Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-09 / 39. szám

1924 február 9. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal Nem akar fizetni az agrárminisztérium Subotica város eredménytelenül sürgeti követelése kiutalását Amikor az agrárminisztérium \ igénybe vette Subotiica városnak ag­­rárreform céljaira lefoglalt földjeit, a városi földek bérlőinek el kellett hagyniok bérletüket, hogy helyet adjanak az ni telepeseknek. A vá­rosi bérlők azonban a földek után járó bérösszegeket már több évre előre lefizették a város pénztárába és amikor a bérletük megszűnt a már befizetett bérösszegeket vissza­követelték. Ez az összeg körülbelül másfél millió koronát tesz ki. A város a bérleti összegek vissza­fizetésével kapcsolatban úgy dön­tött. hogy a bérösszegeket csak ak­kor fizeti vissza, amikor az agrár­minisztérium megfizeti az agrár­célokra elvett földek megváltási árát A tanács ezt a határozatot még hónapokkal ezelőtt felterjesz­tette az agrárminisztériumhoz és kérte, hogy a megváltási összeget utalja ki a város részére. A kiutalás azonban többszöri sürgetésre sem történt meg, mire a város, hogy a volt bérlők ne károsodjanak meg, megkezdte a bérösszegek vissza­fizetését, abban a reményijén, hogy' az agrárminisztérium több hónapi várakozás után kiutalja a városnak járó pénzt. Subotica város újabb eredmény­telen várakozás után elhatározta, hogy ismét megsürgeti az ügy' elin­tézését és ezért dr. Pletikoszks András főispán beogradi útja alkal­mával ebben az ügyiben is eljárt az agrárminisztériumban. A főispán azonban ezúttal is csak ígéretet ho­zott az agrárminisztériumból, ahol azt mondották, hogy amint áttanul­mányozzák az erre vonatkozó aktá­kat, azonnal intézkedni fognak a pénz kiutalásáról. Most nincs más hátra, mint türel­mesen várni tovább is. vagy peres útra terelni az ügyet. Csak azt nem lehet tudni, hogy melyik mód a cél­ravezetőbb. Verekedés anovisadilakók gyűlésén A rendőrség karalappal verte szét a tömeget Novisadrói jelentik: A novisadi lakók szövetsége, a szociáldemokrata tagok in­dítványára csütörtök este gyűlést hívtak egybe a Három korona vendég'ó'ben, hogy a szövetség elnökét: Peics Szítnál határozatilag rákényszeritsék a szövet­ség pénzének elszámolására. A gyűlé­sen, melyet nagy érdeklődés előzött meg, több mint négyszáz ember jelent meg, akik előtt a gyűlés elnöke, Simon Kosz! a ismertette a szövetség elnökének eljárását és rámutatott arra, hogy a lakók szer­vezetének rá kell végre bírni Peicset, hogy számoljon el és adja át a helyét olvannak, aki a szövetség érdekeit lel­kiismeretesebben fogja szolgálni. Az elnöki megnyitót a tömegben el­helyezkedett szervezett kisebb csoport nagy lármával fogadta. Többen a cso­portból gúnyos közbekiáltásokkal olyan nagy zavart csináltak, hogy az elnök után fölszólaló Talks Pavle, a „Sloboda" szerkesztője pár mondat után kénytelen volt beszédét félbeszakítani. A zavart növelte még, hogy a lármázd csoport­ból Kolacsek Stevó beszélni kezdett a szövetség választmányának gondatlan­ságáról. A ■. elnök, aki Tatics Pavlenaí adta meg a szót, figyelmeztette, hogy most nem rajta van a sor, majd akkor beszéljen, ha Tatics befejezte beszédét Az izgatott csoport az elnöki figyel­meztetésre fülsiketítő lármát csapott és taktusra kiáltozta Tatics felé, hogy: eláll, nem hallgatjuk meg. A nagy tu­multusban Czvencsics Jövő nevű laka föiverekedte magát a dobogóra és be­szélni akart. A kőrülállók, a szocialis­ták azonban lefogták és megakadályoz­ták a beszédben. A dobogó körül erre a két csoport hívei között vad kavaro­dás támadt, miközben Czvencs'cs boxer­­rel úgy vágta fejbe Nesics Jocót, hogy vértől borítva nyomban összeesett Az izgatott tömégben az emberek, székek­kel botokkal támadtak egymásra. Mielőtt azonban a verekedés komoly fordulatot vett volna, a gyűlésre kirendelt rend­őrök kardiappaL szétverték a tömeget. A rendőrség a verekedés ügyében az eljárást meginditotta. Nesics pedig Czvencsics ellen súlyos testi sértés miatt feljelentést tett. Eaáies a jugoszláv-olasz megegyezésről Fasics titkos paktumot kötött Mussolinival Horvátország fel­­darabolására ? — Ä horvái paraszt vezér legújabb szenzációja Beogradból jelentik: A Politika] holnapi száma szenzációs Radics­interjut közöl, amelyben a horvát