Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-16 / 192. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1024 íullus 16, rendszere mellett foglaltak állást, mig a szerbiaiak a teljesen külön kamarák létesítését kívánják. Megegyezés e tekintetben nem jött létre és ezért elhatározták hogy ebben a tekintetben mind két álláspontot a miniszter ele terjesztik — döntés végett. A többi kérdésekben a konferencia egyértelmű határozatot hozott. A tanácskozás este 9 órakor ért véget. Mól tűzoltóság nélkül Támogatás hiánya miatt feloszlott a tüzoltótestület Mólról jelentik: Az itteni önkén­tes tüzoltótestület szomorú jubiláns közgyűlést tartott megalakulásának negyvenedik évfordulója alkalmá­ból. A közgyűlésen a tagok egyhan­gúlag megállapították, hogy a tes­tület. amely a háború kitöréséig igen eredményes' munkát végzett, támogatás hiányában nem működ­hetik tovább és ezért elhatározták, hogy mindnyájan kilépnek a tiiz­­olíótesíiiletből. A moli tűzoltóság szerelvényei és ruházata a háború alatt és után tönkrementek és pótlásuk lehetet­lenné vált. miután a község mind­össze 600 dinár évi szubvenciót adott a tiizoltótestiiletnek. Az ön­kéntes tűzoltók minden követ meg­mozgattak. hogy megfelelő segély­hez jussanak felszerelésük kiegé­szítésére. de mindert igyekezetük hiábavaló volt és ezért egytöl-egyig kiléptek a testületből. Mól tűzbizton­ságát a tüzoltótestület feloszlása következtében csak egy fizetéses szolga őrzi. Úgy látszik, a község elöljáróságát csak valami nagy lec­ke bírhatja rá arra. hogy a tüzoltó­testület működését lehetővé tegye. Gondoskodni , kellene róla, hogy olyan fontos intézmények, mint a tűzoltóság ne pusztuljanak el a köz­ségi vezetők nemtörődömsége miatt. Megindul a személy-forgalom Szubotica—Szonta—Bogoj evő köríti Soata és Bőgőjévé kozott jniius 16-tól külön vonat járatokat indítanak rsn íuz Irta: Sárközi/ György A hajnalkák már becsukódtak s a hold piros virágként nyílt ki a szürkülő égen. mikor a csavargó a faluba ért. A kutyák üvöltve rohan­tak felé minden kapuból, s koldus­­tetüvel felvirágozott, úti porral ezüstözött. foszlói. csupafolt ruhái­ból igyekeztek letépni egy-egy kis darabot. A csavargó görcsös botjá­val csaknem udvariasan piszkálta el magától a csábosokat, hiszen érezte, hogy kutyább minden ku­tyánál s harmincadra való! Az este hűvös volt és ma még seholsem kapott szállást. Mindenütt gyanakodva tekintgettek vörös sza kállára és vörös, hunyorgó szemé­be a vállat vonva nyomorúsága előtt, tovább küldték. A felvégtől: az alvégig hiába zörgetett a kapu­kon s szemének sötét lángja komo­­rabb. úgy. hogy már alig álltak szóba vele. Végre az utolsó házhoz ért. amelynél kétfelé ágazott az or­szágút s amely előtt az útfélen ma­gas fakereszt emelkedett, rozsda­marta. repedezett festésű bádog­krisztussal. Egyre sötétebb lett s a szél egyre hevesebb s a kivert eb keserűségének hangját utoljára lá­gyította meg egy csipetnyi remegő remény. Egy asszony állt az udva­ron s az eget vizsgálta. Vörös fel­­hőcsikok száguldtak tova s a iriesz­­szeségben fekete tömkeleg nyomult egyre feljebb az égen. A csavargó az asszonyhoz fordult kérésével, aki egy percig tus^kodott magával. Aztán ráripakodott: — Miért nem megy dolgozni ilyen erős ember? A csavargó szótlanul nyújtotta ki jobbkezét. Három hiányzó ujj csonkja fehéredett a fekete kézfőn. Az asszony kissé megenyhült s be-Szonta és Bogoj evő állomások között julius hó 16-tól kezdődőiig a személyforgalom lebonyolítására úgynevezett speciális vonatokat in­­ditaník és pedig az 512, 511, 514, és 513-as vonatokat. A két állomás között óránként tiz kilométeres se­bességgel fognak a vonatok közle­kedni. E vonatokra éppen olyan je­gyek váitiiatók, mint amilyenek a rendes vonatokra érvényesek. Az 512-es vonat Szuboticáról reg­gel 5.30-kor indul s Szontára reggel 8.35-kor érkezik. Az 512-es speciális vonat bzontá­­ról reggel 8.38-kor indul és Bogo­­jevora — 40 perc menetidő alatt, — 9 óra 18 perckor érkezik. Ugyanez a szerelvény, amely egy gépből és egy III. oszt. kocsiból áll, Bogojevóról mint 511-es > speciális vonat 9.35-kor indul és Szontára 10.15-kor érkezik. Szoníáról 10.19-kor indul és Szu­botica ra 13.05-kor érkezik. Az 514-es vonat Szuboticáról 