Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-11 / 129. szám
10. oldal 8ACSMEGYEI NAPLÓ 1924 május 11 Száz szónak is egy a véige: azért jelünk, hogy élvezzünk. Elhallgatott és rágyújtott egy finom szivarra, amely jól esett neki és megvetéssel tolta el magától a borospoharat, amely nem volt kedvére. Berci, aki már megbukott egy képviselőválasztáson, s nemsokára megint megkockáztatja ezt, igy nyüatkozott: — Minden emiber különb akar lenni másoknál. A természeti világ egyéb teremtményei csak lenni akarnak, s ezért a kis célért harcolják végig a létért való küzdést. Az ember becsvágyóbb és uralkodni kíván más hasonlók fölött, ő tehát (s ebben nem ád igazat Darwinnak) nem a létért küzd, hanem a karrierért, az elsőbbségért. S ha azt kérdezitek, mi ösztönöz bennünket az élet folytatására? — azt felelem: az ambíció. Nemcsak a királyok akarnak különbek lenni a többi királyoknál, hanem a koldusok is a többi koldusoknál, és minden ember a szomszédjánál. Az embernek legtermészetesebb tulajdonsága pozitív irányban a becsvágy, negatív irányban az irigység. Ha valaki nagyon szerény s nem kíván kitűnni, akkor ez nem bizonyít a teóriám ellen semmit. Ez a jó ur egyszerűen kevéssel beéri, s megelégszik azzal, ha keveseknél különb. Az, aki a -legjieleíntéktelénebb valamely közületben, rögtön megölné magát, ha tudná, hogy ő az. De mert ezt nem tudja, tovább él és küzd, hogy elhagyjon néhányat, akik előtte ballagnak s alciket utoérni reméli ... A mi barátunk, akit most temettünk, abban a hírben állt, hogy nincs semmi becsvágya. Nem igaz. Valósággal nem volt kevésbbé ambiciózus mint én, aki minden áron a parlamentbe akarok jutni. Neki az volt a kicsi ambíciója, hogy műiden ügydarabját azon a napon intézze el, amelyen megkapta, s hogy pontos és lelkiismeretes tisztviselő legyen. Végre is, mindenki csalt abban a körben lehet becsvágyó, amelyben él, s az csak természetes, hogy egy táblabiró nem vágyódik katonai babérok után, s egy gyáriparos nem utazik a pro liiteris et arttbus-xa, — de a valamirevaló suszter éppen olyan dicsőséghajhász a maga szakmájában, mint egy miniszter a magáéban, s amaz éppen úgy törekszik kijönni a társ-suszterek közül, mint emez az államférfiak átlagából. Röviden: azért élünk, hogy mentül fényesebben temessenek bennünket Mert az ambiciózus élet jutalma siker esetében: fényes temetés. Kivánóm mindannyiunknak. Dixi. Most Egon vette át a szót, ató mindig extravagáns volt. Az életet különben is kevésre becsülte, az olyan emberek módjára, akiknek kevés a gondjuk. — Én az életet egészen másként fogom fel mint ti. Az élet tnlajdonképen: az idő. Az idő, amely rengeteg sok évek óta folyik, s még sok millió esztendőkig fog tartani, talán éppen a véghetetlenségig. Ezen idő egy parányi részében mink is itt tartózkodunk, ki hosszabb, ki rövidebb ideig, egyikünk jó, a másikunk rossz helyen, akár a színházban, ahol drága és olcsó, jó és rossz helyek vannak. Ami a múltra vonatkozik, megtanuljuk a históriából; a jelent végigéljük, helyesebben végignézzük; s mert a kíváncsiság az első tulajdonság, amely születik az emberrel, s az utolsó, amely elhagyja őt, kiváncsiak vagyunk a jövőre. S ez az életfentartó elem bennünk. Kiváncsiak vagyunk a következő órára, a holnapi napra, a váró esztendőre, a legközelebbi évtizedre, szóval: a jövőre. Csak az halhat meg szívesen, aki el tudja altatni a tudásnak ezt a vágyát. Ki tudja, hány ember maradt már életben, aki