Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-24 / 142. szám
1Z ofđal ßACSMEGYEl NAPIZÓ 1924 május 24. nevet Izéné asszonyság nevével cseréled | fel (csak nem ám valamely oly koros Izé j uram nevével, aki atyád is lehetne, mert i az ily korkülönbség házastársak közt' mindig keservesen magbosszulja magát, j ha nem is rögtön, de 10—12 év alatt min- j den bizonnyal, amikor a férj roskatag aggastyán, a nő pedig még életerőtől, életvágytól pezsgő menyecske, mondom: azzal kecsegtetem magamat, én bohó öreg ember, hogy Te viszonyaid minden vál- ; tozása mellett sem felejtkezel el rólam * egészen, hanem bár terhedre esik is, ne- 1 l;em amúgy »per carita« még is gyakran 1 imi fogsz. Hát e remény mellett eszembe f jutott, hogy miután nekem oly nem hires, 1 hanem hírhedt, nem »berühmt« hanem ’ »berüchtigt nevet varrt nyakamba 1 Iá- i tűm, melyet bizonyos körökben amolyan-, j Wau Wau-nak tekintenek; hát bizon 1 megeshetnék, hogy ha amonnan Erdély | határszéle felöl gyakran adatik postára tevéi, amely ama Wau Wau nevére szó1, hát az felötlik valamelyik marosparti ; postamesterek, s az, mint a Doctorrá tra j vestált Ludas Matyi »harmadik ujjáva1 . megböki homloka búbját« és conspirátiét . szaglál és a Te ártatlan leveleidet Turin ■ helyett Bécsbe a »Cabinet noir«-ba' txpe- | diálja«. Később Sarolta férjhez megy, majd első lánya keresztapjának Kossuth Lajost hivja meg;. A levelezés továbbra is fennmarad, szívélyes hangú mindvégig, csupán a búnak árnyalata .lengi be. S hogy ezt eltitkolja. most már több humort vegyit a levelekbe és egyik helyütt ezt írja; »Miért volna az öregség tiszt »let-vm Siló. Ha valaki 90 esztendős szarná.-, nagyobb tiszteletreméltó az ű szamársága, mintha csak 39 éves volna?« Az epilógus Az emberi élet útjait felsőbb törvények szabják meg és ki hitte volna, hogv a görög sorstragédiák fekete szárnyai lebegnek Zeyk Sarolta élete felett. Ki gondolta volna, hogy annak a harmatkönnyü léleknek törékeny vázát, amely valamikor uj ifjúságot reveilált a magyar szabadság- legnagyobb forradalmárának idegen- földön sorvadó testi és szellemi életére. — egy országúti szerencsétlenség fogja durván szétroncsolni. Két lélek találkozik most valahol és kezet fog egy örökké elválhatatlan barátságra, (k. I) Elindult útjára a Nag§ Hang Á coiirliiiei óriási kísérleti robbantás Paris, május 16. | Mire ez a sebtiben papirosra vetett 1 néhány sor megérkezik Szuboticára, i a la-courtme-i Nagv Hang bizonyárai eljutott már oda. Lehet, hogy sem-' mitsem hallottak a 10.000 kiló melinití felrobbanásából, de ez nem jelenti* azt. hogy azok a levegőhullámok, • amelyek a Nagv Hang-ot vitték nemj érkeztek volna oda. Megérkeztek, de alkalmasint oly ? gyöngén, hogy a gyarló emberi fül nem vehetett róluk tudomást. Vigasz-: talódjanak még Parisban sem hallót- j 1óh meg a Nagy Hangot... Uedig; pénteken este félnyolc óra tájban! minden valamirevaló párisi hölgy és ur az óráját tartotta kezében és nézte. mikor ér a mutató félnyolcra. A mutató pontos volt, az emberek szive hangosabban dobogott... — No most! . . . Sokan befogták fülüket, hogy dob- i hártyájukat megóvják a rettenetes 1 zajtól. Ez az óvatosság azonban fe- j leslegcs volt. Az óramutató nyűgödtan elhagyta a félnyolcat. háromne- “ gyed nyolcat, majd nyolc lett, de a j Nagy Hang még mindig nem érkezett! meg. Csakhamar az a hir terjedt élj n francia fővárosban, hogv »közbe- j jött akadályok miatt« elmaradt a ( robbanás. Szó sincs róla, nem maradt el. \ Péntek délután a kitűzött időben : az összes hivatalos személyiségek! ott voltak a millevachei fensikon,' amely La Courtine