Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-26 / 85. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLp 1924. március 26. A szökött katona halála Agyonlőtte az őr Paszicsnyek István muravidéki vend fiú a sorozás elől átszökött Magyarországba. Néhány nappal ezelőtt az amnesztia-rendeletben bízva hazajött s illetőség} helyén, Borecsen jelentkezett a csendőrségnél. A csendőrök Dolnja-Lendvára kisérték s ott átadták a katonai hatóságnak. A katonai parancsnokság Muraszombatra akarta vitetni a szökött katonát. A muraszombati állomáson az egyik kisérő katona félig tréfásan, félig komolyan ráfogta Paszicsnyek Istvánra a fegyverét, figyelmeztetésül, hogy ha szökést kísérel meg akkor agyonlövi. A katona kezében elsült a fegyver, a golyó Paszicsnyek homlokába fúródott s a szerencsétlen katona nyomban meghalt. A vizsgálat megindult. iának. Farkas Józsefnek feleségére illik. Erre Farkas Józsefet, feleségét és fiát behozták a főkapitányságra, ahol Farkasnak tizenhatéves mostohafia beismerte, hogy a részvényeket ő lopta el: az apa kitanitása szerint előzetes helyszíni szemle után lement a pincébe, a páncélszekrények mellé elbújt, majd délután az egyik páncélszekrény vasajtaján lévő 25 cm. átmérőjű kémlelőlyukon meztelenre vetkőzve átmászott és bent kikereste a 77 részvényt és azután visszamászott. A fiút átkisérték a rendőrbirósághoz. mig Farkas Józsefet és feleségét letartóztatták s megindították ellenük az eljárást. Akik lecsúsztak Budapesti levél a tönkrement tőzsde-nagyságokról A meztelen tolvaj Letartóztatták egy bankszolga egész családját Budapestről jelentik: A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank pincéjének páncéltermében elhelyezett részvények leltározása során rájöttek, hogy 75 darab Izzó- és 2 darab Kőszénrészvény hiányzik. A kezelő tisztviselők feltétlen megbízhatósága az eltűnést teljesen rejtélyessé tette. A bank bejelentése nyomán a ^rendőrség megindította a nyomozást. A bank a könyvelési adatai alapján megállapította az eltűnt részvények Számát, a detektívek ezen az alapon hosszas és fáradságos munkával rájöttek végre, hogy ezeket a részvényeket László Dániel és Társa tőzsdebizományos cégnél adták el. Eladóként Kovács Miklósné kispesti lakos szerepelt. A detektívek keresték ezt a Kovácsnét. de kiderült, hogy Kispesten nem lakik. A detektívek, akik pontos személyleirást kaptak az eladóról, hosszas figyelés után megállapították, hogy az adott személyleirás a bank egyik szolga Amióta a szerencse kereke elfordult a tőzsdések felől, az uj gazdagok a hiríelenül szerzett nagy vagyont még hirtelenebből leadták. I Egész sereg olyan tőzsdebizomáijnyos van, aki szigorú mértékkel leszállított szükségletét sem tudja megkeresni. Sokan közülük milliárdos angazsmánokba van még mindig belebonyolódva és kétségbeesett küzdelemmel igyekszik magát felszínen tartani. Voltak, akik hiába küzdöttek, elbuktak és már az igazságszolgáltatás kezén vannak, szép csokor van belőlük már az ügyészség Markó-uccai fogházában. A küzdelem a létért még folyik. |A bold dg, szép napokban szerzett I dolgaikat próbálják most értékesijteni, hogy kötelezettségeiknek elejget tehessenek. Pánikszerű rémület«tel hajszolnak vevőket minden felé I nagyobb értéket jelentő jószágukra. ÍA kasszanapok előtt sok milliárdos 1 értékű tárgyak szinte nevetséges áron kaphatok megszorult tőzsdésektől. Egy tőzsdés a Friedrich- Straisséu, Berlin legelőkelőbb részén levő