máskülönben megvetéssel hagyta volna itten e világot, csak azért, mert tudni óhajtja: mi lesz holnap, holnapután vagy ultimókor? A természetnek az egyik huncutsága ez, amellyel szebb jövőt ígérve rávesz bennünket, hogy tűrjük el a kellemetlen jelent. Minden következő perc igazolja ugyan, hogy nem volt érdemes rá vájpL de e& a perc már a múlté, s az ember gslyton azt remélli, kogy talán' mégis értékesebb Jesz, amelyik utánna jön. Az a tanács: »aludjunk rá egyet«, ha valami elhatározás előtt állunk, nem biizonyitjare, hogy merő kíváncsiságból élünk, a holnap kedvéért? Az átélt nap olyan, mint a kiivott pohár, nincsen, már értéke. Csak azért élünk, hogy megtudjuk: mi lesz majd ezután? Mialatt Egon beszélt, Kisütött a nap, hamarosan fölszári tóttá az aszfalt) árókat, s az előbb még néptelen utca hamarosan tele lett .siető és sétáló alakokkal, dolgos emberekkel és gondtalanokkal. Ez utóbbiak közé tartozhatott az a sötétkékruháju fiatal hölgy is, aki az utca szemközti oldalán járt könnyű, de gyors léptekkel. — Nézzétek! — kiáltott Jenő, s mindannyian odapillantottunk. Még egy perc, s a karcsú nőalak, akinek arcát háromszoros sürü fátyol födte, miután óvatosan körülnézett, besurrant egy jelentéktelen külsejű házba, amelynek egyszerűsége sehogyse illett látogatójának a dlsztingvált megjelenéséhez. — Édes találkozóra jött — igy szólt Jenő. — A kocsiját, észrevehettetek, el'bocsájtotta az utcasarkon, s most meglehetős biztonsággal ölelkezik ez elhagyott vidéken, nem is sejtve, hogy e külvárosi korcsma ablaka mögött ismerősök is ülhetnek. Tudjátok, kicsoda? Haikan megmondta. Igen jó hangzású név volt. Jenő pedig, aki rögtön beszédes lesz, ahogy egy félig-mcddig csűrös nő sziluettjét látja, folytatta: — Bolondok vagytok mindannyian és szamárság mindaz, amit összebeszéltek. Azért élünk, amit most itt láttunk. Egy ilyen asszonyért s a többi sok ezerért, ez édes teremtményekért ól bennetek és bennem az életakarás. A többi, az mind svindli. Az az ember ott abban a házban (s itt megint egy eléggé ismert urat nevezett meg), aki boldogan falja most a maga szép asszonyát, talán szintén azt hiszi-gondolja, hogy a hazáért él vagy valamely más jólhangzó ideálért. De hát minek erről oly sokat smcncázni? Vizsgálja meg mindenki a cselekedetei végső okát s a titkos rugóját, — bizony az több férfinál lesz: az asszony, miint a család, a haza, a jólélés, a becsvágy vagy a kíváncsiság. Legyünk őszinték, s ha már azt hisszük, hogy meg tudjuk csalni a világot, legalább egymás előtt ne pózoljunk, akik mindannyian — bár inég nem vagyunk öregek — vén huncutok vagyunk . . . Nem szándékoztam beleszólni a disputátokba, de amikor megjelent főttünk a meghazudtoiástokra maga a szerelem s annak lesbüvösebb formája: a tiltott szerelem, lopódzkodó ármányosságában, hadat üzenve a világ ítéletének, veszedelmes kalandot kockáztatva meg fé- j nyes nappal a járókelők szemeláttára,; amikor megláttam a randevúra siető nő- i nek e szép példányát, altkor nem tudtam tovább hallgatni, A szerelem uralkodik ezen a világon s általa: a nő. S mi (a teremtés urai! ) értté élünk, tudatosan vagy tudattalanul, mindannyian. Aki tagadja, az álnok vagy — ami még rosszabb: szamár. Menjünk haza. Kifizettük a borunkat s elindultunk a modern város felé. Szótlanul haladtunk párosán vagy | hármasával egymás mellett, s csak ak- jj kor kezdtünk felélénkülni, mikor azt Andrássy-utra érve, ott sok sétáló lányt