Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1924-04-13 / 103. szám

12. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ — Jaj, Istenem! — mondotta és a szivéhez hapoit — be keu iozui a levest. A tűzhely elé állt és a fazekakkal bíbelődött. Bent megszólalt a rezesbanda: 'Amoda lent van egy deszka-kerí­tés... Pipa a konyhaajtóban leste a per­cet. hogy szóljon. — „— Lencsi.... Lencsi meg sem fordult, úgy szólt vissza: — Jól van, jól... hallottam már, mit akarsz mondani... A trombitások most más nótába fogtak: Asszony, asszony, az aka­rok lenni. Lencsi földhöz vágta a főzőkana­lat: — Csufolkódnak! Ereggy közi­bük. oda való vagy te is. — Hozzád vagyok én hajlandó... Ne törődi velük, egyezzünk meg. Lencsi Pipára nézett. De sehogy­­sem tudta meglátni. Elvette a látást a szemébe beülő két nagy köny­­csepp. .......... irT-aegjggrgS HRa:»»" —­Juhász Gyű1.a : JAPÁN MÓDON A holdat is felhő takarja néha És elsötétül néha a nap is. Szivem szerelme, sokszor fáj a tréfa S borongok én a boldogságban is. Hogy hüteten vagy, jól tudom nagyon rég És leveledet régen összetéptem. De végső csókod ott ég ajkamon még, Mint hő pecsét a szerelmes levélen. Most egv hónapra hazajöttem, mert véletlenül épen ide szólít a szerző­­! désem Sokáig viaskodtam, hogy eljőjjek-e ebbe a városba, ahol min­­, denki ismer és ahol minden uccához . valami emlék fűz, de azután épen l ezek az emlékek mégis hazacsábi­­; tották. Unom már a nagyvárosokat, i meg az idegen férfiakat és ... hi-Íszen te tudod... két év előtt itt­hagytam egy fiút... Annak adósa , vagyok valamivel, amit akkor nem *' adhattam meg neki. Most hazajöt­tem. hogy kiegyenlítsem a régi tar­tozásomat. amit két év előtt hiába kért. Most már lehet... Ha ugyan kellek neki igv is még? ... A két fiatal lány némán, kicsit {könnyesen mosolyog. A hivatalnok­­í lányból aztán fáradt sóhaj tör ki ; őszintén: í —• Ki tudja, talán neked van iga­­• zad? ... i És a prémesbundás szőke tán­­; cosnő egy keserű sóhajt fojt el í magában. ;; — Nem tudom — mondja — ma­gam sem. Hátha te találtad el az életet . . . Talán te még nagyon boldog lehetsz . . . Nagyon szomorú most ez a két fiatal lány és mintha egy kicsit iri­gyelnék egymást. A szürke hivatal­noklány. az élet örömtelen roboto­­sa, akinek talán van jövője és a dús örömökben fürdő táncosnő, aki­­nők egész bizonyosan van — multia. Egés^ bizonyos hogy ez a véletlen találkozás feldúlta mind a két lány lelkének békéjét. L. F. ■■■un -uu..a --­Fejem havas már, mint a Fuzijátna, Mely tengerekre néz magányosan, De tövében nyit még tavasz virága S szivemben is még olykor vágy fogan. Egy régesrégi hercegnőt imádok, Akit nem csókolt földi ajk soha, Aki e tájon szerelemre vágyott S c dalban él elhervadt mosolya... Két lány találkozik... Két lány találkozik az első tava­szi napsütésben kacagó uccán. Fia­tal mind a kettő, nemrégen még az iskola padjaiban ülhettek. Az egyik szomorú és kissé fáradtnak látszik. Tavalyelőttinek látszó egyszerű kosztüm van rajta, szürke harisnya és barna félcipő. Nem kopott, csak túlságosan egyszerű, majdnem sze­gényes. A másik pompázó, hóditóan elegáns. Drága bunda, áttört __ se­lyemharisnya. lakk félcipő és a nyakán a legdivatosabb tarka sál. Egy pillanatig fürkészőn bámulják egymást, aztán majdnem egyszerre szólalnak meg. a meglepődés ár­nyalatával a hangjukban. — Te vagy az csakugyan? — kérdi mind a kettő és a következő pillanatban már két esztendő törté­netét mondják el egymásnak ott az ucca zajló forgatagában. Két évvel ezelőtt váltak el egymástól az is­kola kapujában és azóta nem látták egymást. Most néhány szóba sűrít­ve elmondják hogy mi történt ve­lük azóta, mintha csak az iskolai élményeik elbeszélését folytatnák, amit akkor az iskolakapuban sza­kítottak meg. Az egyszerű kosztü­mös kezdi: — Irodába járok már másfél éve. Szeretnek és most már kétezer di­nár fizetésem van. Persze t ebből csak nagy beosztással lehet’ meg­élni és