Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-11 / 129. szám
12. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ IQ24 május ll. Ezen a héten az olvasóim közül többen kérdezték tőlem, vájjon igaz-e a Varga Guszti bankigazgató esete, amelyet a műit vasárnapi Giardinetto-ban közöltem? Erre a kérdésre nem lehet olyan egészen egyszerűen válaszolni. Kénytelen Vagyok előbb én is kérdezni valamit. Jellemző-e, amit elbeszéltem, Varga Ágostonra? Ha jellemző, akkor —- akár megtörtént, akár nem — igaz. • S ha nem jellemző, akkor, ha mégugy megtörtént, még se igaz. S ezzel, azt hiszem, meg is feleltem a kérdésre. ♦ Áll ez minden úgynevezett anekdotára, amely — tekintet nélkül arra, hogy megtörtént-e — igaz, ha jellemző arra, akiről az adoma szól, és nem igaz, ha nem jellemző rája nézve. Bizonyítom a következő esettel. A párisi »Figaro« közölt egyszer — úgy ötven esztendő előtt — egy Lisztanekdotát. D. gróíné szalonjában fiatal zongoravirtuóz játszik, s játéka közben érkezik Liszt Ferenc, aki figyelemmel hallgatja a zongorázót Később bemutatják a fiatalembert a Mesternek, s ez kérdi: — Uraságod művész? -— Igenis, — feleli amaz. Mire Liszt Ferenc kérdi: — Festő? Lehet, hogy ez az anekdota megtörtént, de még se igaz. Mert nem jellemző a zcngorakirályra, aki korának nemcsak legjobb zongoristája,1 de egyik legjobb embere is volt. A jószivétől nem tellett Ilyen mondás. Az - igaz, hogy az elmésségétől tellett, hiszen a XIX. századi legszellemesebb férfiai közé tartozott, s jgy lehet, hogy a kissé kegyetlen riposzt kiszaladt a száján, de a Mester szivének s igy a valódi egyéniségének semmi :köze se volt hozzá. Ez az adoma tehát akkor se igaz, ha megtörtént, amaz pedig, a Varga Gusztié, akkor is igaz, ha nem történt meg. Tessék ezentúl mindazokat az anekdotaszerü följegyzéseket, amelyek e rovatban megjelennek, ebből a szempontból olvasni. * Napoleon nemcsak nagy »harckeverő« volt, de a háborúnak legnagyobb dicsőítője is. Egy pár mondását jegyzem ide, íj amelyek bizonyítják, mennyiíre volt jj mestersége neki a háború, s mennyire jj tudta isteníteni azt az intézményt, amely- jj ben nincsen semmi isteni — Vannak esetek, ahol embereket fo-1 gyasztani annyit jeleni, mint vért meg- Ij takarítani. — A hadsereg oly nép, amely enge- 1 delmeskedik. — A legjobb katona nem oikvetetle-1 nül az, áld jól verekszik, hanem az, aki j jól masiroz. — A bátorság olyan, mint a szerelem: jj remény kell neki ahhoz, hogy táplál-1 kozzon. — A háború egy természetes állapot. — Nekem százezer ember a rentém. Ezeket az elveket jóval több mint száz év előtt vallotta és gyakorolta a háború nagy szakértője, és az utóbbi háború- j ban is vallották és gyakorolták a kis j napóleónok... Bizony, attól kell tarta- jj r.unk, hogy ha nem támad a békének ■ egy nagy Napóleonja, ráerőszakolva a | békeakaratát a kicsinyekre, még évszázak múlva is fegyverrel fognak egy- jj mással szemben állni a testvémépek. S p amíg ez a nagy Tünemény nem jön, ad- 3 dig mündig lesznek, akik vallják, hogy a háború a természetes állapot, s amit nem mondott, de valószínűleg gondolt a világhódító, a béke természetellenes intermezzó, arravató, hogy készüljünk a« háborúra, a remiére, amelyből oly szépen éktek meg, akik halálba kergetik a hadseregei ezt a jó népet, amely