Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-11 / 129. szám
1924 május II. B ACS MEGYEI NAPLÓ 11. oldal. TAMÁS ISTVÁN-. Húsz esztendő Máján Úgy beleszaladtam a tengerekbe, csak a halak látták és az ég, ki őrzi a szerelmes sziveket. Előre nézek és szembe és föl a magasba, ma nincs megállj és nincs pardon, a lelkem hétfelé szaladt, jöjjenek hát a varjak és a jóbarátok, a vénség örült hentese, ollójával nyirbáljon mindenki belém, halljátok, halljatok, utolsó, rossz kalóz vagyok, ki megloptam a vizbefultat is és megütöttem a szeretőmet, ó, aki szeret, az igy szeressen, aki követ, az igy kövessen, én nem tagadom, meg magam és áldom ezt a hóhérvárost, áldom, amit elv éreztem, a sok hősi hűhót semmiért, a szép, szerelmes zord időket és bátorságom a Góliátot, ki egy májusi déielöitön csukott szemekkel átsétált húsz esztendőm aranyhidján. O be csudálatos, csudálatos is lesz'még egyszer, hogy én ilyen nagyon utálni tudtam, hogy én ilyen vadul remélni, tudtam és a halálért üzentem rémülettel, ha meglepett a szerelem. Zarándokok Rómában Ünnepélyes fogadás a Vatikánban A »Bácsmegyei Napló« megemlékezett már arról a nagyszabású zarándoklatról, amelyen az egész világ katolikus képviseletei ré3ztvesznek, hogy hódolatukat mutassák be a Vatikánnak és XI. P i u s pápa öszentségének. A zarándoklat résztvevői a különböző országokból egyházmegyék szerint látogatnak el az örökvárosba. A római katolikus egyház »szent évét« az SHS királyság hívői is meg fogják ünnepelni. A bácskai és bánáti katolikusok egyidőben indulnak Rómába. A zarándokok fogadása a Vatikánban a következőkép történik: A fogadás ideje délelőtt tizenegy óra és helye a Vatikán kis trónterme. Ha a zarándokok száma igen nagy, a fogadás az udvaron megy végbe és erre az alkalomra ott külön pápai trónust állítanak fel. A zarándokok fogadását legfelsőbb fóru- \ mon a fökamarásmester intézi, a ki vala- i mennyi pápai kamarás feje. Rangban a j négy palotaprelátug között a második he- , lyet foglalja el. Csak a pápai majordomus a palotakezelés vezetője, áll fölötte. Ö rendezi azokat a vallásos és világi funk- j ciókat, a melyeben az egész pápai ud- j vartartás résztvesz. 1 |í>í”;»í| Nagy zarándok-fogadásoknál a kamarások is működnek hivatalosan. Ezen kivül a pápai gárda, elsősorban az előkelők gárdája, mely körülbelül hetven emberből áll : és az egykori egyházi állam nemesi csa- ! Jédjaiból van összeválogatva. Mellettük j van a svájci gárda, ez a Vatikán tulajdon- j képeni katonasága. Valamennyi született j Svájci, számukat az utóbbi időkben tete- ; mesen megapasztották. Végül a palotagár- j da, mely római polgárokból áll és tulaj- J donképpen csak diszörség. A közrend fenntartására a vatikáni palotákban a prefektus szolgálatára egy csomó csendőr is van alkalmazva. Uralkodó fejedelmek és megbízott követek fogadásánál a környezet tetemesen kibővül. Ilyenkor az udvari és palotai tisztségek viselői is megjelennek. E tisztségek nagyrésze egyes római családok ki- I váltsága és öröklődik. így a föpostamcste- ! ri méltóság a Massino hercegi családé. E felvonulásoknál a hagyományos pompás . viseletek, az egyházi méltóságok disze, j káprázatos