a ruházkodásra alig telik. A szórakozásra különben időm se jutna, annyira lefoglal egész nap az iroda . . . A másik mintha küzdene magá­val. mielőtt megszólal. Az arcára kent rouge teszi-e, vagy pedig el­pirul a régi barátnő előtt, amikor megszólal: —Én nagy darab földet bejártam azóta . . . Persze te nem is tudha­tod. táncosnő lettem. Na. persze nem a régi nevemen szerepelek,1 Kiáradt a Tisza Novakanizsa, április. Már végigfeküdt a hátán a sajkás fahid mikorra fölébredt téli álmából a Tisza. Halfarku ravasz és kapzsi ! vízi istenek, akik gyarapítani szeret­nék vízi birodalmukat, nagyravágyó álmokkal hizlalják egész télen és mire az első tavaszi napsugár lesze­di róla jégpaplanát. mindig tenger­­' nek hiszi magát és dagadni kezd. Időtlen-idők óta cselekszi ezt min­den tavaszébredéskor, mig — rende­sen későn — végül csak belátja, hogy egyszerű folyóvíz, nem Óceán és letörve fogy vissza az ágva mé­retei közé. A sajkás fahid mint kapocsöv szo­rítja karcsúra derekát, de alul és fölül is szélesen kidagad belőle, mint régimódi míderből - csípős és mel­les asszonyság. Rec$eg-ropog a sze­gény agyonviselt. divatjátmult ősko­­, ri »gurtlf«. Metszettfejü. csupasz akác sövénykarók állják végig a rakpartot, mint kirendelt határőrök és apró kandi rügyszemeiket kidug­va, gunyo-san néznek te a dühös, taj- 1 tékos piszkos vízre, mintha monda­­: nák: Jöjj idáig. ha! tudsz. A nap áp­­, rilisi szeszéllyel pislog ki olykor fel- i hőfátyla mögül, meg-megnézi arcát a széles víztükörben, aztán sietve visszabujik felhői mögé. A túlsó párt fái már állig ülnek a korai kényszer­fürdőben és a bokroknak már csak ; a bubolyái látszanak ki a: fényes \ vizből. A templomtorony fölényes {nyugalommal figyeli már ősidők óta I a Tiszának ezt a minden esztendő­­j ben megújuló ostromát a falu ellen, s de a partok bástyás biztonságában ij vészre miatta sohasem kondul. Ezért ’bosszút lihegve lohol tovább a meg­­í vadult folyó a falu alatti szebb tájak : felé. A zöldrecsókolt messzi réti ró­­t nák is remegve érzik vészes köze- 5 ledtét és már itt is, ott is elsírja ma­ii gát a talaj. Panaszos könnyek bugy- I gyannak föl és apró tengerszemekké ] gyűlve lefonnyasszák., leáztatják az - eleven, kenyér lábait mielőtt feje és . szeme nőhetne szegénynek. Viz... viz... víz. ameddig a szem f ellát. A Tisza elérte célját. Ä parti :: rétek már nemi látszanak; tiszamen­­ti bortermő venyigék isszák fulla­dásig a sárga vizet. Barna, érdes munkáskezek csüg­! ! gedten teszik le az ásót.,, Hiába volt minden. A szántás. A vetés. A ; mag, az árenda. a nagy árenda, a ; töltés, a kubikolás, hiába minden, mert a Tisza »Zugva-bögve törte át : a gátat...« Gyerekek... A városi parkban \ Bimbózó orgonák, szomorú, félszeg [ árvácskák, nevető százszorszépszirmok, .kéklő nefelejcsmezők színes erdejében döbbenve figyelem: mennyi gyerek, — mennyi mosolygó, kapaszkodó, ébredező j élethajtás kacug a nap felé, ösztönös íimádatában a fénynek, a tűznek, — a I legősibb istennek, aki előtt térdet haj­ított az ember. I Tavaszi kert vig tarkaságában olyan f az apró, fürtös fejek koszorúja, mint ) hullámzó virágpázsitok hajlongá-bóiint- 1 gutó mintái egy távoli gazdag ország­iban; s én nézem, nézem, meglepve, fél­íve, csodáivá figyelem ezt az eleven vi­­rágmozgást, — ragyogó tiszta szemek, [gügyögő szájak, kapkodó kezecskék dús f termését, a csírázó életnek ezt a pom­­; pás bőségét, amely diadalmas vadsággal {borit el, fojt meg minden tegnapról >hervadó enyészetet. Nézem, nézem, fi­­\gyelve bámulom színes emberpalánták­énak fiatal erdejét, — s értetlenül csodá­­llorn az életnek ezt a boldog igenlését; ‘ azoknak örömét, akik gyámoltalan ön­­jjtudatlanságban nekivágnak az ismeret­ilen sorsnak, s azoknak bátorságát, akik \ egy súlyos mindennap sivárságában el t merték indítani ezt az uj seregét a ve-I rekedő emberiségnek. Fájó boncolgatásában az örök prob­lémának kószálok az apró emberkék í között, az