Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)
1924-04-19 / 109. szám
f 4. oldal »---- - -........- -----------I -CIRKUSZ • E • A festő Kiállítási fantázia Ön azt mondja erre a képemre, Hogy jó? Ne haragudjon, de én azt hiszem, ez nem lehet az őszinte véleménye. Ne fortyanjon fel.... semmi értelme sincs annak, hogy frotyogjunk. Nem a szavahihetőségében kételkedem, csak úgy képzelem, hogy talán udvariasságból. ... ön egy gyöngéd lélek... esetleg tapintatos----Mereven néz rám, olyan ember pillantásával, aki csupa megértés. A képet eltartja két méterre, hogy jobban láthassam. Arca átszellemült — Talán — mondja — kellemetlen önnek belemondani a pofámba, hogy kissé gyenge a kép, legalább is, hogy ön annak tartja. Pedig higyje el, nincs benne semmi, ha valaki őszinte. Csak ki vele bátram Mindenki fején találhatta néha a szöget. A művész csak tanul a leglaikusabb megjegyzésből is----- Tér- i mészetesen ez nem önre vonatkozik, ön nem laikus, ön ért a képekhez, bár minden kritikus úgy értene hozzá, mint a szerkesztő ur. De, ne vegye sértésnek, kollégái, a többi úgynevezett mükritikusok túlnyomó többségben szarvasmarhák Erélyesen néz rám, olyan ember pillantásával, aki mindjárt pofozni fog. A képet könnyedén forgatja ujjai közt, mintha sétapálca lenne. Arca ijedt. — Nem merek zöld szint használni vásznaimon — mondja — mert félek, hogy a kritikusok idei spenótnak nézik és lelegelik. Van önnek fogalma, szerkesztő ur, hogyan retteg a magamfajta vérbeli művész a kritikusoktól? Az ember eleinte csak röhög megjegyzéseken, de miikor egymásután múlnak az évek, anélkül, hogy a művész egyetlen tárgyilagos, hozzáértő bírálatot olvashatna dolgairól, dlfagy a mosoly a legcínikusabb ábrázatról is.... Fagyosan néz rám, olyan ember pillantásával, aki csak mellékesen űzi a festészetet, mert tulajdonképpeni hivatása: a boxolás, amelynek jelentékeny dijakkal kitüntetett mestere. A képet ropogtatja a. markában, mintha vajaskifli lenne. Arca jóságos. — Én nem hagyom elvenni kedvem a művészettől, — mondja — kifogok rajtuk. Minden kiállításomon sorra magyarázom a bírálóknak külön-külön, hogy mi van a képeimen. Talán azt hiszi, szerkesztő ur, így akarom rávenni őket ara, hogy elismeréssel írjanak rólam? Erre nekem nincs szükségem, már túl vagyok az ilyesmin. Munkácsy megtehette. Én nem. Különben sem tartozom azok közé az emberek közé, akik dicsérni tudják önmagukat. A művész legyen szerény: nálam ez princip. Teljesen objektiven, magyarázom meg képeimet a kritikusoknak, felsorolom az alkotás jó oldalait is, de persze nem jnellőzöm a hibák elismerését sem. Az istenfáját, én megmutatom annak a kritikusnak— Elérzékenyülten néz rám, olyan ember pillantásával, a ki hálás a legcsekélyebb jóindulatért is és egyáltalán. A képet leteszi az asztalra, kis mécsest gyújt előtte, hogy megvilágítása kedvezőbb legyen. Arca tárgyilagos. — Megmutatom annak a kritikusnak, hooy mi a kompozíció, mert ezt gyakran összetévesztik az ecsetkezeléssel, különösen az öregebbek, akik már hozzászagoltak a szakkifejezésekhez. Felvilágosítom, hogy a kontúr és a benczur nem ugyanaz. Szájába rágok egy pár frázist___ Hátam, szerkesztő ur, ön azt gondolja, hogy e:; az eljárás egyszerű önreklám. Bocsásson meg, de ezen fuldokolva kell