közelében terül el. Több hektárra kiterjedő réten haj-1 tották végre a kísérletet. Tegnapelőtt - meggyujtották a száraz füvet, hogy. a robbantás helye körül tiszta legyen I a föld s igv az oda hulló vasdarabo- j kát könnyebben megtalálhassák. En-) uek a lepörkölt területnek a közepére * helyezték el a 64 hordócska melihitet. amely összesen 10.000 kilót nyomott. í A hordók körül néhány méternyi távolságra 23 gödröcskét ástak s i mindegyikbe egy-egy tengeri malacot helyez- • tek el. Valamivel közelebb voltak a lőpor-j hordókhoz a kutyák. Velük is kísér-1 leteztek. 23 darabot »rögzítettek« lel a robbanóanyag körül. A boldogja-1 lanok isszonyatosan vonitottak. Töb- ] ben. akik hallották ezt a vonítást, j könnyekre fakadtak. — Még az ember sem tud mégha- j tótban panaszkodni. — mondogatták —- mint ezek az állatok. , | A kutyák akkor kezdtek el igazán 1 nyugtalankodni, amikor látták, hogy \ a tengeri malacokat leláncolják. | Könyörgésük nem hatotta meg az = embereket. A parancsszavak keményen hangzottak el. utasítások az egyik helyről ,a másikra röppentek. — Mindenki a helyén van? — kérdezte szigorúan Herberin őrnagy. Mindenki a helyén volt. Hét óra 15 perckor már senki sem volt a lO.OOOkilogram melinit közelében, csak — a kutyák és a tengeri malacok. A tudós megfigyelők visszavonultak két hatalmas lövészárok mögé. Az egyik 300. a másik 600 méternyire volt a robbanás színhelyétől. Az emberek nyugodalmat erőltettek magukra. Hét óra £0: Herberin őrnagy kiveszi az óráját s többé nem veszi le róla a tekintetét. Hét óra 25: Az egyik kutya, kis foxterier, kétségbeesetten vonit, a hangja elgyöngülten bár, de a megfigyelőhöz ér és az izgalmat csak növeli. Hét óra 27: Valaki ezt kérdi — »őrnagy ur nem jó lesz bedugni a fülünket?« Az őrnagy nem válaszol, mereven az órájára néz. 7 óra 28: Csend, senki sem beszél többé . . . 7 óra 29: 7 óra 30: A lövészárokban az emberek ösztönszerüen hátra húzódnak, mintha attól félnének, hogy valaki rájuk akar ütni. Aztán ... Aztán felemelik a fejüket s azt látják, hogy a földből óriási, si!ru. nehéz, vörös f üstös mag erneute, dik ki s ez a láng mintha feléjük akarna közeledni. Ugyanakkor a levegő elkezd reszkedni, huliámzani és szaladni. — Igen, szaladni. — erősítette később Maurain professzor — úgy éreztem, mintha nekem szaladt volna a levegő s ugyanakkor a füst az égboltozatra akart volna felmászni. — Buuurnm . . . Csak ezzel a szóval tudják a Nagy Hangot jellemezni, isszonyatos, rettenetes. Az iszonyat és rettenet ott ült mindenkinek az arcán. Mikor a Nagy Hang végre tovasodródotit, kiugráltak a lövészárokból s rohantak a robbanás színhelye felé. — Élnek! Élnek! — ez volt az első örömteljes benyomás, amit nyertek. Igen, a tengeri malacok és a kutyák életben maradtak. Hogyan, miképpen, majd megmondták a tudósok, egyelőre örül mindenki. A kutyák is örülnek s hálásan nyalogatják a közelükben levő emberek kezét A derék állatok elfelejtették. hogy ugyanezek az emberek kötözték őket oda a 10.000 kilo melinithez. Kik árulták el 1917-ben az olaszoknak az osztrák-magyar frontot? Pivlo volt tartalékos százados könyve — A Bácsmegyei Napló bécsi szerkesztőségétől — Két érdekes könyv jelent meg a minap Mariborban az SHS legionárus szövetségének kiadásában. A könyvek szerzője Pivlo Lajos dr. volt tartalékos császári és királyi százados, aki nyiltan bevallja, hogy 1917-ben ő és szlovén bajtársai árultak el az olaszoknak az osztrák-magyar frontot. Pivlo könyveinek (»Jablane med frontama«, Almák a frontok között és »Vulkánska tla«, Vulkáni talaj) történelmi jelenségük van, mivel az 1917. évi árulás után