házát ezer dollárért akarja eladni, de nem akad vevő rá. A paiofta kétezer dollárjába került annak idején. Beszélnek egy másik Pesten lebonyolításra került berlini házel- I adásról is. Két fiatal tőzsdés azzal kezdte a karriérjét. hogy a márka pánik első napjaiban kétszáz dollárért vásároltak Charlottenburgban egy villát, két héttel később eladták négyszázért és ezért vettek egy bérházat. Ezt mostanáig tartották. A másik arc Irta: Vészi Margit Mire beesteledett, mintha elfogyott volna belőlük minden szép szines szetelmes szó: hallgattak, a gyorvonat friss, induló-taktusu kattogása mögött fáradtan vánszorogtak a gondolataik és a kislány kezdődő fejfájás lüktetésével £zőke tarkójában, lehangoltan meredt világosszürke bőrkesztyűjére: hogy bejpiszkolódott hajnal óta, igaz, hogy már tizenkét órája utaznak és milyen meszísze van még a cél___ Otthon most kelthetnek fel az ozsonna-asztaltól, még ^emmit sem sejtenek, még nem is keresik: azt hiszik, hogy Teréz néninél van a szomszéd városban, csak holnap ifog kiderülni, hogy nem érkezett meg -oda. Kora reggel óta most először nyírit bele hideg fájás a szivébe, ha a családjára, kétségbeesésükre, tanácstagon nyomozásukra gondolt: napközben jelkábitották a forró, titkos kézszoritások, a hosszú csók a vaggonfclyosón, čzaz mézédes, szerelmes kis mondat, ^.z egész gyönyörű regényfejezet-helytet, aminek ő, Landau Grete, a hősnője. Valahányszor napközben a szemközt ülő férfire pillantott, felujjongott a szive: itt van vele, nála, egyedül vele a .nagy Olaf, Olaf Melander, akiért öt világrész lányai rajonganak! Mennyi áldatlan éjszakát töltött, valahányszor a ímozi fehér vásznán veleélte hajmeresztő kalandjait, keserves irigységgel gyü- Jölte a megmentett ártatlan hősnőt, aki a film végén átszellemült mosolygással .szokott Olaf izmos karjai közé dőlni; j^ütön albumban gyűjtögette a Melanider-anzíkszokat és szivén arany medálbonban rejtegette férfiasán erőteljes autogramját, jéppeflj mint Elza és Irén,,a Eét barátnője. De azok ketten gyávábFizetési zavarba jutottak. Pénzre volt szükségük és kétszáz deliárért szívesen odaadták a házat. Egészen fantasztikus és lehetetlen históriák forognak a városban másféle kényszereladásokról is. Beszélik, hogy az egyik uj gazdag még januárban egy autót vásárolt. Vételár fejében lefizetett 2500 dollárt. Az autó most érkezett meg, éppen a legjobb pillanatban, mert a tulajdonos közben mindenét elvesztette, de óriási fizetési kötelezettségei voltak. Ezer dollárért kínálta eladásra a még ki sem csomagolt gépkocsit az általános pénztelenségben azonban így sem tudott vevőt találni. Még furcsább egy gabonabizomá- I nyos esete. A kommün után kezdte meg pályafutását. Bevásárlója lett a Futárának, később önállósította ma gát. Száz vagonként szállította a bu zát a Futurának. Hallatlan vagyonra tett szert. Az első év végén már egy vidéki gőzmalmot, bőrgyárat, hűvösvölgyi villát, két autót vallott a magáénak. Pazar könnyelműséggel szórta a pénzt. Éjszakánként jó nevű színésznők társaságában mutatkozott. nagy vacsorákat adott. A pénz egészen megszéditette. Megkontreminálta a hatvanezer koronás búzát. Hárommilliárdos differenciája támadt, hitelezői nyolcszáz millió koronában kiegyeztek vele. de nyomban fizetnie kellett. Kénytelen volt mindenét eladni. A malmot, bőrgyárat, villát, két autót, összesen egymilliárd egyszázmillió koronáért vásárolta meg tőle egy bankérdebak voltak nálánál: mikor a