Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-24 / 142. szám

1924. május 24. 8ACSMEGYE1 NAPLÓ 13. oldal Beszélgetés Marinetti-vel a fuíurizmus megalapítójával Velence, május A Piazza márványparkettje ezüst­színűre fürdőit az ivlámpák fénylá­vájában. Hullámzik rajta a tömeg:. És a hullámzó tömeg soknyelvű íél­­halk morajából, az árkádok alatt öíven lépésenként váltakozó zene­karok muzsikájából, az egész derűs tavaszi szimfóniából cgyheiyütt ki­­hangzik egy furcsa kórus. Fiatal torkok harsányan, ütemesen böm­bölnek artikulátlan hangokat: Frá frá írd hu-u-u-uH! Aztán hi-hi-hi ha-ha-ha ho-ho-ho — — hűi!!! s utóbb az egész indián üvöltés bele­iül egyetlen diadalmas »bene«-be. A dalárdán érezni a kitűnő karmester,­­olasz muzikalitás és jeles összeta­­nultság^Hinkáját. Mi ez? Megyünk a hang irányá­ban. Az árkádok alatt, egy cukrász­dában, mintegy húsz fiatal gyerek ül. Előttük elvétve üres feketekávés­csésze, mögöttük személyenként át­lag húsz esztendő. Újra működni kezd a harsány kórus — valami el­ragadó groteszjí komikum van eb­ben az egész tömeghalandzsában. Körülöttünk egész embergyürü. Mindenki nevet; megpróbálok ráne­vetni a középen ütemesen hadoná­szó szőke karvezetőre, egy másod­percig visszamosolyog, aztán rette­netes komolysággal ordít és dirigál tovább. Mi ez? Valami uj társasjá­ték? Kedélyes őrültek koncertje? Velencei angolpark? A szomszédom j nevetve mutat a kör közepére és' egyetlen névvel megoldja a rej­télyt: — Signore Marinetti! Odaüzenek neki — kihallgatásért. Marinetti, a barnaképü, nevetőarcu, fehérfogu ur felém tör. Lehet vagy harminc-harmincötéves, a kemény­kalapja kicsit a tarkójára billent, ra­gyog a jókedvtől, kedélyes weanerre emlékeztet. Kifogástalan franciaság­­gal mutatkozik be, rneghiv egy kis sétára és megindult a furcsa menet, szűk sikátorokon át,, ódon, néma, kis paloták közt, elöl mi ketten Marinetti úrral, mögöttünk a lármásan hado­nászó, vitatkozó, boldog ifju-óriások kara. Marinetti gyorsan, vidáman mesél: — Azért jöttem Velencébe, hogy megmondjam végre a véleményemet a királynak. Hát mikor a király kint | a Giardino Pubblico-ban megnyitot­ta az internacionális kiállítást, én hozzákezdtem szépen a manifesztu­­mom felolvasásához. A nők visitozni kezdtek, azt hitték merénylet (ne­vetve emlékezik vissza), de a király intett: »Mit akar Marinetti? Hagyják beszélni/« Akkor én szépen végig­mondtám kifogásaimat a kiállítás vezetősége ellen, mely az anyag összeállításánál kirekesztette a fia­talokat. Amint készen voltam, két rendőr már lefogta a karomat és vittek a rendőrségre. Ott ültem egész estig. Akkor bejött a prefektus, nagy művészi vitánk volt, felvilágosítot­tam, hogy kizárólag csak a művé­szet érdekei vezetnek és megígér­tem, hogy nem megyek el a dísz­előadásra és nem fogok ott botrányt rendezni. Erre szabadon engedtek. Oh, én már nem politizálok. Egy­szer, réjgen, igenis politizáltam, ak­kor fasiszta voltam, egy fronton küzdöttem barátommal: Mussolini­val, együtt is voltunk letartóztatva. És fasiszta vagyok még mindig, de Mussolini monarchista és militarista lett. Mussolini megtagadta a fasiz-1 must, én viszont Mussolinit tagad­tam meg. Ezt ő egyébként tudja is, megüzentem