Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-20 / 79. szám

A. oldat.

pezókét mondott^ Ruszev;

— Az emigránsok nagy részének már régebben amnesztiát adtunk, azonban a jugoszláv kormány mm engedi őket hazatérni, mert szüksége van rájuk. Most valamennyinek amnesztiát fogunk adni. a vezetők kivételével. A Jugoszláviával való jóviszony helyreállítása kizárólag a beogradi kormánytól függ.

Beogradi jelentés szerint a bolgár belügyminiszter vádoló nyilatkozata kinos feltűnést keltett nemcsak a kormány körében, hanem az egész politikai közvéleményben. Ruszev nyilatkozatában, amelynek semmi alapja nincs, a Cankov-kormány eddigi kétszinü játékának újabb megnyilatkozását látják és azt egy láncszemnek tekintik abban a rágalomhadjáratban, amelyet Bulgária az S. H. S. királysággal szemben folytat. hogy igy a balkáni béke megzavarásáért önmagáról elháríthassa a felelősséget.

1 ' ' .................................

A bánsági svábok

kivándorlási botránya

Viharos közgyűlés a bánsági svábok bécsi egyesületében

Becsből jelentik: A bánsági svábok bécsi egyesülete a napokban vH haros gyűlést rendezett a Tischler-’ féle vendéglő helyiségében. A gyűlésen a felszólalók nagyarányú bán-' sági kivándorlási botrányt lepleztek le. amelyért a bánsági sváb vezére-: két teszik felelőssé.

Mintegy két hét előtt — a felszó-• lalók szerint — 250 bánsági sváb ér-: kezett Bécsbe. A transzport több* tagja jelentkezett a svábok bécsi) egyesületének vezetőinél, akiknek \ elmesélték, hogy Brazíliába mennek' plantage-munkára. Egy' kivándor- \ láss társasággal szerződést kötöttek,) amely szerint ez díjtalanul szállítja i ki Őket Braziliába. ennek ellenében azonban kötelesek egy évig díjtalanul. csupán a természetbeni ellátásért plantage-munkát végezni. A szerződés aláírása után ezek a bán-1 sági svábok ingatlanaikat és ingóságaikat pénzzé téve útnak indultak. A hajóstársasáz azonban ekkor már nem törődött velük, s szerződés ellenére nem látta el őket a legszükségesebbekkel, úgy. hogy az asszonyok és gyermekek már Bécsbe súlyosan betegen érkeztek meg. E panaszok alapján a Bécsben élő svábok vezetői azonnal megvizsgálták a tránszportot és megái lapították, hogy az utasoknak nincs megfelelő ruházatuk és élelmezésük. A Bécsi svábok egyesülete tagjai körében gyűjtést rögtönzött, ruhákat, élelmiszereket és gyógyszereket vásárolt a transzport tagjainak.

A bécsi sváb egyesület vezetői minden áron le akarták beszélni bánsági testvéreiket, hogy tovább utazzanak és vázolták előttük azokat a nélkülözéseket, amelyek reájuk Braziliában várnak. Elmondották nekik, hogy rabszolgamunkára szállítják ki őket. a nagy fáradalmak, a silány élelmezés és a szokatlan kiima folytán az európai ni an tage-munkások fele már az év letelté előtt meghal. A transzport tagjai megrökönyödve hallgatták a tényállásnak megfelelő felvilágosításokat és azt válaszolták, hogy úgy a közvetítő, mint a hajózási ügynökség minden jót Ígérve csábították őket, mire ők eladták mindenüket, úgy, hogy immár nem térhetnek haza. A szerződés aláírása előtt egyébként bejelentették szándékukat a temesvári sváb népközösség titkárságának is. Ottan Schiller, a Schwäbische Volksgemeinschaft titkára hallgatta meg őket és egyetlen szóval sem említette előttük a reájuk várakozó veszélyeket. Mikor látták, hogy a sváb népközösség titkárságának nincs kifogása a terv ellen, aláírták a szerződést, v Ez a tényállás volt az előzménye i 'b&SM&YÜWt gyűlésének. Az érteßACSMEGVEI NA&Q

