Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-04 / 63. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. március 4, már régebben kifogásolják azt is, bogy a Párt a vajdasági kérdésekben semmi eredményt sem tud elérni a kormánynál. Az elégedetlenkedő párttagok arra számítanak, hogy rövidesen választásokra kerül a sor és a mostani vezetőség miatt a választásoknál kudarc érheti a radikálispártot. Ezért a régi vezetőséget, fíadzsi Kosztat és Klicin Mitdt szeretnék útból a várt élére állítani. Mivel azonban ezek már régebben kiléptek a pártból és Protics pártjához csatlakoztak, akció indult meg. hogy a disszidenseket a radikálispártba való visszatérésre rábírják. Ingyenkenyér ötszáz szegény kapott az álarcosbál jövedelméből Félezer beteg, nyomorult öreg ember és 6ápadt. vézna kis gyerek állt a hóolvadásos téli uccán fantasztikus rongyokba bugyolálva és várta a kenyeret. A friss, meleg, fehér cipót, mindenki munkájának, fáradságának és tülekedésének végső fizetségét. A szuboti'cai színház bejárója előtt, ahol valamikor vig szórakozásra vágyó uridámák és feketébe öltözött urak tolongtak, hétfőn délután fáradt, szomorú .nyomorgó emberek jelentek meg, a nekik legdrágább szórakozásért és mindanynyiunk legfőbb javáért, a kenyérért. Benn a: színházi feljárónál Róna \ Árpád osztotta ötszáz szegénynek az álarcos-bál jövedelmét, ötszáz két kilós, mosolygó friss fehér cipót *s akik kevesen ott voltak, megdöbbenve eszméltek rá: mennyi a szegény éhező ebben a duslakodó, gaz ca« városban. Fájósfábu öreg anyókák és reszkető vén emberek jöttek) órányi járásról egy falat kenyérért.; amit egv mámoros, kacagós báli éj-i szakán adtak össze gondtalan mulatozók. Előbb azok kaptak íngyenkenyeíet, akiknek utalványuk volt. Reszketős kezekkel nyújtották át a szelvényeket és mohón, éhesen vették! át a friss fehér kenyeret, amit úgy; vittek el, mint rég vágyott, elérhetetlennek hitt zsákmányt. És az 'éhesek mint kiváltságosakra, úgy tekintettek a még náluk is szegényebbekre, akiknek vackán több gyerek sir a kenyérért és akik két dpót kaptak. Öreg vak embert támogatott egy rongyos asszony. A világtalan helyett az asszony akarta átvenni a kenyeret, de a vak féltékenyen kapkodott a kenyér után, amíg meg nem tapogatta és magához nem felelte . . . Aztán sok pöttömnyi ki' gverek, akik boldogan futottak a fehér kenyérrel haza, nyolc testvéréhez akárhány, hogy egy napra legalább a falat kenyere legyen biztosítva sok kis apátlannak . . . Meg egy egész testében reszkető hadirokkant. aki a véres förgeteg átkos örökségeképpen hozta haza a koldusbotot . . . ötszáz nyomorult éhező vonult e> ezen a márciusi délutánon a szin-l ház feljárójánál és mindegyiknek az. élete egy külön tragédia. A legmegir.ditóbb talán az a ráncosképii, rongyokba burkolt öreg nénike volt, j aki meghatottan ölelte magához a szép fehér kenyeret és megcsókol- \ ta. Áhltatos csókot lehelt az Ur{ megszentelt testére. Ez a csók avat- j to igazi ünneppé az ingyenkenyérkiosztást . . . Amikor már minden szelvényre * kiadták a kenyeret, még vagy ötven j cipót kiosztottak azoknak is, akik utalvány nélkül szorongtak az ajtó | •előtt. Sok százan voltak. Künn az! uccán fotográfusok dolgoztak, a IN ; kekbe azonban az a jelenet fotogra ; fálódott legmélyebben, amikor ?.:■ \ Utolsó dpót adták ki az ajtón, kinn a fagyoskodő, kenyérre váró t megből száz kar nyúlt mohón, ét : sen az utolsó falat kenyér után. <i. a A Brousse cég feljelentője maga követte el a vámcsalást A feljelentő megszökött és levélben beismerte a bűncselekményt A M. de Brousse szállítmányozó cég három tisztviselője ellen folyó bűnügyben hétfőn váratlan fordulat következett be. A céget — mint már megírtuk — egyik elbocsátott hivatalnoka, Milkó Endre 23 éves szuboticai fiatalember jelentette fel azzal a váddal, hogy cég egy küldeménynél vámcsalást követett el. A feljelentést megelőzően Milkó tízezer dinárt zsarolt ki a Brousse cégtől, majd a pénz felvétele után a vámhivatalnál azt a vádat emelte, hogy a cég egy budapesti, három csomagból álló küldeményéből az árut Szuboticán kicserélték, uj fehérnemű helyett használt ruhanemüeket tettek a csomagba, hogy ilyen módon kevesebb vámot kelljen fizetni. A nyomozás a feljelentés folyamán meg is indult, a rendőrség a csomagokat megvizsgálta s azokban valóban a Brousse cég egyik tisztviselőjének ruháit és az irodában használt könyveit találták meg. Emiatt a M. de Brousse cég három tisztviselőjét szerdán letartóztatták és szombaton az ügyészségre szállították.