Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-09 / 39. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 február 9. CIRKUSZ • se Megfeledkeztem magamról Londonból jelentik: A rendőrségre előállítottak egy jólöltözött fiatalembert, aki elfelejtette a nevét. Nem tudja megmondani, hogy hol élt idáig, mi volt a foglalkozása és nem tud visszaemlékezni a közelmúltban történt eseményekre sem. Ezt a Bácsmegyet Napló-ból kivágott napihirt tette elém a hirlapiró, amikor lakásomra beállított. őszinte érdeklődéssel olvastam el a közleményt azután bemutatkoztam kollegámnak, — mert ő, mint vérbeli riporter megfeledkezett erről — és megkérdeztem, hogy miben lehetek szolgálatára? — ön az a jólöltözött fiatalember, — mondotta erre — akiről itt szó van? Igen, vagy nem? — Igazán nem tudok róla, — szóltam meglepetten — de nem tartom valószínűnek. — Miért nem? — Mert nem emlékszem rá, hogy valaha is jártam volna Londonban. — Ahá, szóval nem emlékszik, — szögezte le felcsillanó szemmel a riporter — mindjárt tudtam, hogy jó nyomon járok. Barátságosan megveregette a fejemet és kifejezést adott annak a nézetének, hogy betegségem, véleménye szerint, gyógyítható természetű. — Ebből nem következik, hogy ön okvetlenül hülye, — biztatott — beszéltem egy orvossal, aki azt mondta, hogy ilyen eset a paralizis előrehaladottabb stádiumában gyakran előfordul. A beteg nagyfokú feledékenységben szenved, önmagáról való tudata megbénul és nem emlékszik vissza régebbi énjére. Ezzel a bajjal akár négy-öt évig is lehet élni. Felvilágosítása rendkívül megnyugtatott, annál is inkább, mert már magam is olvastam ilyen esetekről. Ezt meg is mondtam az újságírónak, közöltem vele, hogy a szóbanforgó betegséget tudományos nevén pariplózis-mk hívják, utoljára 1901-ben kezeltek a greenwichi klinikán egy James Mortimer nevű hordárt, aki hasonló módon vesztette ei emlékezőtehetségét múlt én. Nem tudott visszaemlékezni az egy nappal előbb történt eseményekre sem. — James Mortimer betegsége azonban nem volt paralitikus tünet, — mondottam — hanem attól származott, hogy a szegény hordárt a Hyde-parkban elütötte F. Burckhardt textáll-gyáros F. 248. számú automobilja.... Borzasztó, hogy nekem éppen ezt a kellemetlen betegséget kellett megkapnom---A riporter lázasan jegyezgetett, majd amiikor abbahagytam az interjút, megjegyezte: — Hát bizony nem lehet a legkellemesebb, ha az ember memóriája befuccsol. Fogalma sincs róla, hogy milyen kellemetlen, — mondtam büszkén. — Miket szokott elfelejteni? — Mindent, ami éppen jön. Ha megfeszülök, akkor sem jut például most az eszembe, hogy hány méter távolságra van Topolától a Qauriszankár. — Ezt ön nem mondja komolyan! Kénytelen voltam a megdöbbent hirlapiró előtt megismételni, hogy ez, sajnos, igy van. — Sőt, — folytattam — akár hiszi, akár nem, azt sem tudnám most megmondani, hogy ki a veprováci állomásfőnök. A riporter megtörölte könnyes szemeit. — Szegény barátom. — szólt meghatoítan rázogatva kezemet — ön egészen plcm-plem. — Plem-plem vagyok, — hagytam rá zokogva — ez a helyes kifejezés. Képzelje, pénteken elieiejtettem kifizetni a feketémet a Városiban. — Ne túlozzon, — bőgte fülembe látogatóm — az lehet, hogy ön elfelejtette, de a főur biztosan nem. — Szerencsére gondoltam erre és az udvaron keresztül mentem ki___ Kihagy a memóriám___ — Mint a választói névjegyzékek öszszeállítói, — jegyezte meg látogatóm megértőén bólintva. — Kimaradnak az asszociációim. — Nem baj, maga kis illetlen — pofozott meg a hirlapirnok gyöngéden — csak ne Szentán tegye, mert ott Itírnaradási adót kell fizetni. — Miből? — üvöltöttem erre — miből? Hogyan éljek meg ezzel a rettenetes kórsággal? Ezzel a megrokkant emlékezőtehetséggel? Ezzel a sorvadásos memóriával? Milyen foglalkozáshoz kezdjek? Mondjon nekem egy jó pályát! Beogradból jelentik: A parlament pénteki ülésén napirend előtt beterjesztették a Sza!oniki-i szabad zónáról szóló egyezményt ratifikálás céljából, majd Vuicsics belügyminiszter válaszolt Győriem Dusán földmüvespárti képviselőnek hozzá intézett kérdésére, hogy miért nem írják ki a községi választásokat a Vajdaságban, éppen úgy, mint Szerbiában és Montenegróban ? Vuicsics belügyminiszter válaszában kijelentette, hogy ű vajdasági községi választások eddigi elmaradásának egyedüli oka az, hogy még nem készült el a községi törvény. Egyébként, miután ebben a kérdésben interpellációt is bejegyeztek, annak kapcsán fog részletesen válaszolni, kijelentheti azonban már most, hogy minden erejével azon lesz, hogy a községi törvény mielőbb elkészüljön és a községi választ isok a Vajdaságban minél hamarább kiírhatók legyenek. Gyorics képviselő válaszában rámutatott arra, hogy az állapotok a Vajdaságban napról-napra rósz szabbodnak és ma már teljesen kaotikusak, a korrupció a tetőpontján van. Bizonyította ezt az álli tását a jogtalan tisztviselő elbocsa-I — Majd tavasszal. Kint van a Palicsiuton. Remek pálya. — Melyik? — A Sand-pálya. — Nagyszerű, — feleltem — de mit csináljak tavaszig? A riporter azt felelte, hogy van egy ötlete. — Maga nagyszerűen megélhet abból, hogy nem jut semmi az eszébe! — Mint ligeti mutatványos? — Nem. — Mint orfeumi attrakció? — Nem. — Mint klinikai modell? — Nem. — Hát? — Mint humorista. lások felsorolásával. A községi választdsok folytonos halasztásával is igazolást nyer ez a tény, hogy a kormány a Vajdaság lakosságét másodrendű polgároknak tekinti. Szónoknak az a meggyőződése, hogy a községi választások megtartása után a vajdasági viszonyok lényegesen fognak javulni és a mai korrupció meglfog szűnni. Ezután áttértek a napirendre, amelyen a köitségvetési vita szerepelt. Radoszavljevics demvkrata először a kormány adópolitikáját kritizálta, amely szerinte elsősorban a szegény lakosságra káros. A vasúti tarifa aránytalan emelésével lehetetlenné teszik az utazást a zzegény nép számára. Ez a kijelentés a radikális pártban viharos ellentmondást váltott ki és nagy zaj keletkezett. Radoszavljevics ezután egyes hatóságok törvénytelenségeit tette szóvá. Örök érdemet szerezne az — mondotta — aki az országot mai szerencsétlen helyzetéből kivezetné. Enné! a kijelentésnél ismét nagy vihar támadt a kormánypárton, úgy, hogy az elnök alig tudta a rendet fenntartani. Végű! is Radjszavljevics bejelentette, hogy a költségvetés ellen szavaz. egyik rendőrtiszmselő szobájában. Elég érettnek látták a helyzetet arra, hogy a töredelmes beismerésben levő Marosi Károllyal, aki magára vállalja a bünrészességet és csak azt nem akarja, elismerni, hogy ő helyezte le a bombát Chriaszíitval és másik két társávial a fűtőtest mögé — végül szembesítsék Márífy Józsefet, az összes titkok igazi birtokosát. Dr. Schweinitzer József rendőrkapitány behozta szobájába Márffyt. Márffy tánclépésekben lejtett be a szobába, körülnézett, kopogtatóit a falon, ugrált, grimaszokat csinált, majd miután helyet mutattak neki a széken, udvariasan arrébb tette kissé a széket s leült a földre. A rendőrkapitány ebben a pillanatban kinyitotta az ajtót, fel tűri katonaköpenyben, sápadtan, beesett arccal, tétova lépésekkel belévelt a szobába Marosi Károly. Marosi, amikor belépett a szobába, megfeledkezve magáról, neki akart ugrani Márffynak: — Hagyj enserh, csirkefogó, ne játszd itt az őrültet. Csirkefogó vagy, tömeggyilkos vagy, s most azzal akarsz bennünket itt egytölegyig elveszíteni., hoky megjátszol! az őrültet? — Igen, a szemedbe mondom, te hipnotizáltál bennünket arra, hogy veled menjünk, kényszeritettél. Nem tudtunk szabadulni tőled, a te lakásodon készült a bomba, te hoztad a tervet, hegy honnan hoztad, azt maid te fogod megmondani nyomorult. Ebben a pülanatban ismét véresen