1924. március 20.

kezleten szenvedélyes szónoklatok' hangzottak el a bánsági svábok vezérei. főként Möller szenátor és Muth Gáspár ellen. A bécsi svábok szerint ezeknek kötelessége lenne a Volksgemeinschaft utján a. bánsági svábokat visszatartani a kivándorlástól. Ehelyett azonban a vezérek nem törődnek a néppel. A jelen esetben az áldozatok még idejében a Volksgemeinschaf thoz fordultak,

azonban ottan igen különös módon kezelték őket Ilyen és hasonló vádak elhangzása után a bécsi svábok elhatározták, hogy ezt az esetet részletesen ismertették levélileg bánsági családtagjaival, rokonaikkal és ismerőseikkel, akiket tájékoztatni fognak a kivándorlás veszélyeiről és egyúttal felhívják őket, hogy indítsanak akciót a sváb vezetők felelősségre vonása érdekében.

Radicsháromhétenbelűl visszatér Zagrebba

A Morvái Köztársasági Parasztpárt sem akar tovább haladni

az erőszak utján

Bécsből jelentik: Radies István a legutóbbi politikai eseményekkel kapcsolatban egy bécsi újságíró előtt újból nyilatkozott további terveiről és pártjának az ellenzéki blokkal kapcsolatos további taktikájáról.

— A Radics-párt parlamenti frakciójának az ellenzéki blokkal kötött megállapodását — mondotta Radics — amelyet Predavec elém terjesztett. teljes egészében jóváhagytam. A vezető motívum, amelyen a jegyzőkönyv alapul, a következőképpen hangzik: A szerbek és horvátok közötti viszony szabályozása, erőszak nélkül, kizárólag n megértés utján.

Legalább 62 mandátumot kell a Radics-pártnak igazoltatnia, hogy az ellenzéki blokk abszolút többségét biztosíthassuk arra az esetre is, ha Pribicsevics átpártol Pasicshoz. Davidovics kielégítő garanciákat adott, hogy Posies kabinetjét egy demokratikus kormány fogja felváltani, kötelezte magát arra, hogy minden erőszakot kerülni fog. letöri a korrupciót és ni választásokat rendel el Arra vonatkozóan még ezután történik megállapodás, hogy Pasicsot még a költségvetési vita során, vagy csak a budget megszavazása után buktassuk-e meg. Én részemről taktikai hibának tartóin, ha a vártok megszavazzák azt a költségvetést, amely ellen eddig teljes joggal tárgyi okokból harcoltak.

A politikai helyzet fejlődésére döntő jelentőségű az a közeledés, amely n szerb földmivespárt és a horvát parasztpárt közt megtörtént.

Elérkezett az az idő, amikor sikerrel biztató küzdelmet lehet indítani

Radies nyilatkozata

parlamentáris alapon n militarizmus és centralizmus ellen, n pacifizmus és föderalizmus érdekében. Arról van szó, hogy belpolitikai értelein- j ben felszabaduljanak a szerbek egy] negyvenesztendős reakció alól. A ‘ következő választási küzdelemben szerb agitátorok Horvátországban és horvát agitátorok Szerbiában ugyanazokért a célokért fognak harcolni. Nem azért megyünk Beogradba, hogy politikai sakkhuzáso kát tegyünk, hanem azért, mert eb érkezett az a nagyjelentőségű pszt hológiai pillanat, amely lehetővé teszi a belső viszonyoknak szabac demokratikus alapon való konszolidálását.

Ettől eltekintve, külpolitikai tekintetben is lehetetlenné kell tenni Pasicsot, aki állandóan veszélyezteti a békét. Politikája állandóan sok gyujtóanyagot halmoz fel Bulgáriával és Albániával szemben. Véleményen szerint nincs komoly macedón veszedelem. A macedón mozgalon legjelentékenyebb vezetői az uj vá' lasztásokat követelik. Külpolitikául megköveteli az Angliához való komoly csatlakozást és Oroszország azonnali elismerését.