neki; azóta nem politi­zálok. ' — Ez a tömeg Itt mögöttem, a hí­veim, akik igazat adnak nekem. Szeretnek itt Olaszországban, főleg Rómában és Milanóban, ahol felvált­va tartózkodom. Állandó szoros kontaktusban álló!: más országok­nak a miénkkel rokon műv észi moz­galmaival, az angolokkal például, de főleg az oroszokkal, ahol nagyon méltányolnak és megértenek engem. A németekkel különösképen nem igen érintkezünk, valahogy nenv tud­tam megtalálni még az odavezető szálakat. Van azonban egy magyar költő,, akivel levelezem és aki na­gyon érdekel bennünket: monsieur Kassák, ugy-e? — Furcsa, hogy a hivatalos körök sehol sem ismernek el. Vagy igy van ez rendién, Hogy mindig csak a fiatalok költője maradjak? ... Kicsit szinte elszontyolodik a fu­turista poéta barnäfra sült nevető, ke­rek arca. Aztán megint felderülten teszi hozzá: _ — Ámbár, tudja isten, talán igaza van; fiatalok költőjének lenni egész szén dolog. Kedvesen búcsúzik. Végezetül megkérdem még, — ama rejtélyes Szent Márk-téri népdal értelmét. Marinetti keze tétova gesztusra len­dül, amint magyarázza: valami olyasfélét jelent, mint az »Öröm«, az örömöt illusztrálja. Tudja, olyan himuszféle. Aztán elmerül megint az ifjú titánok rejtélyesen fra-fra-frazó tömegében. A készüléket' még a földdel kell össze­köttetésbe hozni, hogy az elektromos hul­lámokat felfoghassuk. Ez egyszerű módon vihető keresztül. Elég egy 1—1.5 mia. szi­getelt rézvezetéket a vízvezetéki csaphoz, gázcsaphoz, vagy a. központi fűtés fütötes­­tóhez kötni. A készülékhez két drótot ve­­zeti'mk, az egyik az antenna-vezeték: a másik a föld-vezeték. A Milkó-könyvek előfizetői Múlt vasárnapi szántunkban kö­zöltük az irodalom és kultúra bará­tainak nevét, akik đr. Milkó Izidor (Baedecker) a közeljövőben megje­lenő hat kötetes ui könyvére előfi­zettek. Alábbiakban közöljük az újabban beérkezett előfizetők neveit. Az elmúlt hét folyamán a követ­kezők fizettek elő: -A rádiótelefon felvevőállomása Praktikus antennaszerelések Az a probléma, hogy a leadó-állomás­ról elindított elektromos hullámokat ho­gyan kell felfogni, nem okoz különösebb nehézségeket és amatőrök is megbirkóz­hatnak vele. Ismeretes, hogy ha a hullá­mok Útjukban egy, a földdel vezetőileg összekötött és jól vezető testbe üköznes: (réz, vas bronz), akkor egy részük abban íog továbbterjedni. Ha tehát fel akarjuk fogni a lakásunknál elhaladó hullámokat, egy jól szigetelt rézvezetéket fogunk la­kásunk fölött, vágy előtt kifesziteni s ezt a vezetéket összekötjük egy olyan veze­tékkel, amely szobánkba a készülékünk­höz vezet s aztán a földdel van összeköt­ve. Az éterben tovahaladó hullámok egy részét tehát felfogjuk és az antennán ke­resztül szobánkba vezetjük. Az alábbiakban néhány praktikus an­tenna-szerelést ismertetünk. 1. A ház a városban más házak köze­pette áll s lehetséges a háztetőn az an­tenna elhelyezése. I Z7' A - -—■ 3 A és B kémények között kifeszitettünk egy csupasz rézdrótot, melynek átmérője 1—1.5 mm. lehet. A rézvezetéket két vé­gén porceílán alátét-csigákkal szigeteljük, egy méternyit a kéménytől. Ez a szigete­lés egy-, vagy kétszeres lehet. A szigetelő­­csigát C és H drótokkal úgy kötjük a ké­ményhez, hogy a két drót ne érintkez­zék.. Több drótot is huzhatunk párhu­zamosan egymás mellé, csak arra kell ügyelnünk, hogy a vezetékek legalább 30 cm.