Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-09 / 68. szám

2. oldal

BÄCSMEGYE1 NAPLÓ

1924 március 9.

kombináció van forgalomban. A parlament elnöksége megígérte Predayecnek, hogy a mandátumok igazolásánál lojálisán és a szabályok értelmében fog eljárni, nincs tehát kizárva, hogy az igazolóbizottság 7 napon belül összeül és a benyújtott mandátumok verifikálását egy ülésen elintézi. Ugyancsak egy ülésen kénytelen az igazolóbizcttság jelentését a parlament is elintézni, ha tehát a parlament a költségvetési vitát hajlandó erre való tekintette! egy napra félbeszakítani, akkor március közepéig a horvát mandá-l tumok igazolva lesznek.

Feltűnést kelt az igazolás végett benyújtott horvát mandátumok kis száma. Összesen 20 mandátumot adott át Predavec a parlament elnökségének. Ezek között van magának Predavecnek, továbbá Pavo Rádiósnak, Kossuticsnak, Krnjevics-J nek és Trnjav Vinkónak, a Zagreb-], ban megválasztott 33. számú hor-l {leírnak a mandátuma is. Ezen kiviül még körülbelül 27 meg nem támad-j ható, tehát onnan igazolható man-| dátuma van a pártnak.

A 20 mandátum igazolása után azj ellenzéki blokk túlsúlyba jutnai a\ dzsemíettél megerősített radikális-;

párttal szemben, amely a németekre már nem számíthat. Minthogy azonban a németek a blokkhoz sem csatlakoznak, a parlamenti helyzet az ellenzéki blokk csekély többsége miatt igen bizonytalan volna.

Pasics terveit a legszűkebb környezetén kivül még senki sem is-l meri, de radikális körök tudni vé-f lik, hogy Pasics nem fogja bevárnij mig nyílt ülésen leszavazzák és 24j órával ennek bekövetkezte előtt lei fog mondani. A radikálispárt számi-j tása szerint a kormánynak még bö-;ven van gondolkozási ideje.

Az ellenzéki blokk hangulata ez-*

Kirváj

Irta;: Sz. Szigetiig Vilmos

Az isten háza körül sürgőit az egész falu, templom napja volt, a tánc-köröndöt lombfüzerekkel díszítették fel. A lányok a legényekkel kezetfogva sétáltak az uccán, a mézeskalácsos sátrakban sziveket árultak, a rezesbanda pedig Immár két órája fújta ugyanazt a valóért. A karmester (a karmester a magánéletben suszter) nem tudta megállítani a muzsikusokat, akik belezavarodtak a melódiába s képtelenek voltak befejezni.

Nem lehet megállapítani, meddig tart ez a szórakozás, hogyan bontakozik ki a helyzet, ha Krogloth- József biró oda nem lép a karmester elé. De odalépett és azt mondta:

— Kuss, elég volt. Mi az istennyilát kínlódtok annyit, a lányom már csurom viz

A helyzetnek ily váratlan tapintatta! történt megoldása után Krogloth biró visszaült Weiterschein Fülöp mellé, újabb pohár sört hozatott és hogy az aktualitás mezején maradjon, így folytatta a félbehagyott beszélgetést.

— A feleséged, Flepi, már megint meg van bolondulva.

Fiepi is meghozatta a maga sörét s azt felelte:

— Úgy találod?

— Igen. Én, Krogloth József községi biró úgy találom.

Minek után n^dig ezt megtalálták, Wejterschán Fiilop hosszú és lassú megfontolás után kijelentést tett.

— Hiszen elég fiatal még hozzá, hadd mulasson. A te feleséged nem volt fiatal korában bolond?

— Ez már igaz, hagyta rá a biró, mindenki bolond fiatal korában.

Akkor ért hozzájuk Weite rschánné üde, szépséges formájában. Egy kicsit gömbölyded volt az alakja, fehér a nyitott ruhaderékból kitetsző) nyaka s ham-“

zel szemben nagyon bizakodó. Az ellenzéken biztosra veszik, hogy ha a Ház feloszlatására kerül a sor, a blokk kap megbízást választási kormány alakítására,

Davidovics az ellenzéki blokk hivatásáról

A Bácsmegyei Napló beogradi munkatársa előtt Davidovics Ljuba a következő nyilatkozatot tette az ellenzéki blokk programjáról:

— Az ellenzéki blokk az állam és a nemzet érdekeinek szolgálatában áll, amit már működése első napjaiban be fog bizonyítani. A nemzet belső viszonyainak konszolidálásával az állam erősebb, nemzetközi helyzete kedvezőbb lesz. Az alkotmány és a törvények

teljes érvényt fognak nyerni. Államunk a jogállamok sorába fog belépni. Az erőszak és korrupció ezeknek az időknek legcsunyább jelenségei, meg fognak szűnni.

Davidovics nyilatkozatában a a legfeltűnőbb az alkotmány teljes érvényére való hivatkozás, amit sokan az alketmányrevizió elejtéseként fognak fel.

