Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1924-04-03 / 93. szám

2. oldal BACSMEGYEINAPLÖ 1924 április 3 után kilenc mandátumot igazoltak az ellenzék 11 szavazatával, a ra­dikálisok 10 szavazatával szem­ben. Ezután tizenhét mandátumot, amelyek ugyanazokból a kerüle­tekből származnak, mint az első húsz igazolt Radics-párti mandá­tum, amelyeket annak ideién egyhangúan elfogadtak ; ezúttal is egyhangúan igazoltak, mert a radikálisok nem akarták önma­gukat dementálni. így tehát szer­dán huszonhat újabb Radics-párti mandátumot igazoltak, úgy, hogy az összes igazolt Radics-párti man­dátumok száma hatvanegy. Az egyik Radics-párti disszi­­dens, Mlinarevics hercegovinál képviselő, aki az utóbbi időben nem tartózkodott Beogradban, szerdán visszaérkezett és levelet intézett a Radics-klubhoz, amely­ben a Radics-pártba való újbóli felvételét kéri. A klub ugyan még nem döntött a kérés felett, de bizonyos, hogy ezzel a képvise­lővel a radikálisok ismét veszi­­téttek egy szavazatot. Letartóztatták HalbroSir Lászlói: Békováa fogták el a verekedő gubancot A szuboticai ügyészség Halbrohr jj László ellen — mint a Bácsmegyei í Napló már jelentette, súlyos testi sértés büntette miatt megindította az ' eljárást. Az ügyészség vezetője, Ma. • rusics Koszta államügyész április $ 2-ikán Halbrohr László letartóztatá- jj sát is elrendelte. Az ügyészség vég- jj zése hivatkozik arra, hogy Halbrohr ] március 29-ikén: este nyílt uccán ‘ megtámadta Kalmár Elemér dr. ügy- j védet, ólmosvégü korbáccsal több- f szőr megütötte és jobb szemén su-| Iyos sérülést ejtett. A letartóztatás ; elrendelésére az adott okot. hogy | Halbrohr. noha ellene egyéb bütíCse-1 lekmények miatt bűnvádi eljárás van I folyamatban, újabb bűncselekményt] követett el, amikor Kalmár ügyvédet; megsebesítette. ‘ A szuboticai rendőrség az ügyész­ség utasítására megkísérelte Halb­rohr letartóztatását, azonban a de­tektívek. akik a szerdai nap folya­mán többször keresték lakásán, nem találták meg. A főkapitányságról erre lovasrendőröket küldtek ki Halbrohr békovai szállására, azon­ban a körözött suhancot ott sem si­került előkeriteni. A rendőrség szerda délután jelen-Sijasics Jankó radikális képviselő­nek a parlament vasárnap éjszakai ülésén elmondott beszéde, amely a nemzeti kisebbségek jogaival és első­sorban a jugoszláviai! magyar ki­sebbséggel foglalkozott, politikai kö­rökben nagy feltűnést keltett. Ezt a nagyjelentőségű beszédet a vajda­sági lapok közül csupán a »Bácsme­gyei Napló« közölte és ennek nyo­mán azóta roppant sokat foglalkoz­tatják az abban foglaltak, úgy a ra­dikálispártot, mint a nemzetiségi pár­tokat. Sijasics beszéde az első öt év után, amely a szkupstinában a nem­zeti kisebbségek jogai mellett hang­zott el az országos szláv pártok ré­széről és annál' nagyobb jelentőségű, mert —- mint a parlament alelnöke manifesztálta — a szónok a radikális klub nevében beszélt az ország ma­gyarságához. A nagyfontosságu beszéd mellett amely a magyarság foyalitasát hang­súlyozta és bátor hangon követelt egyenlő jogokat a kisebbségek ré­szére, nem lehet szó nélkül elhalad­ni. Tekintettel a beszédben foglaltak­nak a magyarságra nézve nagy je­lentőségével és a magyar kisebbség politikai harcaira is esetleg kiható következményeire, a »Bdcpmegyel Napló« munkatársa kérdést intézett Nagy Ödön dr.