Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-13 / 189. szám

12. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. julius 13. látogatóba. Szerencsei valóban Istenál­dás., hogy akácoktól védett házikója a falu közepére esett, mert nem lehetett valamennyi érkezőt meglátni, csakis azokat, akik előtte hajtottak eh Nem kellett volna, igaz, ezt sem nézni, de mikor olyan bolond az ember, hogy szereti megkinozni önmagát. Azok az uríiak pedig furcsán véleked­nek felőle, meri úgy. tartják, hogy gyá­moltalan ember, semmire se jó, hiszen nem iszik, nemi kártyázik, nem táncol. Szegény! Azért nagyon megszerették az uj tiszteletest a komolyabb népek és szerették a férjek is, talán ugyan­azért, amiért az asszonyok epés­­kedtek vele. Az asszonyok ugyanis szintén a gyámoltalanságát emlegették, jboonddal együtt, mit használ nagyobb bölcsességre törekednem? És meggon­dolván ezt jól magamban, ügy talál­tam, hogy ez is csak hiúság. Mihelyt az ember hiszi is azt, amit mond, már kezdi legyőzni önmagát. Igaz, hogy a papi lakás talán örökre üres marad, de bizonyos lelkek bizo­nyos korban már képtelepek uj érzé­sekre. Ahhoz bohő, gondtalan gyermeki korszak kell, mikor' egy-egy álom meg­hozza ,a képzelt szerelmet s máris to­vább rőpiti. Később, hogy behavazza az lelet tele a fejet, ott rezeg az akkord mélabusan a szívben. Már nem tud tisz­tán emlékezni egyes dolgokra, de vá­gyakozván- a szerelem után, rájön, hogy csak a szerelem fogalmáim volt sze­relmes. mint legnagyobb férfiul hibáját és ször­nyű. nagyokat ásítottak a bibliai pél­dáin. A hallgató-közönsége is megszaporo­dott, a kathoíikus Pribóczy-hölgyek is eljöttek, részint a családfő vallását tisz­telvén, részint hogy megtássák az uj papot. Ilyenkor Ilonka hallgatta a leg­nagyobb áhítattal Jób keserveit, a víz­özön csodálatos történetét, mely meg­hozta az esőt, holott azelőtt csali har­mat vqjí. Tiszta harmat, — amelyből magasztosan kerültek ki a lelkek — s nem szivek őszi zivatarja. És jöttek sorba a bölcsek könyvei, emlékezvén azokról, akik csalárd álmokra figyel­ni ezvén, hasonlókká válnak azokhoz, akik árnyék után kapkodnak. Olyan szépen kapcsolatba kerültek mindezek a völgyek liliomával, ciprusfák fürtös, illatos virágával, hogy megértette] min­denki, talán csak az nem, akinek szól­tak. Az emberek a hangra lettek figyel­mesed, amely most szolid volt és jött bársonyé«, jpines szárnyain Jákob, aki találkozott vál.a az atyja juhait őrző Ráhellel, sőt hét évekig szolgála érte. És csak kevés napoknak tetszék neki az egész idő, mert fölötte szereié őtet. Pribóczyéknál ősszel kezdődött az igazi eleven élet s belenyúlt a sok em­bert összeterelő télbe. A tiszteletes a szokottnál is csendesebb lett, csakhogy _épp mosollyal vont fátyolt a belső vi­lágára. Hogy ez a mosoly fájdalmas, azt már nem, vették észre, mint ahogy a világ mindig olyasmit lát meg, amit nem kellene s óriási dolgok mellett ha­lad el észrevétlenül. És nyájas volt az ő arca akkor is, amikor tudtára adták Ilonka menyasszonyságát, nagy örö­mét az egész családnak. Valami csodaszépen esett akkoriban ä hó, a tiszteletes ur úgy el tudta néz­ni az ablakból, ügy állt ott, ahogy hazaérkezett az este, a fejér maradt a kalapja is, — viszont a szoba kihűlt. De hát az izzó test nem veszi ezt ész­re, a dermedező szív azt is gondolhat­ja, hogy őhozzá formálódik most a ter­mészet. A