A Srnao tiltakozó gyűlése

Beogradbol jelentik: A Srnao vasárnap Beogradban nagy tiltakozó népgyülést tart az ellenzéki blokk akciója és a Radics-párti képviselőknek Beogradba való bevonulása ellen. A népgyülésen a Srnao vidéki szervezeteinek kiküldöttei is résztvesznek.

semmiképp sem voltak alkalmasak a zsombolyaiak aggodalmainak ei# osztására.

Azóta a zsombolyai adókivetések és behajtások a régi, lankadatlan lendülettel folynak tovább. Az adóprés szorítása semmit sem enyhült A kivetésről szóló értesítés kikézbesítése után nyomban foglalnak és ha a fél a kirótt összeget le nem fizeti. a lefoglalt értékeket a községházáru szállítják s ott elárverezik. A kivetésnél mutatkozó aránytalanságokról a következő néhány adat nyújt képet;

A zsombolyai iparosok és kereskedők állami adója:

(Alkalmazottak száma 800—1000) 180.000 din,

A gyárak és (alkalmazottak száma 2500) 39.000 »

Földbirtokosok 65.000 »

gazaatian varos

Zsombolyán megdermedi az élet — Csak az adóvégrehajtók foglalkoznak a lakossággal

Zsombolyára, erre a német pedantériával gondozott, nemrég még lüktető elevenségü városra lidércnyomásként nehezedik rá a kiürítést megelőző bizonytalanság.' A dologhoz szokott, szorgalmas lakosság megtorpant rendes munkájában, mert hiányzik az ottani polgárságból az a nyugalom és biztonságérzet, amely minden tervszerű és produktív tevékenység alapfeltétele.

Riasztó hatással vannak a zsombolyai népre azok a hírek is, amelyek a már kiürített és Romániának átadott területek lakosságának helyzetéről terjedtek el. Senki sem tudja. mit csináljon, hogyan rendezkedjék be, milyen magatartást tanúsítson, liogv ne legyen méltatlan zaklatásoknak kitéve. A zsombolyaiak, akiket nem kérdeztek meg a hovatartozás kérdésében, most már azt kívánják, hogy ha döntöttek a sorvas a haja, mint májusban a rozs. A keble pihegett még a tánctól s hogy lecsendesitse, rátette a tenyerét.

— Táncoltál? — mondta Fülöp.

— Uhüm! — felelte az asszony.

Az ember nem kérdezte a szót, csak konstatálta tényként a táncot, miközben minden figyelmét két marakodó kutyára koncentrálta annál is inkább, mert úgy vette észre, hogy az egyik kutya idegen.

Déhin Ádám, aki idáig kísérte az aszszenyt, a fa hegyét bámulta és megadással tiirte, hogy Éva könyökével az oldalába támaszkodjék.

— Mondom, hogy idegen, csapott Weiterschán Fülöp az asztalra. Te Krogloth, küldj egy kisbirót, hogy kergesse ki, mert hátha veszett.

Csak azután pillantott fel az asszonyra, újból íölvéve az elejtett fonalat.

— Ja igen, táncoltál-Aztán hozzátette megerősítésül, hogy: Persze.

Dérahez is volt szava, aki végre megunta a fahegy bámulását.

— Magammal viszlek holnap a városba, nem kell külön befognod De rnéc egyszer mondom, hogy a közjegyzőt, meg a bélyegeket te fizeted.

A legény mindjárt el is ballagott a menyecskével és fogták egymás kezét, mint búcsún a fiatalok. Weierschán Fii lop a gömbölyű tokájáról elhajtott egy legyet, (mert végtére is mindennek van határa s hol van még egy olyan türelmes ember a világon, aki két óránál tovább tűrné az ilyen szemtelenséget!) — s felvilágosításul annyit mondott.

— Nem is említettem még, hogy kivettük Délimmel a rétet. Holnap csiná'juk meg a szerződést.

Az ifjúság megint táncba kapott s akkor a karmester időnap előtt tönkrement nemzetekhez hasonlított, amelyek nem okultak a múlton. Ugyanis a régi keringöbc fogott s azt vezényelte két

suk felől, a döntést mielőbb hajtsák végre, mert a mostani kínos, bénító feszültség már-már elviselhetetlen.

Zsombolya még az S. 11. S. királyság impériuma alatt áll. de a halóságok már úgyszólván egészen levették róla a kezüket. A közhivatalok normális működése szünetel, az iskolákban nincs már tanítás, apatikus tétlenség mindenfelé —, csak az adóbehajtások folynak rendületlen buzgósággal.

Országos visszhangot vertek fel azok a panaszok, amelyeket a zsombolyai polgárság emelt az adóbehajtások kíméletlensége ellen. A kiürítésre Ítélt város lakossága né-, hány héttel ezelőtt küldöttséget menesztett a pénzügyminiszterhez, a sérelmek sürgős orvoslását kérve. A pénzügyminiszter. megígérte, hogy intézkedni fog, de ugyanakkor olyan kijelentéseket tett, amelyek

oldalt áradó mozdulatokkal, mintha cipőtalpat varrna. Ö is elfelejtett mindent, már nem emlékezett az előző bonyodalmakra, amelyek pedig okvetlenül vis> szátérnek, valamint visszatérnek a ravaszul megszerkesztett melódiák.