engedelmeskedik. ;(Ez a mondat bizony rosszul van szerkesztve, de hát Napóleon az oka. Az ő mondásaiból róttam össze, s a nagy katona, tudvalevőleg nem tudott valami jól Imi. Talán még a Vajdaságban se vált volna be Írónak, s az Irodalmi Társaságba nem az Írói tehetsége, hanem a világtörténet! pozíciója segítette volna be.) * Egy iró súlyos beteg votl. ö remélte, s az orvosai féltek hogy nem fog meggyógyulni, De a természet néha kegyetlen, a beteg fölépült, s mikor gratuláltak a fölgyógyulásához, sóhajtva mondta: — Mikor lesz megint oly kedvező alkalom1, hogy meghaljak? * Nietzsche: a morál az embernek komolykodása a természettel szemben. Kevesen moralizáltak (s ennélfogva komolykodtak) annyit, mint Nietzsche. ★ . Nem tudom, hol olvastam az alábbi históriát, de olyan jónak tartom, s a tanulság, amellyel szolgál, ma is oly eleven, hogy emlékezetből — amenynyire tudom — leközlöm. A múlt század közepe táján, amikor még a Dulcamara-\i és egyéb sarlatánok nagy szerepet játszottak a gyógytudományban, egy tudós orvos, aki London egyik feshiionable negyedében folytatta gyakorlatát, találkozott egy ilyennel a világváros egyik legnépesebb utcájában. Elegáns férfi volt, nagy és bámuló csoport vette körül s a megjelenése alkalmas volt arra, hogy feltűnést keltsen. Díszes négyfogatu hintóbán ült, ebben az imponáló pózban »rendelt« s gyönyörű faragásu ládából szedte ki a csodaszereit, amelyeket méregdrága áron adott el a »beteg«einek. Föllépésének a tekintélyét egy impozáns külsejű kocsis és két fényes liberiáju inas emelte. Nagyon jó üzleteket csinálhatott, miért a betegek gyorsan váltották fői egymást körülötte, a csodadoktor pedig gyakran nyúlt be a ládába az arkánumaáért. Az angol tudós nem zavarta őt működése közben (jó kolléga volt!), de megtudakolta az egyik inastól, hogy hol lakik a gazdája, és másnap meglátogatta. A kölcsönös üdvözlések után megkérdezte tőle: — Hol végezte, kartárs ur, az egyetemet? — Sehol, doktor ur, — fellelte amaz. — Egyáltalában nem végeztem iskolákat. — Akkor hát magyarázza még nekem, — kérdezte tovább az orvos —, miként lehetséges az, hogy ön tanulás és tudás nélkül ennyire vitte, írtig én a proefsszori képesítésemmel s a tudományommal éppen csak annyit kéréséit, amennyi a magam s a családom fentartására okvetet lenül szükséges. — Megengedi, kérem, hogy én 'is kérdezzek valamit? — mondta a sarlatán. — Ugy-e, forgalmas utcában mél~ tóztaFk lakni? — Igen, élénk forgalmú utcában lakom. — Nos körülbelül hány felnőtt ember megy el naponta a háza előtt? — Nem vezetek róla statisztikát, felelte a tudós. — De azt hiszem, legalább is ezer. — És in t gondol — kérdezte tovább amaz —, hány komoly és gondolkodó ember van ezek között? — Róluk sincs statisztikám. De hát mondjuk, hogy száz van ilyen. — All right! — felelte a szélhámos doktor. — Ez a száz az ön p'áciense. A többi kilencszáz az enyém. " Baedeker. jáb'ól. Ennek eredménye egy második egyezmény lett. A trónörökös képviselője elismerte az apaságot, egyúttal a gyermek nevelésére 41.000 korona készpénzt folyósított, mire az ügyvéd visszavonta a pert. H. Kurt a strebersbergi nevelőotthonba, majd a mezőgazdasági iskolába került, végül visszatért nagybátyjához, Grossen-, zersdorfba. Apja fia Érdekes, hogy a nagybácsi nem a