Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-09 / 68. szám
1924 március 9. BACSMEGYE1 NAPLÓ 3. oldal Emléket Lányi Ernőnek Az emlékbizottság a várostól kér hozzájárulást az emlék költségeihez Egy eye annak, hogy eltávozott körünkből Lányi Ernő, a nagy zenepoéta. Egy éve már annak, hogy utolsó útjára kísértük ki a kultúra nagy halottját. Amíg élt, kincseket szórt pazarló bőkezűséggel. Mindnyájan gazdagodtunk az élete árán. Gazdagabb lett, akinek vigadni, vagy sírni segített halhatatlan dalaival, gazdagodott város, melynek irigyelt dicsőséget szerzett, melynek | népével megkedveltette a zenei kultúrát s gazdagodott a zenekultúra is, örökbecsű alkotásaival. Ma egy éve annak, hogy Lányi Ernő meghalt s Lányi Ernő sírját még nem jelölte meg tisztelőinek és híveinek e - mulhatatlan kegyelete. Az általános és mélységes részvét nyomban halála után megteremtette azt a társadalmi akciót, melyre az emlékmű felállításához szükséges pénzalap előteremtése voit bizva. Akkor mindenki úgy gondolta, hogy az első évfordulón már emlék jel is fogja hirdetni a zeceköjtő halhatatlanságát. Nem is panaszkodhatunk amiatt, hogy a társadalom, melyben élt, nem hozta meg a kegyelet áldozatát, inkább az időknek, mint az embereknek mostohaságán múlt, hogy a társadalmi gyűjtés csak a legszűkebb térre szorítkozott s eddig nem járt azzal az eredménnyel, hogy a legsürgősebben teljesített kötelességen túl az emlékmű költségeit összehozhatta volna. A Lányi Ernó'-emlékalap bizottság nevében annak elnöke: Manojiovics János dr. most Subotiea városához fordult s a várost kérte meg, hogy tízezer dinár megszavazásával vegyen részt ebben a gyűjtésben. Nem szabad kételkedni sem abban, hogy Subotiea város tanácsa, mely kiéturérzékének már annyi jelét adta, teljesítetlenül hagyja ezt a kérést. Remélni szeretnénk azt is, hogy az évforduló megható emléke a már eílanyhuló gyűjtési akciónak uj életet ad s azok is, akik eddig távolmaradtak a gyűjtéstől, sietnek leróni a kegyeletnek adóját. Lányi Ernő halhatatlan dalaival még a halála után is örökszép örömeket szerez. Ezeket az örömöket fájdalom, mással már nem tudjuk megfizetni, mintha — adakozunk az emlékoszlopára. A szuboticai radikális klub válsága Válság fenyegeti a vajdasági demokrata-pártot is A szuboticai rádikálísklub főispánjelölő határozatának másnapján a ’Bdcsmegyei Napló már közölte dr. Manojiovics Vladiszláv közjegyző: uek és Miladimvics Mtlivoj ügyvédnek a. nyilatkozatát, amelyben kijelentették. hogy a párt főispánjelölő határozatát alapszabályeilenesnek, időszerűtlennek és jogtalannak tartják. Bárhogyan is igyekeztek ezt az állítást a szuboticai radikálisklub részéről cáfolni, a főispánjelölő határozat hozatalánál meg nem kérdezett vezetők: Manojiovics Vladiszláv dr.. Miladinovics Milivoj és fia, Mlladinovics Radivoj közjegyző bejelentették a szuboticai radikális klubbőt való kilépésüket. A Bdcsmegyei Napló munkatársának dr. Manojiovics Vladiszláv a kilépésről a következőket mondotta: — Mindhárman csakis a szuboticai radikális klubból léptünk ki. a radikal-sportnak azonban továbbra is tagjai, maradtunk. A radikális klub a párttól független egyesület, a párt hivatalos szervei a két szuboticai járási szervezet, amelynek tagjai so räban helyet foglalunk ezentúl is. A kilépő vezetőknek igen sok személyes hívük van a pártban s most a szuboticai radikális körökben attól tartanak, hogy az eddigi kiválásokat a vártból való tömeges kilépések fogják köveim, ami a ma! súlyos helyzetben — amikor számolni kell rövidesen bekövetkező uj választásokkal — nagyon sokat ártana a szuboticai radikálispártnak. A vajdasági demokratapárt is hasonló nehézségekkel küzd és a régóta lappangó válság itt is kirobbanással fenyeget. Noviszadról olyan akció indult meg, amely tiltakozni kíván a demokratapártnak a föderalista pártokkal való együttműködése ellen. A mozgalmat kezdeményező Pribicsevics-frakcióhoz tartozó demokraták memorandumot akarnak intézni Prlbicsevics Szvetozárhioz, a melyben tiltakozni akarnak a detnokratapárt főbizottságának pénteki határozata ellen és fel akarják szólítani Pribicsevicset, hogy foglaljon állást