Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-12 / 71. szám
2. oldal BÄCSMEGVE1 NAPLÓ 1924 március 12. Sok a kivándorlási ügynökség lnterpelii;':c:ő a kivándorlásról Vuics Demeter bánáti földmivespárti képviselő interpellációt jegyzett be a szociálpolitikai miniszterhez az amerikai kivándorlás szabályozása kérdésében. , Vuics interpellációjában a következő kérdésekre kér választ a minisztertől: 1. Ismeri-e a miniszter a zagrebi kivándorlási biztos működését 2. Ismeri-e az Amerikában levő jugoszláv kivándorlási biztosok működését. 3. Tudja-e a miniszter, hogy hány idegen ügynökség csábítja az ország lakosságát kivándorlásra és ha tudja, miért enged ennyi ügynökséget az ország területén. Az interpellációra Vuics a sürgősség kimondását fogja kérni a páriáin enttöl Gyilkosság Msovácon Két testvér lelőtt egy földművest Noviszadról jelentik: Vasárnap este a Kainenica melletti Bukovác faluban két testvér, Kauíner János és Milán földmivesek meggyilkolták Jcankovics Steván bukováci földművest. A Kaufuer-testvérek már régebb idő óta rossz viszonyban voltak Rankoviccsal, akit többizben megfenyegettek, hogy megölik. Vasárnap délután a kocsmában összeta'álkoztak a haragosok, azonban Rankovics, hogy elkerülje az eseíéges verekedést, eltávozott a kocsmából és hazament. Este nyolc óra bájban zörögtek Rankovicsék ablakán és a késői látogatók közölték a jázbeliekkel, hogy Rankoviccsal ikarnak beszélni. Rankovics anyja kaput nyitott. Ekkor a két Kaufnertestvér behatolt a szobába. Az egyik Kaufner fiú fegyverét Rankovicsra irányítva, rászólt: — Most leszámolunk veled! Rankovics anyja erre kiszaladt az udvarra és segítségért kiáltozott, mire azonban a szomszédok, előkerültek. Kaufnerék lelőtték Rankovicsot és elmenekültek. Rankovics nyomban belehalt sebeibe. A tettesek után a csendőrség széleskörű nyomozást indított. Útadó lesz a roDoiváltságból A törvény végreLajtásásak felfüggesztése ellenére is be akarják hajtani Szuboiicán a robotváliságot A Vajdaság népe megelégedéssel fogadta azt a hirt, amiről a Bácsrnegyei Napló számolt be, hogy a kormány a Vajdaság területére ielrüggesztette o robottörvény végrehajtását. ■ Az erre vonatkozó rendelet már megérkezett a noviszadi kerületi főispánsághoz, amely azt nyomban megküldöíte az alárendelt közigazgatási hatóságoknak. A rendelet ugyan még nem érkezett meg Szuboticára, de egy-két napon bélül már az itteni hatóság is kézhez fogja venni. A Bácsmegyei Napló munkatársa kérdést intézett a városi hatósághoz, hogy mi történik az eddig már befizetett robot-váítsággál és általában a robot-váltság kivetésekkel. Emlékezetes, hogy Pletikosžits András dr. főispán-polgármester annak idején, amikor a vajdasági radikális képviselőknek a robottörvény végrehajtása elleni akciója megindult, kijelentette, hogy a törvény felfüggesztése esetén a mar befizetett kisebb összegekét a jövő évi adókba fogják betudni, mig a nagyobb összegeket visszafizetik az adózóknak. Azóta sokan fizették már be a városi adóhivatalnál a rájuk kivetett robot-váltságot és- fizetik azt még most is állandóan, azonban kevés kilátás van arra. hog, ezeket a már lefizetett összegek) visszatérítsék vagy az illetők javára írják. A szuboticai városi adóhivatal vezetője ugyanis munkatársunk kérdésére kijelentette, hogy bár a ro- 8we8ss«4sea&isí«iri rreas I bottörvény felfüggesztéséről szóló rendelet még nem érkezett meg Su‘boticára, a városi tanácsnak az a terve, hogy ai már befizetett és általában a kivetett robotváliságot útadó címén fogja elszámolni, illetőleg behajtani. Szubotica város tanácsa ugyanis jelentékeny útjavításokat kénytelen ebben az évben eszközölni, amelyekre a robotváltságon kivül nem tudott volna másképpen megfelelő fedezetet találni, mivel most ezt a kormány a Vajdaság területére eltörölte, a város kénytelen lesz ezeket az összegeket mégis felhasználni az útjavítások céljára, a melyek már nem halaszthatók. A városi adóhivatal ezt az elhatározást azzal indokolja, hogy abban az esetben, ha a robottörvényt be sem hozták volna, akkor is kénytelen lett volna a város a régi útadót a robotváltság mértékéig felemelni. A város mintegv négy milliós bevételre számított