nagy Melander egész társulatával, mozigépeivel, operatőrjeivel, a szomszédos hegyifaluba megérkezett, hogy a »Világ meghódítója« cimü tizkilométeres filmjének felvételeit megkezdje, egyedül neki volt bátorsága, hogy hozzá átránduljon. A nagy Olaf keservesen unatkozott úgy naplemente tájban munka után az isten hátamögötti kis faluban és a vidéici lány romantikusan titokzatos látogatásai, a hosszú séták, a város végéig való viszszakisérgetések, egészen kellemes változatosságot hoztak az életébe. Félig tréfából, minden meggyőződés nélkül, mondta az utolsó alkonyaton a kislánynak, hogy jöjjön vele ki a nagyvilágba és alaposan megdöbbent, mikor az összesirt arcocskára kiült a legnagyobb szerelmes áldozat boldog ragyogása és Grete égő szemekkel intett igent. A nagy Olaf őszintén megijedt, de aztán eszébe jutott, mivel tartozik kiváltságos helyzetének: már legalább két éve nem irt róla a nemzetközi sajtó Iányszökíetéssel, vagy bosszút lihegő férjjel kapcsolatban, — a negyvenes évek vége felé már gyanakodva nézi az ember életének ilyen eseménytelenedését, — nem fog ártani, ha megint bejárja a lapokat a legújabb kaland hire: hasznos reklám lesz a »Világ meghóditójá«-nak___ És másnap korán reggel a kis Qrete, egyetlen kézitáskával forró kezecskéjében, felszállt vele a gyorsvonat elsőosztályu fülkéjébe. Oodakünn ibolyakék esti homályban suhant hátra a síkság, itt-ott egy-egy szélmalom fekete szirmai nyíltak a felhőtlen júniusi égre simulva. A kalauz belépett és meggyujtotta az álmos sárga gázlángot a kupé tetején. A négy velük utazó idegen szunyókált: Olaf előretíaiolt és megfogta a kislány kezét: — Fáradt vagy, kicsikém? — kérdezíe ásitásba fulló hangon. Grete a fejét rázta és — maga sem tudta, miért — egyszerre mélységesen elszomorodott. Hallgattak újra és a kislány kibámult az ibolyakék négyszögbe; nem gondolkodott, a fejében kábult zsongás kísérte a kerekek csattogását, valahogyan csak érezte, anélkül, hogy szavakba foglalta volna, hogy életének »nagy napjá«-t éli most. Lágy, meleg elérzéke-nyülés szállt lassan fel benne és visszafordította tekintetét az Egyetlenhez, a legnagyszerűbb emberhez és erőt, vigasztalást keresett önkénytelenül a gondolatban: »Ha Elza és Irén most igy láthatnának minket: Olaf Melander a szemközti bársonyülésen mélyen aludt. Grete meredt szemmel bámult rá és a szivén jeges rémület vágott végig: Olaf Melander arca zsírosán fénylet, az orrán nagy ’koromfolt feketéllett, gyönyörű nyilt, dombom, hadvezéri homlokán nehéz csöppekkel verődött ki az izzadság és ellepte, széjjelkente a szénmorzsákat. Feje tetején elszabadult a gyanús gondossággal keresztbe fésült hajtincs és a vonat zötyögésének ritmusával kacér táncot járt a magasba meredve. Álla leesett és kicserepesedett ajkai között kibújt a nyelve, végtelenül naiv, sajnálni valóban ügyefogyott kifej ezéstelenség borult a máskor oly kegyetlenül kemény és férfias arcra. Délceg termetét ernyedten elengedte, két válla előregörnyedt és ide-oda vetődött, tiz ujját kiálló, magasbacsuszott gyomrán összekulcsolta és mélyen, nagyon mélyen aludt. Hosszú percek múltak el igy, Grete kidülledt, rémülettől üvege? szemmel bámult a jobbra-balra illegő, lötyögő, rázkódó ábrázatba. A vonat hatalmas rándulással megállóit, az utitársak bamba arccal riadtak fel és zavartan néztek körül: Olaf Melander is felnyitotta démoni erejű zöld szemét, daliásán kikeltség. . Vannak más esetek is. Szinte tragikusak. Egy uj gazdag a Svábheg” alján villát építtetett magának. A tél végén lett készen. Kétmilliárd koronájába került. Most tavasszal akart beköltözni. Közben azonban letört a tőzsdén és a villát szinte nevetséges összegért. 