legkedvezőbb jellemképet festi néhai Ferenc Ferdinand fiáról, saját unokaöccséröi. — Ami Kürtőt illeti — írja a nagybácsi —, mint jellem nem rossz, azonban igen lusta és könnyelmű. Habár nagy és korát tekintve testileg igen fejlett, észbelileg meglehetősen fejletlen. Bizarr ideái vannak, amelyek már a nagyzási hóborttal határosak. Kurt anyja időközben Bécsben férjhez ment egy jogi doktorhoz, aki tizenhat évvel fiatalabb nála és evvel együtt még a háború előtt kivándorolt Amerikába. Kurt, mint gyalogos végig küzdötte azt a háborút, amely apja halála miatt tört ki. Röviddel a békekötés után levelet kapott anyjától, aki férjével együtt kint exisztenciát talált és fiát is meghívta, hogy jöjjön ki hozzájuk. A dollárok hazájából Óriási színházi bevételek Amerikában A szabad Amerikában az óriási bevételek nem tartoznak a ritkaságok közé. Néhány adat, melynek megbízhatóságához kétség nem fér, mégis csodálkozóba ejti az óvilág emberét. Reinhardt »Mirakel« cimü színdarabja a new-yorki »Century-szinházban«, mely Maurice Gest igazgató vezetése alatt áll, heti 55.000 dollár átlagos bevételt ért el. A »Hippodrom« a világ legnagyobb variétéjának heti átlagos bevétele az 50.000 dollárt szintén túlhaladja. Ziegfeld revüje nem rég 28-000 dollárt vett be egy hót alatt. A »London« cimü revü 130.000 dől-A Habsburgok szerelmi krónikájából Ferenc Ferdinand és a prágai kiszolgálóleány Az egyik prágai járásbíróságon mostan olyan aktákra bukkantak, amelyek néhai Ferenc Ferdinand trónörökös egy szerelmi viszonyára és annak következményére vonatkoznak. H. Mária a Zur goldenen Schlange cimü fehérnemü-cég árusitónője volt. Egy szép napon egy fiatal tiszt jött az üzletbe, aki szemmel láthatólag inkább a fiatal csinos kiszolgáíóleány, mint az elébetett ingek és gallérok mustrálásával foglalkozott. Mikor a fiatal tiszt az üzletet elhagyta, a főnök suttogva közötte a személyzettel: Ferenc Ferdinand főherceg. A főherceg később gyakran ment oda vásárolni és mindig Máriának kellett őt kiszolgálnia. Egyszer azután Mária már nem ment be az üzletbe, hanem a főherceghez költözött annak az első várudvarban levő lakásába, így kezdődött ez a főhercegi szerelmi regény, amelynek további fejleményei bírósági akták mesélik el. 3000 forint egyszersmindenkorra A császári királyi Prága-józsefvárosi kerületi törvényszéknél 1889 junius 25-én megjelent II. Mária és a kővetkezőket diktálta a jegyzőkönyvbe: — Miután császári őfensége kérésemre figyelmét kegyesen születendő gyermekemre fordította, kérem már mostan a bíróságon kívüli egyezmény felvételét. H. Mária ezután lemond minden jogáról a iőhrceggel szemben és a születendő gyermek gyámjául Forster-Janota Gusztáv rendőrbiztost nevezik ki, aki egyúttal szintén lemond a gyermek nevében is minden jogról a törvénytelen apával szemben. Erre ezután Ferenc Ferdinánd főherceg a maga részéről 3000 forintot ad a gyermekeknek egyszer és mindenkorra. Ezt az összeget a főherceg ügyvédje, Grimm Károly dr. utján a Bömische Sparkasseban helyezi el három százalékos kamatozás mellett. A takarékkönyvön kívül H. Mária még 5000 forintott kapott a gyermek felnevelése céljából. Az erre vonatkozó szerződés utolsó pontja következőképpen hangzik: 6. H. Mária kisasszony köszönettel elfogadja ezt az összeget és kijelenti, hogy a gyermeket maga és saját költségére fogja élelmezni és felnevelni és sohasem fog merészkedni a maga, vagy a gyermek számára császári fenségétől, Ferenc Ferdinánd főherceg úrtól bármit is követelni. 