Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-28 / 58. szám

2. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1924. február 28. vát Zajednica tagjainak és Voj­­nics-Tunics volt bunyevác képvi­selőnek — a nyilatkozatát olvasta föl, amelyek szerinte azt bizo­nyítják, hogy ezek a képviselők is nemrégen még lelkes hívei voltak az államegységnek. Maximovics előadó után sze­mélyes kérdésben Szavcsics (de­mokrata) szólalt fel röviden. Ezután az elnök elrendelte a javaslat általá­nos elfogadása tárgyában a sza­vazást. A radikális párt nagy számban volt képviselve az ülésen és igy annak ellenére, hogy a németek kivonultak a szavazás elől és Ran­­kovics sem szavazott, a dzsemi­­jettel együtt 116 szavazat volt a költségvetés mellett. Az ellenzék, mint rendesen, ennél a fontos szavazásnál is csak kis számban vett részt és igy csak 61-en sza­vaztak a javaslat ellen. Becskerek és Beograd közt közvetlen vasútvonalat terveznek Becskerekről jelenük: A bánáti községek Becskerek város bevoná­sával már régebben mozgalmat in­dítottak Becskerek—Beograd közti közvetlen vasútvonal kiépítésére. A mozgalom vezetői! már ki is dolgoz­ták a vasútépítés tervét, amely sze­rint a közvetlen vonal Pécska, Far­kasdin, Idvor. Szakula, Baranda, Opava. Szefkerin, Glogoni. Ovcsa, Barcsa és Pancsevó érintésével ve­zetne Beogradig. A vármegye kezdeményezésére szerdán délelőtt a vármegyeházban az érdekelt községek megbízottjai értekezletet (ártották. Az -értekezle­ten, amelyen Rajics ázveíiszláv alis­pán távol létében Ziip jzovics Pál dr. vármegyei főjegyző elnökölt, részt­­vett Becskerek város polgármeste­re: Alexics Bogoljub is. A községek megbízottjai rövid vita után kijelen­tették, hogy a községek készek anyagi áldozatot hozni, sőt arneny-Áz utolsó szó Irta: Baedeker A jeles politikus. Báróczv Géza, meg­halt, s az életéről, a haláláról meg a ki­válóan fényesnek ígérkező temetéséről beszélgettünk. Anekdotákat idéztek töie­­róla-róia, a politikai harrniskodásait em­legettük. s szóba került természetesen az a sajátságos körülmény is, hogy a haldoklónak az utolsó szava ez volt: gazember. Az eset egészen autentikus, az erőteljes szót többen hallották, s akik a betegágya körül tartózkodtak, mind azt erősítik, hogy ez a szó volt az utol­só, amely kiröppent a száján. Ezen az ékesszóló szájon, amely e különös vég­szó kiejtése előtt annyit igéit, hizelgett, hazudozott és mulattatott. Sokáig gondolkoztunk azon, hogy ez a polgári életben, fájdalom, olyan gyakran használt szó hogyan kerül az ország egyik legnevezetesebb emberének az ajkára, és éppen akkor, amikor az utol­só beszéd- és értelemgyakorlatot végzi? Vájjon miféle pszikológiai rejtély buj­kál a megnyilatkozás mögött? Amit egy szenvedelmes és rosszmájú kritikus fo­gott rá, hogy tudniillik e szóval a hal­dokló önmagát kívánta az utolsó s ta­lán' egyetlen őszinte percében jellemez­ni, aligha találta fején a szöget, mert ő excellenciáia igazán nem volt gazember. Becsületes se volt. de. mégis közelebb állott egy gentleman-hez mint egy lia­­rajnjiához. Egy politikus, pláne aktiv mi­niszter (és ö kétszer vélt az) pem lehet eszményien becsületes, mert akkor, mint egyik-másik ilyen fehér hollónak az ese­te bizonyltja, hamar megbukik. De az­ért mingyárt gazembernek tartani, ég­bekiáltó igazságtalanság volna. Más oka lehetett, annak — gondoltuk —, hogy ez a brutális' szó volt az, amely utolsónak hagyta el ez ajkakat, ame­lyek míg a gazdájuk élt. ilyen vaskos kifejezéseket még az ellenpárt felé se röpítettek. Valami inás---- Colombev ur. aki könyvet adott ki, amelybe össze­gyűjtötte a nevezetes halottak utolsó szavait (Les originuux de la (leimére nyiben