“ A szuboticai törvényszék vádtanácsa hétfőn délelőtt úgy határozott, hogy a letartóztatottakat fejenként tízezer dinár óvadék ellenében szabadlábra helyezi. ami ellen azonban az ügyészség a Táblához felebbezett és így a három tisztviselő egyelőre még vizsgálati fogságban van. Hétfőn azonban fordulat állt be ebben az ügyben. Milkó Endre, a feljelentő, vasárnap Magyarországra utazott, azonban távozása előtt levelet intézett a Brqusse cég ügyvédjéhez, amelyben beismeri, hogy a kérdéses csomagokat ő kozta el a vámhivatalból, azok tartalmát kivette és kollégájának ruháit ő tette a csomagokba. Az a föltevés, hogy Milkó azért követte el tettét, mert azt remélte, hogy hogy a céget vámcsalás miatt magas pénzbüntetésre Ítélik és ő fogja megkapni a följelentőnek a büntetés összegéből járó jutalmat. Klein Mátyás dr. a levelet hétfőn beterjesztette a törvényszékhez, hogy azzal a cég és tisztviselői ellen fölmerült vádat tisztázza. Nyilvánosságra hozták Macdonald és Poincaré levélváltását A kisántánt a béke egyetlen garanciája Parisból jelentik: A külügyminisztérium vasárnap este közzétette Macdonald angol miniszterelnöknek és Poincaré francia miniszterelnöknek az európai problémák’megoldására vonatkozó levélváltását. Macdonald levele A brit miniszterelnök Poincaréhoz február 21-ikén intézett levelében kifejti1, hogy egy szélesebb, kölcsönös antant utjának egyengetése a célja. Ismerteti az angol közvéleménynek a kormányra ebben a kérdésben gyakorolt nyomását. — Angliában — írja — általánosan elterjedt az az érzés, hogy Franciaország a Versailles! békeszerződés rendelkezéseivel ellentétesen olyan helyzetet iparkodik teremteni, amelyben megszerezze a maga számára azt. amit a béketárgyalások során nem sikerült elérnie. Azok a honfitársaim, akiknek ez a benyomásuk, azt tartják, hogy ez a politika természetszerűleg olyan bizonytalan és veszedelmes állapotot fog előidézni, a nieiy nem békeállapotot, hanem háborús állapotot és hogy ez a helyzet a végén meg fogja semmisíteni mindazokat a biztonságokat és garanciákat, amelyeket Franciaország átmenetileg elért. A mi! országunk fekvése biztonságunkat szárazon és vizen megoltalmazza fenyegető veszedelmektől, de nem igy gazdasági életünket, amely nagy veszedelemben van nem csupán azért, mert Németország képtelen bizonyos jóvátételeket fizetni, hanem főleg azért, mert az európai államok alapjaikban is tartósan megrendültek gazdasági téren és főleg annál a bizonytalan helyzetnél fogva, amely Németország és Franciaország között uralkodik és a gazdasági káosz következtében. amely a német birodalomban előállott és a német pénz egyre nagyobb leromlásában világosan kifejezésre jutott, végül a bizonytalanság miatt, amely Franciaország között és köztünk lábrakapott. Az angol nép nagy nyugtalansággal nézi a nagy katonai létszámokat Franciaországban, de nyugtalankodik amiatt a pénzügyi támogatás miatt A, amelyben az öű kormánya Közén-Európa uj államait részesíti, hogy katonailag megszervezkedhessenek. Az angol nép azt kérdezi önmagától, miképpen lehetséges az, hogy a francia kofmány ilyen óriási pénzügyi segítséget nyújthat, mikor az angol adófizetőknek 30 millió font sterlinget kell előteremteniük a kölcsön kamataira? Kell hogy a jövő évtizedekben az emberiség megegyezésre jusson az általános leszerelésre és a nemzetközi döntő bíróságok szerepére nézve. Időközben pedig az Tegyen a feladatunk, hogy helyreállítsuk és megalapozzuk ismét a kölcsönös bizalmat. Ezt a feladatot azonban csak akkor teljesíthetjük, ha mélyére nézünk a kölcsönös gyanakvásnak, hogv igy ki is irthassuk. ha véget vetünk a nemzetköz! bizonytalanságnak, amely ezidöszerint elhatalmasodott. Erre a nolitikára csak akkor lehet áttérni, ha Anglia és Franciaország megegyezett. Nem állhatunk oda az Egyesült Államok elé, mint két veszekedő adós. Ezen az alapon szeretnék önnel mindezekről a problémákról tárgyalni. Ha sikerül azi irányelvek tekintetében megállapodnunk, amelyek