Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-11 / 129. szám

1924 május 11 BACSMEGYEI NAPLÓ T3. oídal Tere-fere Bernard Shaw aj aformizái• Nemré­giben mutatták be Londonban Bemard Shaw uj darabját, Jean D’ Arcot, mely aforizmáival sok vitára adott alkalmat. JEzckből az aforizmákból itt közlünk né­hányat : — Némely ember született király, né­mely ember született művész. De igen ritka, hogy ez a két típus egyesül. — A zsidók rendszerint árat adnak áru­ért. Megfizettetik magukat, de szállítják is az árut. Ha néha megtörtént, hogy egyesek valamit ingyen kértek, azok — tapasztalatom szerint — többnyire keresz­tények voltak. — Mi angolok nem vesszük észre, hogy legyőztek bennünket, é., ez a mi nagy hibán. A franciák pedig nem veszik ész­re, hogy győztek: és ez az ő még nagyobb hibájuk. — Nem lehet kövételni, hogy egy ve­zérkari tiszt hőstettet vigyen véghez. Csakis a csapattiszteknek engedhetik meg, hogy bebizonyítsák személyes bátorságu­kat. ■ — Pusztán a történelem-könyvekben és a balladákban verik meg mindig az ellen­séget. — Ha elveszik tőlem a félelmet, talán jó lovag leszek egy történelemkönyvben, de rossz hadsevegparancsnok. — Egy ió szerződés fölér tiz jó csatá­val. Az ui fakir. Ma megint egy csodála­tos, uj fakirról beszélnek és ismét vitat­koznak: vájjon az indusoknak sikerül-e akaratukkal hosszabb időre megszüntetni ez élet minden megnyilvánulását, anél­kül, hogy meghalnának. Az ilyenfajta tapasztalatokról szóló be­számolók többnyire hiányosak, megbízha­tatlanok s az olvasók jogos kétkedéssel is fogadhatják. Ujabban azonban Morgulis tulajdon szemével látott egy esetet és részletesen leírja, hogy a fakir mint temetette el ma­gát egy sírboltba és negyven nap múltán mint támadt fel onnan. Négy hétig pusztán tejből élt és ren­geteg hashajtót ivott, később mikor elér­kezett az előre megállapított nap, a fakir a sok meghívott vendég előtt búcsút vett barátaitól, néhányszor mélyet lélekzett s öntudatlanul terült el a földön. Szive nem vert többé. Testét egy lég­mentesen elzárt koporsóba tették s be­vitték egy külön sírboltba, mely körül .szakadatlanul megbízható őrök álltak. Negyven nap múltán aztán kinyitották a sírboltot. A fakir kissé sápadtnak látszott, de szer­vezete jó állapotban volt. Egy szolga, kit a fakir előzőén betanított, fejére két da­rab frissen sült kenyérdarabot tett: ezzel a kezdetleges módszerrel indította meg az agyban a vér keringését. Majd a szolga dörzsölni kezdte testét s a fakir föléledt. A jóvátételt bizottság ítrms. A jó­­vátételi bizottság tudvalévőén a párisi Astória-szállóban székel, egy teremben, melynek falai sokáig csupaszok voltak. A francia lakásépítő egyesület attól tartván, hogy a bizottság munkájára rányomja bé­lyegét ez a kopárság, a tagok iránt való figyelemből egy szép szőnyeget akaszta­tott a falra, mely azt ábrázolja, amint Tu­­renna meghódítja a Palatínust. Nagyon tetszett ez a jóvátételt bizott­ság tagjainak. Később azonban értésére adták a lakásépítő egyesületnek, hogy a Palatínus meghódítása bizonyos magyará­zatokra adhat alkalmat s a falszönyeg nem egészen a jóvátételi bizottság termébe való. Ezt megértette a lakásépítő egyesület, a íalszőnyeget levette és egy képet tett helyébe: »Danae, az aranyeső alatt Erre az urak clnevetlék magukat: aranyeső, a mai ínséges és szűkös idő­ben, kissé tapintatlan és ledér utalás a leszegényedett népekre. Kis gondolkodás után ezt a képet is visszavonta a lakásépítő egyesület es egy másikkal kedveskedett. »Jázon megszerzi az aranygyapjut«. Ismét