t és asszonyt láttunk. (Jártak ott való- ? szinüleg férfiak is, de ki vette őket \ észre?) Nem ment el mellettünk vala-1 mirevaló alak, akit szemügyre ne vet-1 tünk s akinek a kalapja alá ne pillan- | tottunk volna. Akit közülünk észre nem p vettek hatan, azt fölfedezte a hetedik. Csupa szép nő sétált ott a délutánvégen, — a csúnyák ottlionmaradtak, amit igen okosan tettek. Egon, aki olthatatlanul kiváncsi a holnapra meg a születendő esztendőkre, a szőkék előnyeit fejtegette a többi színek fölött, s kicsi híjjá, hogy ebben a kérdésben hajba nem kapott Lajossal, a csak közügyekért hevülővel, míg Jani, a hü férj és gondos családapa, azon sopánkodott, hogy sáros cipővel kell megjelennie olyan helyen, ahol nők sétálnak, a sportkedvelő Aladár pedig, valahányszor egy hölgyismerősét köszöntötte, annyira kidüllesztefite a mellét, mintha a világ meghódítására készülne. Asszonyokról beszélgettünk mieg leányokról, kalandokról s a szerelmi élet csalódásairól és meglepetéseiről, a női ellenfél erejéről és gyengeségéről, a kacérságáról s a hódithatása kedvező étkedvezőtlen chance-airól. Akadt olyan hang is, amely dicsekedett... Oh, hét férfi között találkozik mindég egy vagy kettő (s néha hat-hét), akt olyan allűrökkel áll elő, mint egy Lauzun s olyan nagyokat mond, mint az idősebb Münch-' hausen. Jenő pedig csak mosolygott egy olyan urnák a felsőbbségével, aki győzött, és k .Tani, akinek otthon családja van, egy- I zerre csak igy kiáltott föl lelkesen* — Mégis csak szép az élet! Ahol a fillérnek is nagy az értéke Apró feljegyzések Amerikából — A Bácsmegpei Napló kiküldött munkatársától — New-York. 1924 április Amerikában hallatlanul olcsó az ; életem. Nem szabad természetesen átszámítani dinárra, mert Amerikában i cent csak egy cent — egy krajcár — és nem fontos, hogy Európában hány koronát vagy dinárt ér. Egy munkás átlag megkeres havonta 100—150—200 dollárt, szakmunkás — iparos, — bányász 300— 400 dollárt is, már pedig ha egy két- j tagú család naponként háromszor eszik, ha jó és bőséges koszton él, alig költhet el hónaponként táplálkozásra 30—35 dollárt. A liszt, zsír, vaj. tej. tojás, kávé, tea. főzelék, hús és gyümölcs csak i centekbe kerül. Bármit rendelsz a korcsmákban is. kenyeret és vajai annyit ehetsz ingyen, amennyit akarsz. A legutolsó vendéglőben is a legjobb minőségű és legfrissebb kosztat kapod — hiszen itt nem ez a drága, hanem az üzletbér és konyhakiszolgáló személyzet fizetése, — az étel annyira nem számit jelentősen, ] hogy a régi ió időkben, amikor még italtilalom nem volt. a sorházakban , nyitott buffet volt, annyit ehetett ] bárki, amennyit akart, csak sört kellett megfizetni. Zöld főzelék és gyümölcs van té-! len nyáron, mert hol Caliíorniában, j hol Floridában, hol Virginiában vagy Oregonban van szüret Február vé-' gén ezért a zöld bab fontja 20 cent volt. a szőlőé 30 cent, 4 iont alma' 25 cent. a narancs darabja 2—3 cent. az. ananász fontja 35 cent. A krumpliból pedig — amelyik itt a legjobb az egész világon — 5 fontot adtak 20 centért. * * A ruhanemű európai pénzre átszá- ■ mitva drága. Az itteni kereseti viszo- : nyolchoz arányitva azonban olcsó. Mert egy 250—350 dollárt kereső munkásnál igazán nem sokat jelent 20 cent egy pár harisnyáért, .10 cent í (10 krajcár!) egy elegáns zsebken- >: döért. Jó férfi cipőt kap 3 és fél dől- ; lártól fel egészen 10—15 dollárig, női selyemharisnyát 1 dollártól föl- ■ felé. férfi ruhát 25 dollárért és egy ; szép női selyemruhát 35 dollárért. Vehetsz azonban 700 dollárosat is. * Hallatlanul olosó az újság. A nagy, amerikai hasábos, 40 oldalas New- York Times 2 cent. A vasárnapi. szám — 100 oldal, az átolvasásához kevés egy hét — 5 cent. A kedvenc szépirodalmni — társadalmi hetilap: a Saturday Edening Post pedig, amelyet még Franklin Benjámin alapított Philadelphisben és kémilliö , példányban jelenik meg az ő 120—. 