képet nyújtanak. Fontos alkalmakkor a pápai államtitkár, most Gaspari bíboros is megjelenik, mint a pápai udvar házi minisztere és alkancellárja. ö az egyetlen, aki a pápa közvetlen közelében lakik és mint belső bizalmi ember, bármikor beléphet a pápához. A pápai udvar ünnepies megjelenésénél nem hiányoznak természetesen a kúria kardinálisai sem, ezen kivül az apostoli kápolna prefektusa, aki ősidőktől fogva az Agoston-repdhez tartozik, azután az apostoli prédikátor, a kapucinus rendből, a pápai udvar auditorja a dominikánus rendből és a vatikáni udvar számos méltósága, akinek a hivatala ma már nagyrészt tiszteletbeli, mert semmiféle egyházi funkciót nem végeznek. Amelia napja Ma: Kosztolányi De rső Piroska négy éves. Az asztalnál ül nagymama ebédlőjében. Virágosvázák. fehér, fekete torták közül sápadtan kandikál ki szőke feje, mely olyan, mint ha félig por cell ánbót. félig cukorból lenne. Okos, hideg-kék szeme lelkesen bámul. Ma lehunyja, hasonlít komoly, illedelmes alvó babához. A déután ideges zavarban műit el, alig ebédelt meg, a francia kisaszszony a kisszobába cepelte, fejét sokszor egymásután belemártotta a gőzös vízbe. A viz sütötte, a szappanbab huncutul csípte szemét, úgyhogy sokszor keltett hunyorgatnía, mig újra1 látott. Arra is emlékezett, hogy a padlón széles aranytócsákban folyt össze a napfény. Aztán a tükör elé állították. Itt a kisasszony elővette anya fehér elefántcsontfésüjét. végigtépte nedves hajtincseit és ez nagyon fájt. Végül elkészültek, beültek egy kocsiba, nagyanya lakomájára mentek. Félnégy leheteti. Ékkor ‘már az uccákra csokoládészin félhomály ereszkedett. Piroska fejecskéiét a kocsiablakához nyomta. nyugtalanul nézte az elsuhanó házakat. Fülei pirosra gyuladtak az izgalomtól, a sötét kocsiban úgy lobogtak mint picike iáng. Szeretett volna sirni, de félt, hogy anya, megharagszik s ő sajnálta anyát. Hogy ne okozzon neki fájdalmat inkább dobolt az ablakon, nagyokat, őszintéket nyelt. Mire megérkeztek, már gyújtogatták a gáziátnpákat. Hideg délután volt, korán sötétedő. Piroska gyorsan felsuhant a lépcsőn, kinyitották az óriási üvegajtót. Nagyanyjánál egyáltalán minden üvegből van. Egy pillanat alatt végignézte a folyosót, mely a- szobából kirakott bútoraival ünnepi izgalmat keltett benne s bámulta az asztalon a halat, a ráikpástétomot, a tortákat, a sajtot a különös üveg borióval. valamint a köpcös. vörös rumos üveget, mellette a kék cukortartót, mely máskor mindig a pohárszéken állott, a gyertyatartók mellett. Ez nagyon nyugtalanította. De igy van ez mindig, december 2-án, Auréllá napján, mert akkor nagyanya nevenapja van. • Ezen a napon a porceílántálakon sárga piskóták nyújtóznak, melyekbe apró mandula és mogyorószemek vannak beiesütve, üvegszerüen csillogó birsalmasajtszeletkék. rubinpirosak, vagy h ai vány-rózs aszinü ek. marcipánok és gyümöicskenyerek. Benn a túlfűtött és lankadt levegőt rózsafüstölő cukrozza, melyet izzó vaslapátra vett a cseléd, végigjárva vele a szobákat. A kanári1 a forróságban áléivá csipog kis kalitkájában. Fönn az állványon a kitömött evet szőre majdnem tüzet fog. Meggyujitják az öszszes gyertyákat, a