Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)
1924-04-19 / 109. szám
1924 április 19, BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Sztojkov Mózest másfél évi börtönre Ítélte a tábla Bűnösnek mondták ki hivatali sikkasztás bűntettében a volt bácsmegyei alispánt — Bűntársait hat hónaptól tizenkettőig terjedő fogházzal sújtották — Három vádlottat fölmentettek _Növi szádról jelentik: Az ítélőtábla pénteken délelőtt hirdette ki az ítéletet Sztojkov Mózes volt bácsmegyei alispán és társai bűnperében. Az itéletkihirdeíés iránt szokatlanul nagyfokú érdeklődés nyilvánult meg; a tárgyalási terem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, akik túlnyomó részben fölmentő Ítéletre számítottak a szakértőknek és' tanuknak a vádlottakra nézve kedvező vallomásai alapján- A hallgatóságot éppen- ezért valósággal meglepetésszerűen érte a tábla ítélete, amelynek kihirdetését délelőtt tiz órakor kezdte meg Aranicki Sztankó táblai tanácselnök. Az elítéltek Az ítélőtábla a lefolytatott tárgyalás alapján a szo-mibori elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Sztojkov Mózes volt bácsmegyei alispánt, akit az elsőfokú bíróság öt évi fegyházra Ítélt, bűnösnek mondta ki hivatali sikkasztás bűntettében és a 92-ik szakasz alkalmazásával egv és fél évi börtönre Ítélte, amibe a vizsgálati fogság hat hónapját beszámította. Arszenovics Nikola volt vármegyei főjegyzőt, akit első fokon két és fél évi fegyházra ítéltek, ugyancsak hivatali sikkasztásban mondotta ki a tábla bűnösnek és a 92-ik szakasz alkalmazásával egy évi börtönre ítélték, öt hőnapi vizsgálati fogság beszámításával. Zundanovics Vladimir volt irodaigazgatót, aki első fok-on másfél évi börtönbüntetési kapott, szintén hivatali sikkasztásban találta bűnösnek a tábla és a 92-ik szakasz alkalmazásával tiz havi börtönre ítélte, öt havi vizsgálati fogság beszámításával. Sztável Jovánt, akit első fokon hat havi fogházra ítéltek, okirathamisitásbtín mondotta ki bűnösnek a tábla és a 92-ik szakasz alkalmazásával helybenhagyta az első fokon hozott ítéletet. Az elitélteket a tábla három évi hivatalvesztéssel is sújtotta. A felmentettek Gáin Vászát, akit első fokon négy havi fogházra Ítéltek el, a tábla most ielmenteffe. Ugyancsak felmentették dr. Tapavica Szimót. akit első fokon három havi fogházra ítéltek, valamint Krsztekanics Jovánt, akit első fokon egy havi fogházra ítéltek Az Indoklás Az indokolásban kimondja a Tábla. hogy az első fokú bíróság ténymegállapítását kénytelen részben elfogadni, minthogy a íelebbviteli ; tárgyaláson benyújtott szakértői véli lemények, amelyeket Nagy József i és Avramovics terjesztettek be, nem megbízhatók, mert beigazolódott, jj hogy egyes tételeket 1923. évi nyugí ták alapján igazoltak. Kimondja to- I vábbá az indokolás, hogy a kézi‘ ptnztárba-n előfordult sikkasztásokra vonatkozólag Sztojkovot nem mint felbujtót, hanem mint tettest kellett bűnösnek kimondani, mert Zundanovics csak az ő rendelkezései szerint járt el akkor, amikor a szóbanforgó összegeket kiutalta. Az ítélethirdetés után Lemaics Jován đr. ügyész semmiségi panaszt jelentett be a minősítés és a felmentések. a védők pedig a bűnösség megállapítása miatt. Az álmos város művészeinél Beszélgetés a szuboticai festőkkel téztiink hozzá, rámutatott a képekre : «.«£•- i — Pesten és Bécsben tanultam, — kezdte — a mese-illusztrációkat nagyon szerettem és igyekeztem fejleszteni magam ebben az irányban. Legközelebb az én illusztrációimmal jelenik meg egy Ander, sen-mesekönyv. Szeretem a szines tónust, ami azonban a mai gazda* sági viszonyok mellett sok nehézséget ad a képeim értékesítésénél. Ugyanis annyira színesek, hogy négy színnyomásra van szükség reprodukálásaiknál. Terveim nekem is vannak. Egyelőre Olaszországot szeretném felkeresni. Bízom benne, hogy ott sok szépet tanulhatok. Balázs Árpád leborotváltatta külföldről hozott szakái lát és igy fogadott — Nem régiben érkeztem haza; Nagybányáról, de rövidesen ismét visszamegyek, mert ott jobban lehet dolgozni. Ott szervezett piktorok vannak, akik nem bizalmatlanok egymással szemben, mint ahogy I eleinte, sajnos, itt a Vajdaságban ' bizalmatlankodtak egymással szemben a festők. Szlovenszkóban ma ; nagy művészétét van. Kitűnő tehet? ségek, mint Angyal. Mussong Toí dór. Skuteczky az irányadók- Selí mecbányán van a központ, de azért jj valamennyi szlovenszkói városban 1 nielegen támogatja a közönség a (képzőművészetet. A nagybányai I mintára! szeretnénk most megvaló- i sHani a topolai művésziéi epet. Maj gamról mit mondjak? 36 éves vagyok. Nagybányán kezdtem, azután: Pest. Prága. Kassa. Most i szándékozom kimenni Olaszországba. Előbb azonban visszatérek ! Nagybányára, hogy néhány na-I1 gyobb kompozíciót megalkothassak . , i Farkas Béta a legfinomabb és a I-egszubtilisebb képek festője, aki viszont megnövesztette szakállát, kérdésünkre a következőket mondotta: — Berlinben kezdtem, sokáig dolgoztam Budapesten is, ahol tagja voltam a Nemzeti Szalon-mk. A kiállító művészek közé tartoztam, ' azonban a háború az én munkásságomat is félbeszakította. A háború után hosszú stagnálás következett, most próbálkozom újra. amióta megalakult a Vajdasági Képzőművészek Egyesülete . . . Célom, nekem is van: Amint anyagi helyzetem megengedi, vissza megyek Berlinbe . > ■— m. —d. náli's kongregáció, a »de Propaganda Pide« kimutatása szerint Európa és Délamerika államainak kivételével mintegy 30.000 misszió-állomás van 23.000 egyházközséggel és 18.000 iskolával. Ezeknek a vezetését több mint 123.000 missziós pap, 50.000 laikus testvér és 120.000 apáca végzi. Hat-hét vajdasági festőművész és szobrász, akik immár második éve fáradoznak azon, hogy a képzőművészetnek otthont teremtsenek ebben az álmos városban, képkiállitást rendeztek a szuboticai Polgári Kaszinó nagytermében. Kiállítottak nyolcvan-száz képet és szobrot abban a reményben, hogy amilyen lelkes odaadással, iparkodással, buzgalommá! ringatják ők a kulturális fejlődés bölcsőjét, éppoly melegen fogja felkarolni ügyüket a szuboticai közönség is. A kiállított alkotások művészi értékéről már adtunk kritikát és most az alkotókat szólaltatjuk meg: ismerkedjék meg a közönség személyükben is velük és ismerje meg azt a sokszor heroikus küzdelmet is. amely ezeknek a kultúra pionírjainak itt a Vajdaságban osztályrészül jutott. Lenkei Jenő a vajdasági festőművészek szervezetének egyik vezetője. Kérdésünkre elsősorban a Vajdasági Képzőművészeti Egyesület megalapításának szükségességét indokolta: — Kellett, hogy közösen, egyesült erővel kezdjük meg munkánkat, — mondotta — mert ha külön-külön igyekeznénk célhoz jutni, a szükséges anyagiak nélkül, a közönség nemtörődömsége mellett sohasem érhetnék el hivatásunk tetőfokát. Magamról mit mondjak? 38 éves vagyok. 1908-tól 1915-ig külföldön tartózkodtam. Jártam Bécsben, Münchenben. Nürnbergben. Parisban. Rómában és Firenzében. Az első időkben,^ az egyházi művészet modernizálásának problémája izgatott. Kétszer kaptam meg a gróf Hunyadi-féle római dijat, ami lehetővé tette, hogy huzamosabb ideig Olaszországban tartózkodjam. Párisban rövid megszakításokkal három és fél évig éltem, 1919-ben Budapesten a Képírók és képfaragóknál lett volna gyűjteményes kiállításom, de időközben kitört a kommiln, amikor tudomásomra hozták, hogy a bevételt csak havi háromezer koronás részletekben fogom megkapni, mire lemondtam a kiállítás tervéről. Ez lenne a múltam. A lövőmről nem igen mondhatok még semmit. Terveim vannak, amiknek megvalósításától sokat várok. Fischer Marcell hazakisért éjjel a kávéházból. Kérdezősködtem életéről, terveiről. Nagyon rezignáltan felelt: — Mult-jelen-jövő? . . . Múltamban nincs öröm, jövőmben nincs remény ... — Iparművésznek készültem és most mindennel foglalkozom, hogy megélhetést találjak. Eredeti tervemet a sors kényszerhatása miatt meg kellett változtatnom és ezért most, sajnos, a művészet csak másodrendű foglalkozásom lehet. Terveim megváltoztatását az is előidézte, hogy Szuboticára kerültem. Holt város ez . . . Ha1 egyszer módomban lesz búcsút venni tőle, megfestem egy kollektiv kiállítás keretében, de a képek nem nappal és fénnyel, hanem porral lesznek átitatva . . . Semmi reményem nincs Szuboticában. itt rossz talapa van a kultúrának - . . rossz talaja van a kultúrának . •« . Geréb Klára amikor a kiállításon leheletszerű, finom és értékes munkát igazoló meseiiiusztrációi előtt kérdést in-Világkiállítás Romábaia a „szent évben“ Két millió zarándok érkezését várják Rómából jelentik: Az 1925-ik »szent esztendő« előkészületeit már megkezdték Rómában. Az ünnepfségeknek, amelyekre mintegy két- 1 millió zarándok érkezését várják, tetőpontja lesz a világ-missziók kiállítása, amelynek anyagát a föld jjmindén részéről gyűjtik össze. A I gyűjtési munkálatokat egy biboro- I sokból álló külön bizottság végzi, a mely már összeköttetésbe lépett az összes missziókkal. A kiállítás hatalmas néprajzi és kultúrtörténeti anyagot halmoz fel az egész világból és a legkisebb néptörzseket fvagy kihaló félben levő nép maradványokat is felkarolja. A tulajdonképpeni cél az, hogy teljes képét nyújtsa a maga neméiben egyedülálló missziós munkának. amelynek egyedül áll módjában könyveit kétszázötven féle nyelven megjelentetni, a legsajátosabb néger dialektustól kezdve a i belső ázsiai kis törzsek nyelvéig. jA katolkius missziók kápráztató ki»terjedettségéről némi fogalmat al- Ü kothatunk az alábbi adatokból. A missziók központja, a hires kardi-HÍREK 9 S3® VARJÚ A TORONYÓRÁN A szeníai toronyóra kezd már unalmas lenni. Legutóbbi megnyilatkozásaiban a paralizis kétségtelen jelei ütötték fel fejüket, amelyeknél tehetségtelenebbet egész biztosan szégyelne elkövetni a legutolsó falusi láncos toronyóra, vagy gőzfürdői vekker is. A szentai torony többet szerepelt az újságokban, mint a boldogult Lenin, Poincaré és a német jóvátétel összesen. Megírták, ha köhögött, megírták, ha nem köhögött, ha fájt a hasikája, ha nem fájt a hasikája. Egy elhagyott dilettáns primadonna se lehet hiúbb, mint a hóbortos szentai toronyóra, amely ma már inkább csak kegyelet, egy kivénhedt dekórium, amely az utóbbi időben egyre gyakrabban vadul meg, mint valami makrancos, vén szamár. Kedden reggel pont nyolckor Szentén csoda esett.. Kedden reggel pont nyolckor egy részeg ember csalt úgy véletlenül, tréfából felpillantott a toronyórára. Mert a toronyórát Szentán senki sem veszi komolyan. A toronyóra pont nyolcat mutatott és a berúgott polgártárs zsebórája is, amiből a részeg ember természetesen arra következtetett, hogy rószszili jár a zsebórája. Ugyanakkor azonban mások is lekonstatálták a csudálatos jelenséget. Csakhamar összefutott a város. Üstökös jön — hirdették átszellemíitlen a misztikusok, — földrengés lesz — vetettek keresztet a jámborak, — esni fog a dinár — mondták az ortodoxok. Mindenki bemondta a maga tippjét. Egy színházi látcsős ur a modern technika vívmánya segítségével tudományos magyarázatát adta a szokatlan eseménynek. — Varjú ült a nagymutatóra. A renitens nagymutató megőrült a véres gyalázattól, de a varjú egy flegma volt és nem hederitett a nagymutató tiltakozására, Szemmelláthatóan nem imponált neki a vén ceiger ősz szakálla, jogot és törvényt nem ismert, egy kósza szabad varjú volt és szívből utálta a pedáns, morózus, gőgös toronyórákat. A nagymutató fogcsikorgatva engedelmeskedett, jó útra tért, mint egy züllött fiú. A zsebóráttan szentaiak, mint az erkölcs, a köz és az igazság éber csőszét üdvözölték lelkesen az égből szállott varjut. — Legény a talpán! — jelentette ki büszkén a részeg ember, aki a varjut elsőnek fedezte fel és kolumbuszi-gőggel nézett körül. Mindenki’ zajosan helyeselt, csak egy kövér órásmester jegyezte meg — nyilvánvaló piszkos önzésből kifolyólag, csufolódva: — Nincs is talpa neki, maga mafla (m. a.) — A városhoz! kongresszus. Bccskerekről jelentik: Alexis Bogoljub polgármester pénteken viszszatért Pancsevoról, ahol a városközi kongresszus ügyében tartott értekezleten vett részt. Az értekezleten elhatározták, hogy a városközi kongresszust junius 8-ikán és 9-ikén tartják meg Pancsevon. — A görögországi népszavazás végleges eredménye. Athénból jelentik: A görögországi népszavazás végleges eredményét sikerült megállapítani. 788.742 szavazat a köztársaság mellett 325.322 pedig ellene szólt. A francia kormány felhatalmazta athéni követét, hogy ismerje el a görög köztársaságot ha a görög kormány erről hivatalosan fogja, értesíteni.