az ellenzéki blokk ellen, azzal a. fenyegetéssel, hogy ellenkező esetben kilépnek a pártból. A vajdasági! demokraták egy csoportjának ez az akciója a főbizottság határozata után már aligha vezethet eredményre, azonban a mozgalom mindenesetre bomlással fenyegeti a vajdasági demokratapártot. a cdonald leszerelte a flottaprogram miatt ZMgoléáő admirálisokat A munkáspárti miniszterelnök ujabb sikere Londonból jelentik : A brit ten gerészeti körökben rendkívüli iz galtr.at kellett, hogy a kormány elejtette a singapuri hadikikötő építésének programját. Pénteken komoly formában terjedt el a hir, hogy Beöthy admirális, a tengerészet első lordja, Ramsay Macdonald miniszterelnöknek erre ez elhatározására lemondással fog válaszolni, ami nyomban maga alán vonná az egész kormány lemondását. , Hogy a parlamenti válságot elkerülje, amit a konzervatív pari egy része és Lloyd George szabadelvű hívei is nagyon szívesen láttak volna, Ramsay Macdonald pénteken kereste az alkalmat, hogy tisztázza a helyzetet Brally tengernagygyal s hosszú tanácskozáson fölvilágosította őt, hogy a munkáskormány nemcsak politikai, hanem pénzügyi okokból sem képes az admiralitás építési programját végrehajtani. ilyen előzmények után jelent meg Ramsay Macdonald este az állami hivatalnokok szakszervezetének lakomáján. Természetes, hogy ez az aktuális kérdés szóba került, Síurdee tengernagy, a falklendi tengeri csata hőse tette szóvá, hogy a flotta vezetőit kínosan érintette és nem is tudják elhinni, hogy a kormány el akarja ejteni a singapuri építési programot. Macdonald válaszában kijelentette, hogy tűrhetetlen, hogy a flotta vezetőit az újságok agy játszók ki a kormány ellen, mint a sakktáblán a parasztokat. A flotta katonai tekintélyei csak arra valók, hogy értékes tanácsokkal lássák el n kormányt. Azokat a politikai következményeket, amelyek szükségképen eioállanak s amelyeke! ezekből a tanácsokból la kell vonni, egyedül a felelős politikai tényezők vonhatják Is, tehát erre kizárólag a kormány hivatott. A nemzeti kisebbségek tanügyi sérelmei a parlament előtt Teubel német képviselő nagy beszéde a vajdasági közoktatásról Beogradból jelentik: A parlament pénteki ülése délelőtt féltizkor kezdődött. Azonnal rátértek a közoktatásügyi minisztérium költségvetésének napirenden lévő vitájára. Nedeljkovics (radikális) elsősorban a horvát kérdésről kezdett beszélni. azonban a beszéd iránt a csekély számban jeienvolt képviselők nagyon kis érdeklődést tanúsítottak. Végül rátért a költségvetés ügyére és különösen a középiskolák tantervével foglalkozott. Szükségesnek tartja a kereskedelmi iskolák számának emelését. Ezután Teubel németpárti képviselő a nemzetiségi iskolapolitikáról tartott figyelemreméltó beszédet. Kijelentette, hogy ő is elfogadja azt a tételt, mely szerint az iskolai oktatásnak, nemzetinek kell lennie. Nagy baj azonban, hogy az egyik tanító jugoszláv szellemben oktat, az utóda horvát, az utána következő pedig szerb szellemben tanítja ugyanazt a gyermeket. Ez a rendszer nem vezethet jóra, különösen, ha meggondoljuk, hogy egy kis sváb vagy magyar gyermeket tanítanak igy. Szomorú jelenség, hogy a tanítók és tanárok egyúttal pártemberek is. Ha az igazgató és a tanárai más politikai pártáilásuak, annak a mai viszonyok között az oktatás adja meg az árát és rossz hatással van a gyermekekre. A nyelvkérdés Majd rátér a nyelvkérdésre. A nemzeti nyelv egyúttal nem államnyelv is. Az államnyelv esetleges valami. Egy szegény zsombolyai polgárnak például az anyanyelve német, nemzeti nyelve pedig rnayar volt. Rövid idővel ezelőtt nemzeti nyelve a szerb lett és hoinapholnapután — már román lesz. Ebben a tekintetben nemcsak a Balkánon. hanem egész Európában óriási hibák történtek és ezt az abnormális gondolkodást leginkább a németek szenvedik meg. Hivatkozik a németek helyzetére a régi Magyarcrzágon. A magyarok iskolapolitikája miatt sok német teljesen magyarnak érezte már magát, akinek még a nagyapja sváb volt. Mégis ezeknek a németszárinazásu embereknek ma a magyar az anyanyelve és ezt el kell ismernünk. A Vajdaságban nagyon messzire haladt az anyanyelv utján való