kacagnom. Én 'és önreklám! De hiszen meg fogja látni nyomban, mennyire nem igyekszem Jeplezni alkotásaim fogyatékosságait sem. Nézzen csak ide, például itt az orrnál ez a két kis vonás— alig látszik, de mindegy— ez a két ltís, egyébként jelentéktelen vonal egy tassi. nemdebár, Daumfer-és? ön kiváló BACSMEGYEI NAPLÓ T924 április 19. hozzáértésével bizonyára- maga is észrevette, hogy.... na igen.... Persze, ezt csak önnek említettem. Diszkréció mellett. Inkább talán arról emlékezne meg, mennyire individuális az a rész, itt a hastól.... Figyelmesen néz rám, olyan ember pillantásával, aki belelát a vesémbe és kapásból megállapítja, hogy én őt vájjon milyen festőnek is tarthatom? Arca szontyolodott. — Igen, igen, — mondja —- eszemben sincs, hogy dicsérgessem itt a képemet, éppen csak rámutattam arra, hogy mennyire eredeti és mennyire nem emlékeztet senkire, ön azt mondja, hogy egy portrénál nem lenne baj, ha emlékeztetne a — modellre. Én nem vagyok fotográfus. A kép így jó. Viszont vannak hibái is, tagadhatatlan, hogy kisebb hibái vannak. Nem lehet mondani, hogy ezek a hibák nem lennének egyre kisebbek, ön bizonyára észrevette, hogy ott, az ultramarin pacnitól jobbra eső figurában, kevés a mozgás. Ezt be kell ismernem.... Igaz, hogy ez nem gyorsvonat___ aki a mozgást szereti, üljön repülőgépre. 'De miért nézi ön folyton az akt lábát? Mondja meg nyugodtan, hogy úgy találja, mintha egy tipli lenne annak a nimfának a tyúkszeme felett. Én imádom az őszinteséget— és egyenesen elvárom öntől, mondja a szemembe, hogy csak egy elvetemült tro-ttü kenhette ide a paradicsomszószt sötétebb tónusnak erre az aktra.... Elégedetten néz rám, olyan ember pillantásával, aki lelkem legbelső’rekeszéből éppen most olvassa ki, hogr zajos helyesléssel csatlakozom az eiötternszóló lesújtó véleményéhez. Orrom alá dugja a képet és fejem beleüti. Arca dühös. — így nézze.... — mondja —■ igv mindent ki tud venni a képből, ami benne van. Ne is tagadja, azt akarja mondani, hogy a kompozíció kiksé sablonos. Igaza van, ez már egy elcsépelt patron— abban azonban téved, hogy Leonardótól loptam. Ezt kikérem magamnak. Mert Rembrandtok Egyenes ember vagyok pipi, hogy így megmondom, mi? Azért, nem szép öntől, hogy — ha csak gondolatban is — mindjárt a Leonardóval gyanúsított. Persze, ez nem akar szemrehányás lenni és csak bátran izéljen kíméletlen kritikájával ezentúl is a továbbiakra.... Én tudom, hogy ön utolsó vacaknak tartja ezt a mázolást, teljes joggal és abban sem téved, hogy aki ezzel a piszok giccsel tönkretett egy jobb sorsra érdemes festővásznat, az öt évi fegyházat testvérek közt is megszolgált. Én nem, sértődök meg, ha az igazat mondod, apuci, de a gyanúsítás a Leonardóval az egy becstelen rosszhiszeműség volt, megérdemled érte ezt a pofont.... úgy----na és ha a rücskös ábrázatodról leniasziroznék pár vimmerlit? Mit, védekezel disznó? Szerencse, hogy hoztam magammal rebolost___ hat személyre berendezve, a golyók benne vannak... bumm!