Nem akarunk Davidovics kormányában tárcát vállalni, de reméljük hogv annak támogatásával olyat atmoszférát teremthetünk, amely fe leslegessé teszi az állam fokozottabl védelméről szóló törvényt.

Végül kijelentette Radics, hogj néhány nap múlva rövid időre ujbó Londonba kell mennie és onnan kéthárom héten belül vissza akar térti Za-grebba. 1

i

:!

ikkör abban »ne legyen valami.« Holott ezeknek a tudósoknak tanuságtétele ilyen kérdésekben nem szabadna, hogy számításba jöjjön, mert éppen az kvalifikálja őket kiváló elmeorvosokká, rogy gondolkozásukul hosszú évek gyakorlatával sikerült hozzáidomitaniuk a rétég elmék megnyilatkozásaihoz, amit Chesterton némileg drasztikusan úgy fejez kiy hogy a bolond-doktor bizonyos tokig mindig bolond-doktor is. A kezdődő paraliz'isnek és a reklám szemetének szerencsés összetalálkozása az első lépés ahhoz, hogy az okkultista tu« dós megszülessék.

A legbonyolultabb lelki berendezésű figura hármójuk közül kétségtelenül László László; ritka érdekfeszfeő psziirológivii probléma. Schrenck-Notzing megkísérli analizálását tanulmányában, de nehéz lenne határozatlanabb és ön« magának alaposabban ellentmondó jel« lemrajzot festeni valakiről, mint amimövel a lelki tünemények szabadalmazott kutatója Lászlóról szolgál. Schrenck« Notzing elfogadja, hogy László végcélja kezdettől lógva az okkultisták leleplez zése volt, de ugyanakkor azt állitja, hogy »ennek a bűnösnek alapokai biztosan nem ideális, hanem teljességgel reális természetűek.« A két föltevés kő« zött nyilvánvaló az ellentmondás, de —■ ha mindenáron fel akarjuk ezt oldani — össze lehet a kettőt úgy, ahogy’ egyez« tetni, mégpedig olyanformán, hogy Lászlónak szélhámoskodásaival pénzszerzés volt ugyan a célja, azonban úgy tervezte, hogy ha már eleget keresett tőlük, le fogja majd leplezni a spiritisz« tákat. Ezt . az erőszakolt hipotézist azonban Schrenck-Notzing azon nyom« ban megdönti következő megállapításával: »László annakidején visszat,ta« sitotta a felajánlott pénzt, ö istent, a £ emberiséget és a tudományt akarta stol« gálni.« Ha ez igaz, akkor miért »bűnös« László és mi van »reális természetű« alapokaival? Ezekre a kérdésekre hiába várunk választ Schrenck-Notzingtól, aki, mintha csak szándékában meg akarná zavarni olvasóját, tiz sorral odébb már ezeket írja: »László a pato« logikus csaló típusa, aki mindenáron meg akar gazdagodni,« Schrenck-Notzing nem ad feleletet arra a kérdésre seni, hogy szokásuk-e általában a meggazdagodás patologikus vágyától űzött csalóknak visszautasítani a nekik felajánlott pénzt? Felelet helyett — talán mert a patologikus vonások hangsulyo«, zásával kívánja elfogadhatóvá tenni az önzetlen csaló paradoxonját — a magyar törvényszéki elmeorvosok szakértői véleményét ismerteti Lászlóról és a következő lelki térképet rajzolja róla: »Nehéz pszihopata, bizonyos morális1 apáthiával, önző, becsvágyó, állandóan, pénzzavarban van, megbízhatatlan, hazug, könnyen enged rossz befolyásoknak.« Mielőtt azonban az ellentmondások tengerében fuldokló olvasó megragadhatná azt a mentőövet, amit László beszámithatatlanságának megállapításával nyújtanak feléje, Schrenck-Notzing visszarugja egyetlen mondattal a hullámok közé: »László szimuláns és lehet, hogy a törvényszéki orvos által megállapított Dämmerzustand-okat is csak betanulta.«