az a ma is elterjedt legenda keletkezett, hogy a monarchiát pármai családból származó Zita császárné és királynő árulta el az olaszoknak. A főáruló, Pivlo Lajos dr. az olasz front 1917-iki eseményeiről ezeket írja: * 1917 julius 10-én egy olasz repülő jelent meg a Yal Sugana-i osztrák-magyar lövészárok felett és egy csomó röpcédulát szórt le. Az osztrák parancsnokság a szakaszparancsnokoknak szigoruan meghagyta, hogy gyűjtsék össze és a hadosztályparancsnokságnál adják le ezeket a cédulákat. Ez a parancs Pivlonak, aki akkor még főhadnagy volt, kapóra jött. Az olasz pilóta a Spero közelében levő tábori őrsállásoknál is ledobolt néhány csomag röpcédulát és Pivlo, felajánlotta, hogy megbízható patrouillek által összegyüjteti ezeket a veszélyes zónában levő cédulákat. Az egyik ilyen patrouillet Mlejmek szakaszvezető vezette. A kicsiny csapat csupa fiatal bosnyák katonából állott. Az esti félhomályban kibújtak az állásból. Mlejnek először. Pivlo előbb átadott neki egycsomagot, amely az osztrák-magyar állások skicceit és terveit tartalmazta és megbízta, hogy alkalmas pillanatban szökjön meg a vele levő együgyü bosnyákoktól és később, ha visszatér, hazudjon nekik valamit. A bosnyákok tényleg csakhamar elvesztették parancsnokukat, mire elhatározták, hogy megvárják. Közben nyugodtan almát ettek. Mikor azonban parancsnokuk még virradatkor sem tért vissza, elhatározták, hogy visszatérnek állásaikba és jelentik a szakaszvezető eltűnését. Mlejnek szakaszvezető közben az olaszokhoz szökött át és azonnal előadta, hogy fontos dokumentumokat kell átadnia a II. olasz hadsereg parancsnokságnak. Egyik parancsnokságtól a másikhoz küldték, végre autón Vicenzába, a második hadsereg parancsnokságának székhelyére szállították. Távoliéról Pivlo természetesen nem tett jelentést a hadosztályparancsnokságnak. Knott hadnagyott, Mlej- i nek szakaszparancsnokát avval nyugtatta I meg, hogy az eltűnt szakaszvezető még S ugyanazon a napon visszatérhet és a I hadosztályparancsnokságnál való feljelení tés csak zaklatásokat eredményezne. J Mlejnek 36 óra múlva tényleg visszatért j és szakaszparancsnokának Pivlo tanácsá! ra kalandos históriát mesélt el, amit ez j azonnal elhtit. Mlejne.ket tétéért. Pivlo firí mesterré léptette elő, azonkívül kijárta ; neki a nagy vitézségé ezüst érmet * Vidale osztrák alezredes, zászlóaljparancsnak rendeletére időről-időre tisztpatrouilioknak kellett a hadállások elé menni. Ez a parancs Pivlonak alkalmat adott, hogy többször átránduljanak az olaszokhoz. Mindannyiszor két világitó rakétával jelentette az olaszoknak, ha utba.p volt hozzájuk. 1917 julius 21-én Pivlo főhadnagy és Konhusek zászlós azzal az I ürüggyel, hogy a tábori őrséget vizsgálják, j átmentek az olaszokhoz. Az olasz lövész- I árokban csakhamar megjelentek az olasz ] törzstisztek, egy őrnagy vezetése alatt, aki i Inzif néven mutatkozott be Pivlonak. Az I őrnagy részletesen kikérdezte Pivlot, aki I a beszélgetés során átadta az osztrák-ma. f gyár terveket és parancsokat tartalmazó í csomagot és a IS. tüzér-hadosztályban ; végbement legújabb változások leírását, i Inziff elmesélte Pivlonak, hogy a hadsej regpavancsnokság a Mlejnek szakaszveze- I tö által küldött terveket és skicceket meg! becsülhetetlen értéküeknek tekinti és maga \ Cadorna generális is tanulmányozta az 1 anyagot. Majd megkérdezte Pivlovtól,. aki ® Paolini néven mutatkozott be félve az osztrák-magyar ellenspionázstól, hogy, hívják tulajdonképen és hova való. Mikor Pivlo megmondotta valódi nevét és közölte, hogy Marburgban középiskolai tanár, az őrnagy azt válaszolta, hogy/ Maribort