parasztpárt vezére azzal vádolja Pc.sicso!, hogy titkos szerződést k'ó­­'ötl Mussolinival Horvá ország ellen. Pastes miniszterelnök — mon­dotta Radics — sokkal kedvezőbb határldigazitást biz'ősit ott Olaszor­szágnak Horvátország és Szlovénia rovására, mint ahogy azt a land m szerződés megáll, pit ja. Azért tette ezt Pastes, hogy párturalmát né­hány évre biztosítsa. Állítólag1 megbízható informá­ciók alapján azt is kijelentette Rsdics, hogy Mussolini Magyar­­országot területi kárpótlásban akarja részesíteni Horvátországból. Eszerint olyan valami készülne, mint annak idején Lengyelország feldarabolása volt. Radics úgy látja, hogy ebben az akcióban Szerbia az oroszok, Olaszország » németek, Magyarország a régi Ausztria szerepét játssza. — Oroszország — hangsúlyozza Radics — jól van informálva er­ről a titkos szerződésről és Pasics elutasító magatartását a szovjet­­körökkel szemben a szláv ügy elárulásának tekinti. Radics biztos értesülésekre hi­vatkozva azt állítja, hogy Orosz ország uj barátságát Angliával arra fogja felhasználni, hogy min den imperialista törekvést a Ba! kánon, akár francia, akár olasz részről mutatkozik, meghiúsítson. Radics azt hiszi, hogy még ez év folyamán létre fog jönni a dél­szlávok föderációja, amelybe Bul­gáriát is jelveszik. A horvát kép viselők a vezér szerint csak azért mennek Beogradba, hogy Pasicsot megbuktassák és uj koalíciós kormányt létesítsenek olyan poli­tikai viszonyok megteremtése vé­gett, amelyek megnyitják az utat az egységes délszláv unióhoz. Rádics megvan róla győződve, hogy az uj angol kormány is elő fogja segíteni ezeknek az irány­elveknek érvényesülését, Redicsnak ez a legnagyobb le­leplezése bizonyára élénk viszhan­­got fog kelteni beogradi politikai körökben. Veszélyben a fiumei szerződés ratifikálása A Német Párt passzivitásba lépett a kormány ellen Beogradból jelentik: Hónapok óta nem volt oly izgalmas napja a bel­politikai életnek, mint a pénteki nap. A Radics-párt kiküldötteinek Beo­­gradban való megjelenése teljesen bizonytalanná tette a politikai hely­zetet, annál is inkább, mert a horvát képviselőknek az ellenzéki pártokkal folytatott tárgyalásai teljes ered­ménnyel végződtek és a megegye­zés kifejezetten oda irányul, hogy a radikális kormányt megbuktassák. A helyzet egyébként még nincs egé­szen tisztázva, mert a további ese­mények kialakulása a demokrata­párt magatartásától függ. A többi ellenzéki párt. kivéve a föidmives­­pártot. amely határozatlan maga­tartást tanúsított, teljes egyetértés­ben fejezte be a tanácskozásokat. A horvát delegátusok a Radios­­párti képviselők mandátumainak iga­zolására vonatkozó kérelmet még nem nyújtották be. mert erre csak akkor fog sor kerülni, ha az ellen­zéki blokk végleges megalakulása már megtörtént és megérettnek lát­ják a helyzetet a Beogradba való bevonulásra. A pénteki napon le­folyt eredményes tárgyalások min­denesetre erősen veszélyeztetik a kormány helyzetéi és a radikális­párt uralmát és politikai körökben a legközelebbi napokban a belpoliti­kában erős eltolódásokra és nagy­jelentőségű események bekövetke­zésére számítanak. A kormánypárt nagy kudarcának és a bukás előszelének tekintik a pénteki napon a fiumei egyezmény parlamenti ratifikálásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság pénteki ülésén lejátszódott eseményeket is. A bizottság délután 4 órakor megnyitott ülésén ugyanis a Német Párt képviselői a kormány és a radikálispárt intencióival hóm­tanúsítottak. A Német Párt képvise­lői klubja ugyanis elhatározta, hogy a fiumei szerződés bizottsági tár­gyalásáról távol maradnak, mert Fiume ügye elsősorban a horváto­­kat és szlovéneket érdekli, amely országrészek lakossága ellenzi a Fiume olasz annexlóját tartalmazó szerződés megkötését. A kormány így abba a kellemetlen helyzetbe került, hogy a bizottsági tárgyalá­son a radikálispártnak csak tíz sza­vazata lett volna az ellenzék tiz sza­vazatával szemben, mert a Német Párt tizenegyedik, döntő szavazatá­ra ez esetben nem számíthat a kor­mány. A radikálispárt a helyzetet, amely a Huniéi szerződés leszava­zásával fenyegetett a bizottságban. úgy oldotta meg. hogy a németpádi bizottsági tag helyére cg.v radikális kéirviselöt tett. úgy. hogy biztosítot­ták a javaslat elfogadását. Ezt az eljárást a