a vasút építésére koncesszió­kat kapnak az államtól, az összes kiadásokat vállalják. Az értekezlet ezekután bizottságot választott, a melynek az lesz a feladata, hogy a vasútépítést előkészítse. A bizottság tagja a mindenkori vármegyei alis­pán, a vármegyei mérnök, a becske­­rekj polgármester, a megyei gazda­sági felügyelő, az államépitészeti hi­vatal főnöke és a folyammérnöki'hi­vatal vezetője. Az ülésen elhatároz­ták, hog y kérni fogják a hadügymi­nisztériumot és az építésügyi minisz­tériumot. hogy a bizottságba, mely a legrövidebb időn belül megkezdi működését, egy-egy .kiküldöttet de- 1 iegá’jon. Megindulnak a szuboticai közmunkák Megkezdik a vízvezeték építését — Hozzákezdenek az Kijavításokhoz is A szuboticai vízvezeték kiépítésé­nek régóta húzódó ügye most végre a megvalósításhoz közeledik. Emlé­kezetes. hogy a városi tanács hány­szor folytatott már tárgyalásokat ebben a kérdésben külföldi pénzcso­portokkal és műszaki vállalatokkal azonban ezek a tárgyalások mind­eddig eredménytelenek maradtak, elsősorban anyagi okok miatt. A vá­rosi tanács ezért most az újabb ter­vek szerint más módon akarja meg­valósítani a régi tervet, úgy, hogy az anyagilag lényegesen kisebb meg­terhelést jelentene a városnak. A város ugyanis fel akarja hasz­núim a már évek óta kihasználatlan vizforrást. amelv Sándor-kiilváros köztiében a volt városi kertészet mellett van és amelynek viz-készlete a város egyrészének vlz-szükségle­­tét ki tudná elégíteni. Ennek a for­rásnak a vize orvosi megállapítás szerint kitűnő, egészséges ivóvíz. Aránylag csekély költséggel ki le­hetne építeni ebből a vizforrásból a városi vízvezeték egv részét. A tanács most komolyan foglalko­zik azzal a tervvel, hogy a szuboti­cai vízvezeték részleges kiépitését már legközelebb megkezdje a tá­­vasszal meginduló uj városi építke­zések keretében. Úgy a vízvezeték részleges kiépítéséről. • mint ,a tpküi. építkezési tervre! Pletikoszics Aot, rás dr. főispán-polgármester a kö­vetkezőket mondotta .munkatársunk­nak: — Komoly elhatározásunk, hogy a mind jobban érezhető munkanél­küliségen Hatékonyan segítsünk a legközelebb megindítandó városi a’xxzmsaasiSSiSEmaais haure a címe ennek az érdekes könyv­nek), nagy zavarba jön,, ha ezt az »utol­só szó«-t is fölveszi a gyűjteményébe. építkezések által. A lapok által is már ismertetett közvágóhíd, tüzőr­­ségi laktanya és a színház építésének még az idei tavasz folyamán való megkezdése befejezettnek tekinthető, most programmba vettük még a vízvezeték részleges kiépitését is, amire már sürgős szükség van. Mi­vel a város egész területére való vízvezeték kiépítése egyszerre amugyis lehetetlen, hozzá kell fogni a részleges kiépítéshez, mert ez is lényeges haladást jelent. A megin­duló építkezéseknél hosszú ideig igen sok munkást foglalkoztatnak és igy lényeges csökkenés fog mutat­kozni a munkanélküliek számában. Emellett azonban támogatni akarjuk a munkás- és tisztviselőházak felépí­tését is, azonban ezek egyelőre csak korlátolt számban lesznek felépíthe­tők, úgy, hogy az arra leginkább rá­szorulókat tudjuk lakáshoz juttatni. Valamennyi elhatározott építkezés terve elkészült már a városi főmér­nöki hivatalban és a napokban már bizottsági szemle volt a városi szín­házban. ahol az újjáépítés módját a már kész tervek alapján részletesen megvitatták. Ha ez egyszer csak­ugyan megvalósul a terveknek csak egy része is, úgy a tavasz kezdetével végre mégis megindul a városfej­lesztő munka Szuboticán. A város­­fejlésztési tervek azonban a vár^s külterületére is gondolnak. Szubotica város tanácsa még egy régebbi közgyűlésen előterjesztést tett a városi utak kijavítására, vaía­­mi'nt több úttest