Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-08 / 67. szám
írpldaj. BACSMEQYE! NAPLÓ T924 március 8. az a meggyőződése, hogy már csak napok kérdése, hogy Davidovics megkapja a királytól a megbízást uj kormány megalakítására. Hir szerint nuir meg is van a egyezség az ellenzéki páitok közölt a miniszteri tárcák felosztására. Az egyik verzió szerint a kormányban csak a demokraták, klerikálisok és muzulmánok vesznek részt, a Radics-párí és a földmivespárt pedig Kívülről támogatnák a kormányt. A miniszteri tárcák közül nyolc a demokratáknak, öl a klerikálisoknak és öt á muzulmánoknak jutna Pribicsevics maga hir szerint nem hajlandó belépni a kabinetbe, de nem is fog nehézségeket okozni az uj kormánynak. Pastes bejelenti a válságot A radikálispártban még mindig tisztázatlan a helyzet, mert a képviselők teljesen tájékozatlanok Pastes tervei felől. A képviselők éppen ezért azt követelték a kormány tagjaitól, hogy klubülésen számoljanak be a politikai helyzetről. A kívánság elöl nem lehetett kitérni és a radikális klub pénteken délután ülést tartott, amelyen Pasics miniszterelnök hosszabb beszédben ismertette a politikai helyzetet. A beszéd tartalmáról az ülés résztvevői nem voltak hajlandók nyilatkozni, anynyit azonban sikerült megtudni, hogy Pasics miniszterelnök rámutatott a helyzet komolyságára és bejelentette, hogy válság van, egyben hangsúlyozta, hogy szükség lehet esetleg arra, hogy a reá sulyosedó felelősséget megossza, amivel nyilván valamely újabb pártszövelség létesítésére célzott. I radikálisklub — mint ez rende sen történni szokott — tudómé sül vette a miniszterelnök beje lentését és teljesen szabad kezet biztosított Pasicsuak a további lépésekre vonatkozóan. A radikálisok egyrésze már az ellenzéki blokk felé orientálódik Amíg a radikális klub ülésén a miniszterelnök minden vita nélkül kapta meg a bizalmi vómmot, addig a kulisszák mögött a radikálispárt bizonyos írakciói máris igyekeznek másfelé orientálódni: Különösen a Petrovics Nasztaz vezetése alatt álló csoport, amely állandóan ellenzéki magatartást tanúsított a pártban, igyekszik a zavaros helyzetben magát másfelé is bebiztosítani és hir szerint Petrovics Nasztaz már tudomására adta egyes; demokrata politikusnak, hogy az ellenzéki blokk által teremtett aj helyzet neki is konveniál. Egyelőre a radikálispártban is mindenki a legnagyobb érdeklődéssel várja, hogy Pasics miniszterelnök miképen fog válaszolni az ellenzéki blokk megalakításának tenyéré. Erre nézve sem Pasicsnak, sem a miniszterelnök környezetének nyilatkozatai semmiféle támpontot nein nyújtanak. Mindenesetre jellemző a radikálispárt súlyos 'hely zetérc. hogy most már a kormányt eddig csak nagyon enyhén támoga tó nem kimondottan radikálispárti lapok is valósággal pergőtüzet indítottak a demokraták és a Radicspárt ellen. A politikai válság elintézéséig nem oldják meg a szuboíicai közigazgatási válságot A kormány lemondása esetén as uralomra jutó ellenzék nevezné ki Saubotiéara as uj főispán! Az országos politika eseményei élénken foglalkoztatják már a szuboticai politikai köröket is. A Rtdics-pártnak a parlamentbe való bevonulásával és a kormány küszöbön álló lemondásával kapcsolatban, úgy a szuboíicai városházán, mint a helyi politikai pártokban temérdek kombináció merült fel arra nézve, hogy milyen gyökeres rendszer-változás következnék be a szabót Icai köz.gazgatásbun abban az esetben, ha az egyesült ellenzék kerülne kormányra. Mindezek a kombinációk ina még túlságosan koraiak és vérmesek s nem is érdemelnének különösebb figyelmet, ha a már régebben húzódó szuboíicai főispán- • és polgármesterválság nem adna aktualitást a kérdésnek. Rendszerint jó! informált körökben ugyanis úgy tudják, hegy a szuboíicai közigazgatási válság a politikai helyzet tisztázásáig lien kerül megoldásra. Ezért késik hir szerint még műidig Pletikoszics András dr. föispá tpolgáririester topolai