Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-12 / 71. szám

2. oldal BÄCSMEGVE1 NAPLÓ 1924 március 12. Sok a kivándorlási ügynökség lnterpelii;':c:ő a kivándorlásról Vuics Demeter bánáti földmives­­párti képviselő interpellációt jegy­zett be a szociálpolitikai miniszter­hez az amerikai kivándorlás szabá­lyozása kérdésében. , Vuics interpellációjában a követ­kező kérdésekre kér választ a mi­nisztertől: 1. Ismeri-e a miniszter a zagrebi kivándorlási biztos működését 2. Ismeri-e az Amerikában levő jugoszláv kivándorlási biztosok mű­ködését. 3. Tudja-e a miniszter, hogy hány idegen ügynökség csábítja az ország lakosságát kivándorlásra és ha tud­ja, miért enged ennyi ügynökséget az ország területén. Az interpellációra Vuics a sürgős­ség kimondását fogja kérni a páriá­in enttöl Gyilkosság Msovácon Két testvér lelőtt egy földművest Noviszadról jelentik: Vasárnap este a Kainenica melletti Bukovác faluban két testvér, Kauíner János és Milán földmivesek meggyilkolták Jcankovics Steván bukováci földmű­vest. A Kaufuer-testvérek már régebb idő óta rossz viszonyban voltak Rankoviccsal, akit többizben meg­fenyegettek, hogy megölik. Vasár­nap délután a kocsmában összeta­­'álkoztak a haragosok, azonban Rankovics, hogy elkerülje az eseí­­éges verekedést, eltávozott a kocs­mából és hazament. Este nyolc óra bájban zörögtek Rankovicsék abla­kán és a késői látogatók közölték a jázbeliekkel, hogy Rankoviccsal ikarnak beszélni. Rankovics anyja kaput nyitott. Ekkor a két Kaufner­testvér behatolt a szobába. Az egyik Kaufner fiú fegyverét Rankovicsra irányítva, rászólt: — Most leszámolunk veled! Rankovics anyja erre kiszaladt az udvarra és segítségért kiáltozott, mire azonban a szomszédok, előke­rültek. Kaufnerék lelőtték Rankovi­­csot és elmenekültek. Rankovics nyomban belehalt sebeibe. A tette­sek után a csendőrség széleskörű nyomozást indított. Útadó lesz a roDoiváltságból A törvény végreLajtásásak felfüggesztése ellenére is be akarják hajtani Szuboiicán a robotváliságot A Vajdaság népe megelégedéssel fogadta azt a hirt, amiről a Bácsrne­­gyei Napló számolt be, hogy a kor­mány a Vajdaság területére ielrüg­­gesztette o robottörvény végrehaj­tását. ■ Az erre vonatkozó rendelet már megérkezett a noviszadi kerü­leti főispánsághoz, amely azt nyom­ban megküldöíte az alárendelt köz­­igazgatási hatóságoknak. A rendelet ugyan még nem érkezett meg Szu­­boticára, de egy-két napon bélül már az itteni hatóság is kézhez fog­ja venni. A Bácsmegyei Napló mun­katársa kérdést intézett a városi hatósághoz, hogy mi történik az ed­dig már befizetett robot-váítsággál és általában a robot-váltság kiveté­sekkel. Emlékezetes, hogy Pletikosžits András dr. főispán-polgármester an­nak idején, amikor a vajdasági ra­dikális képviselőknek a robottör­vény végrehajtása elleni akciója megindult, kijelentette, hogy a tör­vény felfüggesztése esetén a mar befizetett kisebb összegekét a jövő évi adókba fogják betudni, mig a na­gyobb összegeket visszafizetik az adózóknak. Azóta sokan fizették már be a városi adóhivatalnál a rá­juk kivetett robot-váltságot és- fize­tik azt még most is állandóan, azon­ban kevés kilátás van arra. hog, ezeket