Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1924-04-19 / 109. szám

f 4. oldal »---- - -........- -----------I -CIRKUSZ • E • A festő Kiállítási fantázia Ön azt mondja erre a képemre, Hogy jó? Ne haragudjon, de én azt hi­szem, ez nem lehet az őszinte vélemé­nye. Ne fortyanjon fel.... semmi ér­telme sincs annak, hogy frotyogjunk. Nem a szavahihetőségében kételkedem, csak úgy képzelem, hogy talán udva­riasságból. ... ön egy gyöngéd lélek... esetleg tapintatos----­Mereven néz rám, olyan ember pil­lantásával, aki csupa megértés. A ké­pet eltartja két méterre, hogy jobban láthassam. Arca átszellemült — Talán — mondja — kellemetlen önnek belemondani a pofámba, hogy kissé gyenge a kép, legalább is, hogy ön annak tartja. Pedig higyje el, nincs benne semmi, ha valaki őszinte. Csak ki vele bátram Mindenki fején találhatta néha a szöget. A művész csak tanul a leglaikusabb megjegyzésből is----- Tér- i mészetesen ez nem önre vonatkozik, ön nem laikus, ön ért a képekhez, bár minden kritikus úgy értene hozzá, mint a szerkesztő ur. De, ne vegye sértés­nek, kollégái, a többi úgynevezett mü­­kritikusok túlnyomó többségben szarvas­­marhák Erélyesen néz rám, olyan ember pil­lantásával, aki mindjárt pofozni fog. A képet könnyedén forgatja ujjai közt, mintha sétapálca lenne. Arca ijedt. — Nem merek zöld szint használni vásznaimon — mondja — mert félek, hogy a kritikusok idei spenótnak né­zik és lelegelik. Van önnek fogalma, szerkesztő ur, hogyan retteg a magam­fajta vérbeli művész a kritikusoktól? Az ember eleinte csak röhög megjegy­zéseken, de miikor egymásután múlnak az évek, anélkül, hogy a művész egyetlen tárgyilagos, hozzáértő bírálatot olvas­hatna dolgairól, dlfagy a mosoly a leg­­cínikusabb ábrázatról is.... Fagyosan néz rám, olyan ember pil­lantásával, aki csak mellékesen űzi a festészetet, mert tulajdonképpeni hiva­tása: a boxolás, amelynek jelentékeny dijakkal kitüntetett mestere. A képet ropogtatja a. markában, mintha vajas­kifli lenne. Arca jóságos. — Én nem hagyom elvenni kedvem a művészettől, — mondja — kifogok rajtuk. Minden kiállításomon sorra ma­gyarázom a bírálóknak külön-külön, hogy mi van a képeimen. Talán azt hi­szi, szerkesztő ur, így akarom rávenni őket ara, hogy elismeréssel írjanak ró­lam? Erre nekem nincs szükségem, már túl vagyok az ilyesmin. Munkácsy meg­tehette. Én nem. Különben sem tarto­zom azok közé az emberek közé, akik dicsérni tudják önmagukat. A művész legyen szerény: nálam ez princip. Tel­jesen objektiven, magyarázom meg ké­peimet a kritikusoknak, felsorolom az alkotás jó oldalait is, de persze nem jnellőzöm a hibák elismerését sem. Az istenfáját, én megmutatom annak a kri­tikusnak— Elérzékenyülten néz rám, olyan em­ber pillantásával, a ki hálás a legcseké­lyebb jóindulatért is és egyáltalán. A képet leteszi az asztalra, kis mécsest gyújt előtte, hogy megvilágítása ked­vezőbb legyen. Arca tárgyilagos. — Megmutatom annak a kritikus­nak, hooy mi a kompozíció, mert ezt gyakran összetévesztik az ecsetkeze­léssel, különösen az öregebbek, akik már hozzászagoltak a szakkifejezések­hez. Felvilágosítom, hogy a kontúr és a benczur nem ugyanaz. Szájába rágok egy pár frázist___ Hátam, szerkesztő ur, ön azt gondolja, hogy e:; az eljá­rás egyszerű önreklám. Bocsásson meg, de ezen fuldokolva kell kacagnom. Én 