-hoz. a Magyar Párt ügyvezető elnökéhez, hogy mi a vé­leménye a Sijasics beszédében fog­laltakról és miben látja annak legna­gyobb jelentőségét. Nagy Ödön dr. kérdésünkre a következőképpen nyi­latkozott munkatársunk előtt: — Hogy mi váltotta ki ezt a; radi­kális kíub nevében hozzánk, magyar tést tett az ügyészségnek arról, hogy Halbrohr László — aki előző éjjel még az egyik szuboticai bar-ban mu­latott — nyomtalanul eltűnt. Rövidesen e jelentés után azonban Halbrohr László mégis előkerült bé­kovai szállásán és két lovasrendör este hét órakor beszállította a szubo­ticai rendőrségre, ahonnan még az est folyamán átkisérték az ügyész­ség fogházába. fokhoz intézett beszédet, nem tudom, I mive! ezideig egyetlen országos párt ^ sent volt tuifütve a magyarság sze-1 retetétől. Téves az a beállítás, mint-» ha a magyarság valaha is gyűlölte 1 volna a szerb nemzetet, mert mi a 1 gyűlölködő szenvedélyt nem ismer-1 jü.k. Mi programunk gyakorlati meg- j valósítását, mostoha sorsunk megja­­vifását csak az uralmon lévő pártok­tól várhatjuk, örömmel látjuk hát, hogy az évek óta képződött jégkéreg ott is kezd felolvadni, — Hacsak pártérdek diktálta a szavakat és nem az őszinte jóakarat, megbecsülés és megértés, az pusztá­ba kiáltó szó marad. ígéreteket ed- jj dig is kaptunk bőven, most már tét- \ teket várunk. Mi nem kedvtelésből vagyunk külön várt; mi nem köthet­jük sorsunkat egy politikai párthoz sem. mi az összes pártok barátságát keressük, elsősorban természetesen űzőkét, akik a törvény tiszteletét, a jog uralmát, a társadalmi és politi­kai fegyelem és rendet biztosítják. ’ — Mi a kiengesztelés érdekében mindent megtettünk, üt az ideje a kölcsönös megértésnek és együtt­­nmködésnek: aki őszintén és igazán Jcezet akar velünk szorítani, mi azt* igaz magyar szívvel, becsületes, tiszta szándékkal viszonozzuk. Mi megyünk előre a magyarság és az ország érdekében megszabott utun­kon s mi nagyon hálásak leszünk, ha a kormányt támogató pártok sze­­retete kisér s rendületlenül áll mel­lettünk. De már nagyon sokat csa­lódtunk. Türelmesen várjuk, melyik párt akarja és tudja orvosolni sérel­meinket. ■ ' •*' — Egyet megái lapíthatok még ? alkotmányos eszközök és parlamenti képviselet nélkül is elértük azt az eredményt, hogy a Magyar Pártnak van már súlya, ereje, hatalma és be­folyása. Nagy Ödön dr. nyilatkozata tehát ismételten hangsúlyozza azt a Ma­gvar Párt által már többször han­goztatott irányelvet, hogy a magyar­ság valamennyi szláv párttal egy­formán jóbarátságban Láván élni és a Magyar Párt szívesen működik, együtt azzal n szláv párttal, amely n magyarság jogos követelésed a meg­valósuláshoz segíti. Most már csak: az első baráti szó után, az első ba­ráti cselekedetre van szükség ag uralmon levő pártok részéről, Megalakult Szuboticán az önálló demokrata-párt Đr. Milics Ivó lett a párt elnöke Szerdán délután tartotta meg a Pribicsevics-féle önálló demo­krata-párt szuboticai szervezete