Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)
1924-04-29 / 118. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924_éy^lis 29. pott biztosítékot arra nézve, hogy Bécsben szabadon mozoghat. A tervezett proklamáció szőve gét Krnjevics képviselő hétfőn délután ismertette az ellenzéki pártok vezetőivel, Davidovics, Köröséé és Peirovics Nasztázzai. Az ellenzék és a koncentráció terve A kormány az ünnepek alatt nem tartott ülést és a miniszterek nagyrésze távol is volt Beogradból. A hangulat a kormánykörökben még bizakodó, különösen Pribicsevícsék vannuk meggyőződve arró', hogy nincs más kiút a válságból, minthogy rájuk bízza a korona a választások lefolytatását. A redikáüsok között már nem ennyire bizakodó a hangulat, mert a radikálisokat nagyon zavarja Petrovics Nasztdz akciója. Petrovics képviselő helyzetét különben a radikális párt főbizottságának a legközelebbi napokban megtartandó ülésén fogják tisztázni a párttal szemben és való szinü, hogy Petrovics Nasztúzt kizárják a radikális pártból. Petrovics Nasztáznak az ellenzéki vezérek tanácskozásán való részvétele azt bizonyítja, hogy sikerüli meggyőznie az ellenzékei arról, hogy nem áll a radikálispártban egyediv, hanem több hive van a pártban, mert mint egyedülálló politikust, nem vonnák be az ellenzéki vezérek tárgyalásaiba. Ezek a tárgyalások a koncentrációs kormány megalakítására vonatkoznak, amelyben az ellenzéken kívül résztvenne a Petrovics Na 'áz vezetése alatt álió magát intaktnak nevező radikális csoport iš> Pasics Bjelinára utazott Pastes miniszterelnök hétfőn este 8 órakor fanjies földnvvelésügyi miniszter és több radiká-selé nagy érdeklődéssel tekintelis képviselő kíséretében a bosz-lnek beogradi politikai körökben, niai Bjelinára utazott, ahol ked-Jmert ez alkalommal a miniszterden részt fog venni a radikális-j elnök nagy beszédet fog moripárt népgyülésén. A népgyülés*dani a politikai helyzetről. A magyar nép maga fogja megejteni a képvisel ^-jelöléseket A Magyar Párt ügyvezető elnökének nyilatkozata a párt programjáról, az ügyrend módosításáról és a képvíselőj dőlésekről ... afélrehuződoü nagy tu-... Irta: Benedek Marcell Élt egyszer, valamikor, a régi jó világban, egy nagy tudós. Olyan nagy tudós volt, hogy éppen harminchárom akadémia választotta tagjai közé és kilencvenkilenc egyetem tisztelte meg diiszdoktori oklevéllel. Érdemi elet meg annyit kapott a világ minden uralkodójától, hogy háromszor is körülaggatjjatta volna velük vékony derekát. Hogy-hogy nem, egyszer irtózatosan megbántották ezt a nagy tudóst. Én el sem próbálom mondani, kik, hogyan, mivel Gondoljon vissza kiki a legnagyobb aljasságra, a legrutabb hálátlanságra, amit vele szemben elkövettek valaha: aztán képzelje el, hogy a nagy tudóssal még ennél is százszorta roszszabb történt. Úgy elkeseredett szegény, hogy egyetlen éjszakán megőszült haja, bajusza, szakálla, pedig alighogy deresedé, ötvenes ember volt még. Elhatározta, hogy elvonul ettől a hálátlan, gonosz világtól Az ő tudományán ne okuljon többé senki. Hírét se hallják többet, ő nem akar haliam a világról. Sorban levelet irt a harminchárom akadémiának, hogy töröljék a tagok sorából. Aztán előkereste a kilencvenkilenc diszdoktor-oklevél kilencvenkilenc tokját, belerakta mindegyiket a magáéba és visszaküldte, ahonnan jött. Éppen ezzei a munkával volt elfoglalva, mikor a postás a századik oklevelet hozta. Ezt már ki sem bontotta, ugy irta rá, »nem fogadja él.