Már alkonyodott s fenyegeíőleg himbálództak a lampionok a madzagon. A línyok minden különösebben látható nélkül nagyokat sikongtak, akárcsak ha megcsípnek valakit.

— A Lizi megint ki fog melegedni, mondta Krogloth biró. Sose tudja az a lány, mikor elég.

Föl is kelt, hogy tisztán lássa a helyzetet, de előbb vagy háromszor visszazökkent a helyére.

— Részeg, konstatálta magában Weitcrschán.

És eszébe jutott, hogy neki mint elöljáróság! tagnak kötelessége támogatni a bírót, miért is diplomatikusan azt mondta.

— Majd veled megyek, Krogloth, megnézem én is a bolondosokat.

Lizi ott forgott a tömegben s ártatlan lelke el sem tudta képzelni, hogy a karmester, — zenekarának élén és a kétségbeesés tetőpontján, — milyen sóvárogva vár valamely külső beavatkozást, hogy kijneneküljön a bonyodalomból.

Weiíerschán Fülöpné ellenben egy tüskön ült, igen szorosan a Déhm-gyerek mellett s most a változatosság kedvéért Ádám vállán pihent a könyöke. De ne feledjünk el fontos mellékkörülméyeket sem. A tuskó keskeny volt két emberfia számára s felmerül ilyenkor a gondolat, hátha leesik az asszony! Szabad ennek kitenni? Nem szabad. Délim Ádám ennélfogva átkarolta a derekát s ilyen biztos hadállásból nézték a táncosokat.

A lányok már fáradtak voltak és a legények vállára hajtották a fejüket és táncoltak az asszonyok is, szem előtt

összesen: 284.000 din. Ehhez az alapösszeghez, amelynek aránytalan elosztását illusztrálja, hogy a több mint kétszerannyi munkással dolgozó gyárak csak körülbelül az ötödét fizetik a kereskedők és iparosok adóinak, járulnak még: 380% községi, 64 % megyei, 40% útadó és 80% kultuszadó. továbbá a hadijövedelmi adó, úgy, hogy ezen a három kategórián közel másfél millió dinárt hajtanak be sietve a kiürítés előtt. A behajtás tekiutetnélküliségére jellemző, hogy az iparostól el viszik a szerszámjait, a varrónőtől a varrógépet, a háziaszszonytól a konyhaedényeket.

A súlyos sérelmek elszenvedői hiába tiltakoznak, hiába hivatkoznak arra, hogy sarcolásnak ezt a módját csak háború esetén alkalmazzák ellenséges város elfoglalásakor.

A zsombolyaiaktól elvisznek mindent, mielőtt az egész várost elviszik a románok. Szegény zsombolyaiak súlyosan lakóinak azért, hogy akaratukon kivül szőröstőlbőröstől átliferálják őket Romániának

___ (k. g)

tartva mindazon eshetőségeket, amelyek bekövetkezhetnek az elfáradás pillanatában. Ebben a lelket vidító hangulatban Déhm Ádám odahajolt Weiterschánnéhoz, (helyesebben mondva, magához vonta őt, mert oktalanság és fáradságos hajolni, ha nem szükséges) s megcsókolta a vállát. Nemkülömben teljesen azonos eljárást tanúsított a menyecske arcával, inkább a nyaka táján.

— Menj már, te bolondos, mondta Éva. Csiklandós vagyok.

De azért lehunyta a szemét és lustán hátradütötte a derekát.

Szerencsére ugyanekkor történt, hogy Krogloth József, a község érdemes bírája, a karmester elé lépett és azt mondta:

— Kuss, elég volt! A lányom már me> gint csurom viz, mi az istennyilát kínlódtok annyit?

Erre a rezesek letették a szerszámot, a mulatozók pedig elszélcdtek pihenni a kocsmába. Aki még nem vásárolt mézéskalács-szivet, most pótolta a hiányt, mert a bábosok hazafelé készülődtek.

Éjfél felé Weiíerschán Fülöp — akit a magával tehetetlen biró időközben helyettesként jelölt ki a zenekar ‘elhallgattatására — megfogta az előtte elhaladó Déhm Ádámot.

— Hallod-e te kölyök, te megcsókoltad az én asszonyomat.

Ádám ezúttal a lampionokat bámulta makacs kitartással, mert sötét volt az éjszaka s a fa hegye nem látszott.

— Csak azt akarom mondani, fo’ytatta Weiterschán, hogyha ez még egyszer megtörténik, én elvágom a nyakadat.

Egy pillanatig eltűnődött, aztán megkorrigálta a kijelentését.

— Azaz hogy nem vágom el a nyakadat, mert semmi kedvem hozzá, hogy kellemetlenségem legyen miattad. Nem vágom el, de úgy kidoblak a bérletből, mintha soha benne se lettél volna.