___ na még egyet.... parancsolsz egy harmadikat is? Előzékenyen néz rám, olyan ember pillantásával, akinek sejtelme sincs arról, hogy tegnap fejeztem be róla és művészeiéről szóló ötkötetes tanulmányomat, amelyben kifejtem, hegy egy második Michelangelo született szeméylében és amely közbejött halálom miatt nem fog megjelenni, mert saját íalálmányu gyorsírásommal Írtam és azt a szedők nem tudják elolvasni. Arca barátságos és hogy jól lássam, holttestem elé letérdelve mutatja a képet. Mindig undorodtam a képmutatástól. SKIZ A romáé kormány a Magyar Párt ellen Bukarestben osztálypártnak tekintik az erdélyi Magyar Pártot Kolozsvárról jelentik: A romániai magyarság már hosszú idő óta állandóan panaszolja a román kormánynak a Magyar Párttal szemben tanúsított magatartását. A kormány következetesen ignorálja az erdélyi magyarság szervezetét, a mivel nyilván az a célja, hogy megbontsa a magyarság politikai egységét. Erre vall a Kolozsvárt időző Taiarescu államtitkárnak egy nyilatkozata, amelyben kijelenti, hogy a Magyar Pártot nem tekintheti a magyarság olyan egyetemes képviseletének, amellyel a magyar kisebbség ügyeiben szóba lehetne állni. — A Magyar Pártot, — mondotta az államtitkár — úgy, ahogy vezetőinek ténykedéseiben megnyilvánult, nem tudom olyan pártnak tekinteni, amely a magyar kisebbség tömegeinek érdekeit képviselné és védelmezné. A Magyar Pártot, vezetőinek szóbeli. és Írásbeli megnyilatkozásaiból ítélve, inkább akadálynak tartom a kisebbségi védelem fejlődésének útjában. Kétségkívül vannak a Magyar Párt vezetői között komoly, derék intencióin emberek, akik meg tudják érteni egy párt hivatását államunk érdekében és akikkel természetesen hosszasan és gyakorlatilag lehetne tárgyalni e végleges alapok rendezését illetőleg. Ámde a Magyar Párt vezetőinek többsége olyan speciális direktívákat ad a párt akciójának, hogy azt ma már elsősorban osztályérdekek védelmi szervének tartjuk, hiszen vezetői csak a nagybirtokosok földügyeivel foglalkoznak és közönyösnek mutatkoznak a parasztok sorsával szemben. A Magyar Párt intézőbizottsága Ugrón István elnöklete mellett megtartott ülésén foglalkozott Tatarescu nyilatkozatával. Az ülésen Bernády György dr. szenátor isi felszólalt. — Ez az állam örök — mondotta Bemády — de a Magyar Párt is örök. Lehet, hogy még újabb szenvedések fognak; várni reánk, de bízom abban, hogy előbtb-utóbb eljön a bölcs belátás ideje, ami szenvedéseink végét fogja jelenteni és ennek folyományaként olyan elhelyezkedésünket az állam keretei között, a mely egyrészt létünk alapfeltételeit biztosítja, másrészt szem előtt tartja az állam minden érdekét. Az intézőbizottság elfogadta a dr. Bernády által előterjesztett határozati javaslatot, amelyben az intézőbizottság megállapítja, hogy a romániai magyaiiság miegszervjezése első percétől fogva igyekezett a román közélettel való rendes és állandó kapcsolatnak a megterem tésére. — Az intézőbizottság teljes határozottsággal utasítja vissza azt a kijelentést, mintha a Párt s annak vezetősége nem a romániai egyetemes magyarság egyhangú bizalmától kapta volna megbízatását s minden törekvésében nem a teljes konszolidálódás megteremtésére s a magyar kisebbség minden érdekének törvényes eszközökkel, törvényes utón való biztosítására igyekeznék. Megállapiaa végül az intézőfbizottság, hogy a Párt mind központi szervezetben, mind teljes egészében megbonthatatlanul egységes és egységének, valamint a magyarság egyetemes egységének megbontására irányuló, bárhonnan is származó bármi törekvés eredményre vezetni sem a jelenben, sem a jövőben nem fog, bármennyire is óhajtanák azt az erdélyi magyarság ellenségei. Rablógyilkosság Trencséuíeplicea A gyilkos Franciaországba menekült Pozsonyból jelentik: Csütörtök este a pozsonyi rendőrség bűnügyi osztálya telefonjelentést kapott a trencsénmegyei nemsói csendőrőrstől. hogy aTrencsénteplic közelében lévő Felsőszernyén hajnalban három-négy óra között rablógyilkosság történt. Az áldozat Knaszkova Franciska íeisőszernyei leány, akitől a gyilkos ezernégyszáz koronát elrabolt, azután elmenekült. A csendőrség szerint a tettest Brkel Józsefnek hivják, buszonhároméves iednicei szlovák munkás, aki a franciaországi munkásszállitmányba van beosztva. Minden közelebbi részlet, valamint a rablógyilkos személyleirása is hiányzik. A rendőrség bűnügyi osztálya nyomban munkába lépett. Egész éjjel razziáztak Pozsonyban, mert pénteken délben egy munkásosztagnak kell indulnia Franciaországba Marcheggen át és igy nincs kizárva, hogy a rablógyilkos ezzel a szállítmánnyal utazik. Letartóztatása valószínűnek látszik. Az olasz fascisták kcsufliktasa Svájccal A fascisták letartóztattak egy svájci polgármestert Bemből jelentik: Az olasz kormány panasszal fordult a szövetségi tanácshoz amiatt, hogy az olasz határ közvetlen közelében. Ponté Tresánál április 8-án svájci katonák! ellenséges kiáltásokat hallattak Olaszország és az olasz kormány ellen. A szövetségi tanács a politP kai ügyosztály főnökét bízta meg azzal, hogy jelentse ki a követnek, hogy a szövetségi tanács megindította a katonai vizsgálatot. A Politikai ügyosztály főnöke azonban azt , is tudomására adta az olasz követnek, hogy hivatalos jelentés szerint a ponte-tresai polgármestert pénteken az olaszországi Vareseban a fascisták életveszélyesen megfenyegették és ezért az olasz kormánytól a vizsgálat megindítását kérte. Az olasz—svájci incidens kiegészítéséül a svájci táviró iroda a következőket jelenti Luganóból: Ponte Tresa polgármestere pénteken személyi ügyben az olaszországi Varesebe utazott. Itt a fascisták letartóztatták. a fascisták párthelyiségébe vitték, ahol kihallgatták az állítólagos ponte-tresai incidensről, Olasz jelentések szerint tesszinai katonák a svájci-olasz határon menetelés közben fascista- és Musso- UnUellenes kiáltásokat hallattak. A fascisták arra akarták kényszeríteni a polgármestert, hogy adjon ki egy kiáltványt, melyben sajnálkozását fejezi ki az állítólagos incidens miatt és azért bocsánatot kér, mert különben büntető expedíció indul Ponte-Tresa ellen, A fascisták kijelentették. hogy háromszázöevenen vannak, mindannyian felfegyverkezve és ha kell. akár a Szent Gotthardig is előnyomulnak. Végül szabadon bocsáották a polgármestert, miután egy nyilatkozatot kényszeritettek ki tőle, melyben bevallja, hogy szive mélyén olasznak érzi magát. A polgármester visszaérkezése után azonnal a kantom kormányzósághoz ment. ahol az esetről jelentést tett. Emiatt a svájci olasz határrendőrséget azonnal megerősítették. hogy megakadályozzák a fascistáknak Svájc területére váló behatolását. Az olasz és svájci Ponte-Tresa közötti hidat lánccal lezárták. A hídon karablnierik állanak őrt. Eisörendü órát, melyben bízni lehet | Doxát vagy Omegát csak Krékusná! 5 Farkas-ház. [vehet. |
