Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-11 / 129. szám
1924 május 11 BACSMEGYEI NAPLÓ T3. oídal Tere-fere Bernard Shaw aj aformizái• Nemrégiben mutatták be Londonban Bemard Shaw uj darabját, Jean D’ Arcot, mely aforizmáival sok vitára adott alkalmat. JEzckből az aforizmákból itt közlünk néhányat : — Némely ember született király, némely ember született művész. De igen ritka, hogy ez a két típus egyesül. — A zsidók rendszerint árat adnak áruért. Megfizettetik magukat, de szállítják is az árut. Ha néha megtörtént, hogy egyesek valamit ingyen kértek, azok — tapasztalatom szerint — többnyire keresztények voltak. — Mi angolok nem vesszük észre, hogy legyőztek bennünket, é., ez a mi nagy hibán. A franciák pedig nem veszik észre, hogy győztek: és ez az ő még nagyobb hibájuk. — Nem lehet kövételni, hogy egy vezérkari tiszt hőstettet vigyen véghez. Csakis a csapattiszteknek engedhetik meg, hogy bebizonyítsák személyes bátorságukat. ■ — Pusztán a történelem-könyvekben és a balladákban verik meg mindig az ellenséget. — Ha elveszik tőlem a félelmet, talán jó lovag leszek egy történelemkönyvben, de rossz hadsevegparancsnok. — Egy ió szerződés fölér tiz jó csatával. Az ui fakir. Ma megint egy csodálatos, uj fakirról beszélnek és ismét vitatkoznak: vájjon az indusoknak sikerül-e akaratukkal hosszabb időre megszüntetni ez élet minden megnyilvánulását, anélkül, hogy meghalnának. Az ilyenfajta tapasztalatokról szóló beszámolók többnyire hiányosak, megbízhatatlanok s az olvasók jogos kétkedéssel is fogadhatják. Ujabban azonban Morgulis tulajdon szemével látott egy esetet és részletesen leírja, hogy a fakir mint temetette el magát egy sírboltba és negyven nap múltán mint támadt fel onnan. Négy hétig pusztán tejből élt és rengeteg hashajtót ivott, később mikor elérkezett az előre megállapított nap, a fakir a sok meghívott vendég előtt búcsút vett barátaitól, néhányszor mélyet lélekzett s öntudatlanul terült el a földön. Szive nem vert többé. Testét egy légmentesen elzárt koporsóba tették s bevitték egy külön sírboltba, mely körül .szakadatlanul megbízható őrök álltak. Negyven nap múltán aztán kinyitották a sírboltot. A fakir kissé sápadtnak látszott, de szervezete jó állapotban volt. Egy szolga, kit a fakir előzőén betanított, fejére két darab frissen sült kenyérdarabot tett: ezzel a kezdetleges módszerrel indította meg az agyban a vér keringését. Majd a szolga dörzsölni kezdte testét s a fakir föléledt. A jóvátételt bizottság ítrms. A jóvátételi bizottság tudvalévőén a párisi Astória-szállóban székel, egy teremben, melynek falai sokáig csupaszok voltak. A francia lakásépítő egyesület attól tartván, hogy a bizottság munkájára rányomja bélyegét ez a kopárság, a tagok iránt való figyelemből egy szép szőnyeget akasztatott a falra, mely azt ábrázolja, amint Turenna meghódítja a Palatínust. Nagyon tetszett ez a jóvátételt bizottság tagjainak. Később azonban értésére adták a lakásépítő egyesületnek, hogy a Palatínus meghódítása bizonyos magyarázatokra adhat alkalmat s a falszönyeg nem egészen a jóvátételi bizottság termébe való. Ezt megértette a lakásépítő egyesület, a íalszőnyeget levette és egy képet tett helyébe: »Danae, az aranyeső alatt Erre az urak clnevetlék magukat: aranyeső, a mai ínséges és szűkös időben, kissé tapintatlan és ledér utalás a leszegényedett népekre. Kis gondolkodás után ezt a képet is visszavonta a lakásépítő egyesület es egy másikkal kedveskedett. »Jázon megszerzi az