közjegyzői kiutőbbi időben elkedvetlenedett Picii koszié s főispán abban az esetben is lemond most már állásúról, ha közjegyzői kinevezése nem történik meg. A válságot azonban most már mindenképpen nehéz lesz megoldani. Jól informált helyen ugyanis tudni vélik, hogy a főispáni. illetőleg polgármesteri állásra kiszemelt üyorgyevics Dragoszláv és Malagurszki Albe a változott politikai helyzetben valószínűleg nem is vállalnák el a szuboticai közigazgatás vezetését, mert nem akarják kockáztatni, hogy esetleg néhány heti hivataloskodás után legyenek kénytelenek távozni az exponált állásokból. ' Ma még csak az bizonyos ugyanis. hogy ha az egyesült ellenzék felváltja a radikális kormányt, kevés helyen változik meg olyan gyökeresen a helyi közigazgatás, mint éppen Szuboticán. A föderalista pártok uralom,rajutása esetén ugyanis a demokratákon kivül a bunye\’ác-sokác pártnak jutna a legfontosabb szerep a szuboticai városi közigazgatás vezetésében. annak a pártnak, amely eddig teljesen távol • állt a városi ügyek irányításától. ; nevezése is, mert a kormány nem akar esetleg egészen rövid átmeneti időre uj vezetőket állítani u szil,-,boticai közigazgatás élére. A belügyminisztériumban ezért egyelőre : ad acta helyezték értesülésünk sze- i rint a Juries Márkó képviselő által í Beogradba vitt radikáiispárti me; rnorandumot, amelyben a párt Győr, gyevics Dragoszláv tanárt jelölte . főispánná, Malagurszki Albc földbirtokost pedig a polgármesteri ái; íásra és a válság megoldására csak ; a politikai helyzet tisztulása után * kerülhet sor. A szuboíicai közigazgatási válság ' megoldásának ilyen módon való 3 újabb elodázását a szuboíicai radií Kálispártban nem látják szívesen, éppen Pletikoszics András dr. főispánra váló tekintette!, mert attól tartanak, hogy az időközben bekövetkezhető kormányváltozás végképp meghius.tcind Pletikoszics dr. közjegyzői kinevezését. Éppen ezért Pletikoszics főispán pénteken Beogradba utazott, hogy megsürgesse kinevezését. Mines kizárva, hogy az Kő* zvény Irta: Illés Endre 1. A haldokló délutánban két ember ment lassan a Kelenhegyi utón. Remegő, halvány, aranyszálak szőtték át a csendet: már alkonyodott. A férfi magához fűzte az asszony karját: eljátszott vele, inegsimogatía, bccézgettc. Lehajolt és megcsókolta a hosszú, fehér, ápolt ujjakat. A férfiban valami muzsika ébredezett. Gomolygó, bizonytalan, távoli hangok voltak, amint koraittjnali ébredésben a tisztuló gondolat. Az ut ekkor hirtelen lejtősödül kezdett, egymásra torlódtak a fordulók: egy nagyotlépésben egymáshoz zökkentek. Megálltak, azután igy maradtak. Összébbsimulva mentek tovább. A lábaik súrolták egymást: a férfiban áradt a muzsika. Néhány felhő sietett a mély kék, tiszta, szeptemberi égen. Az asszony ezeket a felhőket nézte. Csöndesen, mosolyogva, alázatosan ment a férfi mellett. Eš várt. Hirtelen nagyot sikoltott egy ■ villamos: felriadtak. Már közeledtek a város feié. Az asszony várt-várt. És a férfi nem érezte meg ezt a szomjúságot. Hallgatva értek le <a hídhoz. Alkonyi borulásban csillogtak a város lámpái: a délután messze volt. Az asszony kivonta a karját a férfiéból: még mosolygott, de ez a mosoly már gőgös volt. Egy üres bérkocsi kocogott arrafelé. Intett: a kocsi megállt. — Isten vele Tihanyi! — modta hirtelen. Egy pillanatig gondolkozott, azután csókra nyújtotta a kezét. — Holnap? — kérdezte a férfi. Az asszony mosolygott. Felszállt. Egy szót sem szólt. Amikor a .férfi utánanézett:, a kocsi már a hídon volt. 2. Aranypor csillámlott a levegőben, a szeptemberi nap szórta csillogó aranyait. Tihanyi a nyitott ablaknál ült: világosselyem, reggeli kabát volt rajta. Kinézett. Lenn a Dunán, mélyen a második emelet alatt hajók horgonyoztak: szent: ben, a túlsó parton a Várkert fáit festegette valaki pirospöttyös aranyra. Délelőtt tizenegy óra lehetett. Az előszobában hangosan osörrent a ,■villamoscsengő. Már nyílt is az ajtó. Tihanyi