150 oldalával 5 cent, igaz. hogy egy s oldal hirdetés viszont — 8000 dollár, j it Egy barátomhoz taxin mentem jj Coney Islandra és a 20 kilométeres s ut 4 dollárba került, ugyanezért az » utért visszafelé villanyoson fizettem jj — öt centet. jj s * I Fel sem tűnik, ha a subwey előtt S megszólít egy ismeretlen ember: — Adi öt centet, mert nincs sub-1 wayra valóm! Azon sem ötödik meg senki, ha a | vendéglőshöz beállitt egy idegen: | — Nincs mit ennem, adjanak va-1 lamit. — At right, de utána segitsz a • mosogatásnál! * i New-Yorkban egymás mellé kerülnek az áruházak: van dohány, autó, pamutáru. toli nyakkendő stb. városnegyed. Hetekig vájkalhasz a dohánylevelekben, pamutban, régi könyvekben vagy ócska vasban. És napokig nézheted a gyémántesők kirakatait a Maidén Lanen. Több mil- i liárd értékű brilliánst látva együtt. * Koldust, nyomorékot alig látsz, pedig sehol annyi nyomorék nincs mint itt. Magyar bányászt is keveset láttam aki át ne esett volna legalább egy bányakatasztrófán. Éhen nem hal senki, kórházban elsőrangúan ellátnak bárkit ingyen. Viszont sehol sem olyan olcsó és értéktelen az emberi élet. mint itt. Sehol annyit nem törődnek a szociális követelmény ek: kel és sehol úgy ki nem facsarják az embert, mint Amerikában, ahol öt esztendős gyerekeket is tömegével ; dolgoztatnak éjszakai üzemben. * j Most választják az elektorokat, i vagyis azokat, akik az ősszel választani fogják a köztársasági elnököt, j Elképzelhetetlen korteskedés folyik i reklámban, lapokban, fényszórókkal, villanylámpaeffektusokkal és főként : a mozikban. Milliókat költenek. A borbélyomnál délután nagy a sürgés-forgás. A műhely egyik felében hosszú asztalnál rendőrtisztviselő ül. két férfi és három nő Írnok. Hordozható vászonfülkékbe vonulnak vissza ceruzával és tintával az emberek, akik az ajtó előtt sort áll: va jutnak be. — Kiadtam a műhely felét elektorválasztásra — mondja a mester — 80 dollárt fizetnek az egész kampányra. — És maga kire szavaz? — kérdezem. __ — Senkire — feleli fölényesen —< 4C éve van szavazati jogom. Még soha sem szavaztam. Hiszen nem hoz ez kérem a konyhára egy dollárt sem. És lenézi azokat, akik kint órák óta türelmesen várnak, hogy voksolhassanak. * Minden irodának, szállónak, áruháznak meg vannak az office — leo-. yai — kifutó fiuk. Ha rosszul megy a közjegyzőnek, állástalan a tisztviselő, elmegy oífice-boytiak. Találtam köztük magyar huszártisztet, mérnököt is és alig akadt gazdag ismerősöm. aki ne lett volna officebov is. Jól is keresnek. De senkit sem tartanak egy évnél tovább, mert aki egy év alatt el nem tud komoly hivatásban élhelyezkedni, az nem érdemli meg. hogy oífice-bov legyen. * A milliárdos Morgan neve G. P. (Đzi Pi) Morgan. A leghíresebb amerikai offíce-boy is igy szólítja, ha, dolga van vele: — Halló Dzsipii! Próbálja azonban igy szólítani akár a legmilüárdosabb idegen. * Ez az ország az ő óriási fölényével is még egy nagy gyesek. Es ez az ország az ő mamuth-városaival még nincsen tele. Kun Andor.