aranygyapjut«. Ismét arany. Csóválták fejüket a bizottsági tagok s most a .lakásépítő egyesület azon töpreng, hogy a történelmi képek közül melyiket válassza, mely megfelel a jóvátételi bizottság 'ízlésének és erkölcsének. ^ A művészetben nincs semmi politika. í De nem akad olyan műalkotás, melyben agy politikus ne lelne valami célzást. Legjobb a politikát nem szépíteni! Hogy . e if í le szokni a a mányzásról? Sokan foglalkoztak már ezzel a kérdéssel és ezer és ezer módot ajánlanak. DeJ a görög forradalom vezére, PlastirasI ezredes egészen eredeti módon szabadult ! meg szenvedélyétől. ö állandóan egy sárga, nagyszemü ró-1 zsafüzért tart kezében, nem. valami kegy- S szert, jóllehet azok az ámbraszemek, melyek a rózsaíiizért alkotják, a görögök szent hegyéről származnak s ezt morzsolgatja, hogy figyelmét valami tárgyra központosítván legyőzze a dohányzás ki- I sértését. Mikor az orvosok megtiltották a j a dohányzást, akkor a görög ezredes köt- | csönkérte a törököknek ezt a szokását, kik 9 ámbra-golyócskákkal szoktak játszadozni. A volt kalifa, ki most visszavonultan él Svájcban, szintén használ ilyen rózéaíüzért. Valahányszor a társaságban van s ráakarna gyújtani, cigarettatárcahelyett . kiemeli zsebéből az olvasót és gépiesen pergeti, számlálja ujjai között az ámbra- j szemeket. Az auío-szuggesztiÓnak ezt a fajtáját | Cone francia doktor is magáévá telte, 1 ki utóbb nagy sikert ért cl lélektani gvó- > gyitómódszerével Amerikában. Ö betegei- f vei egy hosszú zsinegen kisebb-nagyobb ! bogokat köttet, melyeket a páciensnek ? meg kell számlálnia, miközben magában í valami előre megállapított mondást kell - ismételgetnie. ■ Az fgifvédelc védi' z n'ir. Ki az . ügyvédje védőszentje? Nyilván kevesen , tudják. Franciaországban azonban, mely a j legújabb forradalmak és a régibb hagyó- 1 mányek országa, ezt tudják. Azt tartót- { ták mindmáig, hogy a kedves, jóságos l szent Miklós védelmezi az ügyvédeket. g Öt most detronizálták. A párisi ügyvé- ? dikamara tagjai port. indítottak ellene: f természetesen polgári port, a cimviselés- j hez való jogosultságát vonták kótségbe. t Egy nyilvános ülésen, melye-n az ügyvédi kamara elnöke, Gaston Duverau elnökölt, az ügyvédi kamara titkára érvekkel' támogatva bizonyította, hogy üzent Miklós sohasem volt ügyvéd, tehát nem az ügyvédek védőszentje, a hagyomány minden alap nélkül való. Erie a címre és jellegre azonban igenis Szent Yves tarthat számot, aki annakidején jogászkodott, szorgalmasan tanulmányozta a jogtudományt, később ügyvéd és ügyész lett, végül pedig elöljáró- A gyűlés lelkesen elfogadta az indítványt, mely szerint az ügyvédek védőszentjéül ezután Szent Yvest tekintik. Senkisem jelentett be különvéleményt és senkisem föllebbezelt. Életmente- rádiófonon. Az angol orvosi hatóságok mindgyakrabban fordulnak a közönséghez, hogy sürgős esetekben segítségüket kérjék. Londonban a minap késő éjszaka a rádiófon tulajdonosai hívást hallottak. A West End egyik kórháza önkéntes jelentkezőt keresett, ki vérét hajlandó a kórház rendelkezésére bocsátani, másnap reggel kilenc órakor. Féinyolckor nyitott be a kórházba az első ajánlkozó. Félóra múlva már tizével, húszával jöttek az emberek s kilenckor rengeteg várakozó közül választhattak az orvosok. Mindegyiktől vérpróbát vettek és a legalkalmasabb jelentkezőt fogadták el. Egy másik rádiófon-hir ezt jelentette be: — Akinek az utóbbi hónapokban tífusza volt és hajlandó vért adui az átörnleszlés céljára egy súlyosan