« Gondosan becsomagolta az érdemrendjeit is és szép kerek betűkkel megcímezte a világ minden uralkodójának. Legvégül — mert gondos és alapos ember volt — levelező-lapokat irt az újságok, folyóiratok kiadóhivatalainak, A Magyar Párt vasárnapi elnöki tanácsülése — mint hétfőj számunkban megírtuk — előkészítette a május 4-iki becskereki közgyűlést. A Magyar Pártnak fennállása óta ez lesz a második közgyűlése, ami elé nagy érdeklődéssel néz az ország magyarsága. A »Bácsmegyei Napló« munkatársa kérdést intézett Nagy Ödön dr.-hoz, a Magyar Párt ügyvezetőelnökéhez a közgyűlés munkaprogramjára vonatkozólag, amire nézve a következő választ kapta: — A Magyar Párt programjának kibővítésére vagy esetleges módosítására vonatkozólag nem kerül javaslat a közgyűlés elé. mert azt tartjuk, hogy az eredetileg megállapított pártprogram ma is teljesen megfelel a követelményeknek. Az eddigi működésről a közgyűlés elé terjesztendő jelentésemben rá is fogok mutatni arra, hogy a Magyar Párt programján kívül eső szélesebbkörű országos politikai problémák megoldásába a magyarság még nem kíván beleszólni és igy nincs értelme annak, hogy ezekre a kérdésekre is kherjeszkedjünk. A pártprogram tehát változatlan marad. Sor kerül azonban a közgyűlésen az ügyremi megváltoztatására. Az ügyrenden való módosítások teljesen adminisztratív jellegűek. Az elnöki tanács tegnapi ülésén elfogadott terv szerint a legfontosabb változás az ügyrendben az lesz. hogy a tisztikar eddigi öszszetétele megváltozik. Megszűnik a párt ügyvezető elnöki, valamint tömeg egy csomó könyvkereskedőnek, hogy neki többet semmiféle nyomtatott papirost ne küldjenek, mert megesküdött, hegy úgysem olvassa el. Hogy pedig kisértésbe ne víhesse senki-semmi, hűséges öreg gazdasszonyával elutazott messze-m.éssze, egy tengerparti halászfalucskába. Ott kibérelt egy magányos házikót s abban élt télen-nyáron. ki sem mozdult messzebb, csak a tenger partjáig. Magas sziklafal volt a tenger partja, nyaktörő ösvényeken jártak le a szegény emberek a nagy vízhez, halat, rákot fogni. A tudós mindennap órák hosszat üldögélt a szikla élén. Elnézte a lába alatt zugó végtelen tengert, a feje fölé boruló végtelen eget, s gondolkozott az emberi küzdelmek hivságos voltáról, nevetséges semmiségéről " » Kérek tíz esztendő telt el igy. Senki sem tudta, hová lett a tudós, ő sem tudott semmit a világról. Hűséges- öreg gazdasszonyának mindennap elmondta, hogy nem .is kiváncsi': hogyan boldogulnak nélküle az egyetemek, az akadémiák; beszélnek-e még róla, érzik-e a hiányát? ősz szakálla hét singnyire nőtt már; a földön vonszolta maga után. Eleget biztatta a gazdasszonya,' hogy vágassa le; de a tudós mosolyogva felelte: Neked ugy is elég szép vagyok, mással meg nem törődöm. A tizenegyedik esztendőben az történt, hogy egyszer valami különösen szép, apró tengeri rákokat vásárolt a gazdasszony a faluban. Meg nem állhatta, hogy elevenen be ne vigye a tudós szobájába. Tessék nézni, mit vásároltam! És harminc krajcár volt az egész! (Mondom, ez a régi jó időkben