-nyire legyenek egymástól. Minthogy az amatörök célja a telefon­leadó-állomásokról leadott hullámok fel­fogása s ezek az állomások legtöbbnyire kis hullámhosszakkal dolgoznak, a legjobb eredményt egy nem túlságosan nagy an­tenna fogja szolgálni. Kis hullámhosz­­szakra jól bevált antennát ábrázol az 1. számú ábra, melyen a helyes méretek is fel vannak tüntetve. Ezt az antennát ki­­feszithetjük két kémény, vagy épület ko­bozott, vagy vidéken két fa közé. A ké­szülékünkhöz vezető drót jól legyen szi­getelve. átmérője 1.5 mm. lehet. 2. Az épület a város közepén fekszik, az antenna az előbbi módon nem helyez­hető el. Ebben az esetben a feladat már nehezebben oldható meg. a) Ha telefon áll rendelkezésünkre, ak­kor a meguldás egyszerű, de csak akkor, ha a telefonnak légvezetéke van. Tudni illik, akkor máris kész antennával rendel­kezünk. Elégséges készülékünket a tele­fonhoz vezető drót. bármelyikével össze­kapcsolnunk, csak egy kis és lehetőleg változtatható kondenzátort kell közbe kapcsolnunk. A telefonhoz kapcsolt készü­lék azt semmi módon sem befolyásolja, sőt a telefonon egyidejűleg lefolyó beszél­getések sem fogják zavarni a készüléket. Itt azonban az a nehézség, hogy a telefon­igazgatóság tiltja a telefonvezetéknek bár­milyen készülékhez való kapcsolását. b) Ha i^em áll légi telefonvezeték ren­delkezésünkre, kíséreljük meg ablakaink előtt egy lehetőleg hosszú drót kifeszitését, amint azt a második ábrán bemutatjuk. Két egy-egy méter hosszú farodat olyan módon erősítjük az ablakhoz, mint a zász­lóknál szokás. Ezek közé * kifeszitjük a szigetelőkkel ellátott csupasz részvezeté­ket s egy tetszőleges pontból szobánkba igazgathatunk egy jól szigetelt drótot. Ezzel az elrendezéssel nem fogunk nagy eredményeket elérni, ha egyszerű készü lékünk van; mert csak 10 kilométeres körzetben levő leadp-állomás hullámait foghatjuk fel igy. Többlámpás készülékek esetében sokkal jobb eredmények érhetők el. Abban az esetben, ha nem tudunk külső antennát elhelyezni, még marad egy megoldásunk: a kerettel Való felvétel. cl Praktikus keret, amelyen, érzé kény készülék segítségével -— 2000 kilo­méterről jövő hullámokat is fölfoghatunk: Egy fakeretre, — melynek oldalhossza 1—11.5 méter, szélessége 0.1 méter, — 25 menet szigetelt csöngövezetéket teke­rünk fel. A vezetéknek két helyen lesz leágaztatása, még pedig az 5. és a 15. me­­'iripćl \ keretet ., harmadik ábrán, t leácaztatásokat a negyedik ábrán mutat­juk be. A legtöbb telefonleadó-állomás kis hul­lámhosszal dolgozik; egészen 600 méterig. Ilyen állomások felvételénél az első 5 menetet használjuk, tehát A—B-p A 4500 méteres hullámokig 15 menetet hasz­­•ábiiik: ekkor 8-t C-vel össze k. II köt­nünk s az A, D végeket vezetjük készü­lékünkhöz. Végre, ha 5600 méteres hul­lámhosszakat karunk felvenni, akkor a B, C. qs D, E vezetők köttendök össze, a készülékünkhöz pedig az A és F drótok 1 zi‘to"k. Mpgji'cvi'zzfiir. |,o|-y a keretet mozgathatóvá kell készítenünk, hogy az összes leadóállomások irányába állíthas­suk. Praktikus és egyszerű elmozdítható keretet szolgáltat az ajtó is, melyre mene­teinket felerősítjük. Az ajtó kitárva, vagy becsukva, a keretet különféle helyzetekbe hozhatjuk. 