14 órakor (délután 2 óra) indul s Szon­tára 16.32-kor (4 óra 32 perc) ér­kezik. Szoníáról — mint 514-es speciális vonat — 16.37-kor (délután 4 óra 37) indul, Bogojevora 17.17-kor (délután 5.17-kor) érkezik. Bogojevóról 17,50-kor indul és Szontára 18.30-kor érkezik. Szoníáról 18.33-kor indul és Szu­­boticára 21.30-kor (9 óra 30 p. este) érkezik. Az 508-as vonat Szuboticáról 19.23-kor indul és Szontára 21.57- kor érkezik. Szonta állomáson nincs csatlako­zás és minden egyes csatlakozásnál át kell szállni. jack sem. De még ha igy is volna, akkor se lehetne objektív Ítéléssel olyan nagy fontosságot tulajdoníta­ni a noviszadi pártban felmerült el­lentéteknek, amelyeknek a valóság­ban inkább személyi, mint elvi okai vannak. Ilyen személyi ellentétek voltak és lesznek is mindenkor más pártokban is — nemrég a szuboti­­cai radikális klubban is fordult elő hasonló eset — ezek azonban nem alkalmasak arra, hogy megbontsák a vajdasági radikálisok egységét. Más forrásból származó értesülé­sünk szerint a vajdasági radikálisok között csakugyan merültek fel az utóbbi időben ellentétek, mert a párt fiatalabb tagjai kifogásolják a kor­mány mai politikáját. Ugyanez az álláspontjuk a fiatalabb , vajdasági radikális képviselőknek is. Ezek az ellentétek azonban a belpolitikai válság megoldásával minden való­színűség szerint el fognak simulni A noviszadi radikális szervezet bomlása A páriszakadás nincsen befolyással a többi pártszervezetre A noviszadi radikális-párt szaka­dása, amely az ellenzék vezetőinek kizárásával vette kezdetét, bőséges alkalmat adott messzemenő követ­keztetésekre. Különösen az ellen­zéki lapok állítják úgy be a novi­szadi pártbomlást, mintha az lé­nyeges kihatással lenne az egész vajdasági radikális-pártra. E híresz­telések szerint a noviszadi radiká­lis szervezetből most kizárt ellen­zék megvan a többi vajdasági radi­kális pártszervezetben is és a novi­szadi események hatásai alatt meg­történhetik, hogy az ellentétek ki fognak élesedni más vajdasági radi­kális pártszervezetben is. Kérdést Intéztünk e hírek való­ságát illetően a szuboticai radikális­szólt a szobába az urának. Az em­ber kijött mezítláb, pipázva s két­­szer-háromszor végignézte az ide­gent. Aztán a fejével kelletlenül in­tett az istálló felé: — Nohát . . . csak háljon meg az istállóban. De aztán bajt ne csinál­jon! A csavargó hálásan pislogott, kö­szönetét mormogott, s bevonult az istállóba. Jó meleg volt. a csalamá­­dé réti illata a nemrég fejt tej itt­maradt szagával vegyült s a tehén és a pár ökör csöndesen ropogtatta a jászolba vetett eledelt. Kinn a szél dalolt s csakhamar öreg este lett. Milyen jó itt a biztos fedél alatt, a melyet eső át nem jár. szél le nem hord. itt a zugban, a szalmán, az ál­lati párák melegében! Csak olyan sötét ne lenne! . . . Kinn. az egyre szükebbrehuzódó ég alatt és benn, az emberi lélek végtelenjén! A koldusember a magas ablakig kapaszkodva nézett ki a vörös hold­ra. amelyet egyre halványabbra fá­tyoloztak a sűrűsödő fellegek. Az ablakfülkében mindenféle lim-lom hevert: kocsikenőcs, fenőkő. fada­rabok ... és egy falat gyertyavég! Mohón ragadta meg . . ha egy kis fényt gyújthatna a sötétben! Es egyszerre elárasztotta a végtelen sötétség érzése: hiszen ez a halál! És ö élni akar! Feltámadni a mély­ségből! Csak egy kis fény, egy kis fény, egy szikrányi fény kellene! Remegő kézzel kotorászott az is­tállóablak deszkáján és körültapo­gatta az apró tárgyakat. Végre rá­talált arra. amit keresett: egy szál kénes gyújtó akadt görcsös ujjai közé Boldogságában elnevette ma­gát s a gyújtót végighuzta a falon: kékes-sárgás fénycsik tündökölt fel egy pillanatra nyomában és ismét eloszlott. — de a kis fácska égett! S most meggyujtja a gyertyát s * , párt egyik vezetőjéhez, aki munka­társunknak a következőket mon­dotta: — Szó se lehet arról, hogy a no­viszadi radikális-pártban megnyil­vánult ellentétek más vajdasági pártszervezetekre is átterjednének. A noviszadi affér teljesen elszige­telt jelenség, amelyhez nincsen kö­ze egyetlen más radikális pártszer­vezetnek. Általában szeretik túloz­ni a noviszadi pártszervezet szere­pét és azt úgy akarják feltüntetni, mintha onnan irányítanák a vajda­sági radikális politikát. Ez is