a már lefizetett összegek) visszatérítsék vagy az illetők javára írják. A szuboticai városi adóhivatal ve­zetője ugyanis munkatársunk kér­désére kijelentette, hogy bár a ro- 8we8ss«4sea&isí«iri rreas I bottörvény felfüggesztéséről szóló rendelet még nem érkezett meg Su­­‘boticára, a városi tanácsnak az a terve, hogy ai már befizetett és ál­talában a kivetett robotváliságot út­adó címén fogja elszámolni, illető­leg behajtani. Szubotica város taná­csa ugyanis jelentékeny útjavításo­kat kénytelen ebben az évben esz­közölni, amelyekre a robotváltságon kivül nem tudott volna másképpen megfelelő fedezetet találni, mivel most ezt a kormány a Vajdaság te­rületére eltörölte, a város kénytelen lesz ezeket az összegeket mégis fel­használni az útjavítások céljára, a melyek már nem halaszthatók. A városi adóhivatal ezt az elhatáro­zást azzal indokolja, hogy abban az esetben, ha a robottörvényt be sem hozták volna, akkor is kénytelen lett volna a város a régi útadót a robotváltság mértékéig felemelni. A város mintegv négy milliós bevétel­re számított a róbotváltságból, ami­ből mindössze 600.000 dinár folyt be eddig. Nincs kizárva, hogy az út­adót a város robotváltságnál alacso­nyabb összegben fogja megállapíta­ni és- ez esetben a többletet a jövő évi útadóba fogják betudni, azonban valószínű, hogy a robotváltság leg­nagyobb részét az ezévi útadó ci­njén fogják visszatartani. ' Ez a terv tehát azt jelenti, hogy a robottörvénynek a Vajdaság terü­letére való felfüggesztése Szuboti­­cára nem vonatkozik. A robotíör­­véuy felfüggesztése, amit a vajda­sági radikálisok, mint nagy politikai eredményt könyveltek el, a valóság­ban Szuboticán csupán annyit jelent, hogy a robotváliságot útadónak ke­resztelik el. Mindaz a sérelem azon­ban, amelyet a robotváltság okozott, változatlanul megmarad továbbra. A szuboticai útjavításokra feltét­lenül szükség van ugyan, azonban a városnak az adózók ilyen súlyos megterhelése nélkül kellene az eh­hez szükséges költségek fedezetéről gondoskodni. Alig tételezhető fel egyébként, hogy a szuboticai városi tanács a kormány visszavonó ren­deleté ellenére mégis érvényben tartsa a robottörvényt. A sentai plakát-vadászat A rendőrség' eljárást indított Jovánovics Milán taraitő ellen Sentáról jelentik: A múlt héten —• pénteken délután — szokatlan látvá­nyosságban volt részük a sentai járó­kelőknek. Ötös-hatos csoportokban elemi iskolai tanulók járták be a város uccáit és hangos lármával a falakról és a hir­detőtáblákról letépdesték a plakátokat. A fiatal gyereksereg különösen a sentai mozi plakátjaira vadászott; ahol egy-egy mozihirdetést elcsíptek, vad örömrival* gással fosztották le a fa'ról és gázolták be az ucca sarába. A feltűnő plakát-vadászat ügyében Politzer Leó mozitulajdonos, aki tete­mes anyagi kárt szenvedett, feljelentést tett a rendőrségen. A vizsgálat során kiderült, hogy a mozi plakátok Jováno­vics Milán sentai elemi iskolai tanító esztétikai érzékét bőszitették fel oly­annyira, hogy az érdemes tanító utasi­­tást adott a tanulóinak, hogy a plaká­tokat tépjék le a falakról és hirdető­­táblákról. A rendőrség megá/lapitotta azt is, hogy Jovanovicsnak azóta