megbetegedett orvosnak, telefonozzon erre és erre a számra. A rádiófon közölte a beteg orvos magántelefonszámát. Erre a fölhívásra is tömegesen jelentkeztek az ajánlkozók. Valósággal versenyeztek, hegy megmenthessék a beteget. A radioíön szerepe az orvosi gyakorlatban megbecsülhetetlen, maholnap nélkülözhetetlen. Ezen az uj műszeren kiált az Emberiség egyszerre mindenkihez: segítség . . . segítség . . . Háromhónapos hajsza a Brooklyn! titokzatos rovidhaju banditaláng után Newyork, 1924 április vége A legfantasztikusabb detektóvregényeket is megszégyeníti az a történet, amelynek főhőse egy huszonegyéves, ragyogó szépségű leány, illetőleg . . . ma már fiatal asszony, s mely már több mint egy negyedéve tartja állandó izgalomban Newyork és a környező városok lakosságát. Newyorkban, a »hold up-banditák« városában is egészen páratlanul áll az, amit ez a vakmerő és rendkívül ügyes leány elkövetett. Három hónapén át egymást érték a rablótámadások, amelyek mind megegyeztek abban, hogy elkövetőjük egy elegánsan öltözött, rendkívül csinos, fiúsán vágott hajú, fiatal nő. Fogalom lett a »bobbed haired bandit«-ból, a lapok naponta foglalkoztak vele, csak a rendőrség nem volt képes nyomára akadni. Az első rablás A »Bácsmegyei Napló« irt már a newyorki hold up-bandták egyszerű, de bjztos módszeréről. Január elején aztán feltűnt a rovidhaju női bandita. Egy divatkereskedésbe ment be vásárolni. A kereskedő éppen párizsi csipkéket rakott ki eléje, amikor hirtelen előrántotta a retikii’jéböl kis, ezüst veretű revolverét és a kereskedő mellének szegezte. A kereskedő megdöbbenve tartotta fel a kezeit a leány pedig nyugodtan kiszedte a kasszából a pénzt az utolsó centig, mosolyogva köszönt és beugrott a kint várakozó autóba. Nyoma veszett. Néhány nap múlva azonban egy brocklynj bundásboltba álhiteit be két leány. Sorra próbálták a drágábbnál-drágább bundákat. Mikor az egyiken éppen egy mosómedve, a másikon pedig egy mókusbunda volt, egyszerre megcsillant a revolver. A kereskedő tehetetlenül nézte, amint a szép bundákban fizetés nélkül távoznak a vevői. Vöröskaja, barnahaju, szőkehaju Ezután egy füszeriizlet kasszája, egy bjszkvitgyár irodája, majd megint egy divatkereskedő következett gyors egymásutánban. A. bjszkvitgyár irodájában a leány elientállásra talált. Azonnal lőtt és súlyosan megsebesítette a pénztárost. Az áldozatok pontos gzeméljleirást adtak róla blinden esetben. Ezek a személyleirások nagyjából megegyeztek, csak a* haj szinejben voltak eltérések. Az egyik vöröshajxmak irta le, a másik rövid, szőke hajfürtöket látott, a harmadik megesküdött, hogy a banditaleánynak fiúsán vágott gesztenyebarna haja volt. A rendőrség teljes erővel nyomozott már a »bobbed-haired gjrl bandit« után. A brooklyni rendőrfőnök 600 detektívet és rendőrt bízott meg, hogy csak őt keressék. A detektívek nem találtak semmi nyomot, csak néha gúnyos üzeneteket, amiket a vakmerő leány rablásai színhelyén hagyott. Brooklynbaii már minden rövjdhaju leány gyanús volt. A kereskedők rémülten hívták elő valamennyi segédüket, ha egy rovidhaju nő lépett be az üzletbe. Birkózás a Central-parkban Február 24-én éjjel egy fiatal egyetem’; hallgató a Central-parkon keresztül akart gyalog hazamenni. A park egyik utján egyszerre eléble ugrott a leány-bandita, akit akkor már az egész város hajszolt. Nekiszögezte a revolverét és rákiáltott: — Fel a kézzel! A fin nem ijedt meg, féreütötte a revolvert és birkózni kezdett a fiatal nővel. Az egy pillanatig