petroleum-látapakolossznst is, mely az ebédlőaszta! felett lóg és csak ilyenkor ég, mielőtt a rokonság különböző tagjai, napokkal előbb megvizsgálják, vájjon nem mond-e csütörtököt a, nagy estélyeken. Csak kevesen értenek hozzá. Piroska elkáprázva állott a fénytengerben. Egyenesen a szalonba ment. ahol sok asszony, leány, fiú lármázott. Megállt a piros szőnyeg közepén. Fiatalemberek felugráltak kezet csókoltak anyának, de őt nem vette észre senki. Percekig várt duzzogva, kémielődve. Végre Tusi, az unokanénje észrevete. — Hogy vagy, Piri? — kérdezte, és tovább ment. Piroska felelni akart, de nem jött számára szó. Zavarban volt, nem értette, miiért kérdeznek tőle olyast, amire- úgy sem akarnak feleletet. Torka összeszorult a méregtől. Fájt, hogy mind jól mulatnak nélküle is. Már anya sem törődik vele. A lányok. Iby, Iky, Mary, ott ülnek a teaasztatoáí két katonatiszttel és reá sem hederitenek. A kisasszony megfogta kezét. —• Allons chérie . . . ___ A zöld díványra ültette. Piroska most nézte a lányokat. A katonatisztek cigarettáztak, udvaroltak. különösen Ibynek, aki legyezőjével hadonászott, folytonosan kacagott. Egyik hadnagy, a szőkebajuszu, ritkán szóit, de mihelyt kinyitotta a száját, a lányok majdnem szétpukkadtak a nevetéstől. Most is mondott valamit. Elkérte Iby legyezőjét. legyezni kezdte magát. Piroska erősen figyelt.-- Szép legyezőié van — mondta a hadnagy s eltorzította arcát. Viharos kacagás. —Rudi. — mondta egyik leány — magából gyönyörű nő lenne. — Igen? Ezt már sokan mondták nekem. Szavai most is harsogó nevetésbe vesztek. Tényleg úgy mondta ezt, mint aki biztos sikerében s tudja, hogy szellemes, kedves, elragadó. Piroska azonban az egészből semmit sem értett. Miért kell ezen nevetni. A hadnagy a levegőbe dobja a zsebkendőjét. a lányok újra kacagnak. Piroska előrehajolt, fejecskéjét képtelen gondolatok szorongatták, szégyeiíe magát, hogy ilyen buta. Közben a zavar egyre nőtt. Rettentő sokan jöttek. Először egy sápadt, nagyorru hölgy az urával, egy vőrösszakáílas kövér úrral, azután sok-sok leány, még több fiú. A lárma már oly nagy volt. hogy egymás szavát sem értették. Mindenki beszélt, senkj sem figyelt. Zongoráztak, hegedültek, énekeltek, fütyültek, -kukorékoltak, sípoltak. A sápadt kis leány pedig reménytelenül sóvárgó szemmel várta, hogy végre meglássák. Átment a másik szobába is. Ottan egy öregurat és öreg nénit figyelt, akik németül beszélgettek. A divány sarkába húzódott s hallatlan megvetéssel méregette őket. Ezt gondolta magában: —- Érthetetlen, milyen gyerekesek ezek a nagyok. Most játszanak előttem és fontoskodnak, hogy értik egymást, holott egészen bizonyos, hogy ezt a beszédet senki a világon nem értheti. Hiszen én sem értem. Ekkor nagyanya kézenfogta, bevezette az ebédlőbe, hol hosszú fehér asztal volt íeWedtve a lakomára. A többiek ott ültek mind. Piroska! anya mellett kapott helyet. Itt már kissé érdekesebb volt a társaság. Ott • csillogott a tortakés. melyet kezébe ij is vett, de anya nyomban letétette f vete és igy csak az angyalos tányérban gyönyörködhetett. A többiek ép oly értelmetlenségeket beszéltek, mint előbb. Egy pufók, zöld ruhás hölgy, aki — mint Piroska észrevette. a békához hasonlított, állandóan rokonairól fecsegett. A másik min-, denkitől azt kérdezte, hogy érzi ma- j gát, de akárcsak Tusi, nyomban el ] is fordította a fejét. Ez a hölgy a ma- f mához fordult: — Hogy van a ki- \ csike? — Köszönöm elég jól. — Csak el ne rontsa a gyomrát.... * Piroska nézte a nénit, a sok tarka ruhát, a színes tortát, a tányérokat és türelmetlenül feszengett a székén. A néni beszédén annál inkább csodálkozott, mert látta, hogy az ozsonnán ő eszik legtöbbet. A többiek is borzasztó sokat ettek. Megitták a haboskávét, aztán jött a pecsenye, a torta, a gyümölcs, a sajt, és még mindig nem laktak jói. A pufók hölgy, akinek mindenki bókolt, mennyire megsoványodott a nyáron Marienbandban. már harmadszor, vett a habos tortából. Egyébként' még nagyobb zaj volt mint ozsonna előtt. Most az öreg urak már kurjantottak is. A körszakáilas bácsi —kezében egy pohárral — fölkelt és beszélni kezdett. Piroska nagyon figyelt, de egy szót sem értett belőle, s nem tudta, liaragszik-e a kövér ur, vagy csak bolondczoik? Száját szélesre tátotta, homlokát elöntötte a vér, kiabált. Kékes-lila erek dagadtak húsos homlokán. Szemöldökei, pedig ugráltak, villogtak, cikkáztak. A barátság, rneiy bennünket ehhez a házhoz fűz. helyesebben az a) szeretet, mely mindenkit clfog. midőn — ha szabad magam úgy kifejezni — ebbe a szentélybe lép . . . ebbe a szentélybe, amely . . . Piroska erősen nézte az orditó urat. Apához hasonlított, mikor szidja a cselédeket. De a többiek mosolyogva néztek rá, nem sírtak, hanem integettek, helyeseltek. Piroska hol a kövér urra, hol a vendégekre pillantott. Nem volt tisztában, nevetni kell-e vagy sirni? Orra viszketett, szeme égett, mellét különös félelem csiklandozta. Künn a konyhában a villamos csengőt szüntelenül berregtek. Cselédek jöttek-mentek. ajtók csapkodtak. A szavakat hiába próbálta elhesselni, mérgesen zümmögtek szája körül, mint a darazsak. Füle csengett. A kövér ur magasra emelte poharát. A vendégek felkeltek, a villák, üvegtányérok, újra úgy csörömpöltek. mintha millió apró szilánkra törtek volna. A másik szobában bútorokat tologattak. Az egész lidérces ál ómnak tetszett, melyből nemsokára fel fog ébredni. De hiába meresztgette szemét. Még mindig előtte voltak a vendégek. A folyosón feltűntek a cigányok, gyantázták a vonót, hangolták hegedűiket, tust húztak a beszédre. Attól tartott, hogy a mennyezet mindjárt fejére szakad, kőpor hűli a társaságra s a ház öszszedől. Orrában a kénesgyufa émelyítő füstjét érezte. Egy fiatal ur zongorához ugrott, dühösen rácsapott. mintha bántalmazni akarná. A bus macskazenébe kétségbeesetten hangzott belé az urak dörmögése. !ányök. asszonyok vihogása. Piroska föl akart kelni, de nem bírt. Kék szemét rémülten jártattu végig a szobán. Arca halálsápadt lett. — Hisz ezek bolondok, gondolta magában^— ezek egytől-egyik meg vannak őrülve ... Aztán torkaszakadtáb'ói elkezdett sirni. ^3 60S LA l ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG BÁCSMEGYEI FŐTELEPEI-. SOVISAD Petra Zrinjskog- 36 Telefon 55 SUBOTICA * 2367 SOMBOR Kr. A'cksandra 7. TrgV.Stepanovića. Telefon 303 Telefon 216 2367