építésére, amit a kiszélesített tanács elfogadott. Ennek alapján két és félmillió dinárt irá­niért nem tudta volna a magyarázatát adni. A megfejtését attól az írótól kantjuk, aki félig-meddig a titkára ' és minden­képpen a bizalmasa volt a kiváló tehet­ségű államféríiunak. — Ha megígéritek, hogy nem adjátok tovább, akkor elmondhatom nektek, hogy valószínűleg kit gazemberezett össze a nagy halott életének utolsó per­cében. Megígértük, s amint látják, az Ígéretet megtartottam. * őexcellenciája, amikor megszűnt kor­mányozni az országot.: azt tette, amit a levitéz-lett államférfiak tenni szoktak, a kiknek figyelemreméltó sikereik vagy bctránytkeltő balsikereik voltak: hozzá­fogott a memoárjai megírásához. A ki­adók gazdagon fizetik az effajta dilet­­tansmunkákat, amelyek abban is hason­lítanak az arisztokrata hölgyek által rendezett műkedvelő előadásokhoz, hogy diagánbak mint azok. amelyeket művé­szek produkálnak, és aztán a szolgala­ton kívüli politikusok már csak ezen az egyetlen módon tudják belekapcsolni magukat az aktív politikai életbe, amely máskülönben napirendre tér fölöttük---­A munka szénen haladt — hiszen segí­tettem nekii! —. s legszebb részének az Ígérkezett, amelyben az intim ellensé­gével foglalkozik, Tudjátok, hogy kit gondolok. A föliegyzései ez úrról, az együttműködésükről s különösen a vi­szonyuk fölbomlásáról s a most már el­lenfél későbbi szerepléséről olyan ter­mészetűek voltak, amelyek csak e kitű­nő férfiú halálával lesznek közzétehe­tők... Az'ex-miniszterelnök egészen nyugod­tan nézett a jövő elé. Tamásffv — no, most kiböktem a nevét! de hát úgy is tudtátok — idősebb volt tőle jó néhány évvel, s olyan betegnek- a hírében állott, aki már- nem húzza sokáig. De ebben a dologban Báróczyt elhagyta a hagyo­mányos szerencséje. — ftt a rövidebbet húzta. Tamásffy váratlanul szívósnak bizonyult, az állapota inkább javult mint romlott, s a szegény Báróczy, amit senki se hitt volna, előbb halt meg mint ő. Mondhatom nektek, aki úgy ismertem őt mint kevesen, hogy annyit se félt a haláltól mint egy interpellációtól. Föl se vette volna azt rendes körülmények közt s volt annyira filozófus, hogy szin­te mulatságos dolognak, kellemes válto­zatosságnak tekintette. Az ügyet csakis až ellenfele komplikálta, s Báróczyt csak az az egy bántotta, hogy előbb hal meg Tamásffynal. akinek a temetésén szíves­­örömest vett volna részt, szívesebben mint a pénzügyi bizottság ülésén. Sok­kal bensőbb barátok voltak valamikor, semhogy ez érzelmének az őszinteségé­ben kételkedhetnénk. S aztán szerette volna — mint' minden dilettáns — a könyvét nyomtatásban látni— így csak az özvegye fogja élvezni a fulmi­­nans hatást, amelyet a leleplezései kel­tenek. Nagy csalódás volt ez a kegyelmes­nek. Én tudom legjobban, aki az utolsó években oly sokat forogtam körülötte. Mily érdeklődéssel tudakolta mindég a Tamásffy hogylétét! S a máskor oly bölcs és szinti átszani tudó férfiú mily kevéssé tudta palástolni az elégedettsé­gét. ha kedvezőtlen hírek jöttek az ál­lapotáról. s mily kevéssé a bosszúsá­gát, ha kedvező fordulatot jelentettek róla! Nem tudom bizonyosan — mert hiszen egészen bizonyosan vajmii keve­set tudtunk! —. de szent meggyőződé­sem. hogy minden reggel és minden délután abban a reményben vette kezé­be az újságot, hogy ott találja gyász­­kerelben az ellenfele nevét. Micsoda pompás koszorút küldött volna a pár­tatlansága és a meleg részvéte jeléül! Még a legdicsőitőbb nekrológokat is irigység nékiül olvasta volna róla. mert a halottakkal szemben a lojalitás épp oly kötelező, mint az élőkkel szemben az udvariasság---­Most képzeljétek el a kedélyállapotát, amikor ágyba esett és