alakuló gyűlését a Zóra vendég* lobén. Dr. Piskulics Zvoinimir nyitotta meg a gyűlést, majd dr. Pétrovics Márkó indítványára a gyűlés el­nökéül Susnyarac Mihajlót, jegy­zőjéül Gancsevics Antét válasz­tották meg. A szavazás lefolyta­tása kérdésében hosszabb vita fejlődött ki, majd bizottságot küld­tek ki a megválasztandó tiszti­karra vonatkozó javaslat kidolgo­zása végett. Mig a bizottság elkészült műn-­­kajával, Staglar Rude, dr. Petro* vies Marko és mások ismertették a politikai helyzetet és azt a hi­vatást, ami Pribicsevics pártjára vár. Ezután dr. Magarasevics Sán­dor, a jelölőbizottság elnöke föl­olvasta a bizottság javaslatét a tisztikar megválasztására vonat­kozólag. A javaslatot a gyűlés Ä Magyar Páti cselekedeteket váj* A Magyar Párl ügyvezető elnökének nyilatkozata Sijasics János beszédére Misztifikáció Irta: Baedeker Vizváry Gyula, a felejthetetlen ko­mikus szülész, ameddig egészséges volt, a színpadon kívül is szerette a viccet és olykor csinált is egyet. Egy délelőtt sétál az uccán, nézi a kirakatokat és megáll a Sch***-fé!e vaskereskedés előtt is. Pajkos ötlete támad, mosoly cikázik végig az arcán s belép a boltba. Udvariasan köszön, az egyik segédhez fordul s így szól hozzá a recsegő hangján, de nyájasan, csön­desen : — Kérem Kiss József költeményeit. A segéd mosolyogva világosítja föl: — Sajnálom, nagyságos ur, nem szol­gálhatunk velük. Ez, kérem, vaskeres­kedés és nem könyvesbolt. Tévedésből tetszett ide benyitni. A művész feszült figyelemmel csüng a beszélő ajkán, úgy tesz mind a sü­ket, aki a száj mozgásáról tudja meg, hogy mit szólnak hozzá, s barátságosan feleli: — Jobban szeretem szépen kötve, mert ajándéknak szántam, de ha nem volna meg diszkötésben, akkor jő lesz fűzve is. Ez esetben majd beköttetem a könyvkötőnél. A fő, hogy" meglegyen. A segéd most már hangosabban mondja: — Mondtam már. kérem, liogy téved­ni méltóztatik. A kivánt cikket nem tartjuk raktáron. Itt csak vas- és acél­áruk vannak. — Óh, már mért küldenek haza?! — tiltakozott Vizváry. — Egy ilyen kis csomagot! Hiszen kényelmesen elfér a zst&tanbeu. ' ‘ ' A segéd ur hangja egyre érthetőbb lesz, s már nem a legnyugodtabb tár­salgás hangján kiáltja: — De hát hogy’ jut eszébe Urasá­­godnak itt könyveket keresni? Tessék körülnézni, itt csupa vasat lát. De a művész nem néz körül, s a si­ketek derűs biztonságával mosolyogva nyugtatja meg a kiszolgáló segédet: — Helyes, tessék az árát megmon­dani s a könyvet szépen becsomagolni — Mondtam már, — bömböli egyre hangosabban és türelmetlenebbül amaz, — hogy nem. szolgálhatok vele. S Vizváry climpuszi nyugalommal folytatja: — Nagyon gondosan szíveskedjen be­pakolni, mert — amint mondtam — ajándéknak szántam. S ugy-e bár, az ajándék mingyárt hatásosabb és érté­kesebbnek látszik, ha elegáns csoma­golásban nyújtják át? A vasasember nem felel erre az il­lemkérdésre, hanem most már ordítva rivall rá a vevőiére: — Hányszor ismételjem, hogy egyál­talában nincsenek könyveink? Hallatlan dolog, vaskereskedésben vásárolni köl­teményeket! Megbolondult az ur? — Rendben van, —■ mondja nyugod­tan a színművész. — Szívesen várok egy ideig. De ugy-e, nem