arany. Csóválták fejüket a bizottsági tagok s most a .lakás­építő egyesület azon töpreng, hogy a tör­ténelmi képek közül melyiket válassza, mely megfelel a jóvátételi bizottság 'íz­lésének és erkölcsének. ^ A művészetben nincs semmi politika. í De nem akad olyan műalkotás, melyben agy politikus ne lelne valami célzást. Legjobb a politikát nem szépíteni! Hogy . e if í le szokni a a mányzásról? Sokan foglalkoztak már ezzel a kérdés­sel és ezer és ezer módot ajánlanak. DeJ a görög forradalom vezére, PlastirasI ezredes egészen eredeti módon szabadult ! meg szenvedélyétől. ö állandóan egy sárga, nagyszemü ró-1 zsafüzért tart kezében, nem. valami kegy- S szert, jóllehet azok az ámbraszemek, me­lyek a rózsaíiizért alkotják, a görögök szent hegyéről származnak s ezt mor­­zsolgatja, hogy figyelmét valami tárgyra központosítván legyőzze a dohányzás ki- I sértését. Mikor az orvosok megtiltották a j a dohányzást, akkor a görög ezredes köt- | csönkérte a törököknek ezt a szokását, kik 9 ámbra-golyócskákkal szoktak játszadozni. A volt kalifa, ki most visszavonultan él Svájcban, szintén használ ilyen rózéaíü­­zért. Valahányszor a társaságban van s ráakarna gyújtani, cigarettatárcahelyett . kiemeli zsebéből az olvasót és gépiesen pergeti, számlálja ujjai között az ámbra- j szemeket. Az auío-szuggesztiÓnak ezt a fajtáját | Cone francia doktor is magáévá telte, 1 ki utóbb nagy sikert ért cl lélektani gvó- > gyitómódszerével Amerikában. Ö betegei- f vei egy hosszú zsinegen kisebb-nagyobb ! bogokat köttet, melyeket a páciensnek ? meg kell számlálnia, miközben magában í valami előre megállapított mondást kell - ismételgetnie. ■ Az fgifvédelc védi' z n'ir. Ki az . ügyvédje védőszentje? Nyilván kevesen , tudják. Franciaországban azonban, mely a j legújabb forradalmak és a régibb hagyó- 1 mányek országa, ezt tudják. Azt tartót- { ták mindmáig, hogy a kedves, jóságos l szent Miklós védelmezi az ügyvédeket. g Öt most detronizálták. A párisi ügyvé- ? dikamara tagjai port. indítottak ellene: f természetesen polgári port, a cimviselés- j hez való jogosultságát vonták kótségbe. t Egy nyilvános ülésen, melye-n az ügy­védi kamara elnöke, Gaston Duverau elnökölt, az ügyvédi kamara titkára ér­vekkel' támogatva bizonyította, hogy üzent Miklós sohasem volt ügyvéd, tehát nem az ügyvédek védőszentje, a hagyo­mány minden alap nélkül való. Erie a címre és jellegre azonban igenis Szent Yves tarthat számot, aki annakide­jén jogászkodott, szorgalmasan tanulmá­nyozta a jogtudományt, később ügyvéd és ügyész lett, végül pedig elöljáró- A gyű­lés lelkesen elfogadta az indítványt, mely szerint az ügyvédek védőszentjéül ezután Szent Yvest tekintik. Senkisem jelentett be különvéleményt és senkisem föllebbezelt. Életmente- rádiófonon. Az angol or­vosi hatóságok mindgyakrabban fordulnak a közönséghez, hogy sürgős esetekben se­gítségüket kérjék. Londonban a minap késő éjszaka a rádió­fon tulajdonosai hívást hallottak. A West End egyik kórháza önkéntes jelentkezőt keresett, ki vérét hajlandó a kórház ren­delkezésére bocsátani, másnap reggel ki­lenc órakor. Féinyolckor nyitott be a kór­házba az első ajánlkozó. Félóra múlva már tizével, húszával jöttek az emberek s kilenckor rengeteg várakozó közül vá­laszthattak az orvosok. Mindegyiktől vér­­próbát vettek és a legalkalmasabb jelent­kezőt fogadták el. Egy másik rádiófon-hir ezt jelentette be: — Akinek az utóbbi hónapokban tífu­sza volt és hajlandó vért adui az átörn­­leszlés céljára egy súlyosan megbetege­dett