Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-22 / 169. szám

1924 június 22, BÄCSMEGYEI NAPLÓ II. oldal Tere-fere Hölgyeim uj foglalkozás! Uj fog­lalkozást találtak ki a nőknek, amit itt Bietünk közölni olvasóinkkal. A kitaláló, Vagy feltaláló egy gioevrai egyetemi tá­pár. Az uj foglalkozás neve: tájékoztatőnö. Miben áll ennek a foglalkozásnak a mi­volta? Nem szabad tréfázni, vagy rosszra gon­dolni; a tájékoztatónő nem idegenvezető az életen, vagy a múzeumokon keresz­tül, sem pedig őrangyal, ki a megtévelye­­detteket helyes, ösvényre vezénylni. Ren­geteg éleslátással kell rendelkeznie, s hivatása az, hogy pályát válasszon azok Számára, akiknek még nincs pályájuk. Az emberek sokat törik a fejüket, hogy mik legyenek: legtöbbjük első ifjúságuk­ban választják pályájukat, mely egész életüket eldönti, de többnyire jelentékte­len, majdnem véletlen körülmények foly­tán. Az amerikai tanár azon a véleményen van, hogy a nő igen alkalmas kipuhatol­ni a serdülő ifjúság szellemi képességét és hajlamát, tájékoztatni őt, hogy’ milyen pályára lépjen. Ennélfogva intézetet ala­pított, melyben kizárólag ilyen tájékozta­tónőket képez, kik majd megmondják a többieknek, hogy milyen pályát válasz- Szanak. Ezután csak a férfiaknak kell pályát választaniok. A nőknek nem kell. ők a pályaválasztó pályára lépnek. Az égi reklám titka. Tudjuk, hogy ma már az égboltot is reklám-célokra használják. Repülőgépek füstfelhőkkel írják fel a kék azúrra az egyes nagy cé­gek diadalát. Londonban a mostani kiállításon szín­ién aviatikusok teljesítik a reklám-szol­gálatot, amerikaiak, angolok, svájciak és franciák, vagy húsz. Ezeket a pilótákat külön kiképzik erre. Eleinte papírlapra kell leirniok a betűket, visszakézből, hunyt szemmel. Majd ke­rékpárra szadinak, melynek hátsó kere­kéhez egy kis víztartály van erősítve és a kocsiutra kell betűket rajzolniok víz­zel.. Csak aztán engedik fel őket repülő­gépen a levegőbe, háromezer, négyezer méter magasságba és itt egy alkalmas ké­jszülőkkel megvizsgálja!;, hogy kedvezöek-e á kísérletre a légköri viszonyok. Aztán kinyitják a füsttartály szelepét, mellyel betűket füstölnek a levegőre, ami nem könnyű dolog. Sokat kell bajlódniok, mig sikerül, s a’közönség előtt is mutogathat­ják magukat. Amig ir, a pilóta, minden figyelme igénybe van véve: vezetnie kell a gépet, a hetük nyomán, ügyelnie kell hat mű­szerre s ezenkívül ellenőrizni, hogy a betűk szabályosak-e. Mégis csak jobb írni az Íróasztalnál. Mikor Vilmos császárt megverték' Most láttak napvilágot Ward ur­­hölgy emlékiratai, ki 92 éves, egy hírne­ves angol rajzoló édesanyja s hosszú éle­téből epizódokat mesél el, többek közt Viktória királynőről is. Viktória királynénak tudvalévőén uno­kája volt Vilmos császár. A császár taint kisgyermekkorában elment Vindsorba a nagyanyjához. Állítólag már ekkor mu­tatkozott önfejűsége, akaratossága. A királynö-nagyanyó egyizben. észre­vette, hogy nem üdvözölte azt a hires ze­neszerzőt, ki belépett a terembe. Rápa­­rancsoll,, hogy köszönjön neki, illedelme­sen. De a tulhabzó gyermek füle mellett engedte el a nagyanyai szózatot. Erre a királynő vállonragadta őt), de a kis fiú még mindig nem puhult. Pár percnyi vita után Viktória királynő egy szomszédos szobába vezette őt, ott ala­posan elpáholta, visszavezette a zeneszer­zőhöz, ki előtt most már udvariasan meg­hajolt. Ettől a naptól kezdve Vilmosba rendkívül tisztelte a nagyanyját. Különben Viktória királynő nem értet­te a tréfát. Tulajdon gyermekét is igy ne­velte. Sőt — amint olvassuk — a lábá­val is megfenyítette őket. — Egy napon — Írja Ward asszony .