és dühösen nézett Márffy Marosira és ha a detektívek és rendőrtisztek nincsenek a szobában, nekóesik Marosinak és széjjeltépi. Márffy, a íözsdespekuláns. Márffyt és Marosit visszavezetik1 cellájukba. Az őrültséget szimuláló Márffyról a rendőrség megállapította, hogy letartóztatása előtt még tőzsdézett, még pediig olyan számítással, amire csak egy normális agyú ember képes. A délután folyamán a rendőrség megszerezte Márffy bankbizományosától azokat a számlakivonatokat is, amelyek szerint körülbelül négy és fél millió követelése van tőzsdebizományosától. A csütörtök éjszakai házkutatások alkalmával a rendőrség egy levélre akadt. amelyből kitűnik, hogy Márífy még 1923 szeptemberében le akart mondani a IX. kerületi nemzetvédelmi osztály elnökségéről, lemondását azonban a központ nem fogadta el. I A járásbíróság előtt Pénteken délelőtt tárgyalta a budapesti járásbíróság Márffy ügyét, akit Nizsalovszky Géza cipészsegéd,, az EME egyik vezető tagja testi-' sértés miatt feljelentett. A vád szerint Márffy néhány héttel ezelőtt, megverte Nizselovszkyt, aki nem akarta parancsait teljesíteni. A tárgyaláson Márffy ismét őrültségi rohamot szimulált, úgy hogy a tárgyalást el kellett halasztani, amíg megvizsgálják Márffy elmeállapotát. A rendőrség szadistáknak mondja a merénylőket (Szikratávirat.) Budapestről jelentik: Márffvnak és bűntársainak kihallgatása alkalmával a rendőrség arra a mer^vőződésre jutott, hogy a merénylők szadisták voltak. Erre mutat az a körülmény is. hogy botbüntetéssel sújtották az engedetlen tagokat is. Radó József a bűnügyek egyik koronatanúja elmondja, hogy az Ébredők közül többen foglyaikat bottal véresre verték, hogy szadista szenvedő'y ükét kielégíthessék. A rendőrség megállapította, hogy Mari ívnak a bombamerénylet céljára több millió korom állott rendelkezésére, amelyet egy budapesti bank saíejében deponált. A rendöiség a pénzt lefoglalta. Egy hattagú társaság követte el a magyarországi bombamerényleteket Márffy kivételével mindnyájan beismerő vallomást tettek VérMréság és deres Budapestről jelentik: Az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett bombamerénylet ügyében ma a rendőrség több tettest újból kihallgatott. A tegnap foganatosított házkutatások alkalmával ugyanis lefoglalták Márfyék összes irományait, amelyekből kiderült, hogy vérbiróság működőit közöttük Báthory Lajos MÁV tisztviselő elnöklete alatt. Báthory a főkapitányságon beismerte, hogy 1923Í óta volt a vérbiróság elnöke. Azt azonban tagadta, hogy halálos ítéletet hoztak, vagy bárkit is öngyil koisságra bírtak volna rá. Gyakran megtörtént, — vallotta Báthory ■ hogy a titkos társasa« tagjait fegyelmi vétségért, ha v<dam«t Míeesegtek. tíz-huszonöt botfifésre ítéltek és az ítéletet a vérbiróság jelenlétében mindjárt végre is hajtották. Újabban előállították a főkapitányságra Péter Tivadar és Sallay János technológiai hallgatókat, akik szintén Márffyék társaságához tar toztak. A rendőrségi vizsgálat meg állapította, hogy valamennyi bombamerényletet egy és ugyanazon hattagú társaság követte el A bombamerénylőket gyilkosságra való szövetkezés címén letartóztatták. Márffy Józsefet az ügyészségről a főkapitányságra szállították, hogy az uj adatok alapján ismét kihallgassák. Eddig azonban a kihallgatása nem járt eredménnyel. Márffy, aki az ügyészségen nyugodtan és normálisan viselkedik, a főkapitányságon őrültséget szimulál. Táncol, fütyül és állandóan pzt hajtogatja, hogy az egerek fel akarják falni. Arra a kérdésre, hogy hánv éves, azt felelte, hogy 2476-ban született és most tizenhét éves. zgalmas szembesítés Tizenkét óra előtt pár perccel szenzációs esemény zajlott le az így léptem erre a pályára. dió. A vajdasági községi választások ügye a parlament előtt A belügyminiszter megígérte, hogy nemsokára kiírják a községi választásokat