1889 augusztus 29-én megszületett a gyermek. Fiú volt és a keresztségen a Kurt; nevet nyerte. Anyja az 500 forinttal ré- p szint szüséget szenvedő szüleit segítette í ki, részint pedig elköltötte avval, hogy ? hiába igyekezett a maga számára existen-: ciát teremteni. A bankban lévő 300 forint» kamataiból a gyermeket nem lehet lelne- [, vélni. A kamatok mindössze nyolc forintra íj rúgtak havonta. H. Mária szivtépő levele- jj két ir a gyámnak, azonban mindhiába, » hiszen öt éppen azért rendelték ki, hogy i a leányt a szerződés betartására kény- t szentse és akadályozza meg újabb köve- | telések érvényesítését. « PBr a gyermek elismeréséért J r Mint tizenhárom éves fiú, H. Kurt az \ iskolai vakációt nagybátyjánál, a községi! orvosnál tölti Grössenzersdorfban. A nagybácsi, W, dr. érintkezésbe lépett Stem József dr. bécsi ügyvéddel, hogy ennek se- j gitségével megjavítsa H. Mária mind szó-1 morubbá váló helyzetét. Az ügyvéd haj- S landónak mutatkozik az ügy vitelére és f magára vállal minden költséget, ha a pert jj H. Mária elveszítené. Sterb ügyvéd 1901- ? ben több beadványban a bíróságtól uj gyám kirendelését kéri avval a megoko- í lássál, hogy Forster-Janota Gusztáv, az . eddigi gyám egyetlen lépést sem tesz ar- jj ra vonatkozólag, hogy az apa elismerje : gyermekét és támogassa annak anyját, íj hogy az -a fiút tisztességesen felnevelhes- I se. Ezeket a beadványokat azonban a bíróság az 1889-ben kötött kiegyezésre való j hivatkozással elutasította. Erre Stem dr. f a legfelső törvényszékhez fordult és külön . beadványban kifejtette, hogy Ferenc Fér- ; dinánd főherceg, a gyermek apja a köpi- j nisti, chlumetzi, arschtetteni és löllingi uradalmak jövedelmének élvezője, tulaj- i donosa az Este-villának és több bé- ; esi háznak a Beatrixgasse ban és a Sslesianergasseban. így tehát tűrhetetlen, í hogy- gyermeke mindössze 3000 forint; végkielégítést kapjon. A legfelsőbb tőr-1 vényszék erre azután megmásította az i alsó bíróságok döntését és uj -gyámot nevezett ki a nagybácsi, W. dr. személyében. Ez azután pert indított Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen az apaság elisme-« rése, illetőleg a tartás® felemelése céllárt másfél hónap alatt. Eleonora Duse, a hires olasz drámai színésznő, aki amerikai tilméján néhány héttel ezelőtt meghalt, egy matinén Los Angelesben 14.000 dollárt ért el. A rekordot azonban, a költségekhez visszonyitva, egy filmszínház levétele állította fel, a new-yorki »Rialto«-mozi, mely a »The covered wagon« cimü »Paramount« filmmel egy hét alatt 67.958 dollárt bevételt ért el. Imit gondol? i Hol s erezhetném be ruhaszükségle- I temet, hogy eleg ns, arfós és mégis olcsó leg en? HOL??? ÜÄVAY !8¥¥ÄH úri divatszabónál, akinél nagy választékú legujabb divstu angol* francia és cseh ssiíve; lekből öltönyök, ragl^nok, «Islerek stb. lege egán abb kivitelben és legolcsóbb napi árban készülnek. Sabotier, Somborski púi 2. szám Nagytemplom mellett. • szérumtermelö intézet Subotica Teiafon 80. i Szállít mindennemű szérumot 2383 ős oltóanyagot. BQtzIan kórmegátlepitás és felvilágosítás.