katholikusoknál roráíéra haran­goztak, mikor föleszmélt a pap. — Nini, mintha reggel volna! Hogy nem vette® én ezt észre? Kellemetlen volt a gyilkos szoba le­vegője, mint az olyan szobáé, amelyet nem tesz barátságossá assgonyi test illata, csak a pipyíüst válik benne, ott­honossá s futó cirógatás után elkerül a napsugár is. Oh, az a napsugár! Milyen messzire kerül ezentúl! És oh, gyogge, gyámol­talan lélek, amely nem tudta itt-tartani, meg sem kísérelte ittmarađpsat. ' Kapta a botját, nekivágott a havas, világnak, hátha ott még jobban össze lehet gémberedni. De istentisztelet ide­jére megint vissz: éri arcára a szelíd mosoly, úgy Idézte a prédikátorok könyvéből a szavakat, mintha a sajat lelke tenne vallomást. — A bölcsnek fejében vigyáznak a szernek, a bolond sötétségben jár- De tapasztalam, hogy mind a kettőnek azopegy vége vagyon. , Mondám azért szivemben: ha egy állapot ér engem a De az még messze van, addig nagy utakon vergődik át a lélek s jó arcot kell. vágni az esküvőn is. Hiszen itt mindenki boldog, sőt Pribóczynó szelí­den teszi kezét a vállára: — Az asztalkendő, tiszteletes ur, az asztalkendő! Most már összehajthatja, ha úgy tetszik. Két konferencia A prágai konferencia, amelyen a kisantänt politikai orvostudomá­nyának doktorai jöttek össze, hogy a békeszerződések által teremteti helyzet konszolidálásáról és a béke megóvásáról konzíliumot tartsanak, a teljes harmónia külsőségei között folyik, miután -a súrlódási felületül szolgáló kérdéseket kiküszöbölték a tárgyalások anyagából. Diplomáciai hagyomány, hogy szövetségeseknek a nyilvánosság előtt történő hivata­los összejöveteleit megtisztítják mindazoktól a mozzanatoktól, ame­lyek a barátságos egyetértés han­gulatát zavarhatnák; A besszarábiai kérdés és a jugo­szláv—román viszony rendezésre váró problémái ezért nem kerültek szőnyegre a prágai konferencián, de az első napi tanácskozásokról ki-I adott hivatalos kommüniké utal ezekre az ellentétekre, amelyeket a Sjőviszony és a kisantant alapeszmé­jének érdekében kikapcsoltak az' eszmecseréből. Románia belenyug­szik! abba, hegy Oroszországgal szemben nem számíthat az SHS ki­rályság és Csehszlovákia föltétien Í támogatására, azoknak az egyéb előnyöknek tudatában, amelyeket a két utódállam szövetsége számára Ibiztosit. Amikor a kisántánt külügy­miniszterei leültek a tárgyaló,asztal­hoz, ez már előre meg volt állapít­ja és igy mentesítették a találkozás ünnepélyes méltóságát minden disz­­szonanciától. Talán díszesebb keretek között, de hasonló simagással fog gördülni saz e hét közepére kitűzött londoni konferencia is. Ami eltérés a fran­cia és, angol, álláspont között mu­tatkozott, azt Macdonald lecsiszolta párisi látogatása alkalmával és a konferencia megtartását lehetővé tette. Az angol munkáspárti kor­mány elnöke ezen a téren nem kí­vánja azt a világnézleíének megfe­lelő újítást életbe léptetni, hogy a különböző álláspontok magán a kon­ferencián tisztázódjanak és a tár­gyaló felek ne rejtsék gondolataikat és szándékaikat a diplomácia ke­ményre vasalt plasztronja alá. Mi­helyt megtudta Macdonald, hogy a francia jobboldal Herriotnak nehéz­ségeket támaszt és a konferencia megvalósítását veszélyezteti, nyom­ban Párísba utazott és a gáncsvető­ket lefegyverezte. _ ami azt jelenti, Ihogy a londoni tanácskozások tár­gyát, irányát és szellemét a fran­cia nemzeti blokk kívánságaihoz