'és önreklám! De hiszen meg fogja lát­ni nyomban, mennyire nem igyekszem Jeplezni alkotásaim fogyatékosságait sem. Nézzen csak ide, például itt az orrnál ez a két kis vonás— alig lát­szik, de mindegy— ez a két ltís, egyébként jelentéktelen vonal egy tas­­si. nemdebár, Daumfer-és? ön kiváló BACSMEGYEI NAPLÓ T924 április 19. hozzáértésével bizonyára- maga is ész­revette, hogy.... na igen.... Persze, ezt csak önnek említettem. Diszkréció mellett. Inkább talán arról emlékezne meg, mennyire individuális az a rész, itt a hastól.... Figyelmesen néz rám, olyan ember pillantásával, aki belelát a vesémbe és kapásból megállapítja, hogy én őt váj­jon milyen festőnek is tarthatom? Arca szontyolodott. — Igen, igen, — mondja —- eszem­ben sincs, hogy dicsérgessem itt a ké­pemet, éppen csak rámutattam arra, hogy mennyire eredeti és mennyire nem emlékeztet senkire, ön azt mond­ja, hogy egy portrénál nem lenne baj, ha emlékeztetne a — modellre. Én nem vagyok fotográfus. A kép így jó. Vi­szont vannak hibái is, tagadhatatlan, hogy kisebb hibái vannak. Nem le­het mondani, hogy ezek a hibák nem lennének egyre kisebbek, ön bizonyá­ra észrevette, hogy ott, az ultramarin pacnitól jobbra eső figurában, kevés a mozgás. Ezt be kell ismernem.... Igaz, hogy ez nem gyorsvonat___ aki a mozgást szereti, üljön repülőgépre. 'De miért nézi ön folyton az akt lábát? Mondja meg nyugodtan, hogy úgy ta­lálja, mintha egy tipli lenne annak a nimfának a tyúkszeme felett. Én imá­dom az őszinteséget— és egyenesen elvárom öntől, mondja a szemembe, hogy csak egy elvetemült tro-ttü ken­hette ide a paradicsomszószt sötétebb tónusnak erre az aktra.... Elégedetten néz rám, olyan ember pillantásával, aki lelkem legbelső’reke­széből éppen most olvassa ki, hogr zajos helyesléssel csatlakozom az eiöt­­ternszóló lesújtó véleményéhez. Orrom alá dugja a képet és fejem beleüti. Ar­ca dühös. — így nézze.... — mondja —■ igv mindent ki tud venni a képből, ami benne van. Ne is tagadja, azt akarja mondani, hogy a kompozíció kiksé sab­lonos. Igaza van, ez már egy elcsépelt patron— abban azonban téved, hogy Leonardótól loptam. Ezt kikérem ma­gamnak. Mert Rembrandtok Egyenes ember vagyok pipi, hogy így megmon­dom, mi? Azért, nem szép öntől, hogy — ha csak gondolatban is — mindjárt a Leonardóval gyanúsított. Persze, ez nem akar szemrehányás lenni és csak bátran izéljen kíméletlen kritikájával ezentúl is a továbbiakra.... Én tudom, hogy ön utolsó vacaknak tartja ezt a mázolást, teljes joggal és abban sem téved, hogy aki ezzel a piszok giccsel tönkretett egy jobb sorsra érdemes festővásznat, az öt évi fegyházat test­vérek közt is megszolgált. Én nem, sér­tődök meg, ha az igazat mondod, apuci, de a gyanúsítás a Leonardóval az egy becstelen rosszhiszeműség volt, meg­érdemled érte ezt a pofont.... úgy----­na és ha a rücskös ábrázatodról lenia­­sziroznék pár vimmerlit? Mit, védeke­zel disznó? Szerencse, hogy hoztam magammal rebolost___ hat személyre berendezve, a golyók benne vannak... bumm!___ na még egyet.... paran­csolsz egy harmadikat is? Előzékenyen néz rám, olyan ember pillantásával, akinek sejtelme sincs ar­ról, hogy tegnap fejeztem be róla és művészeiéről szóló ötkötetes tanulmá­nyomat, amelyben kifejtem, hegy egy második Michelangelo született szemé­­ylében és amely közbejött halálom miatt nem fog megjelenni, mert saját íalálmányu gyorsírásommal Írtam és azt a szedők nem tudják elolvasni. Ar­ca barátságos és hogy jól lássam, holt­testem elé letérdelve mutatja a képet. Mindig undorodtam a képmutatástól. SKIZ A romáé kormány a Magyar Párt ellen Bukarestben osztálypártnak tekintik az erdélyi Magyar Pártot Kolozsvárról jelentik: A romániai magyarság már hosszú idő óta ál­landóan panaszolja a román kor­mánynak a Magyar Párttal szem­ben tanúsított magatartását. A kor­mány következetesen ignorálja az erdélyi magyarság szervezetét, a mivel nyilván az a célja, hogy meg­bontsa a magyarság politikai egy­ségét. Erre vall a Kolozsvárt időző Taiarescu államtitkárnak egy nyi­latkozata, amelyben kijelenti, hogy a Magyar Pártot nem tekintheti a magyarság olyan egyetemes képvi­seletének, amellyel a magyar ki­sebbség ügyeiben szóba lehetne állni. — A Magyar Pártot, — mon­dotta az államtitkár — úgy, ahogy vezetőinek ténykedéseiben megnyilvánult, nem tudom olyan pártnak tekinteni, amely a ma­gyar kisebbség tömegeinek érde­keit képviselné és védelmezné. A Magyar Pártot, vezetőinek szó­beli. és Írásbeli megnyilatkozásai­ból ítélve, inkább akadálynak tar­tom a kisebbségi védelem fejlődé­sének útjában. Kétségkívül van­nak a Magyar Párt vezetői kö­zött komoly, derék intencióin emberek, akik meg tudják érteni egy párt hivatását államunk ér­dekében és akikkel természete­sen hosszasan és gyakorlatilag lehetne tárgyalni e végleges ala­pok rendezését illetőleg. Ámde a Magyar Párt vezetőinek többsé­ge olyan speciális direktívákat ad a párt akciójának, hogy azt ma már elsősorban osztályérdekek védelmi szervének tartjuk, hiszen vezetői csak a nagybirtokosok földügyeivel foglalkoznak és kö­zönyösnek mutatkoznak a pa­rasztok sorsával szemben. A Magyar Párt intézőbizottsága Ugrón István elnöklete mellett meg­tartott ülésén foglalkozott Tatares­cu nyilatkozatával. Az ülésen Ber­­nády György dr. szenátor isi fel­szólalt. — Ez az állam örök — mon­dotta Bemády — de a Magyar Párt is örök. Lehet, hogy még újabb szenvedések fognak; várni reánk, de bízom abban, hogy előbtb-utóbb eljön a bölcs belátás ideje, ami szenvedéseink végét fogja jelenteni és ennek folyomá­nyaként olyan elhelyezkedésün­ket az állam keretei között, a mely egyrészt létünk alapfeltéte­leit biztosítja, másrészt szem előtt tartja az állam minden ér­dekét. Az intézőbizottság elfogadta a dr. Bernády által előterjesztett ha­tározati javaslatot, amelyben az in­tézőbizottság megállapítja, hogy a romániai magyaiiság miegszervjezé­­se első percétől fogva igyekezett a román közélettel való rendes és állandó kapcsolatnak a megterem tésére. — Az intézőbizottság teljes hatá­rozottsággal utasítja vissza azt a kijelentést, mintha a Párt s annak vezetősége nem a romániai egye­temes magyarság egyhangú bizal­mától kapta volna megbízatását s minden törekvésében nem a teljes konszolidálódás megteremtésére s a magyar kisebbség minden érde­kének törvényes eszközökkel, tör­vényes utón való biztosítására igyekeznék. Megállapiaa végül az intézőfbizottság, hogy a Párt mind központi szervezetben, mind teljes egészében megbonthatatlanul egy­séges és egységének, valamint a magyarság egyetemes egységének megbontására irányuló, bárhonnan is származó bármi törekvés ered­ményre vezetni sem a jelenben, sem a jövőben nem fog, bármennyire is óhajtanák azt az erdélyi magyar­ság ellenségei. Rablógyilkosság Trencséuíeplicea A gyilkos Franciaországba menekült Pozsonyból jelentik: Csütörtök este a pozsonyi rendőrség bűnügyi osztálya telefonjelentést kapott a trencsénme­­gyei nemsói csendőrőrstől. hogy aTren­­csénteplic közelében lévő Felsőszer­­nyén hajnalban három-négy óra között rablógyilkosság történt. Az áldozat Knaszkova Franciska íeisőszernyei leány, akitől a gyilkos ezernégyszáz koronát elrabolt, azután elmenekült. A csendőrség szerint a tettest Brkel Józsefnek hivják, buszonhároméves ied­­nicei szlovák munkás, aki a franciaor­szági munkásszállitmányba van beosztva. Minden közelebbi részlet, valamint a rablógyilkos személyleirása is hiányzik. A rendőrség bűnügyi osztálya nyom­ban munkába lépett. Egész éjjel razziáz­­tak Pozsonyban, mert pénteken dél­ben egy munkásosztagnak kell indulnia Franciaországba Marcheggen át és igy nincs kizárva, hogy a rablógyilkos ezzel a szállítmánnyal utazik. Letartóztatása valószínűnek látszik. Az olasz fascisták kcsufliktasa Svájccal A fascisták letartóztattak egy svájci polgármestert Bemből jelentik: Az olasz kor­mány panasszal fordult a szövet­ségi tanácshoz amiatt, hogy az olasz határ közvetlen közelében. Ponté Tresánál április 8-án svájci katonák! ellenséges kiáltásokat hallattak Olaszország és az olasz kormány ellen. A szövetségi tanács a politP kai ügyosztály főnökét bízta meg azzal, hogy jelentse ki a követnek, hogy a szövetségi tanács megindí­totta a katonai vizsgálatot. A Poli­tikai ügyosztály főnöke azonban azt , is tudomására adta az olasz követ­nek, hogy hivatalos jelentés szerint a ponte-tresai polgármestert pénte­ken az olaszországi Vareseban a fascisták életveszélyesen megfenye­gették és ezért az olasz kormánytól a vizsgálat megindítását kérte. Az olasz—svájci incidens kiegé­szítéséül a svájci táviró iroda a kö­vetkezőket jelenti Luganóból: Ponte Tresa polgármestere pénteken sze­mélyi ügyben az olaszországi Va­­resebe utazott. Itt a fascisták letar­tóztatták. a fascisták párthelyiségé­be vitték, ahol kihallgatták az állí­tólagos ponte-tresai incidensről, Olasz jelentések szerint tesszinai ka­tonák a svájci-olasz határon me­netelés közben fascista- és Musso- UnUellenes kiáltásokat hallattak. A fascisták arra akarták kényszerí­teni a polgármestert, hogy adjon ki egy kiáltványt, melyben sajnálkozá­sát fejezi ki az állítólagos incidens miatt és azért bocsánatot kér, mert különben büntető expedíció indul Ponte-Tresa ellen, A fascisták kije­lentették. hogy háromszázöevenen vannak, mindannyian felfegyver­kezve és ha kell. akár a Szent Gott­­hardig is előnyomulnak. Végül sza­badon bocsáották a polgármestert, miután egy nyilatkozatot kényszeri­­tettek ki tőle, melyben bevallja, hogy szive mélyén olasznak érzi magát. A polgármester visszaérke­zése után azonnal a kantom kor­mányzósághoz ment. ahol az esetről jelentést tett. Emiatt a svájci olasz határrendőrséget azonnal megerősí­tették. hogy megakadályozzák a fascistáknak Svájc területére váló behatolását. Az olasz és svájci Pon­te-Tresa közötti hidat lánccal le­zárták. A hídon karablnierik állanak őrt. Eisörendü órát, melyben bízni lehet | Doxát vagy Omegát csak Krékusná! 5 Farkas-ház. [vehet. |

Next

/
Thumbnails
Contents