*— a gyermekek nagyon zajongtak és a sa­ját szememmel láttam, amint nekik támadt a lábával. A kicsinyek egy szempillan­tás alatt a sarokba menekültek és rend .lett, A királynő nevetve mondta nekem:. Remélem, keit , , . ön is igy neveli a gyerme­iBorbély a képviselőházban. Az uj francia választásokon 145 ügyvéd, 32 orvos jött be a képviselőházba, azonkívül egy borbély is. A hires Figaro szocialista képviselő és Brigaultnak nevezik. Ez a borbély a választások előtt min­den reggel borotválta a helyi kommunis­ták legdühösebb szószólóját. Ez azonban cserbe hagyta őt: más borbélyhoz ment és fellépett ellene — kommunista prog­rammal. A borbély bosszúja meglepő volt. Az Indre-et-Loire helyiségében a falakra pla­kátokat ragasztott s volt vendégét igy jel­lemezte : — Elvtársak, nézzetek erre az alakra! Nézzétek meg borotvált és púderes arcát! Ez munkás? Nem, ez egy semmitevő here, ez egy piperköc! Ilurrogjátok le, ha be­szél. A falragasznak meg is felt a foganat­ja, amennyiben a kommunistajelölt meg­bukott, Győzelme után pedig a szocialis­ta borbély az alábbi hirdetést tette a he­lyi újságokba: — Segédet keresek az üzletembe, miu­tán képviselőnek választottak meg s ma­gam nemsokára át akarom adni az üzlete­met. A képviselő borbély méltatlannak ta­lálja becsületes mesterségét a honatya­­sághoz. Ciocinnatus valaha az ekét nem hitte összeférhetetlennek a magas politi­kával. Sarah Bernhard városa. Musso­lininek már van városa. Most arról ka­punk hirt, hogy Sarah Bernhardt, a nem­rég elhunyt francia színésznő is kan egy egész városrészt,! Páris déli részén a Chatillon síkság és a Fontenay völgy kö­zött. Ilyen nagyszerű módon alig hódoltak még művésznek. Négy millió frankkal járul hozzá az a mozgalom is, mely ol­csó házak építését tervezi. Az épülendő városrész hires helyen lesz: 240 hektár­nyi pompás parkban, melyet százados tölgyek, hársak, platánok árnyékolnak. Ezt a városrészt majd négy és hatszo­bás lakásokból álló házak alkotják, me­lyeket olcsó pénzen adnak ki, főkép szel­lemi munkásoknak, úgy, hogy a művé­szek és irók előnybe részesülnek. Csend, béke fogadja őket itten. A városrész megalapítói között óit van Henri Bergson a filozófus és Sardounak a drámaírónak a fia. Miért nem házasodnak a férfiak ? Több hónap óta folyik a francia sajtóban a vita . cikkekben, körkérdésekben: mi­ért nem házasodik a modern ember? A vita során érdekes vélemény alakult ki. Legtöbb hozzászólónak az a meggyő­ződése, hogy a házasság csődbejutott és ezen a téren javulás nem is várható, mert a társadalom sohasem tér vissza, a múlthoz. Az okok, melyek a férfiakat a házasságra bírták, ma már eltűntek. Különösen érdekes egy francia írónak, Castone Rageotnak a felfogása: — A házasságot — írja — a nő érde­kében létesítették. A férfiaknak nincs rá feltétlen szüksége. Mindaz, amit a törvényhozás a nő javára tesz, mindaz, ami hozzájárul a nő emancipálásához, kárára van a házasságnak. Minél inkább javul a nő társadalmi helyzete, annál ke­­vésbbé van szüksége védelemre, annál kevésbbé érzi a szükségét a férjhezme­­nésnek. Ugyanakkor pedig a férfi egyre kevesebb csábítást érez, hogy elfogadjon egy olyan intézményt., melyben előjogai mindig inkább kisebbedik és felelőssége mindig inkább növekedik. A nő joga pe­dig mindég nagyobb lesz. Követelése fel­tétlen helyeslendő, de ez megsemmisíti a házassághoz való