orvosnak, telefonozzon erre és erre a számra. A rádiófon közölte a beteg orvos ma­­gántelefonszámát. Erre a fölhívásra is tö­megesen jelentkeztek az ajánlkozók. Va­lósággal versenyeztek, hegy megmenthes­sék a beteget. A radioíön szerepe az orvosi gyakorlat­ban megbecsülhetetlen, maholnap nélkü­lözhetetlen. Ezen az uj műszeren kiált az Emberiség egyszerre mindenkihez: segít­ség . . . segítség . . . Háromhónapos hajsza a Brooklyn! titokzatos rovidhaju banditaláng után Newyork, 1924 április vége A legfantasztikusabb detektóvregénye­ket is megszégyeníti az a történet, amelynek főhőse egy huszonegyéves, ragyogó szépségű leány, illetőleg . . . ma már fiatal asszony, s mely már több mint egy negyedéve tartja állandó izgalomban Newyork és a környező vá­rosok lakosságát. Newyorkban, a »hold up-banditák« vá­rosában is egészen páratlanul áll az, amit ez a vakmerő és rendkívül ügyes leány elkövetett. Három hónapén át egymást érték a rablótámadások, ame­lyek mind megegyeztek abban, hogy elkövetőjük egy elegánsan öltözött, rendkívül csinos, fiúsán vágott hajú, fiatal nő. Fogalom lett a »bobbed hai­red bandit«-ból, a lapok naponta fog­lalkoztak vele, csak a rendőrség nem volt képes nyomára akadni. Az első rablás A »Bácsmegyei Napló« irt már a newyorki hold up-bandták egyszerű, de bjztos módszeréről. Január elején az­tán feltűnt a rovidhaju női bandita. Egy divatkereskedésbe ment be vá­sárolni. A kereskedő éppen párizsi csipkéket rakott ki eléje, amikor hir­telen előrántotta a retikii’jéböl kis, ezüst veretű revolverét és a kereske­dő mellének szegezte. A kereskedő megdöbbenve tartotta fel a kezeit a leány pedig nyugodtan kiszedte a kasszából a pénzt az utolsó centig, mosolyogva köszönt és beugrott a kint várakozó autóba. Nyoma veszett. Néhány nap múlva azonban egy brocklynj bundásboltba álhiteit be két leány. Sorra próbálták a drágábbnál-drágább bundákat. Mikor az egyiken éppen egy mosómedve, a mási­kon pedig egy mókusbunda volt, egy­szerre megcsillant a revolver. A keres­kedő tehetetlenül nézte, amint a szép bundákban fizetés nélkül távoznak a ve­vői. Vöröskaja, barnahaju, szőkehaju Ezután egy füszeriizlet kasszája, egy bjszkvitgyár irodája, majd megint egy divatkereskedő következett gyors egy­másutánban. A. bjszkvitgyár irodájában a leány elientállásra talált. Azonnal lőtt és súlyosan megsebesítette a pénztárost. Az áldozatok pontos gzeméljleirást adtak róla blinden esetben. Ezek a sze­­mélyleirások nagyjából megegyeztek, csak a* haj szinejben voltak eltérések. Az egyik vöröshajxmak irta le, a másik rövid, szőke hajfürtöket látott, a har­madik megesküdött, hogy a bandita­­leánynak fiúsán vágott gesztenyebarna haja volt. A rendőrség teljes erővel nyomozott már a »bobbed-haired gjrl bandit« után. A brooklyni rendőrfőnök 600 detektívet és rendőrt bízott meg, hogy csak őt ke­ressék. A detektívek nem találtak semmi nyomot, csak néha gúnyos üzeneteket, amiket a vakmerő leány rablásai szín­helyén hagyott. Brooklynbaii már minden rövjdhaju leány gyanús volt. A kereskedők ré­mülten hívták elő valamennyi segédü­ket, ha egy rovidhaju nő lépett be az üzletbe. Birkózás a Central-parkban Február 24-én éjjel egy fiatal egye­tem’; hallgató a Central-parkon keresz­tül akart gyalog hazamenni. A park egyik utján egyszerre eléble ugrott a leány-bandita, akit akkor már az egész város hajszolt. Nekiszögezte a revolverét és rá­kiáltott: — Fel a kézzel! A fin nem ijedt meg, féreütötte a re­volvert és birkózni kezdett a fiatal nő­vel. Az egy pillanatig habozott, aztán mjnt