elidegenítés. Elmondja, hogy Apponyi hogyan cáfolt rá egy németországi nemzetközi pedagógiai kongresszuson a saját politikájára a német nyelv üldözése terén. A felszabadítás után máról-holnapra ismét megnyíltak a német iskolák a Vajdaságban. Ezt a németpárt elismeri és hálás is érte. Azonban megállapítja, hogy ez az intézkedés nem azért történt, mintha az uj állam az anyanyelvet akarta volna tiszteletben tartani, hanem azt hiszi, inkább politikai okai voltak: hogy a németeket elidegenitsék a magyar állameszmétől. Miért kapott Radios Horvát országba sok német szava zatot Meg kell azonban nézni, hogy mi történik most ezekben a német iskolákban. Találtak német nevű tanítókat a sváb falvakban és ebeket tiszta német iskolába Hál is nevezték, dt a nemzeti tárgyakból államnyelv vizsgát követelne^ tőlük, éppes azokból a tantárgyakból, amelyeke* sikerrel csak a gyermekek anya-j nyelvén adhatnak elő. Ma az S. Hl S. királyságban élünk, anielynelf mindenki hasznos polgára akar leis« iá. Nem szabad elfelejteni, hogs'nem vagyunk a régi Szerbiában, a melyben csak néhány sváb élt. has nem az S. II. S. királyság határait, belül élünk mi, félmillió német. Ha kulturális nemzet akarunk lenni, akkor arra kell törekednünk, hogy a kultúrát mindenki anyanyelvén sajátítsa el. Horvátországban, Szlavóniában és Szerémségben az összes német iskolákat bezárták. Bz volt ai oka annak, hogy a Radicsmárt ezekén a részeken rengeteg német szavazatot kapott, bennünket pedig — akik paktumot kötöttünk a kormány-, nyal -- cserbenhagytak a választóink. Ezek a nemerék nem azért szavaztak Radicsra, mert köztársaságiak. hanem azért mert P.adicb nemzeti iskolákat ígért nekik. Német tanító, aki csak szerbül tud vannak becsületes tanítók -r foly-. tatta beszédét Teubel —■ a^ik lia nem is tudnak németül, legalább írni és olvasni megtanítják németül a gyermekeket. De olyan tanítok if vannak, akik kitünően tudnak németül, de mert léinek az inspektortól a német gyerekeket csak civil írásra tanítják. Elmondja a futaki nemei iskola esetét. Falakra egy németül egyáltalán nem tudó szerb tanítói neveztek ki. aki sehogy sem tudii megértetni magát a tanulókkal. Névvegyelemzés — nemzetmentés Ezután ráfér a néwegyelemzésra :Vannak iskolák, ahol az egyes osztályokban csak 10—12 növendék van. de nem zárják be azokat, viszont vannak iskolák — természetesen kisebbségi területei) — ahol 20— 25 nemzetiségi növendék van egy osztályban és a közoktatásügyi miniszter rendeletére bezárják. Ez az iskolapolitika nem áll az alkotmány alapján, nem törvényes. Miért nem zárják be — kérdi — azokat az osztályokat, ahova szerb tanulók járnak és miért zárjak be azt. ahol németek tanulnak? A felelet egyszerű: jön a tanító, vagy az inspektor, megnézi a gyermekek névsorát és ha valakit 1Weisznek, vagy Schwarznak hívnak. akkor azt mondja: te mehetsz a német iskolába. Meg vagyok győződve, hogy ennek a furcsa nemzetmentésnek alapján, a németség nagy alakjainak, például Léssing, vagy Nietzsche kisebbségi unokáit Lesniknek és Po!jakká neveznék ki és beküidenék a — szerb iskolába. A tankok még Goethéből is magyart csinálnának és elküldenék ß magyar, vagy a szerb iskolába. Egy hang a radikálisoktól: Az biztosan magyar érzésű tanitó! Teubel: A vajdasági tanitó — akiről szó van —• még inkább magyar, mint szerb. Okmányokkal tudom bizonyítani, hogy egy szerb tanító jobban protezsálja a magyar iskolát, mint a németet. Visszautasítja azt az állítást, hogy a Vajdaságban a szerbek elnémetesedtek volna. Ez azért sem történhetett meg. mert a magyar szellem egy századon át annyira áthatotta a Vajdaságot, hogy legföljebb csak magyarosodásról lehet szó. Inkább fordítva: azt lehet mondani, hogy a németek elszlávosodtak. Követeli, hogy sürgősen állítsa fel a kormány a német tanítóképző iskolát, mert addig, mig ez. nem lesz meg, nem lesz rendes oktatás a német iskolákban. Kijelenti, hogy nem ellensége az államnyelvnek, mert annak ismeretére szükség van, azonban az oktatás magvának az anyanyelvnek kell maradnia, amihez a többi tantárgyakat hozzá kell kapcsolni. A tiszta német községekben hiába is próbálnak szerbül tanítani.