nagy tévedés. A noviszadi radikális>-párt ugyanolyan pártszervezet, mint a többi vajdasági pártklub és nem áll fölötte egyik vajdasági szervezet-Elintézetlenek az opciós kérvények Áz optálőknak fele sem kapott még1 értesítést Az opciós kérvények elintézése néhány hónappal ezelőtt már meg­kezdődött. A (belügyminisztériumból eleinte tömegesen érkeztek vissza az elintézett kérvények. Az optálók közül sokat utasított el a belügymi­nisztérium, akiknek mint idegen ál­lampolgároknak tartózkodási enge­dély kellett kérniök. Néhány hónap óta azonban meg­szakadt az opciós kérvények elin­tézései Szuboticára már néhány ho­lnapja nem érkezik vissza egyetlen elintézett opciós kérvény sem, hol­lóit a szuboticai optálőknak mintegy *fele nem értesült a döntésről. Az ér­dekeltek között ez érthető nyugta­lanságot kelt, mert az opciós kér­vény elintézéséig senki sem tudja Emihez tartani magát. A teljes bizonytalanságban levő Reszketeg keze nem találta a belet s a gyújtó csöppnyi lángja gyorsan emésztette fáját, amely pirosán kunkorodott el — már csaknem a csavargó körmére égett, mikor a bél tüzet fogott, s ime: a gyertya! lángolt! S lobogva világított be az istálló zugaiba s ahová a koldus csak akarta, s a nyugtalanul mozgolódó barmok közt nagy, fekete árnyéko­kat vetett a falra. Egyszerre azon­ban rémülten vette észre, hogy a gyertya hunyorogni kezd. viasza egészen szétolvadt, s már alig él. i alig remeg a kék láng. És erőt vett rajta a sötétségtől való félelem: fényt, fényt akar. legyőzni a halált, akt ott benn terpeszkedik, agyában és szivében, iszonyú sárkány-szár­nyaival! Körülnézett s mielőtt a gyertya egészen kialudt volna, egy marék száraz szalmát ragadott fel és meggyuitotta. Hatalmas, világos láng lobogott fel. a szalma ropogva égett, olv gyorsan, hogy el kellett dobni. A tűz örvendezve harapott a friss alomba és a száraz takar­mányba s csakhamar mindenütt lángnyelvek és siirü, kénsárga füst csapott fel. déli világosságot verve az istállóban. A csavargó tombolt örömében: mennyi fény! mennyi világosság! Aztán köhögni kezdett, a füst fojtogatta, a meleg perzselte, a marhák rémült bőgőssel rángatták kötelékeiket. A tűz már a jászol fá­jába és a mennyezet gerendáiba ka­pott — s ő néhány ugrással kinn volt az országúton és ió távol a sö­tét. bokros árokba lapult. Aztán látta, amint a tűz és a füst a tetőn bújik ki. vörös fénnyel vilá­gítva be az eget, hallotta, hogy hir­telen félreverik a harangot, s rémült kiáltozás. vizeshordókkal rohanó szekerek zörgése veri fel az éjisza­kai csendet s az egy ingben kiroha-. nó gazda vasvillával keresi halálra: a a gyujtogatót Nem félt. elnémult örömmel gyönyörködött a vörös kakasok gyors rebbenésében, ame­lyeket a felsivitó szél szanaszét űzött S ahogy áradt, özönlött a fény, a láng, s világossággal töltötte meg az egész égalját, már sok is volt az örömből. Sötét felhők zúgtak az égen. szá­raz dörgés hallatszott s a tűz ujulí erővel lobogott fel. Pernyét és szik­rát röpített a szél. a szomszéd tetők itt is. ott is tüzet fogtak. S ekkor a csavargó lángok fényében megpil­lantotta az utszéli feszületet. A tűz most kapott száraz fájába, vörös koszorúval övezve a bádogképet, amely messze ragyogott és sugár­zott földöntúli szépségben. Az or­szágutak vándora rámered és egy­szerre megismerte: istennek bárá­nya. ki elveszi a világ bűneit! És egyszerre belelátott önmagába és érezte, hogy milyen végtelenül t sze­reti azt ott. az égő keresztfán es az embereket, a világot, azt. akire rá­gyújtotta a házat, holott befogadta a sötét éjszakában! Sirt. noha senkisem tanította sír­ni. s leborult, noha senkise tanította leborulni és felkiáltott: Uram. tégy csodát! Vilíámlott s a régóta leselkedő vihar hirtelen kitört. A felhők meg­hasadtak s a lángban álló házakra égi özön zudult; sustorogva aludtak ki a világitó tüzoszíopok. A bádog­­kereszt meggörbülve és lepattogzott festékkel csüngött a üszkös kereszt­fán. mögötte a ház füstös romhal­maz. A zápor egyenletes sebesség­gel zuhogott, mindent visszaburkolt mélységes sötétségbe s az árokban fekete viz növekedett az ázott csa­vargó térdei körül. Sötét volt. rette­netes sötét. de az ő lelkének vilá­gossága most már ki nem aludt i

Next

/
Thumbnails
Contents