Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-19 / 78. szám

Ära egy é* fél dinár

MEGYEI

Postasíállitási díj készpénzben lefizetve

^XXV. évfolyam

Sisbotica, SZERDA, 1924 március 19.

Megjelenik mindin reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiaddbivatal 8-55. Szerkesztőség S-iO

Előfizetési ár negyedévre 135 dinár

SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aleksandra ulica 4. sz. alatt Kiadóhivatal: Kralja Áleksandra uliea 1 (Leihach-pa’ota

' teAf.

Wémctpk és magyarok

Már második este üdülünk azon a beszéden', amit Krafft ístvén, a Nemet Párt elnöke tegnapelőtt mondott el a nemzetgyűlésen. Annyiszor adtunk mér hírt arról, hogy a német képviselők sérelmeket tártak a kormány elé, feltételeket szabtak, melyek teljesítésétől tették függővé kormánytámogatásukat, vagy ellenzéki magatartásukat, hogy az ellenzéki blokk felé is lerakták a megértés utjának cölöpjeit, — hogy végre jóleső öröm, valósággal szenzáció volt a mi számunkra a nyilvánosság elé tárása azoknak a kívánságoknak és sérelmeknek, melyek eddig párnázott ajtók titkai, politikai alkudozások fizetési eszközei voltak.

Ha mi is azzal a fékezhetetien gyűlölködéssel néznénk a Német Párt küzködéseit, amivel — a régmúlt idők változatlan visszhangjaként — a Német Párt hivata’os sajtója a Magyar Partnak sa magyarságnak ügyével foglalkozik, hálás feladat volna összemérni a magyarságnak és németségnek sérelmeit és kívánságait. így csak azt mondjuk, irigykedve olvastuk a beszédet s irigykedve állapitot tűk meg a belügyminiszterrel együtt, hogy a Német Pártnak, mint népkisebbség parlamenti képviseletének, minden kisebbségi sérelme és kívánsága az — odzsaci szolgabiró személyére korlátozódik. Nehogy félreértessünk, vannak a Német Pártnak természetesen egyéb kívánságai is, de ezek a kívánságok nem népkisebbségi voltukból származnak s olyanok, melyeknek egyike vagy másika az egyik vagy másik szláv pért programjában is föllelhető.

Nem ismerjük az odzaci szolgabiró urat s így nem mérhetjük föl egészen pontosan ennek a követelésnek politikai súlyát. De talán nem tekinti sértésnek a pártprogrammá s a kormánytámogatás egyik föltételévé előlépett odzaci szolgabiró ur, ha azt mond juk, bárcsak a magyarság is egyetlen köztisztviselőre tudná vonatkoztatni valamennyi sérelmét és kívánságát. Bár csak egyetlen tisztviselő ténykedéseire vagy mulasztásaira kellene és lehetne akkor gondolni, amikor az orvosolásán kívánságok és teljesítetlen kérések mázsáival mérjük föl a magyarság kisebbségi helyzetét.

Nekünk nincs ilyen szerencsénk. Ha a sérelmeket el kellene panaszolnunk, mi nem állhatnánk meg egyetlen szolga bírói hivatalban. Talán a régi hazánk határainak közelsége, talán régi sérelmek kinyúló emléke az oka annak, hogy nemcsak az ország polgárai, hanem még régi kisebbségei között is fájdalmas különbségek vonnak. Mi terme

szetesen nem azt fájlaljuk, hogy a németeknek kevesebb a sérelmük, mi azt szeretnénk, ha egyikünknek sem lenne. Nem akarunk éket sem verni a két kisebbség közé, hiszen ma még törekvéseikben olyan egészen távol állnak egymástól, hogy még akarva sem lehetne éket verni közéjük. A Német Part parlamenti képviselői, ha eddig még a magyarságnak egyetlen sérelmét sem rjasztették az ország nyilvánossága elé s egyetlen kívánságának sem adtak hangot. A német képviselők közvetve mégis tettek szolgálatot a többi kisebbségnek is, mert rátereiték figyelmet azokra a panaszokra, melyek a kisebbségi sorsot keserítik.

A magyarság úgy érzi, hogy nern csak egy ođzaci szolgabirája van. A magyarság úgy látja, hogy vannak az államnak tisztviselői, skilc fizetésükért nem a hivatali leendőjüket végzik, nem azzal törődnek, hogy a hivatalra bízott ügyek minél íohbsrn legyenek el látva, hanem — lehet hogy jóhiszemű, lehet hogy dicséretreméltó

lehet,

érzésük parancsából, de hogy más motívumokból ts — saját felelősségükre, sokszor nem egészen nagyvonalú meggondolásuk alapján, de mindig a hivatal tekintélyével és közhatalmával hazát akarnak menteni. Ezek a néha csak túlzott ielkesedésü, de olykor kormányozható felháborodásu köztisztviselők kisajátítják maguknak az állam védelmére hivatott szervek hatáskörét és sokszor keserű, sokszor jóvátehetetlen egyéni sérelmeket okoznak a törvény tilalma s a kormányzat intenciói ellenére is. Tápot adnak annak a feltevésére is, hogy közös megegyezés, közös irányítás vezeti ezeket a vállalkozásokat.

A jogrend védelme nem kisebbségi ügy; a törvények tisztelete s tekintélyének védelme általános állampolgári érdek. S mégis mennyivel kevesebb lenne a sérelem és a kívánság s mennyivel gazdaságosabb lenne a kormánytámogatás is, ha a jogrend védeime s a törvények tisztelete a megvalósulással kilépne a kórmányzati problémák köréből.

