Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-18 / 136. szám
1924 május 18. BACSMEGYE1 NAPLÓ 13. oldal Tere-fere A jövő energiája. S t e im e t i doktor New-Yorkban előadást tartott a jövő energiájáról. — Nemsokára — mondta — talán egy évszázad, de legkevesebb kétévszázad múlva az ember úgy táplálkozik majd, hogy nem szorul rá a gabonanemUrkre: helyettük ásványi anyagokból készített mikroorganizmusokat eszik. Ez a nem uj, de hangzatos jóslat, mely az embernek a rögtől válj végleges szabadulását jelenti be, töftünesl túltett iiz atlétikai fővárosban. — Melyik tehát a jövő energiája — kérdezi a tudós előadó. A nap energiájának (minden energia forrásának) legtökéletesebb felhasználói a növények, csakhogy a legnagyobbak csak nagyon lassan alakítják át (egész évszakra van szükségük); ellenben mikroorganizmusok — elsősorban a gombák — varázsos gyorsasággal magukba hasonlítják a Nap energiáját. Nem egy évszak, egy nap elegendő számukra, hogy egész nemzedékük elszaporodjék. Ennek következtében a jövendő nyilván az ilyen mikroorganizmusokat tenyészti. A földművelőket, az agráriusokat egy uj típus helyettesíti majd, a gombatenyésztő, ki a Nap energiáját táplálkozási célokra feltudja majd használni. Még valamit jósol az amerikai előadó: azt, hogy a búza ára. természetesen száz vagy kétszáz esztendő múlva hirtelenül leesik majd, mert a gabonanemii akkor senkinek sem kell. Addig azonban a kisgazdák az urak s áldott a mindennapi kenyerünk. * Automobilok védőszentje. Octave M i r b e a u híres drámájában a főhős igy szól: — Múlt héten az autóm elgázolt egy borjut. Néha az is megesik, hogy egy gyermeket gázolok el. Kinek mi köze hozzá. Én fizetek. ' Ez a förtelmes kiszólás a darab bemutatóján a méltatlankodás oly moraját kellette a nézőtéren, hogy az előadást léibe kellett szakítani. Kevés autótulajdonos vetemedik ilyen4 cinikus kijelentésre és gondolkozásra, de azért még mindig sokan vannak, kik bűnös nemtörődömséggel kihívják a törvény szigorát. Fárizsban egy- építőmester múltkor halálra gázolt egy gyermeket. Három hónapi fogságra Ítélte a törvényszék és tízezer frank kártérítésre, örülhetett volna, hogy ily olcsón megmenekül, de az autós mindenáron föllebbezni kívánt. Most megkapta az elégtételt. A fölebbvitcli törvényszék egy hónapi szigorú börtönre Ítélte és tizenhétezer frank kártérítésre. Különben most azt is közük a párisi lapok, hogy az autótulajdonosoknak van uj védőszentjük. Szent Kristóf. Egy francis pap társaságot alapított, melynek tagja lehet minden autótulajdonos, ki évente tiz frank tagsági dijat fizet. A tagok, mint olvassuk, Szent Kristófhoz, fohászkodnak, hogy óvja még őket a hirtelen haláltól és minden kellemetlen úti szerencsétlenségtől. Hogy a gyalogjárók életéért is imádkoznak-e arról az illető lapok nem adnak hirt. * Ellopják Európát? Az Amerikaiaknak rengeteg dollárjuk vau, égig érő fellegtakaróik, pompás lakásuk. Csak egy hiányz >. számláira: a rom. Ezt idejönnek megszerezni, Európába. Most van belőle elég. Utóbb két becses ereklyét szállítottak el innen, melyet egy amerikai dollárkirály vásárolt meg: Napoleon egy mellényét és egy kalapját. Ezeket a tengerentúli gazdag, lelkes vásárlókat eddig sokszor becsapták már. Sokszor vetek meg régi képek helyeit, uj, ügyesen hamisított mázolmányokat, ódon bútorok helyett tegnap-készített asztalokat, melyeket mesterségesen karcoltak össze és lyuggattak ki sőrétekkel. Újabban