a róbotváltságból, amiből mindössze 600.000 dinár folyt be eddig. Nincs kizárva, hogy az útadót a város robotváltságnál alacsonyabb összegben fogja megállapítani és- ez esetben a többletet a jövő évi útadóba fogják betudni, azonban valószínű, hogy a robotváltság legnagyobb részét az ezévi útadó cinjén fogják visszatartani. ' Ez a terv tehát azt jelenti, hogy a robottörvénynek a Vajdaság területére való felfüggesztése Szuboticára nem vonatkozik. A robotíörvéuy felfüggesztése, amit a vajdasági radikálisok, mint nagy politikai eredményt könyveltek el, a valóságban Szuboticán csupán annyit jelent, hogy a robotváliságot útadónak keresztelik el. Mindaz a sérelem azonban, amelyet a robotváltság okozott, változatlanul megmarad továbbra. A szuboticai útjavításokra feltétlenül szükség van ugyan, azonban a városnak az adózók ilyen súlyos megterhelése nélkül kellene az ehhez szükséges költségek fedezetéről gondoskodni. Alig tételezhető fel egyébként, hogy a szuboticai városi tanács a kormány visszavonó rendeleté ellenére mégis érvényben tartsa a robottörvényt. A sentai plakát-vadászat A rendőrség' eljárást indított Jovánovics Milán taraitő ellen Sentáról jelentik: A múlt héten —• pénteken délután — szokatlan látványosságban volt részük a sentai járókelőknek. Ötös-hatos csoportokban elemi iskolai tanulók járták be a város uccáit és hangos lármával a falakról és a hirdetőtáblákról letépdesték a plakátokat. A fiatal gyereksereg különösen a sentai mozi plakátjaira vadászott; ahol egy-egy mozihirdetést elcsíptek, vad örömrival* gással fosztották le a fa'ról és gázolták be az ucca sarába. A feltűnő plakát-vadászat ügyében Politzer Leó mozitulajdonos, aki tetemes anyagi kárt szenvedett, feljelentést tett a rendőrségen. A vizsgálat során kiderült, hogy a mozi plakátok Jovánovics Milán sentai elemi iskolai tanító esztétikai érzékét bőszitették fel olyannyira, hogy az érdemes tanító utasitást adott a tanulóinak, hogy a plakátokat tépjék le a falakról és hirdetőtáblákról. A rendőrség megá/lapitotta azt is, hogy Jovanovicsnak azóta oly kellemetlen látvány a mozi-hirdetés, a mióta a március 9-ikén tartott iskolai hangversenyt hirdető néhány falragaszt átragasztoltak -»életlenségből moziplakátokkal. A sentai plakátok személyes ellensége ellen folytatják az eljárást. Kaland Irta: Radó Imre Decemberi este a vonaton talál- J koztam vele. Ö előbb szállt be. Cso-j wagjait már felrakta la hálóba, Az ablaknál állt és szórakozottan bá-j jnulta a perronon ödöngélöket. A; szakaszban sötét volt, de az állomás' ■villany-lámpásai megvilágították a; fejét. Hosszúkás, szőke fej volt. Ar-’ cán az a szomorúság élt, mely talán már az első öntudatos perccel jött; el. A perronról valaki felköszönt hozzá, ö visszabólintott és szelíden mosolygott. A szomorú arcról á; mosoly hamar eltűnt, tán nem pusz-j tűit el, csak a mélyre vonult . . . Nézem az elsimult arcot, mint a1 titok kutatok, a tiszta papirost, me-j lyen vegytintával irt láthatatlan Írást i keresnek . . . A vonat elindult, ö az ablaknál; maradt és visszanézett a városra.’ Bizonyára sokáig lakott itt. de most örökre elmegy , és viszi magával ai múltat. Évekig élhetett a szerényen utálniuk világitó városban, az én vá- i rosomban, talán itt is született. Mi-; Jyen furcsa, hogy ma először látom: és tán soha többé . . . Már három állomást is elhagytunk és ő niég mindig az ablaknál állt. A fülke hitetlen volt. én a bundámban dideregtem. Szólni akartam hozzá: »megfázik, ne álljon az ablaknál . . .« De nem szólhattam, mert e pillanatban leült velem szemben. Ékkor megint számon volt a szó: 6>éppen mondani akartam, hogy ne 'álljon az ablaknál, mert megfázik...