történt.) A tudós közömbösen pillantott a gaz iszony szatyrára. De nem az izgő-mozgó apró rákokat látta, meg, hatitkúri állása, viszont az alelnökök száma megszaporodik. A módosított ügyrend szerint az eddigi tisztikar helyett a következő tisztségek kerülnek betöltésre: az országos elnöki álláson kívül két társelnök, nyolc ab elnök, egy központi főtitkár és egy titkár; a többi tisztség pedig ugyanaz marad, mint eddig. A nyolc uj alel nők a Vajdaság különböző részeiből, a nagyobb helyi szervezőtekből fog kikerülni, Még egy igen fontos kérdés fog a május 4-iki becskereki közgyűlésen valószínűleg átrgyalásra kerülni. A Magyar Pártot is foglalkoztatja már ugyanis a képviselőjelölések kérdése. amit a közeledő választások hamarosan aktuálissá tesznek.-A Magyar Párt most fog először résztvenni a választásokon és igy első ízben jut a párt abba a helyzetbe, hogy jelöléseket ejtsen. Arra vonatkozólag. hogy ezek a képviselőjelölések milyen módon történnek. Nagy Ödön dr. kérdésünkre a következőket mondotta munkatársunknak: — A Magyar Párt ügyrendje szerint a képviselőjelöléseket az országos vezetőség véleményének meghallgatása után a párt központi intézőbizottsága ejti meg. A jelöléseknek ezen a módián azonban változtatni akarunk, mert a pártvezetőségnek az az egyöntetű véleménye, hogy a jelöléseknél a magyarság minél szélesebb rétegeinek a kívánságát és akaratát kell meghallgatni és irányadónak venni. Ez a kérdés a becskereki közgyűlésen valószínűleg szóba m II11—11'- iuxi.c,. -»o.:'.'agzraraan nem azt, hogy a szatyor valami újságpapírral van kibélelve. És a szeme hirtelen rávillant egy sorra, annak is a második felére. Ennyit olvashatott el: »-----a, félrehuzódott nagy tu-« Közben a gazdasszony erre fordult, arra fordult, a következő sor elejét nem találta meg a szeme. A rákok már régen főttek odakünn, de ez a íó!sor még mindig ott motoszkált a tudós fejében. A félrehuzódott nagy tu-, vagyis: tudós — vajjen nem öróla van szó? Ejnye, ejnye, még mindig emlegetnék, tiiz esztendő eimultávai? Eh, hát aztán? Nem törődött azzal, milyen arcot vágnak a visszavonulásához az akadémiák, az egyetemek, az uralkodók, mit imák az eltűnéséről lapok, a tudományos folyóiratok — most tiz esztendő múlva érdekelné egy ostoba újságcikk? Nevetséges. És különben is, mi bizonyítja, hogy ez a cikk őróla beszél? Nem volt elég félrehuzódott nagy tudós a világon, Arch'imedestől a mai napiig? Vagy (és most elnevette magát) nem lehet az a »tu« akár a »túzok« szó kezdete is? Kiment a konyhába, hogy megkérdezze a gazdasszohyát, ráér-e még sétálni ebéd előtt. És mikor megkapta az engedelmes könnyedén, csak ugy mellékesen, odavetette ezt a kérdést: — Hová tette azt a papírt, amivel a szatyra ki volt bélelve? A gazdasszony nagyot bámult. — Hová tettem? Hát kidobtam, a szemétdombra. Miért kérdezi a nagyságos ur? A tudós nem felelt; kilépett az udvarra.. Amint a szemétdomb mellett elhaladt, rajtakapta magát, hogy végigjártatja rajta a tekintetét. Elmosolyodott. — No, még csak az kellene, hogy a szemétdombról szedjem föl azt a nyomorult, piszkos papirt! Ebben a pillanatban vette csak észre. fog kerülni. Olyan megoldást akarunk találni, hogy nemcsak az egyes helyi szervezetek vezetősége, hanem lehetőleg