igényét, is. Nézete szerint a házasság megint akkor iönne divatba, ha a nő jogait megnyir­bálnák, szabadságát, önállóságát elven­nék tőle, ami azonban manapság már le­hetetlen. Adalékok a vajdasági magyar színészet történetéhez Szuboticán 1876-ban játszottak először magyar színészek Húsvéti számunkban ismertettük azt a lelkes kezdeményező és úttörő munkásságot, amelyet a vajdasági szerbek a szerb színészet kifej­lesztésére és fellendítésére folytat­tak. Az alább kezdődő cikksorozat­ban a vajdasági magyar színészet történetét vázoljuk föl a történet­írók közlései és egykori! feljegyzé­sek alapján. 1. Subotica A hivatalos kimutatás szerint Su­­boticán 1820-ban hangzott el az el­ső magyar színpadi szó. Megálla­pítható azonban, hogy már jóval előbb jár Suboticán magyar szín­társulat. a Kelemen Lászlóé, mely tudvalevőleg 1790-ben alakult. 1796 junius havában Kelemen László úttörő színészei a német színészet nyomása alatt feloszlatják társula­tukat és elkerülnek Suboticára. Ek­kor játszik itt már magyar színtár­sulat. A kirándulás természetesen csak néhány napra szólt. 1818-ban a gymnázium épületé­ben kaptak színpadot a társulatok. (Magyarország Vármegyéi II. 557. old.) 1820 nyarán a hires Kilényi Ko­csis Dávid jár Suboticán. Tagjai közt találjuk: Láng Ádámot. Szent­­pétery Zsigmondot. Abday Sándort, Bartha Károlyt. Mészáros Jánost, Nagy Károlyt, Farkas Józsefet, itj. Láng Lajost. Príly Eleket, a kitűnő tenoristát. Sikoia Sándort. Mészáros Jánosnét, Vájná Eleknél Dérynét, Vásárhelyi Károlyt, Szilágyi Pált. 1824-ben újra lerándulnak magyar színészek, a Horváth József és Komlőssy Ferenc székesfehérvári társigazgatók kitűnő társulata, kik között ott szerepel a legnagyobb magyar tragikus: Pergő Celesztin, továbbá Székely József. Farkas Jó­zsef. Balogh István, a későbbi nép­színműíró, Vitéz György (Csoko­­nay rokona). Gaál Mihály, (.hires gyalogló). Telepi György (festőmű­vész is egyben). Székely né Szimért Borbála. Székely Zsuzsanna. 1825- ben ugyanők kapnak meghívást. Ekkor »a lelkes hazafiak nemcsak, hogy szívesen látták a Társaságot, hanem az iránta való szives hajlan­dóságból hathatós közbenjárásokkal egy alkalmas Játszóhelyet készítet­tek viszonti odamenetelre«. — (Könyves Máté: »Játékszini Ko­szorú«. Pest. 1836.) 1826-ban ismét ez a társulat kap meghívást. Ekkor a A'rigy-féle bálteremben nyilt meg a szinház augusztus hó 24-ik nap­ján. Első darabjuk: »Az öröm ol­tára«. — irta: Komlőssy Ferenc. Ezt követte Kisfaludy Károly »Ke­mény Simon«-ja. melyhez Arnold György irta a zenét. (Hazai és Kül­földi Tudósítások, 1826. 19. szám.) Az egykorú tudósítás igy ir a szín­házról: »— A zenét egy rekeszték válasz­totta el a közönségtől, e mögött volt a játék piaca; jobbról két öltö­zőszobával. Egyik a fejérszemélyek elkészülésére, a másik a férfiak számára«... 1827 július 2-án újra Kelényi ke­resi fel a várost, csak hogy most már uj névvel: »Erdélyországi éne­kes társaság« címmel. Első előadá­son a »Szevillai borbély« című ope­rát adják, nemsokára pedig a »Bű­vös vadász« cimü opera van műso­ron (julius 23-án.) A társulat 26 elő­adást adott augusztus végéig. Tagok voltak: Szerdahelyi József, a kitű­nő énekes. Szilágyi Pál. Udvarhelyi Miklós és neje. Pdly Elek, Heinisch József karmester. Konti Károly (éne­kes). Simonffy György. Szentpéte­­ry stb. 1831-ben újra találunk színtársu­latot Suboticán. December 30-án kezdi meg előadásai sorozatát Ab­day Sándor az »Árulás és szerelem­féltés« cimü színmüvei, amiről ér­dekesen tudósit az akkori kritikus­­levelező; (»Minden tag vetélkedve magával s' a’ mellette lévőkkel, igyekezett mindent feliül múlni és fsak a' leg­­szemesebb figyelem tehette azt, hogy maga Abday Sándor és Bö­szörményi Johanna nyerjék meg; különösen a’ fényes Nézőknek tet­széseket« . . . (Hazai és Külf. Tu­dósítások, 1832 Boldogasszonyhava 14. napján.) Abday társulata négy hónapig játszott Suboticán. 