úgy állítja be, hogy azokra föltétien szükség volt, tekintettel arra, hogy tételes törvények tiltják a kommunista mozgalmat. Az, hogy a kommunisták most nem nyíltan, hanem más néven folytatják, működésűket, nem lehet ok arra, hogy ne járjanak ellenük el, hiszen működésük ilyen körülmények között sokkal veszedelmesebb, mint azelőtt volt, amikor minden titkolódzás nélkül, a vukovári kongresszus nyilvánosság előtt hozott határozatai alapján működtek. A kormánylapok egyébként azzal nyugtatják meg a közvéleményt, hogy az ügy elbírálása most már a független bíróságra tartozik, amely pártszempontok figyelembevétele nélkül fog eljárni. A kommunisták elleni rendszabályok életbeléptetése abból a szempontból nem a legszerencsésebb időpontban történt, hogy éppen most ülésezik Beogradban az országos nyomdász*szövetség kongresszusa, amelyen külföldi delegátusok ts részivesznekz A kongreszszuson éleshnngu tiltakozások hangzottak el a kormány eljárása ellen, különösen azért, mert a kommunisták ellen foganatosított intézkedések során' a nyomdászok beogradi szervezetét is feloszlatták és mert az államnyomda alkalmazottainak tiltakozó gyűlését a rendőrség szétkergette. Jellemző a kongresszus hangulatára, hogy a kormány intézkedései ellen dr. Topalovics Zsivko szociáldemokrata kiküldött is —* aki egyébként ismert ellenfele a kommunistáknak —■ a legélesebben felszólalt. Uj tárgyalások Ausztriával Az SHS királyság szeptember elsején uj tárgyalásokat kezd a német-osztrák köztársasággal a határmenti forgalom rendezéséről és függőben levő gazdasági kérdésekről. A tárgyalások időpontját Nincsics külügyminiszternek Seipel Ignác dr. osztrák kancellárnál tett legutóbbi látogatása alkalmával állapították meg. A tárgyalások anyagának előkészítését legközelebb megkezdik. Az iparkamarák konferenciája Beográdban Az ország kereskedelmi érdekképviseleteinek és iparkamaráinak együttes konferenciája megkezdődött Beogradban. A konferencián a kereskedelmi törvényjavaslatot (az üzleti záróra, munkabérek stb.) tárgyalták. Heves vita fejlődött ki a körül, hogy a gyárosok, kereskedők és iparosok külön kamarákba tömörüljenek-e, vagy egységes kamarákat alakítsanak számukra. A vajdasági kamarák és érdekképviseletek kiküldöttei az egységes kamarák