3. A ház vidéken, nyilt helyen fekszik. Ebben az esetben az amatör ideális helyzetben van, nagyszerű eredményeket érhet el. Elhelyezheti antennáját két fa, vagy épület közé s biztos lehet abban, hogy jól fog vele dolgozhatni. Éppen a vi­déken, a falun lakót érdekelheti legjobban a rádió-telefon, merj; ö, — aki a postára van utalva, — nem minden esetben fogja idejében kapni a híreket. Az antenna el­helyezésénél annak iránya is igen fon­tos szerepet visz. Akkor foghatjuk fel leg­jobban a hullámokat, ha antennánk a Ie­­dó-állomás felé van irányítva. Mivel itt telefonról van szó,, azért célszerű az an­tennát francia—németországi irányba húzni, Bečkcrek: Hegedűs Mór. Horgos: Dé­nes Testvérek. Novi-Bečej: Pcllák Erná­imé!. Novisad: Neumann Árpád, Rosen- Baum Sándor. Novi-Vrbas: Bautz Fii­­löp.Senía: Gráf Ármin. Sombor: dr. Gál Rezső, Kerény Sándor. Stantšić: Brőder M ksa, Ehrenfreund Dezső, botica: Állóin Jakab, dr. Békeííy György, dr. Bíró Károly, Goldmans Sándor, Gombos Lajos, Hermann Má­tyás, Hermann Vilmos, Heuduschka Benő, dr. Janiga János, Kereskedelmi i Egyesület, Klein Oszkár, Komor GézaJ König Pál, Kernhäuser Ignác, Kisnetz íSándor, Léderer Ödön, dr. Lob! Marcel, j Mannheim Simon, Márkus Símen és * Lipót, M'háikovics Ádáin, Népkör, Re­ményi Frigyes, Ross'ja-Fenciére Bizt. ! Intézet, Sándor Zsigmcnd, Scsőn Arthur, i Spitzer Ferenc, dr. Vajda Félix, I Weizenfeld Dénes. Topola: Lelbach j Gyula. Torsa: Iieiszler Vilmos. Vel.e K’-kinda: »Pyram« Részvénytársaság.' A hat kötetes díszes kiállítású (mü előfizetési ára 320 dinár. Hogy a könyvek nyomdai előállítását biz­­ííositani lehessen, arra kérjük azo- I kát, akiket a magyar könyv érde­kel szíveskedjenek mielőbb bekülde­■ íii az előfizetési í Izidor címére Subotica. összeget dr. Milkó Serényi János : • MEG TUDNÁM ÖLNI Meg is tudnám ölni, Ha most nálam volna. Szenvedő kis arcát a porba tipornám, Hóvirág lelkére lehelném ez átkom Vak fekete lángját. Hamvas nyaka húsát Görcsös karom rozsdás, bűnös őrre fogná, kegyelmet ha kérne kibuggyant sikollyal. Meg is tudnám ölni, Rám sugárzó vérét ie a porba ráznám. Beteg, félénk ajka utolsó kérését Ff lenére tenném. Es ha hű tüzekkel Szomjuhozná arcom’ haldokló szemébe: Elfutnék előle, Hogy jelen-nem-voltom sírban termő álmái Szaggassa örökre. Tudom; meg is ölném, volna csak most nálam ■S fuldokló ajkának vércsókolta földjén i emeletien hagynám pusztai sasoknak. Fehér szűzi testét átkozni is tudnám, Meg is rágalmazni, ATg is C'ujo/tatni, Meg is ostorozni És el is feledni. Meg is tudnám ölni Ha most nálam volna: S jaj, a másik percben Rabja tudnék lenni egy félénk szavának. Csókolnám ruháját imádságos ajkkal, Színtelen kacsóját megfogni sem merném. Csak remegnék érte. Es megkoszorúznám gyáva szivfohász közt — Elogy ujjam se érje — Ibolyás erekkel halványan li’ázott Lázas halántékát. Es ha megidézne gazdag szeme lángja: — Bánatmarta árnyék —, könnyező szemébe Sírva térdepelnék. Es lennék a papja, Lennék aszkétája, Lennék remetéje, Az elém virágzott, pihenésre űző. áldozatra hivó csodatest’oltárnak.

Next

/
Thumbnails
Contents