élet halk miértje kisért mind le friss kacagásban, s valami rettenetes t felelősségérzet azokkal szelőben, akik .még csak c nap melegét érzik, virág ■ illatát lélekzik, pázsit puhaságát tapint­ják csodákra éhes gyerekérzékekkel, s ijakiknek sorsa talán szintén mai generá­li dók céltalan vergődésébe fut egyszer. S félő kétségek között kérdem, vájjon "■ szabad-e világra termelni ezt a mo­­. solygó, uj emberréteget, vájjon ezüsiös kacagásukat szabad-e narkózisnak hasz­nálni a hajdani szines-meleg otthon mai ■ szomorúsága ellen, vájjon eliáradó energiáink íolytatásaképen szabad-e fel­sorakoztatni szent fiatalságukat, a meg- i semmisüléstől való félelemben szabad-e s logikátlan ,önzéssel friss ambícióikban tovább élesztgetni csöndesült remény­­jségeinket, — csüggedő életünket talpra­állítani bizakodó lépteik pillérein, s {szűz lelkűk csillogásában tovább, — uj­­raáimodni a régi álmot megcsufolt ideá­­ílókról? . . . Szabad-e vájjon akarni az ■ életet tovább', újból, csak azért is, sza­bad-e, lehet-e, — oh, százszor átkozott j emberi öntudat, amely megengeded a I választás gyötrelmes lehetőségét. — \Boldog az állat, amely ösztönös vágy­­■ gyal bújik meg párja mellett májusi éj­szakák forróságában; boldog a virág, tamely öntudatlan szabadsággal kínálja pompázó kelyhét himes pillangók kere­­; ső — éhes röpte elé, — boldog a vakon [mozgó, félig-porszem sejt, amely célta- Uan oszlással egyre újból termeli ön- 1magát, — megkínzott, hajszolt, kifosz­­; tóit koldus közöttük az ember, aki kin­­jlódó kétségek között adja tovább mag­­\zatának az élet kétes ajándékát, — az iáletét, amelynek 'csodálatraméltó har­­} mániájából zűrzavaros verkli-muzsikát l gyúrtak kontár kezei. (1. m.) VÁROSI JODÓS GYÓGYFÜRDŐ NOVISAD PENZIÓ RENDSZER KITŰNŐ ELLÁTÁS ÉS SZOBÁK ISZAPKEZELÉSEK, SÓSFŰRDÖK, HYDRO­­THERAPIA, RÖNTGEN-LABOR A TÓRIUM, KVARCLÁMPA, DIATHERMA ÉS VILLAMOS KEZELÉSEK. - ÁLLANDÓ FÜRDÖORVOS NYITVA EGÉSZ ÉVBEN - TÉLIKURA ___„__________ -T924 április 13. VAS ABLAKOK, mindenfele vasszet^ezetek, sxah. íüzueiyek, körfűrész fog­­kivágások olcsó és gyors előállítása p cívis rácséi; József f. miilakatos üzemében NOVISAD, KiASAftlKOVA UL. 6. Könnyei! hajlik a megfázásra? Tul­s;go an érzéken/? Fajdalmait csilla­pít j .k és a tesiet erőifika valódi Feiier-féle Els.í-fluidd I eszközölt le­mosások és bedörzsölések. Sókkal erősebb, kiadósabb és jobb, mint a sósborszesz. Mint fog-, ioghus-, sz;r­­ts fejbőrápojószer 25 eve kedvelt. Csomagolással és portóval eg üU 3 duplaüveg vagy egy különleges üveg _ 24 dinár; 36 duplaüveg vagy 12 kül n , i leges üveg 214 dinár és 10 százalék I felár. Szétk >idi Feller V. Jenő gyóey-Í szerész Stuöica doaja közpem 185. (Horvátország) 9130 r-“-"- ......... ' FEHER, FOLTMENTES kék és fekete árnyalat nélkül csak az a «a n is TU KO marad, amelyet „V IT RUM“ NOVÍSAD, FUTOŠKI PUT 84. SZ. készít békebeli minőségben, garanciá­val. — Csakis oly üvegesek, bntor­­készitők és butorárasok kérjenek árajánlatot, akik ezen Iiiva- 1224 fásukat igazolni tudják Hajlított székekben, prima minőségű, eredeti gyári árakon, nagybani raktár, — nagyobb vételnél megfelelő engedmény. Hemler Péter utódánál, Novisad, az. evangélikus templommal szemben. . . MIT GOiiDOL ? Hol szerezhetném be ruhaszükségte­­temet, hog; elegáns, tartós és mégis olcsó le7 en ? HOL??? NÁVAY ISTVÁN űrt divatszabónál, akinél nagy választékú leg­­tijabb divata anjol, francia és cseh szöve­tekből öltönyök,’ raglánok, ulsterek stb„ leír­­e.egámabb kivitelben és legolcsóbb napi árban készülnek. Subofiea, S-mbo^ski put ?. szám Wagytempíom melle t. Vajdasági magyar büszke lehetsz arra Ha Krékastól vett órát akaszthatsz [a falra. m El MÜLABAK UKEZ E K| EGYENESTARTÓK. SCHŐNBRUNN SUBOTICA PAŠIĆEVA ULICA 5- SZÁM..- TELEFON 2—7$ szérumtermelő intézet Subotica Telefon 60. Szállít mindennemű szérumot 2393 és oltóanyagot. Díjtalan kórmegállapltás és felvilágosítás.

Next

/
Thumbnails
Contents