Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)
1924-04-05 / 95. szám
XXV. évfolyam Sulbotica, tSZÖMEAT. 1924 április 5. szám Megjelenik minden reggel, iissnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesziőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova nl.l.(Leibach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Ross'a-Fonciérc-palota) A nyugdíjasok Ma végre már a nyugdíjasokról szólva nemcsak arról kellett Írnunk, hogy az élet hajótöröttjeinek ez a bus csapata megint deputációt küld, megint memorandumot szerkeszt, megint segítséget kér, megint gyűlést hiv össze, hogy megbeszéljék a megindítandó segélyakció részleteit. Ma végre már arról adhattunk számot, hogy azoknak a nyugdíjasoknak, akiket az imperiumvál* tozás már nyugdíjas állapotban talált, egyik kívánságuk teljesült s ugyanannyi dinárban fogják megkapni nyugdijukat, mintamenynyi koronában folyósították azokat. Jól tudjuk, ez a megoldás sem teszi gondtalanná a szegény nyugdíjasok életét, ez a kormányelhatározás sem menti fel őket a kenyérgondok súlya alól, de legalább valami történt mór azon a fronton, melyen az élet rokkant aggastyánjai harcolnak a mindennapi kenyérért. Alig van Európában ország, a melyben a nyugdijkérdés nem lenne égető és izgató probléma. A francia vicclapok előszeretettel ábrázolják Macdonaldot Herkulesként, akinek a tizenkét próbatétele között ott szerepel a Ruhrkérdés, a jóvátétel, az indiai probléma, a telekértékadó és a — nyugdíjügy. Angliában, ahol pedig a valuta nem romlott, csak az élet drágult valamennyire, a nyugdíjügy kormányzati problémává sulyosodott. Az sem véletlen azonban, bármennyire szerették volna is jelentéktelen balesetnek tekinteni, hogy a Poincaré kabinetet is akkor szavazták le, amikor a Poincaré kormány pénzügyminisztere elutasítani kérte az a javaslatot, mely a nyugdijakat a megváltozott életkörülményekhez képest fölemelni s értékállóvá kívánta tenni. Franciaországban a nyugdíjasokról való gondoskodást a forradalom vívmányának tekintették, mert már az első alkotmányozó országgyűlés a Bastille bevételének évében kimondotta, hogy „Az állam kárpótolni tartozik a társadalomnak tett szolgálatot, minthogy annak érdeme és állandósága megköveteli ezt az elismerést s most a nemzet is tartozik megfizetni azokért az áldozatokért, amelyeket tisztviselői a köz érdekében hoztak." A pénzügyminiszter, aki a nyugdijak fölemelését célzó indítvány ellen foglalt állást, a forradalomnak ezt a vívmányát s a francia közfelfogásban tradícióvá gyökerező princípiumot tagadta meg. Nem jelentéktelen incidens okozta tehát Poincaré bukását, hanem annak az egyre sulyosodó problémának megoldatlansága, a mely a legtöbb európai államban gyors és korszerű intézkedést kö vetelve válik a kormányzatok legfőbb gondjává. A köztisztviselő nem a fizetéséért* dolgozik, hanem a nyugdijáé«. Csak úgy tudott átvergődni gondok, nélkülözések, lemondások között egy emberöltőt a hivatali Íróasztala mellett, mert az a remény éltette, hogy öregkorára nyugdijat kap majd s ha már a gyerekekről nem neki kell gondoskodni, a nyugdíj elég lesz a mindennapi két deci borra és a vacsora utáni kubaszivarra. Milyen légvárak dőltek össze, menynyi reménység foszlott szét, amikor kezdett irtózatosan bizonyossá válni, hogy a közért harmincnegyven évig végzett munka nem elég arra, hogy az öregség gondtalanságát megadja. A reszkető kéz újra kezébe vette a tollat, a meglazult izmok újra kalapács után nyúltak, — de hogyan le-Beogradból jelentik : A politikai köröket még mindig a parlament összehívásának kérdése foglalkoztatja. A radikális pártnak — mint már közöltük — az a kívánsága, hogy a parlament üléseit május 15-ikéig ne hívják össze. Péntekre nyilvánosságra került a parlament alelnökének, Dragosics Milutinnak hirdetménye, amelyet a pártokkal közölni akart, de amelynek hivatalos publikálását fovánovics Ljuba egyelőre megakadályozta; e hirdetmény szerint a képviselők közül sokan érdeklődtek a parlament elnökségénél, hogy mikorra hívják össze a parlament ülését és közölték ez alkalommal azt a kívánságukat is, hogy a hosszú és fárasztó költségvetési vita után hazautazhassanak pihenni és elintézhessék otthon magánügyeiket. Az elnökség ennek folytán értesíti a képviselőket, hogy jogosult kívánságaikra, valamint arra való tekintettel, hogy gyors egymásutánban következnek» pravoszláv, katholikus és muzulmán ünnepek, valamint azért, hogy a parlamenti bizottságoknak időt adjanak az előttük fekvő javaslatok letárgyalására, a parlament üléseit mindaddig nem hívják öszsze, amíg a húsvéti ünnepek el nem múlnak. Az ülések pontos napjáról Írásban fogják a képviselőket