érezte, hogy on­nan nem kel föl többet! Okos ember volt egész életében, s az volt a1 halál­nyoztak elő a költségvetésben útépí­tés céljaira. A város az eddigi tervek szerint rendbe akarja hozatni azokat az or­szágutakat, amelyeknek fentartásá­­rői ő tartozik gondoskodni, azonkí­vül a városban szándékozik több utat kiépíteni. Néhány héttel ezelőtt a városi tanács az útépítésekre pá­lyázatot hirdetett, amelynek határ­ideje most járt le. Tizenhat pályázat érkezett be. amelyek felett a városi tanács szerdai ülésén döntött. Az út­építéseket már a tavasszal megkez­dik. A városi utak rendbehozásával egyidejűleg a paticsi utakat is ki akarja javíttatni a város és erre a célra több vagon kavicsot rendelt, ami nem sokára már megérkezik. fíeávezSen haladnak a tárgyalások a német jóv átétel! szállítások ügyében Beogradból jelentik: A jóvátétel! szállítások ügyében dr. Kunze né­met államtitkár a tárgyalásokon na­gyon optimisztikusan nyilatkozott a kérdésről. Kijelentette, hogy véle­ménye szerint a német kormány töl­tetlenül módot talál arra. hogy a. né­met gyárosokat rábírja azoknak az anyagoknak szállítására, amiket az S. H. S. cégek megrendeltek. A ked­vező nyilatkozat után a tárgyalások eredményes befejezésére nagy a re­mény. A 200 millió aranymárka ügyében megegyezés még nincs. Jugoszláv részről az a terv merült fel, hogy adjon kJ az S. H. S. állam 200 millió aranymárka erejéig hosszúlejáratú bonnokat. amelyek a német birodal­mi bankra szólnának, ahol a német gyárosok lombardirozhatnák. Ezt a javaslatot a németek hajlandók el­fogadni azzal a feltétellel, hogy a bi-) rodalmi bank ezeket a bonokat to­vább adhatja angol és amerikai ban­koknak. A jugoszláv kormány ezt a feltételt azonban nem akarja elfo­gadni. — valószínű tehát, hogy ez alapon nem is jön létre megegyezés. utján is. Tudta, hogy vége van. s a doktorok biztatásait lemosolvogta. Me­gint nem tudom bizonyosan, de sejtem, ugy érezte: egy dolog segíthetne még rajta. Ha azt hallaná, hogy Tamásffyt, akit annyira gyűlölt, mint azokat szokta az ember, akikkel együtt komiszkodott s aztán összeveszett, tisztelőinek a nagy bánatára s az ö jelentékeny megköny­­nvebbülésére, megütötte a guta. A jó Istennek egy ilyen kellemes beavatko­zása — gondolhatta ő excellenciáia — esetleg talpra állíthatná, mert az igazán nagy öröm még a reménytelen betegen is segit. Tamásffv azonban, göthösen bár. járt­­kelt. politizált, intrikált és esze ágában se volt meghalni, s mert ö is lojálisán gondolkozott, meglátogatta az ex-barát­­ját. akinek »súlyos betegségéről a leg­mélyebb részvéttel értesült«. S ahogy én gondolom, ez a látogatás adta meg neki a kegyelemdöfést. Jelen voltam, amikor bejelentették s amikor fogadta a váratlan vendéget. Nagyon nehezen mondta ki ezt a rövid szót: — »Bejöhet. Látszott rajta, hogy a vizit nem okoz neki örömet, de a hagyományos politi­kus-morál s a régi komédiás-szellem annyira a hatalmában volt még. hogy fogadta a kellemetlen látogatóját. De amint meglátta, s az a kezét nyújtva közeledett féléié. Báróczy megrázkódott az arca egyszerree halálsápadtra vált. Ugy látszik a végzetes percben cserben hagyta az államférfiul ügyessége s az a virtuóz bánnitudás az emberekkel, a melyről méltán volt hires a kortársai között és fölött, gyűlölettel nézett Ta­­másffyra. s dühösen sziszégte feléje a fogain keresztül:-- Gazember! Aztán a fal felé fordult s a szavát töb­bé nem hallotta senki. Még élt — he­lyesebben lélekzett — néhány órát. de a száiát többé nem nyitotta ki. Gazembernek nevezte Tamásfíyt. nem mert az volt. azért se. mert annak tar­totta. hanem, mert túlélte őt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents