Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)
1924-04-13 / 103. szám
1924. április 13 BACSMEGYE1 NAPLÓ T5. tímár Schleiermacher szerint a hosszuéletü emberek és családok: arisztokraták, s a családokra nézve ez kétségtelenül igaz. A régi családok ilyenek mind. De Schl. ragaszkodik ahhoz, hogy a hosszantartó élet az egyént is — függetlenül attól, vájjon régi vagy uj családból származik-e? — kiválasztottá és ennek az előnynek a tudatosává teszi. S ezért mondja az öreg Qoethe-t arisztokratának (aki már harmincéves korában is az volt), s innen deriválja az ő imponálóan ható előkelő egyéniségét s a domináló pozíciót, amelyet már éleiében az irodalom, a tudomány, a kritika és sok más közügy körül elfoglalt. Egy ilyen tekintéllyel bajos vitatkozni Mégis kérdem: pusztán a magas életkoránál fogva arisztokrata az a boldog, de műveletlen és nem is kifogástalan tisztaságú nyárspolgár, aki sose volt senki? (Még demokrata se.) S ha igen, vagy ha nem, holnan magyarázza a jeles filozófus-pedagógus ennek az urnák az éppen nem előkelő és semmiképen sem arisztokratikus individualitását, amelyet ő már több műit nyolcvan év óta tart alacsony nívón? A hosszú élet valószinüleg inkább mutat jó egészségre és erősen ellenálló szervezetre, mint arisztokratikus természetre. Más volna, ha Schl. azt állította volna: aki késő aggkoráig szellemileg friss, tevékeny, sőt alkotó marad, az kivételesen optimas-természet, tehát arisztokratikus jellem. A la bonne heure! A sokáélő nagy szellemek tovább őrzik meg az üdeségüket, mint a szintén sokáig élő apró intelligenciák. Fontenelle 99 éves korában is kellemes társalgó volt; Voltaire, Bonstetten és Goethe nyolcvanéven túl is elmés, szellemes társalgást folytattak, Kossuth Lajos még e korcn túl is tanítója lehetett a környezetének és a pártjának; a nyolcvanéves Pasié olyan fiatalos erővel kormányoz, mintha most kezdené a politikai pályáját, s Apponyi Albert meg Rákosi Jenő olyan frissek, hogy irigylés tárgyai lehetnek minden irigynek. S ezek mind arisztokraták, de nem a magas koruknál, hanem a kivételes tehetségeiknél fogva, amelyek őket a kortársaik fölé emelték, tehát optimatesszé tették. Az elcorbeli szürkék persze már nem igen használhatók, s a társalgásuk, amely valószinüleg sose volt szellemes, most már bizonnyal unalmas. Ezekkel szemben a hosszuéletü szellemes férfiak igazán »válogatott csapat« s bátran nevezhetők a szellem arisztokratáinak. De azért az együgyüeknek is azt kívánom ,hogy éljenek sokáig, és higyjék el Schleiermachemek, hogy'- arisztokraták. Hiszen ez olyan jóleső érzés és kellemes tudat ebben a demokratikus korban. * Maintenon-né asszony csodálatos karriert csinált. Korának, sőt századának a legnagyobb uralkodója, a Napkirály, XIV. Lajos vette nőül (ha balkézről is), és még se volt igazán boldog; Talán, mert idősebb volt királyi uránál s így minden elbizakodottsága mellett se lehetett egészen biztos, hogy örökre lekötheti a női változatosságot kedvelő hatalmas hímet. Néha egyenesen életuntnak mutatkozott s nem egyszer nyilatkozott úgy, hogy szeretne meghalni. Egy ilyen alkalommal mondta egy nialiciózus kortársa : — Micsoda? Nincs megelégedve a sorsával? Talán bizony arra pályázik, hogy az Úristen vegye feleségül? * Mostanában olvastam másodszor Karenin Annát s a regény szerecsétlen hősnőjének a sorsa éppen úgy meghatott, mint amikor először kötöttem ismeretséget vele. Annyira sajnáltam e szegény teremtést a vívódásáért s a vergődéséért, mintha társaságombeli asszony vagy barátnőm lett volna... Valami mégis nem tetszett tőié — nem úgy beszélek róla, mintha létezett s velem gyakran találkozott volna? — s ez 1 a bánkódásomat a szomorú sorsa miatt is enyhítette. Nem tetszett, hogy a fiát, aki a gyűlölt urának gyermeke volt, százszor jobban szerette a leányánál, aki az imádott férfival való viszonyából született. Az anyák, ha kéínembeli gyermekük Iván, rendesen jobban szeretik a fiukat, de a Kareniu-esetben ez nem elég megckolás. Ezer nő közül kücncszázkilencvenkilenc azt a gyermekét szokta jobban kedvelni, akit szeretett férfinak köszönhet s nem azt, aki a gyűlölt élettárstól való, — tekintet nélkül a gyermek nemére. Még világosabb ez, ha a nő második házasságát nézzük. Az özvegy, aki egy vagy több gyermeket hoz az uj nászba, ha ebben is születnek gyermekei, az utóbbiakat szereti jobban, — pedig az első urába esetleg sokkal szerelmesebb veit. mint a másodikba. De ezt most szereti, ami elés neki ahhoz, hogy a tőle származókat érzelmi előnyben részesítse azok fölött, akiknek az apját feledni kezdi. Menynyivel inkább működik a vonzalomnak e törvénye az olyan esetekben, aminö a Tolsztoj jeles regényének a hősnőjéé! Lehet, hogy éppoly kevéssé tudok olvasni mint imi s így talán ez az oka, hogy nem értem, mért ejtette Tolsztoj e gondosan megrajzolt alakon ezt a foltot? Hogy valóbbsziniivé és megokoltabbá tegye az öngyilkosságát? (Azzal a gyermekével kénytelen együtt élni, aki majdnem közömbös neki s nem azzal, akit imád.) Erre nem volt szükség. mert e kétségbeesett lépésre amúgy is volt elég oka. Sehogyse tudok rájönni a nagynevű szerző intenciójára s igy arra kell gondolnom, hogy az olvasók kedvéért tette az Anna asszony anyai szeretetét ilyen természetellenessé. Hogy azok ne legyenek tiüságosan meghatva s kevesebb részvétet erezzenek a tragikus sorsán. Tolsztojtól, aki nemcsak nagy író, de nagy ember is volt, ez a humanitás is kitellik. De azért mégis úgy sajnálom ezt a szegény nőt, mintha be lettem volna neki mutatva s a nagyrabecsült ismerőseim közé tartozott volna. így alkotnak a művészek a fantáziájukból élő, husvérembeveket, míg a Természet, ez a kontár (s a legjobb esetben dilettáns) sokszor pappendeklialakokat termel, aminöket a legközönségesebb iró is elő tudna állítani. ♦ Egy római újságból vágtam W az Itt I következő iskolai esetet. A tanító a számtanórán a kivonás elméletét akarja a tanítványaival megismertetni s a következő párbeszédet folytatja egy fiúcskával: Tanító: Nézd csak, Karcsi, ha az ebédnél három cseresznye van s abból a nővéred egyet megeszik, hány marad meg? Karcsi: Hány nővérem? Tanító: Nem. Figyelj jobban! Ha a tányéron három szem cseresznye van s a nővéred egyet elfogyaszt belőlük, hány cseresznye marad? Karcsi: De Íriszen ez, kérem szépen, lehetetlenl, most nincs cseresznye . . . ebben az évszakban... Tanító: Mi azonban föltesszük, hogy van. Nos hát, felelj. Karcsi: Tehát befőtt cseresznyét tetszik gondolni? Tanitó: Nem! Karcsi: Hát szánitottat? Tanitó: Nem. Mondtam már, hogy úgy tekintjük, mintha három szem friss cseresznye volna az asztalon. Karcsi: Hát úgy tekintjük. Tanitó: No végre! Nos hát, most jön a nővéred, megeszik egy cseresznyét és eltávozik ... Karcsi: Tévedés! A nővérem nem mozdul addig, amig mind a hármat meg nem ette. Tanitó: Legyen eszed, Karcsi... Karcsi: A tanitó ur nem ösmeri a nővéremet, Tanitó: Tegyük föl hogy apád is jelen van s megtiltja neki, hogy a más kettőt is megegye... Karcsi: A papa Nápolyba utazott s csak a jövő héten jön vissza. Tanitó (az izzadtságot törli a homlokáról): Figyelj mégegyszer, fiam. ismételni fogom a kérdést s ha nem vigyázol, a sarokba állítalak. Ha az asztalon ; három szem cseresznye volna s közülük egyet a nővéred megenne, hány cseresznye maradna? Karcsi (hangosan és bátran): Egy se! Tanitó: Hogyan? Karcsi: Mert én azonnal megenném a másik kettőt. Tanitó: Jaj! (Belátja, hogy Karcsinak nem képes megmagyarázni a kivonás elméletét s a fáradtságtól kimerültén | összerogy.) Feltalálták a Basedow-kór gyógyitásmódjál Egy fiatal medikus szenzációs sikere — A legjobb soványitőszer Borim orvosi köreit egy rendkívül érdekes fölfedezés tartja izgalomban. Reuter Tibor fiatal medikus hosszas kísérletezés után föltalálta a pajzsmirigy hormonjainak mesterséges előállítási módját. Az orvostudománv ezzel tekintélyes lépést tett a belső kiválasztás eddig úgyszólván még alig ismert, titokzatos és komplikált világában. A fiatal tudós a Charité 1. számú belgyászati klinikáján dolgozik, ahol teljes laboratóriumot bocsátottak rendelkezésére. Újságírók elő! elzárkózik s csak közvetítő személyek utján kerültek ki egyes részletek a találmány lényegéről. A belső kiválasztás rendszere ma még úgyszólván kizáróan elméleti alapokon nyugszik. Nem ismerjük még a hormonotokat: a mirigyek titokzatos részeit, noha éppen a hormonokból kell a gyógykezelésnek kiindulnia. Hogy a hormonok az ember életében milyen fontos szerepet játszanak, azt Steinach bécsi professzor kísérleteinél, valamint a cukorbetegségeknek az inzulinnal való kezelésénél láttuk A mirigyek kiválasztásánál előforduló szabálytalanságok különböző ^betegséget okoznak. A paizsmirigy irányítja a szervezet fejlődését. Ha a pajzsmirigyet eftávolitiuk. akkor megszűnik az ember fejlődése. A pajzsmirigv tökéletlen működése okozza a tudományos világban ■myxodemának nevezett borzalmas ’ betegséget, melynek tünetei közé tartozik. hogy a test megdagad, a bőr I meghasad és a szívműködés ellasul. i A beteg előbb teljesen közönyössé válik, végül meghülyüi E betegsé- I get eddig a legprimitívebb eszkö! zökke! kezelték. A beteg állati pajzs■ mirigykiVoriatokat szedett Ezzel a kivonattal akarták a hiányzó pajzsmirigyet pótolni. Rendkívül súlyos betegséget okoz ! az is. ha a pajzsmirigv a normálisnál intenzivebben működik. A beteg ; ekkor szívdobogásról, idegességről, reszketősről és izzadságról panaszkodik. Ezek a Basedow-kór tünetei. Ezt a betegséget csak akkor lehet gyógyítani, ha a pajzsmirigy által kiválasztott hormonokat sikerül fölfedezni. Itt kezdődik Reuter Tibor szerepe. A fiatal medikus komplikált kísérletezés után előállította a »Tyrosin«-t,; amely hatvanhárom százalékban jódot tartalmaz a többi között. Ha ez az ui szer a pajzsmirigv hormonja- i nak felel meg, akkor a myxodema kezdésénél sokkal kisebb adagolás- i sál ugyanazt az eredményt tehet el- ; érni. nünt a p a i zs m i r igy-k i von a tok - < ka!. A Tyrosin hatása meglepő volt. j Eddig fiatal békákon végzett kisér- ] letek utján megállapították, hogy \ egv-két gram pajzsmirigvoor »tik- j séges ahhoz, hogy a fiatal békák ■ két Lét alatt kifeilőd.ienek A Tvro- j sínből ezzel szemben egy milligram ] elegendő, ahhoz, hogy ugyanezt a 1 hatást negyvennyofc óra alatt előidézze. A Tyrosin hatása annyira intenzív, hogy ötvenezer hektoliter vízben feloldott egyetlen gram aj fiatal békák fejlődését jelentékeny módon meggyorsítja. A Tyrosin a myxodema teljes gyógyulását biztosítja. A Basedow-, kór gyógyítása a betegség ellentétes természete következtében ellentétes kezelési módot igényel. A! pajzsmirigy túlságosan- intenzív működését korlátozni kell és ezzel meg kell akadályozni azt a túlságosan erős anyagcserét, melyet a paizsmirigy túlzott működése a szervezetben előidéz. Az erre vonatkozó ki-I serieteket Reuter Zondele tanárral együtt végezte. A két tudós véleménye szerint nem valószínű, hogy 1 a belső szekrécióval bíró mirigyek I kölcsönösen ellentétes működést í fejtenek-e ki. Arra a következtetés- I re jutottak, hogy a szervezetben kell j valaminek lenni, ami szabályozza a I kiválasztási rendszer összmunkáját, j így figyelmessé lettek az iónokra és ; a sejtekben tevő inészrc és kálium- I ra. A kísérletek a föltevést igazol- I fák: a mész gyöngíti a Tyrosin hajtását. Bizonyos százalékú mész hozzáadása után a szervezet többé egyáltalán nem reagál rá és maga-, sabb százalékú mész hozzáadása után teljesen ellenkező hatás mu tatkozik; az anyagcsere csökken, a paizsmirigy tevékenysége gyöngül. Tehát a Basedow-kór gyógyszerét ezzel megtalálták. A calcium• thyrosin egy két napon belől meg* szünteti a szabálytalanságokat. A Tyrosinnak még egy gyakorlat! haszna van: ez a legjobb soványitószer. ........................................... Vasárnap Ir.a : Cholnokg l.ásziá Gyigyőka a vasárnap délutáni harangszó első kondulására összerezzent, rövid karjaival mérgesen hadondzott és tehetetlen dühében megtépte a saját lenszőke, zsombékos haját. Nem tudta; hogyan és honnét bonyolódik a ringó, nyavalygós hangfonál, ami úgy rácsavarodik vézna 1 mellére, hogy szinte elállitja a szive vej rését, csak úgy hallotta, hogy valami ha- I rangozó, valami ember van a dologban, azért ilyenkor mindig azon emésztődött, hogy mikor jön már el a másik, a hatalmas, a jóságos ember, aki megöli a gaz harangozót. De ezúttal is hiába volt minden, mert Bábi lassan, a mohóságát laplezve, fölkelt mellőle a padlóról, ahol az ólomkatonákat kanyargós vonalba állították és kiment a konyhába öltözni, hogy elvonuljon a kimenőjére, ami ezen a vasárnapon minden előzőjénél is jelentősebb lesz. Ma este kell elölnie a tánchelyen, hogy Leiméter, a tréfás, ifjú asztalos, helyt áll-e azért, amit vele cselekedett, vagy hűtlenül tovalebbenik más Bábik és Nacák izzó'ölébe. A leány, ahogy kifordult, egy pillanatra visszanézett a kis púposra, aki akkor hirtelen kioltotta rá a nyelvét. Vasárnap délutánonként a városnak, e rengeteg kökaptámak ebben a homályos kis zugában izzott a legizzóbb gyűlölet: Bábi meg Gyigyőka tépték és mariák volna egymást, kiszívták volna egymás vérét, de nem telt tőlük egyéb, mint hogy kiőltötték egymásra a nyelvüket, vagy orozva leköpték egymást és ebben a pár csepp mérges nyálban feloldódott, megsemmisült a hat köznap minden tündérmeséje, minden csókos, simogatós ölelgetése és minden lágy ringatása. Ha eljött a vasárnap reggel,* amit az apja szokatlankodásáról tudott meg, a kisgyerek lelkében félelmek, irigy aggodalmak kezdtek kicsirázni, mint a pöfeteg és egyre duzzadva a délutáni harangszó első hangjára felfakadt és szétfecskendezték a mérgüket, ami addigra már keserű gyűlöletté poshadt. — A Bábi elmegy, mást fog szeretni azon a délutánon, — a kis púpos kaján terveket kezd kotyvasztani hosszúkás fejében, árulkodik, hazugságokat kovácsol, de mindhiába. A leány pedig titokban remeg/ félti