értesíteni. Ezt a hirdetményt fovánovics Ljubának kellett volna aláírnia, aki azonban megtagadta az aláírást azzal az indokolással, hogy lemondásban van, — viszont Dragovics alelnököt nem hatalmazta fel az aláírásra* hét újrakezdeni azt a munkát, ami elvette a fiatalságot, erőt, ami az izmoknak és értelemnek elvette erejét. Az állam tisztviselője nem az államnak adta munkaerejét, hanem embertársainak. A bíró csak az államhatalom nevében Ítélt, de polgártársainak igénye felelt. Hiába változott meg az államhatalom, a társadalom változatlan maradt. S ami ennek a társadalomnak kötelessége volt, az kötelessége is maradt. Olyan kevés emberről kell mér gondoskodni s a hátralévő éveik számát egyre fogyasztja már az idő és a nyomorúság, hogy a pénzügyi terhekre való hivatkozással sem lehet halogatni ennek a kötelességnek tisztes teljesítését. A kormánynak elhatározása csak a kezdetet jelenti ezen az utón. A nyugdíjasok reszketve várják a Jovanovics Ljuba helyzete egy éhként m^g nincs tisztázva. Sem a parlamenttel, sem a kormánnyal nem közölte hivatalosan lemondását, azonban elnöki funkciót nem hajlandó végezni. A kormánypárt körében mind nagyobbak lesiznek az ellentétek és egyre többen akadnak a párt tagjai közt olyanok, akik nem tartják a radikális partra nézve sem opportunusnak a Radics-párti mandátumok igazolásának és a horvát képviselők eskütételének mesterséges halasztását. Ez a körülmény a kormányt is arra készteti, hogy alaposan meggondolja a parlament elnapolásának kérdését. A mindennapi minisztertanácsokon állandóan foglalkozik a kormány ezzel a kérdéssel, azonban végleges döntést még nem hoztak. Az ellenzék memoranduma Az ellenzék körében még mindig bíznak abban, hogy a kormány a jövő hét elejére mégis öszhivatja a nemzetgyűlést. A radikálisok azonban részben már elébe vágtak annak, hogy a parlamentet gyorsan össze lehessen hívni, mivel a radikális képviselők nagy része elhagyta Beogradot. Míg a többi parlamenti klubok teli vannak, a radikális klubban alig tartózkodik néhány képviselő. Az ellenzék ennek ellenére sem nyugszik bele a parlament elnapolásába. Az ellenzéki pártok ezért pénteken délelőtt fél tízkor, valamennyi párt vezetője által aláirt tiltakozó memorandumot nyújtottak át fovánovics Ljubának, mely következőképen hangzik: — Az igazoló bizottság befejezte a horvát köztársasági parasztpárt mandátumai igazolásának munkáját. A parlamenti házszabályok 6-ik szakasza érteimében ezt a jelentést legkésőbb három napon belül ki keli nyomatni és szét kell osztani a képviselők között, ettől számított 24 órán túl pedig össze kell hívni a parlament ülését, amelyen ezt o jelentést kell tárgyalni. A legutolsó, március 31-iki ülésen elhatározta a parlament, hogy a legközelebbi ülést azonnal összehívják, mihelyt valamelyik bizottság bármilyen javaslatot döntés végett a nemzetgyűlés elé terjeszt. Az igazoló bizottság munkájának befejezésével és o jelentés benyújtásával most ez a kötelezettség bekövetkezett és előállt annak a szükségessége, bogy a házszabályok 46-ik szakasza szerint megtartsák az ülést, a mint azt a parlament elhatározta, a fent említett határidő alatt. Az említett határozatot mellékelten küldjük. Az általunk képviselt pártkluhok megbízásából van szerencsém ezt az okmányt Elnök Urnák előterjeszteni és megkérni, hogy a parlamenti házszabályok 6-ik és 46-ik szakaszának kifejezett rendelkezései alapján eljárni szíveskedjék. A memorandumot D ívidovics Ljuba, dr. Macsek, Korosec, Spuho, Lázics Voja és dr. KraffL pártelnökök írták álé. Ez az első hivatalos beadványa az ellenzéknek, amelyet a Radics párt vezetője is aláirt. fovánovics Ljuba a memorandum átnyujtásakor D .vidovicsnak kitérő választ adóit és hivatkozott arra, hogy lemondásban van és így mint a parlament elnöke nem adhat határozott választ az ellenzék beadványára. Feles volt szociálpolitikai miniszter a Raáics-mandáiumok igazolását követeli Politikai körökben nagyon sok kommentárt fűznek Peles Dusán volt szociálpolitikai miniszternek a királyi udvarban történt fogadtatásához, különösen azért, mert a kihallgatás előtt Peles több Radics-párti képviselővel tanácskozott és igy azt hiszik, hogy a horvátok véleményét is tolmácsolta az uralkodónak. Beavatott körökben különben úgy tudják, hogy Peles Dusán is azon elégedetlenkedők közé tartozik a radikálispárlban, akik a Radics-párti mandátumok sürgős igazolását követelik. Kik állnak Petrovics Nasztáz mögött? Petrovics Nasztáz magatartása még mindig erősen foglalkoztatja folytatást. «• Összehívják a parlamentéi Az ellenzéki pártok memorandumot adtak át Jovanovics Ljubának — Tiltakoznak a nemzetgyűlés elnapolása ellen