az acél és petróleum királyok is óvatosabbak. Egész építészeti emlékeket akarnak meszerezni maguknak. A keleti Pireneusokban, Saint- Genis des Tontainesben van egy kolostor, mely a carojingi korszak Szent Benedek rendi apátságához tartozott és műtörténészek véleménye szerint rengeteg értékű, minthogy a franciaországi román építészet és szobrászat legrégibb remekei. Most ezt a kolostort meg akarta vásárolni egy amerikai milliárdos, hogy oszlopait egyenkint átszáüittassajtz Uj Világba és felállíthassa palotája körül. Úgy látszik, az ilyen müíürléneii régiséget nem eléggé védelmezi a francia törvény, mert az eset a sajtóban sok vitára adott alkalmat. Szegény európaiak attól — félnek, hogy az amerikaiak darabonkint ellopják ez egész világrészüket , , , ,> A németek azonban újra összefüggésbe hozták az irodalmat és a bort. ök nem utánozhatják a franciákat, kik ma is aranyban küldik ki az irodalmi dijakat, ennélfogva tiszta germán középkori hagyományokhoz folyamodnak, azzal igyekszenek felszítani az irodalmi becsvágyat. Würtzburg polgármestere felhívást intéz a Frank föld minden küllőjéhez, hogy vegyenek részt egy drámai pályázaton, melyet, nagy ünnepségek közepette Wiirtzburgban tartanak. A drámának, melyet a város piacán mutatnak be, Kilián legendás életéről kell szólnia. A győzelmes költő jutalmul ötven üteg Bockebeuíelt kap, hires frank pezsgőből! Ha a jutalmat előbb osztanák ki a pályázók között, a költők ihlete kétségtelenül nagyobb volna. A frank költők örömmel fogadták el az indítványt s már írják is drámájukat, ötven üveg pezsgőbor reményében. < , Regény nyolcszáz főszereplővel Ilyen rekord sem volt még az európai regényirodalomban. Ezzel az eredményűvel egy japáni irónö dicsekszik, kinek regényét most fordítja angolra Artur W a- 1 e y, a British Muzeum egyik előkelő hivatalnoka. A regény cselekményét nyolcszáz fő-1 szereplő viszi előre. Amint a forditó állítja, munkájához külön mellékletet készít, az olvasók használatára, hogy ezen a sajátos művön át kalauzolja őket. Maga a fordítás munkája legalább hat évig tart, mert, a regény több, mint hatszázezer szóból áll és hat vastag kötetet tesz majd ki. Ennek a furcsa regénynek az Írónője Muias&ki, a japáni udvarban élt kilenc évszázaddal ezelőtt, itt olvasta fel müvét, melyet pergament tekercsekre irt s megelőzve vele a sorozatos, modernnek nevezett rengónyeket nem csak egy nemzedék élettörténetét mesélte el, hanem fiaiknak, és több rákövetkező ivadékainak históriáját is. , Hőse a császár törvénytelen fia, ki cl akarja venni feleségül kedvesét és boldogtalan szerelmében különböző kalandokba bonyolódik. Kívüle azonban van még sok más hős is. Számszerint hétszázkilencvenkilenc. *j Irodalom és kor. Mai, modern írók már nem igen írnak bordalokat, nem ünnepük lázas versekben a venyige nedvét s a borágat. Gyermek vagy macska ?Mi ér többet, egy gyermeknek, vagy egy macskának az élete? Igaz, hogy sok ember tőimre becsüli ölbeli kutyáját a felebarátjánál, de erre a kérdésre a legdühöute-bb állatbarát is azt felelné, hogy az emberélet mégis értékesebb. Csakhogy az angolszász lélek mindig meglpetéseket tartogat számukra. Grimafcyben, egy angol kis városkában egy bátor ember megmentett egy gyermeket. Ki fuldokolt, mire a polgármester megköszönte szolgálatai, majd egy egyszerű okmányt nyújtott át neki, amit ilyen esetben szokásos. Nemsokára azonban elsülyedt egy hajó és a tengerész, ki már a partra úszott, visszatért a sülyedő hajóra, csak azért, hogy kimenthesse . onnan kedvenc macskáját. Ez a regényes história megindította az egész angol kisvárost, széltébenhosszában beszéltek róla s a matróz bátorságáért a legnagyobb dijat, az aranyérmet kapta, külön a polgármestertől. A gyermek mentője pedig váltig gondolkozhat magában, hogy legközelebb macskát mentse-e meg, vagy — gyermeket?.... Ady Endre temesvári hónapos szobájában A huss éves Ady otthona az Arany János uccában Mikor Ady dijnok volt a temesvári Ítélőtáblán Húsz éves. nagyon szegény és nagyon elkeseredett volt Ady Endre, mikor 1897 szeptember 23. napján a józsefvárosi állomáson egyetlen kofferrel felpakolva kiszállt a pesti személyből. Temesvár — kiáltotta a kalauz. Uj város, idegen város, uj emberek — idegen emberek tárultak az ifjú szilágysági jogász elé, ki a lóvasuton beutazott a várba. Akkor még vár volt a belváros. sáncokkal körülvéve, este kilenckor szigorúan zárható kapukkal, ha a tisztelt garnizonkommandó úgy kívánta. Az első útja Makóid y Miklós úrhoz vitte, kinek barátságos^ hjvogatására vállalta Adv a kir. ítélő tábla, dijnoki tisztségét, harminc fo rint havi fizetésért. Makoldyék a »Szilágy« révén is. melyben akkoriban Adv diák jónéhány cikke megjelent. de az Ady családdal való régi ismeretségük révén is nagyra becsülték az ifjú Ady Endrét. Kitűnő tisztelettel fogadták az elhelyezkedés első napjaiban szükségszálláshoz is segítették, rnig Adv valamennyire megbarátkozott Temesvárral és szállás után kezdett nézni. A vár, a Belváros katonás-német világa az első perctől kezdve nem volt Ínyére való Lakáskereső útja kivitte _ a Józsefvárosba, ahol a táblai segédhivatal dijnokai közül többen is laktak. Valami kedves csendes utcát keresett, hiszen Temesvárra tanulni jött. Lakás akadt bőven mindenfelé, volt választék, csupán a lakbér fizetést lehetőségek voltak korlátozottak. A Béga folyó és a Józsefváros főutcája a Kossuth Lajos utca között fekvő csendes igazi külvárosi tipusu Arany János utcában szemelték ki Ady temesvári-szállását. A 11. számú ház (egy Ercsik nevű család tulajdona volt akkor) udvarában akadtak rá a nagyszerű, nagy diáknak való szobára. A kétszobás lakás bérlője egy Weit), néni nevű sváb asszony volt. Wetti néni Merczyfalváról került be Temesvárra,nyug dijas özvegyként szerepelt. A laka: tiszta volt, a kis szoba egy nemei! rendesen bútorozva, egy-két szentkép és szenteltviztartó az ajtó mel lett, az ablak udvarra nyilott, ho néhány gyümölcsfa és három oleau der kertet szimbolizáltak. Az udvarban csupa egyszerű népek laktak Ady nem ismerte őket. Nappal alig volt otthon, csak ha későn keit vala milyen nagyobb mulatozás után és a siirgö-forgó udvaron keresztül sietett be a hivatalba, akkor látták. Különben inkább hajnali órákban járt haza. mikor egészséges volt és győzte az éccakázást. Vendéget ritkán látott a hónapos szoba. Ady járogatott sűrűn vendégségbe a szoms/.édu teák ban lakó barátjához, szilágysági földijéhez és liivatalbeli kainerádjához Ladányi Dezsőhöz. Nein nagy lumoolás'ok után. amennyiben azok a Józsefvárosban fejeződlek be. Ady egy-egy cimboráknak szállást adott. A dolog többnyire így történt, hogy Adv reggel se ki|/ánkozott még haza és a cimbora ;kos szóval másféle murizás igére:ével haza csalta Adyt s maga is i Wetti néni portáján maradt késő /endégségre. Wetti nénivel — igy mesélik, akik ikkoriban sokat időztek együtt Ady•al — nagyszerűen kijött Ady. Csak ippen nyelvi nehézségek akadáíyozák a: zavartalan érintkezést. Wetti léni németül értett kizárólagosan, Adv pedig a német nyelvhez igen keveset konyitott. Wetti néni volt tulajdonképpen az ő első instruktora a német nyelv tudományában. Ady megbecsülte a Wetti néni nagy;' igyekezését és megbocsátotta neki még azt is. hogv olykor-olykor vasárnap. mikor már nagyon délre járt az idő, felzargatta a jó pihenésből. A Iw szövés Ady bún az ágy bún dőzsölés iKisv szeretetc már meg voií. Egész életén végig kiséri ez a különös szenvedélye, mely később, sokszor minden különösebb ok nélkül, kizárólag hangulatok hatása alatt, napokon át ágyban marasztalta. Temesváron tartózkodása utolsó utolsó napjáig Wetti néninél lakott, innen vitte el 1898 január 20-án vagy 27-én édes anyja, kit elkeseredett levelek rábírtak a messzi útra, Mindszentről Temesvárra. A házban, mely egyszer Ady hajléka volt. ma már. senki sem lakik a régi lakók közül. Még csak emlékezni se tud egyik sem a Wetti nénire, ki néhány évvel Ady elköltözése után visszaköltözött falujába és azóta tán a szebbik világba is átköltözött már. A ház azóta vagy hatszor cserélt gazdát, most egv cipészmester tulajdona. aki a külső frontot lakja, hol egykor, mint Ady nevezte, egy k. u. k. Tausender ezredes táborozott. A lakás most egy fiatalabb házaspár, állatni tisztviselő otthona. Egykedvűen veszik tudomásul, hogy a magyarságnak milyen büszkesége az a húsz éves fiatal ember, ki huszonhét esztendővel ezelőtt itt volt albérlő 5 forint néhány krajcárért. »Mink is szívesebben fizetnénk ilyen kicsi házbért. Tessék tán szólni a háziúrnak, hogy a hires lakóra való tekintettel emelje kíméletesebben a mi házbérünket«. Az egész utcát végig kutatom valaki után, aki Wetti nénire vagy tán Adyra is emlékezni tudna. De senkit nem találok ezek közül, még olyant is alig, aki sejtené, hogy az Arany János utcai szürke házra mért kellene márványtáblát rakni kiabáló aranybetükkel: Ebben a házban lakott a húsz esztendős Ady Endre, anno 1897. A magyar könyv fearátai Előfizetők őr. Miikő Izidor uj müveire Valamikor a Honderű meg a Pesti Divatlap korszakában, a magyar újságok a lap élén közölték le azoknak a »széplelkü honleányokénak és »áldozatkész hazafiakénak a neveit, akik az újságra prenumeráltak. A magyar kultúra azóta annyira megerősödött, hogy az ilyen elismerésre és buzdításra nem igen volt szükség. A vajdasági magyar kultúra most komoly teherpróba előtt áll. Dr. Milkó Izidor (Baedecker). aki csak iró, s nem tartozik egyik politikai párthoz vagy irói klikkhez sem, újabb munkáiból hat kötet könyvet ad ki. A hat kötet, tiszta, nemes értelemben vett irodalom, 5 hogy a könyvek megjelenhessenek, ehhez, íz iró lelkesedésén kiviil szükség can az olvasók áldozatkészségére is. Hat kötet könyv előállítása több százezer dinárba kerül. Ennek a könyvkiadási akciónak a sikere Mutatja meg, hogy van-e a Vajdaságban annyi intelligens és a kulinyiért áldozni kész ember, hogy culíurális próbálkozást sikerrel leíessen kezdeményezni. Az alábbiakban közölj ük^azoknak íévsorát, akik május 15-ikéig már dőfizetfek és a 320 dinár előfizetési iss'zeget a szerzőhöz beküldték. A. névsor a következő: Ada: Víg Emil. — Apafin: Ábrahám Ingó. dr. Schmausz Dezső. — Bajmok: j.-dassa Bertalan. Fleischer K.. Pfeifer Cálmán. Révész József. — Bed kerek: Cözxazdasági Bank. Közművelődési fgyesüiet. ifi. Kiausz Gyula. Maver