tart nagyon soká? Helyet foglalt egy székben és vára­kozott. De ekkor már a segéd hangos beszé­de folytán az üzlet tulajdonosa kiváncsi lett, hogy mi történik a boltjában, kilé­pett az irodahelyiségéből, közeledik a művészhez, s megkérdezi az alkalma­zottjától, hogy mért kiabál olyan feltű­nően? ‘ - ' ■ ' l — Ez az ur, — feleli a kérdezett iz­gatottan, — úgy látszik, őrült, és hoz­zá még süket is mint egy Ucháciusz­­ágyu. Verseket keres és nem akaTja tudomásul venni, hogy ez nem köny­vesbolt. A kereskedő, ős patrícius-családból származó udvarias öregur, aki sokat ád a százesztendős üzlet renoméjára és súlyt vet arra, hogy mindenki; elége­detten hagyja el a boltját, a vevőhöz fordul és megkérdezi: — Mivel szolgálhatok, uram? — Egy dugóhúzót kérek, — feleli ez, — jó erőset. Ne legyen a legnagyobb, s a legkisebb se. Olyan középnagysá­gút kérek. Természetesen azonnal kiszolgálták. Maga a »rési ház« illusztris főnöke ra­kott eléje néhány tucat különböző rend­szerű és pátensü dugóhúzót, amelyek között a jeles művész könnyen találta meg azt, amelyre szüksége volt. Kifizette, a zsebébe csúsztatta, s az­tán udvariasan köszönve Sch*** urnák is meg a segédjének is, nyugodtan, mint aki dolgát jól végezte, eltávozott a boltból, ahol nagy problémát hagyott hátra. A kiszolgáló segéd ugyanis meredt szemekkel bámult utánna, és fejcsóválva dörmögle: — Furcsa ember! Még ilyennel nem találkoztam. Nem tudom, mit hiigyjek róla. Vagy ő kergült meg, vagy én va­gyok bolond! A kereskedő pedig, aki egészen el volt ragadtatva a vevője kellemes mo­dorától, csak a segédjére gyanakodott s azontúl bizonyos aggodalommal fi­gyelte meg a máskülönben derék fiatal­embert, akit attól féltett, hogy inegbib­bant egy kicsit.... Mert az az ur, aki a dugóhúzót vette, egészen okosan vi­selkedett s egy csöppet se volt süket... * A művész egy ideig nagyon büszke1 volt erre a sikerült vicéére, s mert örö­mét lelte a misztifikálásban, azt. gyak­rabban megismételte. Néha tanút is vitt. magával, ha ilyen kis komédiát jelene­­tezett, s aztán azzal együtt nevetett a jól bevált trükkön. Abban az időbeni szinészkörökben szállóigévé lett, ha va­laki rossz helyen kopogtatott, az a mondás: könyvet keres a vaskereske­désben___ A lefolyása mindenütt kö­rülbelül olyan volt ahogy most olvas­tuk. Addig tárgyalt mindig a boltosse­géddel, amig csak annak a lármájára elő nem került a cégfőnök, akitől aztán a legszelídebb hangon kért egy szak­májából! cikket. De egyszer megjárta. Hasonló célzattal benyit egy egészen más városrészben levő vaskereskedés­be, és szelíd nyugalommal igy szól: — Kérem az Ember Tragédiáját, le* hetőleg diszkötésben. Az üzleti alkalmazott, akihez fordult, udvarias készséggel felelte: — Azonnal, kérem alássan. S a művész nagy bámulatára eléje tesz egy dugóhúzót, se kicsinyét, sa nagyot, közepes méretüt. Ugyanaz a segéd volt, aki: őt két esz­tendővel ezelőtt kiszolgálta s időköz* ben helyet változtatót. Vizváry jóizüt nevetett s legköze­lebb, amikor egyik parádés szerepét játszotta, támlásszéket küldött az elmés fiatalembernek, aki ilyen jól értette a tréfát.

Next

/
Thumbnails
Contents