oly kellemetlen látvány a mozi-hirdetés, a mióta a március 9-ikén tartott iskolai hangversenyt hirdető néhány falragaszt átragasztoltak -»életlenségből moziplaká­tokkal. A sentai plakátok személyes ellensége ellen folytatják az eljárást. Kaland Irta: Radó Imre Decemberi este a vonaton talál- J koztam vele. Ö előbb szállt be. Cso-j wagjait már felrakta la hálóba, Az ablaknál állt és szórakozottan bá-j jnulta a perronon ödöngélöket. A; szakaszban sötét volt, de az állomás' ■villany-lámpásai megvilágították a; fejét. Hosszúkás, szőke fej volt. Ar-’ cán az a szomorúság élt, mely talán már az első öntudatos perccel jött; el. A perronról valaki felköszönt hozzá, ö visszabólintott és szelíden mosolygott. A szomorú arcról á; mosoly hamar eltűnt, tán nem pusz-j tűit el, csak a mélyre vonult . . . Nézem az elsimult arcot, mint a1 titok kutatok, a tiszta papirost, me-j lyen vegytintával irt láthatatlan Írást i keresnek . . . A vonat elindult, ö az ablaknál; maradt és visszanézett a városra.’ Bizonyára sokáig lakott itt. de most örökre elmegy , és viszi magával ai múltat. Évekig élhetett a szerényen utálniuk világitó városban, az én vá- i rosomban, talán itt is született. Mi-; Jyen furcsa, hogy ma először látom: és tán soha többé . . . Már három állomást is elhagy­tunk és ő niég mindig az ablaknál állt. A fülke hitetlen volt. én a bun­dámban dideregtem. Szólni akartam hozzá: »megfázik, ne álljon az ab­laknál . . .« De nem szólhattam, mert e pillanatban leült velem szemben. Ékkor megint számon volt a szó: 6>éppen mondani akartam, hogy ne 'álljon az ablaknál, mert megfázik...« Igen ám. de erősen eszembe jutott, hogy éppen abban a pillanatban ült le, amikor szólni akartam. Éreztem, hogy nem szólíthatom meg. Ismer­kedési szándékom jóindulatában ké­telkedni kezdtem. Ketten voltunk a fülkében . . . piszkos, sötét kupé­jelenetek vetültek elém . . . Gyertyát gyújtott. Gyertya­olvadást csöpögtetett az ablak­peremre. hogy alvatagban megerő­sítse a gyergyát. Ügyetlenül csinál­ta. Szolgálatára akartam állni. Ö ezt megérezte. Rám emelte a szemét: tiltakozott ... De láttam a szemét: kék volt, fényes volt, hideg volt. A gyertya végre az ablak-szélhez ragadt. Lángocskája nagyratörö ál­mokká] dörgölőzött a jégvirágok­hoz. de nem olvasztotta fel, csak beíüstölte azokat. A gyér világosságnál nagyon kí­vántain a nőre nézni, de nem mer­tem, mert mindig felém nézett. Nem rám nézett, nem engem nézett, csak felém nézett. Azt hiszem a fűtést szabályozó készüléket nézte. Nagyon hideg volt. De belül ég­tem. Elgyávult akaratom katlanja alatt nagy tűz égett, mozgató gőzt termelt, hogy végre tekintetem a nő szemébe robogjon. Ml gyújtotta ezt a tehetetlen tüzet? Fizikai törvény: forralás hűtés által. A nö táskájából termoszt vett elő. A nikkel pohárba gőzölgő teát töltött. Három pohár forró, gőzölgő, isteni küldetésü teát ivott meg ... Az sem­mi, hogy e dermesztő éjszakán, mi ketten idegenül ülünk a fülkében, az semmi, hogy nem hagy magához szólni, ránézni, és arra már nem is gondolok, hogy az volna itt a pa­rancs. hogy a keze az én kezembe simuljon... de az szivtelenség. hogy egv korty teával senr kínál meg. Szívtelen, rossz