1832- ben ismét Kilényi kap játékengedélyt és nagy sikert arat az akkor már országhirü primadonnájával. Déry­nével. De a többi tag is kiváló volt. Szentpétery. Pálné, Gaál Mihály. •Kantomé, Landvayné. Parázsóné... mind a legfényesebb nevek a ma­gyar színművészet történetében i.. . Kilényi tehát jól számított, amidőn a legjobb erőket igyekezett maga köré gyűjteni. 1833 január, február, március és április havában — válto­­zásképen — újra Abday társulata játszik Suboticán. 1835 március 21- én színre kerül Shakenpeare: »Lear király«-a elsőrangú szereposztás­ban. (tfonmiivész, 1835 I.) 1837 de­cember 9-én először játsszák Subo­ticán »Hamlet«-et. (Honmüvész, 1836 II.) Ezenközben természetesen sok ta­nácskozás eredménye, az. hogy 1848 márciun közepén letették az épület alapkövét, miután »Fekete sas« ven­dégfogadó alkalmatlannak bizonyult j színház céljaira. Közben azonban á: forradalom viharai elsöpörték a mozgalmat és az állandó suboticai szinház felépítése csak hat év múl­va következett be. 1854 december 16-án avatták föl1 az állandó színházat Suboticán. »Kik az uj színházat látták, nem győzik eléggé magasztalni. A közönség ez-, úttal természetesen igen nagy volt, — a páholyi közönség fényessége azonban mindenkit meglepett« — Írja mámorosán a Hölgyfutár. (1854 december 22.) Az uj szinház első! felavatásául báró Jósika Miklós i »Két Barcsay« cimü drámáját tűzte ki. igazgató ekkor a vidék legjobb hirü vezető embere volt: Latabdr Endre, a legvagyonosabb direkto­rok egyike. Tanult fő. vrláglátott ember, maga is iró és zeneszerző. A megnyitón a Nemzeti Szinház két kiváló oszlopa: Szentpétery Zsig­­mond és Egressy Gábor is részt vett. Latabár azon volt. hogy a szí­nészetet jobban megkedveltesse a közönséggel. Ez sikerült is, mert — mint az egykorú jelentések iga­zolják — 1855 május haváig egyhu­zamban játszott. — A szinház a vá­ros egyik legszebb épülete. A szín­házban volt 3 sor páholy, számos zártszék, földszinti és karzati ülő­helyek (433 ülő.) A díszleteket Te­­lepy György, a Nemzeti Színház ‘ festőmüvész-szinésze készítette Ez évben (1855) vendégképpen fel­lép Komlóssy Ida. Szigeti József és Jókainé Laborfalvy Róza. 1857 no­vember havában báró Rudies kiesz­közölte, hogy a Nemzeti Szinház több jelese »vezérmüvésznek« szer­ződjék Suboticára. (Rakodcsay Pál: »Egressy Gábor és kora«. II. kötet, 236. old.) 1879 december 16-án megünneplik a szinház 25-éves jubileumát. Igaz­gató: Temeskdry Lajos. Előbb a Hymnust. ezt egy prológus követi, — melyet ez alkalomra Jámbár Pál irt és Temesvárt szavalt el. Ezután egy allegorikus kép következett. A balcsoportozat felírása: »Hass. — 1779. — (a királyi városok közé emelkedésének szimbóluma) Alkoss! -- Jobb felől: »Teremts. — 1854 — Építs!« . . . Középen; »Az önér­zet és az utókor emlékezete és áldá­sa« felírás. A képet Fehérváry Ottó rendezte. Ezt követte Szigeti Jó­zsef »Becsületszó« cimü vigjátéka, végül a »Hunyadi László« opera III. szakasza. — (Szinészeti Közlöny, 1879 — 9. szám közlése és Pesti Hírlap. 1879 december 30.)

Next

/
Thumbnails
Contents