képest szabta meg. Macdonald és Herriot lerakták a síneket és a kon­ferencia vonatának pályáját ponto­san kijelölték. A_ helyzet igazi képét magánál a I konferenciánál sokkai hivebben tük­­jiöztetik vissza azok az előcsatáro- I zások, amelyek Párisban és Lon­donban a nevezetes diplomáciai összejövetel körül zajlanak. Poin­caré megveregeti utódjának vállát, elismeri jóakaratát, de óva inti az idealizmus csalogató délibábjaitól. Macdonaldot figyelmezteti a hajtha­tatlan jóvátételi politika szerzője, hogy a német kérdésben igen ve­szélyes a meggyőző erőt iktatni a kényszer helyébe. Az ellenzékbe vo­nult francia nemzetiek vezére olyan útmutatásokat ad a francia és az angol politikai jelenlegi irányitói­nak, mint az élettapasztalatok tü­­zén megedzetíj apa az álmok pillan­góit kergető fiának. És a jelek sze­rint nemcsak Herriot alkalmazkodik a jobboldal tanácsaihoz és — leg­alább részben — a gyakorlatban bevált módszereihez, hanem Mac­donald sem zárkózik el Poincaré mementója elől. A pacifista Macdo­nald és a népek békeakaratának végrehajtására vállalkozó Herriot engedelmesen meghajtják magukat a francia imperializmus utasításai előtt, csak hogy a tervezett londoni konferencia kudarcai ne valljon. Londonban az uralmon lévő mun­káspárt ellenzéke, különösen Lloyd George méltatlankodva kel ki azok ellen az engedmények ellen, ame­lyekkel Macdonald Poincaré táborá­nak aggodalmait honorálta. A volt angol premier évek óta küzd az ő hathatós közreműködése mellett lét­rehozott versaiilesi békeszerződés sérthetetlenségének megdöntéséért és most szemére veti Macdonald­­nak. hogy Párisban lekötötte magát ehhez a népek megbékülését aka­dályozó elvhez. Lloyd George csak mint publicista szállt szembe Poin­­caréval. rnig miniszterelnök korában ő is deferált a francia követelések­­nke. A politikai és diplomáciai tak­tika szükségességei alól fölszaba­dulva. a iiberáiispárti vezér, 'aki a háború után azt hirdette, hogy ki kell forgatni a németek zsebeit és elvenni tőlük az utolsó fillért, az utóbbi időben nagylelkű engedé­kenységet követel a németek szá­mára. Ezzel szemben Macdonald, aki mindig a békeszerződéssek igaz­ságtalanságainak reparádójáért szállt síkra mint miniszterelnök be­letörődik a versaiilesi béke megvál­­tozhatatlanságába. Az elméletek és programútok kí­nos próba alá kerülnek, ha szószó­lóikra a gyakorlati kormányzás kö­telezettségei hárulnak és az angol konzervativek és liberálisokat bi­zonyára ez a fölismerés vezette, amikor a német jóvátételi kérdés végleges megoldásának súlyos fel­adatát a munkáspártra cedáiták. I Macdonald diplomáciai sikert ara­tott egynapos párisi tárgyalásaival, amelyekkel a londoni konferencia útját könnyen járhatóvá kövezte Herriot-vai együtt geometriai sza­batossággal kirajzolta a konferencia menetét úgy. hogy az előzetes je­lentések alapján akár előre meg le­hetne írni a tudósítást róla. Ez a jelenség azonban némileg lehűti azt a föl lobbanó bizakodást, amely Mac­donald és Herriot kormányrajutását kömlrepeste. A francia és az an­gol baloldali kormányzat tanúságot tesz arról, hogy a nemzetközi kon­ferenciák rendezésében nem marad el a jobboldaliak művészete mögött. Azoknak, akik az európai politika atmoszférájának felfrissülését vár­ták. a londoni konferencia csalódást hoz. Poincaré. Baldwin és Lloyd George pedig elégedetten dörzsölik a kezüket: Macdonald és Herriot eddig az ő politikájukat igazolták. bm. Arvizjelzés Hogyan lehet előre megállapítani a foly ókvizállásának emelkedését Á „zöldár" és a nyári áradás A tavaszi, úgynevezett »zöldár«-t évekre előre is meg lehet jósolni olyan számítások alapján, amilye­nek segítségével eíulirott az idei nyár lefolyását előre jelezte a Bács­­rnegyei Napló húsvéti számában. Ezek a számítások annyiban téved­hetnek. amennyiben a napfoltponio­­dusok nem a föld évei szerint iga­zodnak s a hatás nem mutatkozik­­minden ugyanazon fázisú tavaszkor ugyanolyan alakban. A tél lejártakor azonban, amikor az utolsó havazás ideje sőt a tavaszi esőzések tartama is meglehetős pontossággal kiszá­mítható. inár egészen pontosan meg lehet jósolni az árvizet, sőt a vízál­lás magasságát, is. Erre ugyanis döntő fontosságú a a hóréteg ma­gassága — nem az, hogy mennyi esett az egész tél idején, hanem az, hogy mennyi maradt meg a tavaszi hóolvadás idejére. E céibói ismerni kell a hóréteg vastagságát egész a viz válasz tőkig. Ha még ehhez a hozzájáruló esőmennyiséget is leg­alább megközelítőleg meg tudjuk ál­lapítani a tavasz idején a bekövet­kező vízállás magasságát a szüksé­ges pontossággal ki tudjuk számí­tani. A nyári árvíz a folyóink nagyobb részénél csak felső folyásukban le­het veszedelmes. Nyári esőzés csak olyan folyók­kal küldhet hozzánk veszedelmet, amelyek örökös hó vidékéről kapják vizeiket, ahol tehát az eső a hóolva­dást is fokozza, ahol az esővíz a hó megnagyobbodott vízmennyiségével egyesül. Mivel pedig a Balkán-félszigeten alig van örökös hó. az arról Jövő fo­lyók nem duzzasztják veszedelmesen a Duna vizét. Sőt még a Tisza sem­­veszedelmes, s a Száva sem. mivel vizvidékünknek örökös hó leple te­rülete elenyészően csekély. Itt egye­dül a Dráva jöhet tekintetbe s főleg a Duna Mi is tulajdonképen a főoka an­nak. hogy nálunk oly gyakran túllé­pi folyóink vízállása az Alföld szint­jét. hogy azt töltésekkel kei! véde­nünk? A mi vidékünk geologiailag még nem alakult ki s mi ezt a fejlődést természetellenes irányba tereljük. A természet azonban — áttörve mesterséges gátjainkat — folytatja a maga munkáját. Ez a medence tu­lajdonképen még tófenék. Egy ko­rábbi geológiai korszakban itt'éppen oly tenger volt. mint amilyen most a Fekete tenger. Ezt is tölti a folyók hordalékja, feles vizét pedig levezeti a Boszporusi-tengerszoros. Az Alföld Boszporusa a Karán­­szoros. A folyók annyira föltölfötték az Alföldet, hogy már nem fekszik rajta állandóan viz. még édes viz se: csak itt ott maradt egy-egy tó (Balaton. Paiics) vagy mocsár. A folyóvíz a Karánt vágja, hogy sza­bad utat törjön magának, de ugyan­akkor az árvizek az Alföldre horda­lékot raknak le. hogy föltöltsék. Mi ezt a szabályozási munkálatokkal részben lehetetlenné tesszük, a Du­na vizszinét azonban ezzel maga­sabbra emeljük, minek következté­ben a szorosban tényleg fokozottan folyik a vájási munka. A duzzasztás tehát ott kezdődik s csak onnan érezhető fölfelé. Végzik azt a közeli mellékfolyók, legutolsó sorban a Dráva s a bezdáni Duna. Ha az alsó mellékfolyók csak rendes vizmeny­­nyiséget szállítanak, duzzasztás nem is áll elő. a Dráva toroktól lefelé akkora a viz esése, hogy a lefelé haladó magas vizállás enyhül. így lesz az idén is. Povovics György. ZETA F0SFÖRPASTA A LEGIOBB PATKÁNYIRTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents