Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)
1924-04-05 / 95. szám
2. oldal BACSMEGYEINÄPLO T924 április 5. a radikálispártot. A politikai közvéleményt leginkább az érdekli, hogy hányán vannak a radikálispártban, akik Petrovics Nasztáz véleményét osztják. Erre nézve azonban még hiányzanak a pozitív támpontok. Nagy föltünést keltett egyébként Petrovicsnak a ,Politika“ pénteki számába irt nagy cikke, amelyben igazolja a verifikáló bizottságban követeit eljárását és élesen elitéli a bizottság többi radikális tagját, akik szerinte nem voltak konzekvensek az igazoló bizottságban múlt év májusában követett magatartásukhoz. A pártfegyelemnek mindig aláveti magát — írja — azonban ebben az esetben, határozott követelése ellenére sem hozlak a pártfőrumok döntést. wPribicsevicsék ütközetben pártoltak át az ellenséghez“ A demokratapárt pénteken este hozta nyilvánosságra kiáltványát, amely három gépírásos oldalra terjed. A kiáltvány kizárólag Pribicsevicsék kizárását indokolja meg, akik — a kiáltvány szerint — ütközet közben pártoltak át az ellenséghez. A kiáltvány rendkívül élesen Ítéli el Pribicsevicsék eljárását és annak a reménynek ad kifejezést, hogy a vidéki pártszervezetek hűek maradnak a párthoz és elitélik azokat, akik a pártot cserben hagyták. A kiáltvány rendkívül éles hangja arra enged következtetni, hogy nagyon éles harc fog kifejlődni a két demokratapárt között. Ez a harc a két frakció között különben már meg is kezdődött és úgy a fővárosban, mint a vidéki pártszervezetek között heves és nagy agitáció folyik Pribicsevics és Davidovics hívei között. Hogy a két párt közül kié lesz a győzelem, azt ma még nem lehet eldönteni. Jubileum Jria : Nadányi Zoltán Rózsika volt itt délelőtt, az állatorvoséknál. Kacsmár Rózsika, a vöröshaju, vörösarcu. álmodozó lelkű tanítónő, akiről a helyi lap legutóbb azt irta, hogy »minden társadalmi mozgalomnak éltető kovásza.« Természetesen azért jött, hogy az állatorvosnét felkérje Tavasz szerepére. A boldog mosoly, mint ilyenkor mindig, megjelent a Sziicsné arcán. — Nagyon szívesen, Rózsikám. Ha jó vagyok még nektek. Az ilyen öregcsont. Rózsika erélyesen tiltakozott: — Na. hallod- Ilyen alakja nincs senkinek, édeském. Messzeföldön senkinek. — De az évek! Az évek! — Az évek nem számítanak! Mindenki olyan idős, amilyennek látszik! — Ezt sipitva mondta a tanítónő. mintha a torkára léptek volna. És mée sipitóbban ismételte: — Amilyennek látszik! — Hát jó,— mondta az állatorvosié tréfás mosollyal. — Vállalop a szerepet, de Írjátok ki a plakátra, hogy jubilálok. Mert éppen huszadszor vagyok Tavasz! A tréfa olyan jó volt, hogy a kis vörös tanítónőt elkapta a* nevetőgörcs. Könnyein keresztül sipította: — Kiírjuk! Kiírjuk! Szücsné bement az ebédlőbe, az állótükör elé. Az ura újságot olvasott az ablaknál. — A selyemcipőt mégis meg kell venni. Megint Tavasz leszek. Az állatorvos felütötte a fejét a helyi lapból. Éppen a nevét olvasta, — Megint? — kérdezte tompán. — Megint. Ugylátszik, erre a szetfiore-uúncs. más-Moodtam Rózsiká-A bunyevácok és nemzetiségek közös frontja A bunyevác-sokác-párt közős sérelmei a kisebbségekkel „Egységes frontban több eredményt lehetne elérni“ Az általános politikai khaoszban, amelyben maguk a legerősebb politikai pártok is súlyos belső válságokkal küzdenek és nem látják a talán már holnap bekövetkező kibontakozás útját, most a bunyevác-sokác-párt határozott célkitűzéssel uj jelszót készül beledobni a politikai pártok küzdelmébe: a nemzetiségek tömörülésének jelszavát. Már régebben hangoztatják a bunyevácok, hogy szivesen vennék a nemzetiségekkel való együttműködést, mert sok közös sérelmük van a kisebbségekkel. Ez a tendencia most kezd határozottabban kifejezésre jutni. A bunyevác-sokácpárt vezetőségéhez közelálló helyről úgy értesülünk, hogy a bunyevác-sokác-párt fel akarja használni az erre nézetük szerint ma a leginkább megfelelő politikai atmoszférát arra. hogy mozgalmat indítsanak a nemzetiségek tömörítésére. Erre nézve a legutóbbi napokban már többször szó volt a bunyevácpárt néhány vezetője között, akik bíznak ä nemzetiségek egységes frontban való tömörítésének sikerében. A kisebbségeket közelről érdeklő tervre nézve érdeklődtünk a szuboticai bunyevác-sokác-párt egyik! nagytekintélyű vezetőjénél, aki a Bácsmegyei Napló munkatársának a következőket mondotta: Régi meggyőződésünk, hogy a bunyevác-sokác-pártnak a kisebbségi pártokkal sok közös séf elme és követelése vm és ezért az együttműködést könnyen meg lehetne teremteni. Ez a meggyőződésünk a legutóbbi politikai események hatása alatt még csak megerősödött; A nemzetiségi pártok — még azok sem, akiknek van már parlamenti képviseletük — nem tudtak eddig érdemleges eredményt elérni. A Német Párt például végül kénytelen volt belátni, hogy az ellenzéki oldalról legalább is annyi eredményt — de minden valószínűség szerint többet — tud elérni, mint a kormánytámogatással és emellett megszabadul attól a kényelmetlen helyzettől, hogy kisebbségi választói előtt felelősséget kell vállalnia a kormánynak a nemzetiségek ellen végrehajtott intézkedéseiért is. — A nemzetiségi pártok azonban egymagukban, csekély erőikkel nagyon kevés eredményt remélhetnek. akár kormánytámogató, akár ellenzéki pozícióban. Ma, amikor a tapasztalat elég világosan bizonyítja, hogy a parlamentben két-három szavazatnak is milyen fontossága van a legdöntőbb fontosságú kérdésekben és a kormányzat irányításában, egészen logikus volna, hogy a közös sérelmek orvoslásáért harcoló, azonos követeléseket támasztó nemzetiségi pártok egységes frontba tömörülve erősítsék meg pozíciójukat. Hamarosan még nagyobb fontosságú lesz ez a kérdés, mihelyt a közeli választások alkalmával a magyarság is beküldi képviselőit a parlamentbe. — "Fölösleges hangsúlyozni, hiszen a tények mutatják, hogy a hunyevácoknak a legtöbb kérdésben, igy az iskolakérdésben és a földosztás ügyében is, nagyon sok azonos sérelme van a magyarsággal és a németekkel és ezért az eddigi' merev elzárkózás helyett mi — akik úgyszólván szintén kisebbségi sorban élünk — azon leszünk, hogy eredményes együttműködést tudjunk kifejteni a többi nemzetiséig pártokkal, feltéve, hogy azok is belátják a tömörülés nagy fontosságát. Hangsúlyozzuk, azonban Hogy az egy frontba való tömörülés nem jelenti azt, hogy az egyes pártok feladják programmjuk bármelyik pontját. A kétségkívül érdekes nyilatkozatra a magyarság részéről csak egy lehet a felelet, amit a Magyar Párt vezetői már számtalanszor hangsúlyoztak: a magyarság minden párttal keresi a baráti együttműködést, anélkül azonban, hogy ma még valamilyen irányban lekötné magát Magyar konzulátus felállítását kérik a suboticai kereskedők A Kereskedők és Gyárosok Egyesületének értekezlete A noviszadi Kereskedelmi é!s Iparkamara értesítette a szuboticai Kereskedők és Gyárosok Egyesületét, hogy a S. ti. S. királyság és Magyarország közt rövidesen megkezdődnek a kereskedelmi szerződés megkötésére, irányuló tárgyalások. A kamara" ennek folytán felkérte a szuboticai Lloydot, hogy az érdekelt kereskedők és iparosok meghallgatásával dolgozzon ki elaborátumot azokról a speciális kívánságokról. amelyek a szuboticai gazdasági érdekeltségek körében e szerződéssel kapcsolatban felmerülnének. A szuboticai Lloyd meghívására a gazdasági érdekeltségek pénteken este Jakobcsics Imre elnöklete mellett értekezletet tartottak, amelyen megelégedéssel üdvözölték azt a tervet, hogy a két szomszédos és gazdaságilag sok tekintetben egymásrautalt állam közt kereskedelmi szerződés jön létre. Annák a kívánságuknak adtak a megjelentek kifejezést, hogy a szerződést mindkét állam érdekében a teljes kereskedelmi szabadság elve alapján kössék meg. Az értekezlet elhatározta, hogy felkérik a szuboticai és környékbeli iparvállalatokat és kenak. hogy jubilálok. Huszadszor vagyok Tavasz. — Az a szerencsétlen vénlány se fér a bőrébe — dörmögte az állatorvos. —> Aztán minek a javára lesz ez? i Az asszony a tükör előtt állt és I nem felelt. Sértette a durva hang. A • padló meg-megreccsent alatta. IAz állatorvos lecsüggesztette a fejét. aztán megint felemelte. 5 — Szombaton bemegyek Szolnok; ra. a marhavészkongresszusra. Ve\ lem jössz és megveszed a selyem- I cipőt. : Nézte a feleségét, aki két példány- P ban állt előtte, háttal és szemben. 5 — Jó alakod van. — mondta konj go hangon. — És visszabujt az uj• ságba. I Az asszony sóhajtott. I Királynői termet, gondolta magá- i ban. Hogy is mondta Rózsika? I Messzeföldön nincs párja. Igaz I igaz. Termete, az van. Húsz év óta t mindig őt kérik fel Tavasz szerepéj re. Mért nem Pozsonyinét. a hires jj szépséget? Mert alacsony szegény I és félvállu. A lába is görbe, csípőből. 1 Szép kis Tavasz volna! ] Erőt vett rajta a szereplés izgalj ma. Látta; magát a színpadon, nem- I zeti jelmezben, csillogó fejdisszel. ' hóditóan. Felmorajlik a nézőtér, öszf szebujnak a fejek. Pozsonyinét eszi I a méreg az első sorban. A doktornőt jj is. meg a papnőt is. Csak Rózsikát > nem. ezt a rajongó lelket. Rózsika i extázisbán suttogja a színfalak mö! g ü l : - : "J • — Gyönyörű vagy! Gyönyörű í vagy! ; Ostobaság volt a szülei részéről, hogy nem engedték a színpadra. Nagy sikereMettek volna az alakjával. A mostani divatos színésznők közül, .akiket a színházi lapokban töt, egyiknek sincs olyan alakja, mint neki. A tökéletes alakhoz kifejlett csípők kellenek. Nála megvan. Milyen kár. hogy a lányai nem ütöttek rá. Alacsonyak, tömzsiek. Az apjuk alakját örökölték. Délután felvitte az alakját a községházára. Mikor belépett, már mindenki ott volt. A járásbiró. az iskolaigazgató. a segédlelkész, a főhadnagy. a szerkesztő, a fogorvos, a másodjegyző ur. meg az asszonyok Csipkésné. Sebökné, Kalotayné, Varjasné. az öreg Czibuláné, meg Rózsika.. Egyik-másik asszony a lányát is elhozta. Csupa rosszalaku nő Fiatalember is volt néhány, a Kalotayné udvara. Felerészben gimnázisták. Szücsné leült. Csak ő tud igy leülni. ilyen fölényes-szerényen. Ilyen bizalmas-rejtélyes mosollyal. Úgy érezte, hogy a mosolya elárad -a szobában, mint az édes hegedüszó. A csoport középpontjában Rózsika magyarázott valamit, hosszú sárga ceruzával a' kezében. A többiek hozzászóltak, vagy másról beszéltek egymás közt. Szücsné csak mosolygott. Akkor figyelt fel. mikor a műsort bezáró apoteózis került szóba. Harapdálta és nedvesitgette a szája szélét. Rózsika rámutatott a sárga ceruzával : — Tavasz szerepére . .. úgy gondoltam ... Egy hang közbeszólt: — Kerekesné. Az apacsinges gimnázista mondta ezt Kalotayné háta mögött. És több fiatal hang utána mondta: — Kerekesné. A, sárga ceruza megállt a levegőben*. hegyes végével Szücsnére szegzödve. Rózsika eltátotta a száját. — Kerekesné? a a. „ . .. . _ i —Kerekesnél — zúgták a fiuk. Most már női hang is vegyült a hangjukba. .*»< bjj Rózsika irult-pirult. A ceruzája kóválygott a levegőben. — Tehát Kerekesné? — kérdezte, — Kerekesné! — zúgta az egész gyülekezet, mint az eskümintát. Az öreg Czibulánénak is mozgott a szája. -I • — Kerekesné. — mondta öblöst hangon a járásbiró, mialatt a mellé-, nye zsebében kotorászott fogpiszkáló után. — Szép fiatal asszonyka! Az állatorvosáé minden erejével küzdött ellene, hogy a pirosság fel ne tolakodjék az arcába. De hasztalan. Ezt az örömet is megszerezte az összeesküvőknek. , Rózsika menteni próbálta a helyzetet. Megint rámutatott a sárga ceruzával az állatorvosnéra: — Ami engem illet... én már felkértem . . . — Ó, kérlek, — mondta Szücsné rekedten. — Igazán furcsa vagy. El se vállalnám. Fagyos csend támadt. Mindenki őt nézte hidegen, szigorúan. Kalotayné mosolygott. — Hát ha nem vállalod, édesem'. — mondta Rózsika1 és beírta Kerekesné nevét a szereplők listájába. Vége. Megbukott. Kivénült. Uj Tavasz van. Fiatal asszony. Kerekesné. Paraszt-famíliából. Az a kis rücskös. Alig egy féléve hozta a faluba a másodjegyző. A pénzéért vette el Nincs is jó alakja. Csak a bokáját kell megnézni, meg azt a lapos csípőjét. De hát fiatal. Nem ilyen vén csataló. Szégyen, szégyen. A szobában fullasztó volt a hőség. Piros dorongok ereszkedtek alá a plafonról. Még látta, hogy a fogorvos felugrik a székről, aztán elájult.