nagyon jól ismeri, az ö neve nem Inzif, hanem fordítva Finzi és a háború kitörése előtt Budapesten volt katonai atassé. Miután az őrnagy is leleplezte inkognitóját, kabátzsebébe nyúlt, 10.000 koronát vett elő és azt Pivlo kezeibe akarta nyomni, az azonban visszautasította. A bucsuzás előtt Pivlo még megkérte Finzi őrnagyot, hogy figyelmeztesse az olasz parancsnokságot arra, hogy az olasz tüzérség az osztrák -magyar tábori őrségek lövöldözéseire azonnal néhány a Telj ve és Castellnuovo községek bejáratára irányuló nehéz gránáttal feleljen. * A következő napon Pivlo terjedelmes patrouille-jelentést fogalmazott meg és előadta, hogy a patrouille egy olasz táborj őrséget megtámadott és elkergetett. Bizonyitókul néhány olasz felszerelési cikket, két olasz fegyvert és az olasz őrnagy ál-, tál átadott olasz újságokat mellékelte. Julius 23-án Pivlo megismételte látogatását az olaszoknál, a csapatnál, amelyben bos-: nyák katonák szolgáltak, — távozását avval okolta meg, hogy Kouhutek zászlóssal Speroba megy. Az olasz hadállásokban ismét Finzi őrnaggyal találkozott, aki közölte vele, hogy Cadorna mostan a tiroli haláron nem akarja megtámadni az osztrák-magyar frontot, mivel megbízható forrásokból olyan információkat kapott, hogy] az osztrák-magyar hadvezetöség a Felsői Isonzó völgyében von össze csapatokat és átörésre készülődik. Augusztus elsejére tűzte ki Vidale alezredes zászlöaljparancsnok, Pivlo frontszakaszának megvizsgálását. Pivlo jel utján ezt közölte az olaszokkal, mire azok nyomban bombázni kezdték Pivlo fedezéi keit, aki így akarta Vidalet az inspizierunglól visszatartani. Vidale alezredes azonban az ágyúzás ellenére is megjelent Augusztus 3. és 4-én Pivlo ismét látogatásokat tett az olaszoknál. Elhozta nekik a Valpiano és Asiago közötti tüzérségi állások áttekintő tervét és a tartalékmunicióról szóló kimutatásokat. Azon kívül egy igen fontos dokumentumot adott át Finzi őrnagynak a 181. hadosztály augusztusi programmtervéről. Ebben elsőként a 1/6 zászlóalj úgynevezett »Coalba-vállalkozása« szerepelt. Egy kombinált bosnyák roham-különitménynek és Érti alezredes rohamszázadának kellett volna az olaszokat megtámadni és az agnedoi pályaudvart rajtaütéssel és az ott levő olasz katonaság körülzárásával elfogadni. A fontanellei és samonei pontok megtámadása és elfoglalása a Deutschmeisterekre, a bécsi háziezredre volt bízva. Finzi őrnagy mosolyogva zsebre tette ezt a fontos aktát és Pivloval megállapodott a kölcsönös jelzésekben. A tervek legnagyobbrésze igy nem sikerülhetett, csupán Érti alezredesnek az agnadoi pályaudvar elleni támadáa járt sikerrel, habár Pivlo ezt is jelezte az olaszoknak. Az olasz csapatok ideges parancsnoka, Cadorna generális egyik rokona augusztus 19-ikén, a támadás estéjén már háromszor alarmirozta csapatait. A negyedik riadó éppen azért nem sikerült, az osztrák-magyar rohamcsapatok behatoltak az olasz állásokba, az olasz parancsnok elesett és az olasz katonák javarésze fogságba került. Habár az olasz altisztek az osztrák-magyar parancsnokságon kihallgatásuk során elmondották, hogy az olaszok pontosan tudták a támadás napját, vallomásuk nem talált hitelre, mivel a parancsnokságon nem akarták elhinni, hogy az osztrákok körében áruló akadt. Inkább az elővigyázatlan telefonálással magyarázták az olaszok informáltságát. Érdekes, hogy Pivlo százados, aki hónapokig működött, mint az olaszok önkéntes kéme, két elfogott olasz altisztet szökésre akart birni, ezek azonban: Ábasso la guerra! Le a háborúval! felkiáltással visszautasították Pivlo, ajánlatát és csatlakoztak a többi foglyok csoportjához.