bennünket vezetnek, akkor nem kételkedem benne, hogy több más mellékes problémát is . könnyű szerrel megoldhatunk, ame- I lyek most közöttünk egyenetlenség‘ re adnak okot. Ha azonban a részletkérdések tömkelegében összegabalyodunk, amelyek a mostani helyzetet előidézték, az olyan problémák között, mint a Ruhr-, a Rajna-tartomány és a Pfalz kérdése, akkor igazi céljaink ismét elhomályosul* nak és visszaesünk a civódások, a nézeteltérések útvesztőjébe olyan pontok miatt, amelyek fontosak ugyan, de semmiesetre sem döntök Poincaré válasza Poincaré miniszterelnök február 25-én a következő levélben válaszolt: — Teljesen egyetértek önnel úgy a kérdésekre nézve, amelyeket felsorolt, mint a metódusokra nézve, a melyeket szem előtt tart és kész vagyok önnel együtt hozzálátni a függőben lévő nagy problémák megvitatásához és hogy ezt olyan engesztelékeny szellemben fövöm tenni, mint aminő ont is eltölti. Kölcsönös jóakarattal nem lesz nehéz eloszlatnunk a sajnálatra méltó félreértéseket. Kettőnk országainak érdekei és követelései távolról sem kiegyenlithetetlenek, sőt ellenkezőleg megegyeznek. Azon a napon, a melyen Franciaország a maga romjainak eltakarításáért jóvátételeket kap és megvédettnek látja magát támadások ellen, az egész kontinens föl fog lélegezhetni, mert visszanyeri a maga nyugalmát. Az ön honfitársai közül azok, akik azt hitték, hogy Franciaország tönkre akarta tenni politikai és gazdasági tekintetben Németországot vagy csak gondolt ilyesmire, tévedtek. Franciaország hitelezője Németországnak, tehát nem lesz bolond Németországot, az adóst elpusztítani. Azt azonban nem engedheti meg, hogy annyira összeszedje magát, hogy ismét hegemóniára törhessen, másfelől Franciaországnak sincs olyan hátsó gondolata, hogy a kontinensen magához ragadja a hegemóniát. Nincs olyan józan francia ember, aki bárcsak álmában is gondolt volna arra, hogy egy talpalatnyi német területet elvegyen vagy egyetlen német embert franciává gyúrjon át. Szükségesnek tartottam, hogy a Rajna balpartjának megszállását kiterjesszük a békszerződés tel végrehajtásáig. Azt tartottam, hogy ez a legbiztosabb eszköz, amellyel fizetésre lehet kényszeriteni Németországot. A hibák között, amelyeket Anglia közvéleménye velünk szemben elkövet, van egy, amely számunkra érthetetlen s amely a legnagyobb sajnálkozást kelti fel nálunk, az a vád, hogy állítólag katonailag készülődünk. Tényleg vannak külföldön, akik azt hiszik, hogy Franciaország testvérháborura gondol azok ellen, akik segítették őt megvédeni. holott a mi szárazföldi és légi védelmi intézkedéseink kizáróllag arra irányulnak, hogy magunkat a német megtorlás! vágy ellen megoltalmazzuk. Sem szárazföldi hadseregünk, sem légiflottánk legparányibb jelét sem adja annak, hogy bizalmatlanok vagyunk Anglia irányában. A kisantant hivatása A mi politikánk a kisantant államaival szemben mindig békés volt. Nem látom be, hogy ez miért sérthetné Angliát, hiszen mi négy év óra nem szűntünk meg hangoztatni, hogy, mi ezt a barátságos érzésben egyesült államcsoportot és csatlakozást ehhez az államszövetséghez a béke egyetlen garanciájának tekintjük, jj Amennyiben Közép-Európa szövetséges államai nem látták szükségesnek. hogy ui segédforrásokat, nyissanak a saját védelmükre ml sem tettünk semmit, amivel magunkat szegényitettük volna és nem adtuk jelét annak, hogy nem akarjuk a magunk adósságait fizetni. A Ruhr-kérdés A Ruhr-területet azért szállottuk meg, hogy Németországot fizetésre kényszeritsük és megtörjük a német iparmágnások ellenállását. Ez a nyomás abban a pillanatban meg fog szűnni, amikor Németország kifizetett bennünket, másrészt a Rajnatartomány megszállása akkor fog véget érni, ha Németország teljes egészében megfelel a békeszerződésekben vállait kötelezettségeinek és Franciaország területe biztosítva lesz. A jóvátételi bizottság szakértői valószinüleg igen rövid idő alatt elő !"fogják terjeszteni jelentéseiket, aminek megtörténte után. remélem, hajmarosan teljes rendezést érhetünk Jel, hogy Németország megfelelheslsen kötelezettségeinek. A civilizdl dónak tartozunk vele. hogy össze- I tartsunk s mivel mind a két kormány fát van hatva ennek a kötelességé |nek tudatától, lehetetlen, hogy meg 1ne egyezhessünk