visszanézett az ablakmélyedésből : — Szervusz, Kálmán, — mondta meglepetve és felemelkedett. — Foglal helyet! Az inas csodálkozó-furcsálva állt az előszobában, azután lassan behúzta az ajtót. A házigazda látogatója felé fordult, figyelmesen nézte: Alacsony, kopasz, kövérkés férfi volt. Negyvenéves lehetett. Egy bőrfouteuilnek támaszkodva kapkodott levegő s l'szavak után. Merevülő tüdeje már kacérkodott az asztmával. — Az örök férj! — villant át Tihanyi agyán az asszociáció és. elmosolyodott: csöndesen, sok jóakarattal. A másik ezalatt megbirkózott a két emelet fullasztó emlékével. -Kirobbant: iKcre: alt tusban. Azután a fauteil-be ereszkedett és halkabban, sirósabban ismételte: — A feleségem___ Tihanyinak a hirtelen csöndben megállóit a szive: csak nem látta tegnapelőtt az asszonyt valaki a Kelenhegyi utón? — Történt valami.... a nagyságos asszonnyal? Ólcmsulyosak voltak a szavak. A másik felnyögött. — Megcsal---- megcsal.... — Mi bajod, Kálmán? — A legjobb barátommal! Csend volt., Tihanyi elfagyott mosollyal hátrált két lépést. Most___ most___ A másik pillanatnyi szünettel nyögdécsclte tovább: — Ma délelőtt hazamegyek___ nem is gondoltam semmire— bekopogtatok és---- és ott találom___ — Kiről beszélsz? — Kálnay Lacit! Tihanyi megtántcrcdott. Mázsás sulyok zuhantak cl mellette. Elfeledte: egy pillanattal előbb még sajátmagáért rettegett. A megcsalt him dühével, kétségbeesett szerelemmel csattant fel: — Te!---- igazat beszélsz? Odarohant és megrázta a másik vattázott két vállát: — Igazat? 3. Tihanyi ekkor negyvenötéves volt. Délutánig nem tért magához. Közben azzal telt az ideje, hogy a két keze közé fogta a fejét és ötpercenként a tükör elé állt. De a feje megtámasztva is zúgott s a tükör nem mondott egy vigasztaló szót sem. Délután lement az uccára. Alkonyatig járkait egymagában. Nem értette ezt az asszonyt. Jó volt meglátogatták a királyi családot A királyi pár ajándékokkal kedveskedett a szuboticai vendégeknek Szerdán este tartották meg Bcogradban a »Kolo Srpskili Sestara« bálját, amelyen Gyorgyevics Dragoszlávné vezetésével Radies Mica, Manojlovics Tora. Malagurszki Amália, Matievicsné Ljubojevics Darinka. Futó Kosara, Sztipics Rózsika, Esküt Tera. Lipozencsics Mária. Ivandékics Mara. Ivandékics Liza. Romics Anica, Sztipics Tera, Sztipics Katica szuboticai urihölgyek is részt vettek. A szuboticai vendégek szerdán délután két órakor érkeztek meg Beogradba. ahol az állomáson autókkal várták őket. a »Kolo Srpskih Sestara« beogradi hölgytagjai. A bálon a suboticai hölgyek bunyevác hozzá: jobb, figyelmesebb, mint bárki máshoz. Gyöngéd, bizalmas. És mégis... Valahol elvétette a számítást. Amikor hazament, a kapualjában találkozott valakivel: az Este volt. Megborzongott a sötétben. Felért a második emeletre, megállt az ajtó előtt és félt becsengetni. A folyosón didergett egy negyedórát. A szobája üres volt. Behozta a kis villanykályhát, fázni kezdett az üres szobában. ■A kályha mellé ült: láza volt és a nyelve szárazon forgott a szájában. Gondolkozott, sehogysem tudott a délelőtti titok nyitjára jönni. Miért csalta meg az asszony? A csendben néha zörrent — halkat, hangosabbat — a kályha, így múltak hosszú percek. Nézte a kályha világitó, két szemét: hirtelen felszisszent. Valaki alattomban belevágott a lábába. A következő pillanatban azonban már úgy érezte, forró olajat töltöttek az öregujjába. Fel akart ugrani, de a térde elmercvcdett. Viszszaesett a székbe. Éles, hasogató fájdalom erősödött egyre a lába ujjain. Az arca elhalványult: apránként va-, lanti eszébe jutott. Megtapintotta a homlokát, izzadságcsöppek gyöngyöztek rajta. Halkan, tagolva mondta: — Köszvény? Kérdésnek indult és a csöndben felelet lett a szó. Megcsalták, amikor meleg, gyöngéd barátságra vágyott. Az öregség volt ez már? Egy ostoba, Ízléstelen rézkarcra gom I dalt: »Don Juan vége«. Es a szája széle clíehércdett. Szuboíicai hölgyek