egy faria vágta bele mind a tiz könnet a fiú arcába és az elkábulf, erős fiút teljes erővel bokszolni kezdte. A haját tépte és végül gyomrdn rúgta, úgy hogy az elterült a földön. A leány pedig1 egy pillanat alatt nyomtalanul el­tűnt. Hiába kutatták fel rendőrök rög­tön a hatalmas parkot, nem volt sehol. A bandiialány — fiú? Ekkor merült fel az a gondolat, hogy a rövidkéin női bandita nem is nő, ha­nem valószínűleg térti. Hihetetlennek I látszott, hogy egy leány ilyen elszánt jós ilyen erős legyen. I Ilyen irányba terelték a nyomozást * és hamarosan el is fogtak egy hírhedt ' betörőt, akinek a lakásán női parókákat ' és hél láda nőiruhát ta'áltak. De ez a jhu nagyon csúnya volt, leánynihában |is, a banditaleányt ped'.g mindenki fel­­{tűnő szépségnek irta le. Mindenesetre jfelöltöztették őt leányruhába, kifestették \az arcát és igy szembesítették a kira­­! Íróit kereskedőkkel, üe nan ismert rá I senki. Nem engedték szabadon, hanem min­den rablás idejére alibit akartak vele ibizcnyittatni. Letartóztatása után három nappal azonban az igazi leány-bandita kirabolt egy nagy ék'szerkeres kedést, itt egy- fiatal fé?ri segédkezett neki. 4 bandiialány — asszony és kisbabát vér Végre több mint hathónapos nyomo­zás és rablás, után a rendőrség kezébe került az első nyom. A leány egy ven­déglőst rabolt ki, akivel rablás közben hosszabb ideig kedélyesen elbeszélge­tett. A vendéglős alaposan szemügyre j vette és meglepetve vette észre, hogy la nő áldott állapotban van és kisbabá-Íjának megszületése hamarosan várható. Megfeszített munkával a rendőrök most ráakadtak egy asszonyra Brooklynbari, aki elmondta, hegy a leánya, aki egy év óta együtt élt egy Cooney nevű soffőrrel, és aki anyai örömöknek né­zett elébe, néhány hete eltűnt a lakásá­ról. Elmondta az asszony, hogy Cooney januárban törvényesen feleségül is vet­te a leányát. A leányról azt mondta, hogy egy idő óta otthon nagyon fur­csán viselkedett és míg azelőtt rajon-, gásig szerette az anyját, nemrégen egy­szer fojtogatni kezdte, mert nem adott neki 20 dollárt. Hogy a leánya hol le­het, arról az asszony semmit sem tudott mondani. Körtávirat a kórházaknak és nőorvosoknak A detektívek most már biztosra vet­ték, hogy Mrs, Cooney a rövidhaiu női bandita. Biztos irányba indult a nyo­mozás, az áldottáliapotban levő asz­­szenyt kellett felkutatni. Sikerült meg­tudni a deíektiveknek, hogy Mrs. Coo­ney áprilisra várja a kisbaba érkezését. Körtáviratot küldtek az Egyesült- Ál-amök valamennyi kórházának és nő­­orvosának, közölték velük az asszony pontos szernélyleiirását és kérték, hogy amint valahol felvételre jelentkezik, azonnal értesítsék a rendőrséget. Hallatlan izgalommal várták a rend­őrségen a hirt. Március végén a rabló­támadások megszűntek. Hajsza 13 államon át Bizalmas hír érkezett a rendőrségre, hogy Mrs. Cooney férjével elutazott Newyorkból. Innen is, onnan is érke­zett jelentés, hogy egy hozzájuk ha­sonló párt láttak. Hét legügyesebb detektív indult a nyomukba. Hajszolták a nyomot 13 ál­lamon keresztü1. A titokzatos pár me­nekült tovább. De a detektívek tudták, hogy messzire már nem mehetnek. Tíznapos hajsza után mégis elveszett a nyom. Hiába kutatták át a kórházakat, nem voltak sehol. Egy elfogott távirat Ekkor azok á detektívek, akik a leány anyját figyelték, elfogtak egy táviratot, amelyben röviden ennyi állt: A kisbaba egy héttel születése után meghalt«. A táviratot a floridai Yacksonviiie­­ban adták fel. A két detektív azonnal utazott Yacksonville-ba.

Next

/
Thumbnails
Contents