Kíséreljük meg ezekufán megállapítani, hogy micsoda tulajdonképpen László? Szimuláns? Mindenesetre. Tévedtek volna az elmeszakértők, amikor nehéz pszihopatának minősítették? Talán különösen hangzik, de: nem tévedtek. László egy éven belül kétszer követett el öngyilkossági kísérletet; mindig mások társaságában; kétségtelenül exaltáft ember. Szélhámos? Feltétlenül. Aki úgy magyarosítja meg a vezetéknevét, hogy egyforma legyen keresztnevével és így a dupla név azonnal föltünést keltsen, az nem is lehet más, mint szélhámos. Reális, anyagi természetű alapokai voltak Lászlónak, amikor médiumnak ajánlkozott? Egyáltalán nem. Tordai Vilmosnak számos nyilatkozata igazolja, hogy erőszakkal kellett egyszer rátukmální egy übercihert; azon kívül csak egjr jegygyűrűt fogadott el, amire viszorif, mint utóbb kiderült, csalásainál volt szüksége; Flesch Antal, aki leleplezte^ i botrány után is megállaajfotta, hogy

A libazsiros médium

Irta: Diószeghy Tibor

III.

László László, Schrenck-Notzing, vagy Tordai Vilmos, bármelyik az okkultistabotrány három főszereplője közül hőse lehetne egy nagy analitikus regénynek, s mindenesetre érdemesebb velük foglalkozni, mint kutatásaik eredményével. Amiknek létezéséről ők meg szeretnének bizonyosodni, azok alapjában véve szimpla és unalmas szellemek, mig a spiritiszta kutatók és csalók érdekes és komplikált jellemek. A csalókban mindig van valami a kutatóból, a kutatókban pedig a csalóból. László például nem közönséges szélhámos, mert, legalább is addig, amíg tudata végieg felül nem kerekedett miszticizmusra hajlamos lelki beállítottságán, époly meggyőződéses hívője voit az okkultizmusnak, mint akár Schrenck-Notzing és Tordai: a két kutatót viszont olyan szoros szálak fűzik az okkultizmushoz, hogy, ha nem is tudatos szélhámosok, de bizonyos viszonylatban kétségtelen haszonélvezői a médiumok visszaéléseinek.

Tcrdai, a kopasz, sovány, öreg postatisztviselő, aki kopott fekete zsakettjében évtizedek óta rémitgeti a budapesti szerkesztőségeket az élet titkát népszerűsítő cikkeivel, ebben a lázas tevékenységben éli ki magát: kinevetik a háta mögött és komikus alakká vált a polgári életben, ezzel szemben azonban talált egy kört magának, a spiritisztákét, ahol valaki, ahol tisztelik, ahol tekintélynek örvend és kárpótlást nyer

minden sérelemért, minden mellőztetésért, minden csalódásért, ami hivatalában, családi életében, a múltban és jelenben érte és érú Még csak rossz néven sem lehet venni tőle érthető és természetes hiszékenységét, azt, hogy ennek a hiszékenységnek pozitív, alkotó része van a csodák létrejöttében és hogy a népszerűség fejében, amit az okkultizmus révén élvez, népszerűsíti az okkultizmust.

Súlyosabb elbírálás alá esik Schrenck- Notzing, a metapszihikusok kirakat-tudósa, az Okkultist a disz- go j, aki a maga tudományos presztízsével — amely tulajdonképpeni munkakörén belül sohasem segítette volna hozzá mai világhirességéhez — szintén pontosan ugyanannyi szolgálatot tesz az okkultizmusnak, mint az okkultizmus neki. A báróprofesszor az igazi belső kvalifikációt nélkülöző tudósok közé tartozik és Hebbélt juttatja eszünkbe, aki az újabb kor egyik legnagyobb hibájának azt rótta fel, hogy mostanában minden buta tökfilkó tudóssá képezheti magát. A schrenck-notzimgi tudomány valóban káros és ártalmas, mert az emberiség nagyrésze, amely még mindig nem gyógyult ki a bálványimádásból, vakon hasravágódik a szaktudósi kinyilatkoztatás előtt és elképzelhetetlennek tartja, hogy ha olyan kiválóságok, mint Lombroso, Hudson és Schrenck-Notzing hisznek immateriáüS-léni'ek létezésében.