« Igen ám. de erősen eszembe jutott, hogy éppen abban a pillanatban ült le, amikor szólni akartam. Éreztem, hogy nem szólíthatom meg. Ismerkedési szándékom jóindulatában kételkedni kezdtem. Ketten voltunk a fülkében . . . piszkos, sötét kupéjelenetek vetültek elém . . . Gyertyát gyújtott. Gyertyaolvadást csöpögtetett az ablakperemre. hogy alvatagban megerősítse a gyergyát. Ügyetlenül csinálta. Szolgálatára akartam állni. Ö ezt megérezte. Rám emelte a szemét: tiltakozott ... De láttam a szemét: kék volt, fényes volt, hideg volt. A gyertya végre az ablak-szélhez ragadt. Lángocskája nagyratörö álmokká] dörgölőzött a jégvirágokhoz. de nem olvasztotta fel, csak beíüstölte azokat. A gyér világosságnál nagyon kívántain a nőre nézni, de nem mertem, mert mindig felém nézett. Nem rám nézett, nem engem nézett, csak felém nézett. Azt hiszem a fűtést szabályozó készüléket nézte. Nagyon hideg volt. De belül égtem. Elgyávult akaratom katlanja alatt nagy tűz égett, mozgató gőzt termelt, hogy végre tekintetem a nő szemébe robogjon. Ml gyújtotta ezt a tehetetlen tüzet? Fizikai törvény: forralás hűtés által. A nö táskájából termoszt vett elő. A nikkel pohárba gőzölgő teát töltött. Három pohár forró, gőzölgő, isteni küldetésü teát ivott meg ... Az semmi, hogy e dermesztő éjszakán, mi ketten idegenül ülünk a fülkében, az semmi, hogy nem hagy magához szólni, ránézni, és arra már nem is gondolok, hogy az volna itt a parancs. hogy a keze az én kezembe simuljon... de az szivtelenség. hogy egv korty teával senr kínál meg. Szívtelen, rossz nő- Nagyon haragudtam. Sipkámat az orromig húztam. Hátra dőltem. így. elkülönülten., harago n duzzogássá halkult. Lassan elkalandoz- < tam. Régi utazásokra gondoltam, ■. -régi örömök felé jártam. Emlékez-' ; tem ... De sapkám alatt ehnoso-1 l lyodtam: Szemben velem a nö tér-1 * moszából illatos teát csurgat . •• . Én & I meg az Emlékezés termoszából ön-j 1 tögetem avarból főzött teámat, az el-1 jj hült történeteket . . . l> A vonat megállt. Valaki szinte fel-1 jj szakította fülkénk ajtaját . . . »Á! itt] I van bőven hely!« hallok egy erős] jj férfi-hangot és érzek egy erős ru-f jj gást a bokámban. Ebből pontosan ; I megtudom, hogy az uj utas, szem-| ■ ben velem, a nő mellett telepedett! I le,. . v Sipkám alatt elképzeltem úti- j l társunkat: kövér, kerekarcu, apró-] ] szemű, kent bajuszu. Vadászkalap ] ! csücsül a fején, bőrkabátot visel,: ■ lábszár-védő pántolja. Utóbbiról ! í meg is győződhetek. Lábát a rúgás | 1 után sem húzta vissza. Cipőmmel | I kitapogatom: nem tévedtem, láb-’ jj szár-védőt visel. I Az utitárs megszólal: ] — Nagysádkám, kegyetlen hideg] i van. Hogy utazhat, nagysádkám ilyen ordító hidegben? Kutyáknak! jj való idő ez? | 5 — Dolgom van. uram. | ; (Szóba áll vele!) | I — Ugyan! mi1 dolga lehet? Meg-j I írhatta volna levélben is . . . Vagyl 1 tán megírta és nem ért el vele sem-! \ mit? Mondott szóval többet remél? | i A nő nevetett, í (Nevet!!) Látja, nagysád. nekem muszáj | ? utazni. A múlt hónapban pofon jj tam a béresemet és emiatt beidézel1! * a főszolgabíró . . . Többet sose vá- jj I gom télen pofon a béresemet. I A nő kacagott. ! — De mégis pofon vágom! . . .* f Pofon én! ha biztos vagyok afelől,] 'hogy ilyen csinos asszonykával! utazhatok. — Nagyon kedves — dicsérte aj nö a férfit. — Csak azt sajnálom, hogy az utam a következő állomásig tart.. . De jó volna, ha húszszor nagyobb volna ez a járás-, és a főbíró a járás túlsó szélén lakna! . . . Különben lehet, hogy nagysád is, ide a szomszédba utazik? — Nem, én tovább utazom. — Mindegy, no! . . . a béresnek ezer dinárt adok . . . Sok azért á pofonért, kevés ezért az utért . . . — Nagyon kedves . . . nem parancsol egy szésze teát? (Hallom a termosz zörgését, halapdosom a sapkám bélését . . . Mit csináljak . . .) A vonat lassít. Az utitárs kezet csókol, összecsapja a bokáit, bőbeszéddel búcsúzik . . . Én is készülődöm . . . Csak maradjunk magunkra! Keserű és gúnyos leszek . . . Kihallgattam őket... igen! kihallgattam és tanultam. Én is ilyen természetes leszek. Igen, ősember leszek . . igen .. . Boldogan borzongtam. Egyedül maradtunk. Homlokomra toltam a sapkám. A nö arcán megelégedett mosoly ült. Önfeledten mondta maga elé: »kedves szamár ...« Egyszerre rám nézett. Szólni akartam, ... de a nő prémjébe burkolózott és elfujta a gyertyát. Egész éjszaka kínlódtam. Sokszor a nőhöz akartam ugrani, két karját megragadni, jó! megrázni, kérdőre vonni; »miért nem szólhatok hozzád, miért vagyok az egyetlen férfi, aki nem mer szólni hozzád? hiszen bizonyos már, hogy mindenkivel szóba állsz! Valahogy elaludtam, hajnalodott, mikor felébredtem. A nő nem volt már a fülkében.