nő- Nagyon haragudtam. Sipkámat az orromig húztam. Hátra dőltem. így. elkülönülten., harago n duzzo­­gássá halkult. Lassan elkalandoz- < tam. Régi utazásokra gondoltam, ■. -régi örömök felé jártam. Emlékez-' ; tem ... De sapkám alatt ehnoso-1 l lyodtam: Szemben velem a nö tér-1 * moszából illatos teát csurgat . •• . Én & I meg az Emlékezés termoszából ön-j 1 tögetem avarból főzött teámat, az el-1 jj hült történeteket . . . l> A vonat megállt. Valaki szinte fel-1 jj szakította fülkénk ajtaját . . . »Á! itt] I van bőven hely!« hallok egy erős] jj férfi-hangot és érzek egy erős ru-f jj gást a bokámban. Ebből pontosan ; I megtudom, hogy az uj utas, szem-| ■ ben velem, a nő mellett telepedett! I le,. . v Sipkám alatt elképzeltem úti- j l társunkat: kövér, kerekarcu, apró-] ] szemű, kent bajuszu. Vadászkalap ] ! csücsül a fején, bőrkabátot visel,: ■ lábszár-védő pántolja. Utóbbiról ! í meg is győződhetek. Lábát a rúgás | 1 után sem húzta vissza. Cipőmmel | I kitapogatom: nem tévedtem, láb-’ jj szár-védőt visel. I Az utitárs megszólal: ] — Nagysádkám, kegyetlen hideg] i van. Hogy utazhat, nagysádkám ilyen ordító hidegben? Kutyáknak! jj való idő ez? | 5 — Dolgom van. uram. | ; (Szóba áll vele!) | I — Ugyan! mi1 dolga lehet? Meg-j I írhatta volna levélben is . . . Vagyl 1 tán megírta és nem ért el vele sem-! \ mit? Mondott szóval többet remél? | i A nő nevetett, í (Nevet!!) Látja, nagysád. nekem muszáj | ? utazni. A múlt hónapban pofon jj tam a béresemet és emiatt beidézel1! * a főszolgabíró . . . Többet sose vá- jj I gom télen pofon a béresemet. I A nő kacagott. ! — De mégis pofon vágom! . . .* f Pofon én! ha biztos vagyok afelől,] 'hogy ilyen csinos asszonykával! utazhatok. — Nagyon kedves — dicsérte aj nö a férfit. — Csak azt sajnálom, hogy az utam a következő állomásig tart.. . De jó volna, ha húszszor nagyobb volna ez a járás-, és a főbíró a járás túlsó szélén lakna! . . . Különben le­het, hogy nagysád is, ide a szom­szédba utazik? — Nem, én tovább utazom. — Mindegy, no! . . . a béresnek ezer dinárt adok . . . Sok azért á po­fonért, kevés ezért az utért . . . — Nagyon kedves . . . nem paran­csol egy szésze teát? (Hallom a termosz zörgését, ha­­lapdosom a sapkám bélését . . . Mit csináljak . . .) A vonat lassít. Az utitárs kezet csókol, összecsapja a bokáit, bőbe­széddel búcsúzik . . . Én is készülődöm . . . Csak ma­radjunk magunkra! Keserű és gú­nyos leszek . . . Kihallgattam őket... igen! kihallgattam és tanultam. Én is ilyen természetes leszek. Igen, ős­ember leszek . . igen .. . Boldogan borzongtam. Egyedül maradtunk. Homlokomra toltam a sapkám. A nö arcán megelégedett mosoly ült. Önfeledten mondta maga elé: »kedves szamár ...« Egyszerre rám nézett. Szólni akartam, ... de a nő prém­jébe burkolózott és elfujta a gyer­tyát. Egész éjszaka kínlódtam. Sokszor a nőhöz akartam ugrani, két karját megragadni, jó! megrázni, kérdőre vonni; »miért nem szólhatok hoz­zád, miért vagyok az egyetlen férfi, aki nem mer szólni hozzád? hiszen bizonyos már, hogy mindenkivel szóba állsz! Valahogy elaludtam, hajnalodott, mikor felébredtem. A nő nem volt már a fülkében.

Next

/
Thumbnails
Contents