A tisztviselők csak államnyelven . tárgyalhatnak a felekkel

A pénzügyminiszter helyesli a becskereki pénzügyigazgaféság’ nyeivrendektét — Jövőre váltják be a húszszázalékos bonokat A pénzügyi költségvetés vitája a parlamentben

Beogradból jelentik : A nemzetgyűlés keddi ülésén folytatódott a pénzügyi költségvetés részletes vitája.

Böhmen muzulmán képviselő éles kritika tárgyává tette a magas illetékeket, amelyeket a pénzügyminiszter behozott és amelyek szerinte lehetetlenné teszik a szegényebb néposztályok szamára az állammal való hivatalos érintkezést. Felrótta a pénzügyminiszteriek, hogy a különböző adórendszerek egységesítésének ügyével nem törődik eléggé és kijelentette, hogy a költségvetési javaslatot nem fogadja el.

Kulovcc dr. klerikális képviselő szintén az adók és illetékek fölemelését bírálta. A közvetett adók — mondotta r— igazságtalanok és elviselhetetlenül magasak. Az ötszáz százalékos edópótlék elviselhetetlen teher a lakosságnak. Felszólalása befejező részében hosszasan kritizálta a pénzügyi szervek működését.

Kutnanudi volt pénzügyminiszter a pénzügyminisztérium rossz adminisztrációját támadta. A bonok kiűzetésének halogatása — mondotta — úgy a külföldi, mint s belföldi közgazdasági körökben rósz vért szül. A pénzügyminisztérium sok esetben nem ismeri e! az állam fennálló kötelezettségeit,

ami végül oda vezet, hogy megöli az államba vetett hitet.

Moskovlfevics földmivespárti képviselő szerint nagyobb takarékoskodásra lenne szükség. Azt állította, hogy a legnagyobb pazarlás az államháztartás keretén belül éppen a pénzügyminisztériumban tapasztalható. A másfél milliárd, amit a költségvetés a pénzügyminisztérium számára előirányzott, hetven százalékkal nagyobb mint az 1914 évi költségvetés megfelelő tétele. Tiltakozott a közvetett odók és az illetékek emelése ellen.

Az árdrágító adók

Krafft István d$. németpárti képviselő általánosságban bírálta a pénzügyi és adó-politikát. Kijelentette, hogy nem akar részletesen kitérni arra a kérdésre, helyes-e a pénzügyminiszter valuta politikája és valóban elértük-e a költségvetés kiegyensúlyozásét, csupán abból a szempontból vizsgálja a pénzügyi politikát, hogy milyen hatással van az a gazdasági életre, főként a föidmivesek helyzetére. A deflációs politika a a kamatláb emelkedésére és a földmivseknek szükséges hitelek drágulására vezet, ami egyik főoka a folyton növekvő drágaságnak. Rendkívül drágítja az életet

az ötszáz százalékos adópótlék és a községi adóterhek emelkedése is, valamint a folytonos vasúti tarifs-emeíések. A földmives jövedelme negyven százalékkal esett a ráhelyezett terhek miatt. tflp

Le kell szállítani a kiviteli vámokat

Különösen a kiviteli vámok drágítják meg a gabonát és teszik lehetetlenné az exportot. A vámok miatt nem konkurrenciaképes a külföldi piacokon a hazai áru. Közismert dolog, hogy o dalmát partokon olcsóbb az amerikai gabona. Hihetetlen, da tény, hogy egy nagy vajdasági malom néhány száz vaggon amerikai gabonát hozott be, azt felőrölte és a piacra dobta. Ez a politika a földművesosztály teljes elszegényedésére vezet, éppen annak az osztálynak, amelyre — számarányánál fogva is — a legtöbb gondot kellene lorditani az államnak. Nagyon sok hiba történt a kormány külkereskedelmi politikájában. Ahelyett, hogy a minisztérium a kivitelt megkönnyítette volna, mindent megtett, hogy a kiviteli megnehezítse. Ö maga több ízben közbenjárt a miniszternél, <a kiríteli vámok leszállítása érdeFtébln,

— de eredménytelenül. Figyelmezteti a minisztert, hogy két hónap előtt megígérte, högy a dinár javulása esetén a gabonakiviteli vámokat törölni fogja. A dinár akkor 6‘30-on állt, -— ma pedig 7'20 a zürichi kurzus.

A becskereki pénzügy igasgatóság ngelvrendeleie A nép — folytatta beszédét Krafft — elveszti bizalmát aa: állami hatóságok iránt. A minisszter semmit sem tett eddig, hogy a bizalmat fokozza, vagy legalább is helyreállítsa. Sokkal több gondot kellett volna fordítani arra, hogy az állam a maga kötelezettségeit teljesítse. A kormány még előkészületet sem tett a 20 százalékos koronabonnok beváltására és a hadikötvények kifizetésére, pedig ezeket sürgősen rendezni kelleoe. Ezer és ezer nyugdíjas várja a nyugdijak végleges megállapítását. A miniszter nagy érdemeket szerezhetne, ha a nyugdíjasok ügyét rendezné. Az állami egyedárusdgok nem tartják be a dohánytermelőkkel szemben vállalt kötelezettségeiket. Rámutat arra, hogy az állami tisztviselők nagyrésze nem lúd a nemzetiségi iakósság nyelvén, holott ez volna a legfontosabb. Felolvassa a becskereki pénzügyigazgatóság 1923. februárjában kiadott hivatalos rendeletét, amely a következő :

— Járási pénzügyigazgatásagoknak. A pénzügyigazgatóság. megtudta, hogy a járási igazgatóságok hivatalaiban, hivatali teendőik végzése közben a iiszi-