kormánypárt azzal indo­kolta, hogy a németek szerződés­szegést követtek el. A Német Párt részéről ezzel szemben kijelentették, hogy a pártot számarányánál fogva. a radikálispárttal kötött megegyezés nélkül is megillette volna egy hely a bizottságban. Emiatt a Német Párt beadványt fog intézni a parlament elnökségéhez, amelyben tiltakozik a radilmlspárt jogtalan cljárása ellen. Az ellenzék a parlamentben köve. telni fogja a pénteki bizottsági ha­tározat megsemmisítését. A radikális párban nagy izgal­mat keltett az a tény. hogy a fiumei szerződés elfogadása a b'zottság ál­lód ennyire problematikussá vált. Azt hiszik, hogy a Német Párt ma­ratására összefügg Zsombolya átadásával is, mert ebben az ügy­ben őket nein kérdezték meg, éppen A’gy, mint Fiume ügyében a kor­mány nem tárgyalt a közvetlenül lokegyenest ellenkező magatartást1 érdekelt horvátokkal s szlovénekkel. „Az angol mnnkáskor­máoy ás Magyarország4* A „Politika“ vezércikke a magyar belpolitika irányváltozásáról Beogradból jelentik: Az angol munkáspárt kormányrajutásának a magyar belpolitikára gyakorolt ha­tását élénk figyelemmel kísérik ju­goszláv politikai körökben is. Álta­lános az a meggyőződés, hogy az angol politika balrafordulása. külö­nösen a szocialista vezetők londoni útja után, mélyreható változásokat fog eredményezni, sőt hogy a jelen­legi rendszer bukására fog vezetni. A beogradi hangulatot ebben a kér­désben plasztikusan tükrözted visz­­sza a Politika pénteki vezércikke,' amely »A mimkáskormány és Ma­gyarország’« címmel érdekesen tag­lalja ezt a kérdést. — »Ismeretes — írja a Politika — hogy a mai magyar uralkodórend­szer nem sokat változtatott a háború előtti látható és láthatatlan politikai pártok konstellációján, amelynek fő­céljai: szövetség Németországgal, 'hegemónia a Dunán és Magyaror­szág régi határai. Borzalmas fehér terrorral, a feudalizmus újjáépítésé­vel. király nélküli királysággal, amíg a Habsburgokra, vár ez a rezsim már öt esztendeje, vár a revaasra az *utód«-államok ellen, »megszál­lott« tartományaiért, különös gyű­lölettel a mi országunk iránt« — »Külpolitikai kombinációiban ez a rezsim felhasznált ellenünk bi­zonyos szimpátiákat Angliában is. Ez jelenti a lordok egy részét akiket illúziók és érdekek kapcsoltak a ma­gyar nemességhez és parlamenthez. Az angol kormány is szakértőinek és bizottságainak befolyása alatt állt amelyeket a maga számára nyert meg a magyar úri társaság és ezt a rezsimet m.egmentéshozonak, ke­reszténynek és jónak tüntették tel. ... Ez magyarázza meg a magyar miniszterek gyakori londoni utazá­sait I — »Az angol munkáspárt, amely most jött kormányra, viszont több­­’ Ízben bebizonyította kiküldötteivel, I parlamenti szavazásaival és beszé : deivel. hogy ellensége fehér tér ror. feudális elnyomás, szociális erő­szak mai magyar kormánya. A munkáspárt barátságot és jóviszonyí tart fenn a magyar emigráció jó ré­szével iis. a köztársasági, októberi Magyarország partjainak maradvá­nyaival, amelynek dunai föderációs és megegyezéses amoiciói vannak, ts a napokban meghívta Macdonald Londonba az emigráció egyik tekin­télyes vezérét és a budapesti és londoni sajtó a budapesti angol kö­­í vet felváltásáról is beszél.« ■ A továbbiakban kirejti a cikk, hogy a magyar ellenzék és emigrá­ció milyen békés politikát óhajt a szomszédokkal szemben folytatni és hogy ezek most erős támaszra fog­nak találni az angol kormánypárt­ban. Ez már a külföldi kölcsön kér­désében és megmutatkoz/k és ered­ménye már is látható. A visszatért magyar_emigrácií>va] megerősödő ellenzék gyökeres vál­tozást fog jelenteni az S. H. S. ki­rályság és Magyarország közötti viszonyban is. Sajnálattal mutat rá a c,kkiró, hogy a magyar emigrá­ciót eddigi harcaiban nagyon ke­véssé támogatta a külföld. Az emig­ráció, amely nagy szolgálatot tett egész Európának felvilágosításaival, , kénytelen volt anyagiak híján lap- i iáit is egymásután megszüntetni. A cikk azzal a megállapítással záró­dik. hogy bár a magyar emigráció tervei néni is egyeztethetők teljesen össze a jugoszláv politika irányai­val. mégis az emigráció uralomra5 jutása nem lenne egészen indiíterens : a jugoszláv népre sem. a jugoszláv népre sem, amely mí­vesebben látna egy megértő szom­szédi viszony létesítéséi

Next

/
Thumbnails
Contents