maga a magyar nép nyilvánítsa akaratát mindenütt, hogy kit kíván képviselőül jelölni a kerületben. Arra a kérdésünkre, hogy a jelölésekkel mikor fog a Magyar Párt foglalkozni, Nagy Ödön dr. kijelentette, hogy az tisztán a politikai fej-, leményéktől függ és mihelyt a választásokat kiírják, sor kerül a Magyar Párt jelölő listájának összeállítására. ....... , Miikő Isidor üdvözlése A szegedi Dugonics-társaság átirata Az a szeretet és az az őszintén hálás elismerés, amely Milkó Izidor Írói munkásságának ötven éves jubileumán megnyilatkozik, messzibb határokat is besugároz s részt kér magának az ünneplésből. Szeged irodalmi társasága, a Dugonics-Társaság meleg hangú levelet intézett a jubiláns íróhoz, amelyben Milkó Izidort, mint a Dugonics-Társaság rendes tagját üdvözli félszázados munkásságának évfordulója alkalmából. A levél szövege a következő: Igen tisztelt tagtársunk és barátunk J A Dugonics-Társaság igazgatósága a főtitkár jelentéséből örömmel vette tudomásul a jugoszláviai magyar lapoknak azt a hírét, hogy a jubiláns Milkó Izidort szeretettel veszi körül az a magyarság, amelynek kultúráját önzetlenül és áldozatosan szolgálta. De Milkó Izidor félszázatíos irodalmi múltjával az egész magyar kultúráé, s talán első sorban a miénk, a szegedi irodalomé, nemcsak a közös talaj, a közös levegő és a közös ideák révén, hanem a Dugonics-Társaság révén is, amelynek bölcsőjét ő is segített ringatni s a szegedi sajtó révén is, amely a szomszéd város országos nevű publicistáját és íróját évtizedeken keresztül vallotta magáénak. A tenger és a tengerszemek életé-Pedig ott volt, a legtetején, a friss szemét közt. Lobogtatta, szülte kisimította a szél. — No, inég csak az kellene, — ismételte magában a tudós és már oda is lépett, hogy megfogja. De miig hátranézett, hogy a gazdasszonya nem veszi-e észre, egy forgószél hirtelen végigsöpört a szemétdombon és sok egyéb közt az újságpapírt is magával ragadta kavargó futásában. A tudós utána kapott, de hiába: magasan a feje fölött járt már és száguldott kerengve-forogva a ienger felé. A tudós pedig rohant, rohant utána uttalan utakon, árkon-bokron, vízmosásokon át. Hét singes szakállát karjára csavarta, mert minduntalan beleakadt valami bokorba és vastag fürtök szakadtak ki belőle. Nem nézett a lába elé, csetlett-boitlott, elesett, felugrott, a szénié folyvást a forgószélben kerengő, száguldó kis szürke foltot követte. Mintha tüzes betűkkel lángolt volna rajta: »....a félrehuzódott nagy tu-« Az uttalan ut egyre emelkedett. A forgószél, száz meg száz lépéssel a tudós előtt, elérte a tengerparti sziklák: élét és a viz felett rohant tovább. Vége! De a tudós kergette, amig földet érzett a lába alatt. Vérző lábbal, roskadozva jutott el a szilklaélig, ahol mindennap üldögélni szokott, ahol mindennap órákhosszat nézegette a lába alatt zugó végtelen tengert, a feje fölé boruló végtelen eget és gondolkozott idáig. Az újságpapír már csak egy kis szürke pont volt a kavargó oszlop tetején. Nem is láthatta volna, aki idáig nem kiséri szemével. Aztán ez a pont is eltűnt. A forgószél oszlopa is beléveszett a tenger végtelenségébe. A tudós pedig csak állt, csak állt a szikiaélen és hét singes ősz szakállávai törölgette bőségesen omló könnyeit