habozott, aztán mjnt egy faria vágta bele mind a tiz könnet a fiú arcába és az elkábulf, erős fiút teljes erővel bokszolni kezdte. A haját tépte és végül gyomrdn rúgta, úgy hogy az elterült a földön. A leány pedig1 egy pillanat alatt nyomtalanul eltűnt. Hiába kutatták fel rendőrök rögtön a hatalmas parkot, nem volt sehol. A bandiialány — fiú? Ekkor merült fel az a gondolat, hogy a rövidkéin női bandita nem is nő, hanem valószínűleg térti. Hihetetlennek I látszott, hogy egy leány ilyen elszánt jós ilyen erős legyen. I Ilyen irányba terelték a nyomozást * és hamarosan el is fogtak egy hírhedt ' betörőt, akinek a lakásán női parókákat ' és hél láda nőiruhát ta'áltak. De ez a jhu nagyon csúnya volt, leánynihában |is, a banditaleányt ped'.g mindenki fel{tűnő szépségnek irta le. Mindenesetre jfelöltöztették őt leányruhába, kifestették \az arcát és igy szembesítették a kira! Íróit kereskedőkkel, üe nan ismert rá I senki. Nem engedték szabadon, hanem minden rablás idejére alibit akartak vele ibizcnyittatni. Letartóztatása után három nappal azonban az igazi leány-bandita kirabolt egy nagy ék'szerkeres kedést, itt egy- fiatal fé?ri segédkezett neki. 4 bandiialány — asszony és kisbabát vér Végre több mint hathónapos nyomozás és rablás, után a rendőrség kezébe került az első nyom. A leány egy vendéglőst rabolt ki, akivel rablás közben hosszabb ideig kedélyesen elbeszélgetett. A vendéglős alaposan szemügyre j vette és meglepetve vette észre, hogy la nő áldott állapotban van és kisbabá-Íjának megszületése hamarosan várható. Megfeszített munkával a rendőrök most ráakadtak egy asszonyra Brooklynbari, aki elmondta, hegy a leánya, aki egy év óta együtt élt egy Cooney nevű soffőrrel, és aki anyai örömöknek nézett elébe, néhány hete eltűnt a lakásáról. Elmondta az asszony, hogy Cooney januárban törvényesen feleségül is vette a leányát. A leányról azt mondta, hogy egy idő óta otthon nagyon furcsán viselkedett és míg azelőtt rajon-, gásig szerette az anyját, nemrégen egyszer fojtogatni kezdte, mert nem adott neki 20 dollárt. Hogy a leánya hol lehet, arról az asszony semmit sem tudott mondani. Körtávirat a kórházaknak és nőorvosoknak A detektívek most már biztosra vették, hogy Mrs, Cooney a rövidhaiu női bandita. Biztos irányba indult a nyomozás, az áldottáliapotban levő aszszenyt kellett felkutatni. Sikerült megtudni a deíektiveknek, hogy Mrs. Cooney áprilisra várja a kisbaba érkezését. Körtáviratot küldtek az Egyesült- Ál-amök valamennyi kórházának és nőorvosának, közölték velük az asszony pontos szernélyleiirását és kérték, hogy amint valahol felvételre jelentkezik, azonnal értesítsék a rendőrséget. Hallatlan izgalommal várták a rendőrségen a hirt. Március végén a rablótámadások megszűntek. Hajsza 13 államon át Bizalmas hír érkezett a rendőrségre, hogy Mrs. Cooney férjével elutazott Newyorkból. Innen is, onnan is érkezett jelentés, hogy egy hozzájuk hasonló párt láttak. Hét legügyesebb detektív indult a nyomukba. Hajszolták a nyomot 13 államon keresztü1. A titokzatos pár menekült tovább. De a detektívek tudták, hogy messzire már nem mehetnek. Tíznapos hajsza után mégis elveszett a nyom. Hiába kutatták át a kórházakat, nem voltak sehol. Egy elfogott távirat Ekkor azok á detektívek, akik a leány anyját figyelték, elfogtak egy táviratot, amelyben röviden ennyi állt: A kisbaba egy héttel születése után meghalt«. A táviratot a floridai Yacksonviiieban adták fel. A két detektív azonnal utazott Yacksonville-ba.