1.750,000.000 koronáért kellett eladnia. Rossz koronában nem kapott annyit érte. mint, amenynyi jobb koronába az uj villa került.Beszélnek kisebb, de azért jellemző letörésekről. Egy huszonötéves tőzsdebizományos, az éjszakai helyiségek tündéreinek határtalan mecénása, meggazdagodása napján otthagyta a szegényes szülői házat és egy ügyvéd özvegyének még a békeidőben berendezett háromszobás lakását bérelte ki magának. Harminc dollár bért fizetett havonként. Most fölmondotta a lakást és elsején már visszamegy a szülői házba. Nem birja a harminc dollárt fizetni. A nyáron még irigyeltek voltak ezek az emberek.-------------------................................................................................ ■■■ I A kolozsvári méregkeverönő öngyilkossági kísérlete A c-aiádu'tó asszony bünüjjyébeu áprilisban tartják meg a tárgyalást Kolozsvárról jelentik: Néhány hónappal ezelőtt — mint a Bácsmegyei Napló is megírta — a kolozsvári rendőrség letartóztatta özvegy Szabó Vincénét. akiről a nyomozás folyamán megállapították, hogy egész családját kiirtotta mérgezett ételekkel. A méregkeverőnő azóta a legszigorúbb őrizet alatt van az ügyészség fogházában. Ennek ellenére tizennyolc adag mérget találtak a hajában elrejtve. Felelősségre vonták az orvosság eredete felől, azonban nem akarta elárulni, hogy jutott hozzá csak annyit vallott be, hogy vasárnapra virradóra öngyilkosságot akart megkísérelni és ehhez volt szüksége a halált okozó pirulákra. A méregkeverőnő bűnügyében egyébként április 8-ikára tűzték ki. a főtárgyalást. egyenesedett és kínos mosolygással, nehéz nyelvvel motyogta: — Elnyomott az álom pár percre, szerelmein— Aludtál te is? Grete megrázta a fejét és keserves erőfeszítéssel igyekezett, hogy azt a másik arcot elkergesse az emlékezetéből: ez ő, ez Olaf Melander, ez a drága, szép, egyetlen, akit most lát, aki most mosolyog rá félighunyt pillái alól, olyan megőrjitően, mint akkor, mikor először látta az »Indus viperas-filmen... De a vonat újra megindult és nemsokára megint elnyomta az álom Melander!: mindig zsírosabbra izzadó arca ide-oda illegett, kormos homloka felett vad táncot járt az elszabadult hajtincs, lezáruló szemhéjai körül sürii ránccsiilag keletkezett és félig nyitott ajkai közül megint kibuggyant a nyelve. Grete könybeboruló szemmel nézte, csak nézte: a kormos orr alatt a száj két Iebiggyedt szegletén keskeny két kis patak csordult ki és csendesen folydogált lefelé, végig a kiborostásodó állón, be a megpuhult gallér mögé, le a nyakára... A sárga íéhomályban az öt alvó szuszogása hallatszott csupán a zakatoláson túl és a komikus kórusban lassanlassan Olaf Melander orrának fütyülése vette át a vezető szólamot: szépen taktusban, előbb mindig egy hosszú füttyszerü belélegzés, aztán öblös, fűrészelő, fortyogó, fel-felhorkanő kilélekzés, folyton erősödve. A vonat fékezett, a zakatolás lassubbodott, állomáshoz érkeztek. Grete őszszeszedte minden erejét, feltámolygott az ülésről és reszkető kézzel emelte le kis táskáját a hálóból, — forrón Lecsorgó könnyein át még egy utolsó hosszú pillantást vetett a »Világ meghóditó«jára. »Istenem, gondolta, ha Elza és Irén igy látnák!« — aztán gyorsan kifordult a kupé folyosójára.
